Adatok
Miklós Wolffart
0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ők azok, akik miatt itt tartunk: áruló Görgey Artúr és a családon belüli erőszakért felelős látássérült komondor, Csokonai Lillája és Latisev bíró. Bűnbakok, akik nélkül nem létezhet a magyar, mert aktuálisan úgy tetszik, a nemzettudat mércéje a felejtés és a…..
Miklós Wolffart
2014.06.01 12:18:26
@no_successful2:
Úgy gondolom, hogy az arisztokraták úgy voltak vele, hogy ha antantbarát, akkor próbálja meg, ha sikerül valamit elérnie, akkor nyert ügyünk van, ha nem, akkor ráfogjuk az egészet. Az akkori magyar feudális viszonyokat mutatja, hogy egy ilyen alak csakis a nevével és a pénzével, de csak is azzal ilyen magasra juthatott. Ebben az értelemben az akkori viszonyok valóban avíttak voltak, ahogyan Ady is írta. Szerencsére a Horthy-korszakban egy jóval alkalmasabb arisztokrata réteg volt hatalmon, még ha ők sem voltak tévedhetetlenek.
Tagadhatatlan, hogy a Tanácsköztársaság megpróbálta a lehetetlent,az ellenállás megszervezését, de ezen cselekedetüket nem a magyar határok megvédése inspirálta elsősorban, hanem a hatalmuk védelme, lásd: északi hadjárat, amikor a felszabadított területeket egy homályos ígéretért feláldozták. Elárulom neked, hogy dédapám bátyja a Székely Hadosztály zászlóalj-parancsnoka volt. Szinte egyedül próbálta védeni Erdélyt, pedig azért törte utat, fegyvereres harcok árán székely de főleg román katonáival Dél-Tirolban 1918 őszén az angol és francia elithadosztályokon át, hogy Erdélyt védhesse, mivel székely katonatiszt volt, akinek anyai nagybátyja egy ismert szász tábornok volt, aki hadtestparancsnokként védte meg Erdélyt 1916-ban. Hazaérve semmilyen parancsot sem kapott, sem Hazája védelmére, sem a kommunisták megfékezésére, így gyakorlatilag annyit tudott tenni, hogy a székely falvakban agitált, hogy védekezni kell, mielőtt a románok mindent elözönlenek. Ő is azon tisztek közé tartozott, akikről évtizedekig azt tanították, hogy áruló volt, mert megadta magát Demecsernél, 1919. április 26-án. Öccsének, az én dédapámnak fia meg a Magyar Néphadsereg vezérkari-főnökhelyettese lett 1975 és 1984 között, akit a szovjet marsallok nagyon tiszteltek, mivel a háború utáni magyar hadsereg legnagyobb lángelméjének tartották. Hát nem vicces dolog?
Úgy gondolom, hogy az arisztokraták úgy voltak vele, hogy ha antantbarát, akkor próbálja meg, ha sikerül valamit elérnie, akkor nyert ügyünk van, ha nem, akkor ráfogjuk az egészet. Az akkori magyar feudális viszonyokat mutatja, hogy egy ilyen alak csakis a nevével és a pénzével, de csak is azzal ilyen magasra juthatott. Ebben az értelemben az akkori viszonyok valóban avíttak voltak, ahogyan Ady is írta. Szerencsére a Horthy-korszakban egy jóval alkalmasabb arisztokrata réteg volt hatalmon, még ha ők sem voltak tévedhetetlenek.
Tagadhatatlan, hogy a Tanácsköztársaság megpróbálta a lehetetlent,az ellenállás megszervezését, de ezen cselekedetüket nem a magyar határok megvédése inspirálta elsősorban, hanem a hatalmuk védelme, lásd: északi hadjárat, amikor a felszabadított területeket egy homályos ígéretért feláldozták. Elárulom neked, hogy dédapám bátyja a Székely Hadosztály zászlóalj-parancsnoka volt. Szinte egyedül próbálta védeni Erdélyt, pedig azért törte utat, fegyvereres harcok árán székely de főleg román katonáival Dél-Tirolban 1918 őszén az angol és francia elithadosztályokon át, hogy Erdélyt védhesse, mivel székely katonatiszt volt, akinek anyai nagybátyja egy ismert szász tábornok volt, aki hadtestparancsnokként védte meg Erdélyt 1916-ban. Hazaérve semmilyen parancsot sem kapott, sem Hazája védelmére, sem a kommunisták megfékezésére, így gyakorlatilag annyit tudott tenni, hogy a székely falvakban agitált, hogy védekezni kell, mielőtt a románok mindent elözönlenek. Ő is azon tisztek közé tartozott, akikről évtizedekig azt tanították, hogy áruló volt, mert megadta magát Demecsernél, 1919. április 26-án. Öccsének, az én dédapámnak fia meg a Magyar Néphadsereg vezérkari-főnökhelyettese lett 1975 és 1984 között, akit a szovjet marsallok nagyon tiszteltek, mivel a háború utáni magyar hadsereg legnagyobb lángelméjének tartották. Hát nem vicces dolog?
Miklós Wolffart
2014.06.01 12:39:36
@csunderlik.péter:
A könyvet részben olvastam. Egy totálisan ellentmondatásba torkolló, primitív szerecsen mosdatás a mű, egy olyan történész részéről, aki az előző rendszerben is vezető történész lehetett. Semmi sem változott azóta sem a történész szakmában (sem)! Szerencsére nekem többek között Raffay volt a tanárom az egyetemen, ott megtanították, hogy ki volt Károlyi, Linder meg a többiek valójában. Azt gondolom, hogy Önnek személy szerint nem Hajdu Tibortól kéne könyveket olvasnia, ugyanis ez az ember évtizedek óta ott hamisítja a magyar történelmet, ahol csak tudja, politikai megrendelésre! A mai magyar baloldalnak meg nem Károlyit kéne mintaképének tekintenie, hanem Peyer Károlyt, Garami Ernőt (itt kérek bocsánatot, a Forradalmi Kormányzótanács elnöke nem ő volt, hanem Garbai Sándor, mivel Garami nem kívánt Kun színjátékához asszisztálni) és Kéthly Annát, akik valóban, ha nem is kiemelkedő politikai tehetségek, de politikailag vállalható, mérsékelt baloldali politikusok voltak.
A könyvet részben olvastam. Egy totálisan ellentmondatásba torkolló, primitív szerecsen mosdatás a mű, egy olyan történész részéről, aki az előző rendszerben is vezető történész lehetett. Semmi sem változott azóta sem a történész szakmában (sem)! Szerencsére nekem többek között Raffay volt a tanárom az egyetemen, ott megtanították, hogy ki volt Károlyi, Linder meg a többiek valójában. Azt gondolom, hogy Önnek személy szerint nem Hajdu Tibortól kéne könyveket olvasnia, ugyanis ez az ember évtizedek óta ott hamisítja a magyar történelmet, ahol csak tudja, politikai megrendelésre! A mai magyar baloldalnak meg nem Károlyit kéne mintaképének tekintenie, hanem Peyer Károlyt, Garami Ernőt (itt kérek bocsánatot, a Forradalmi Kormányzótanács elnöke nem ő volt, hanem Garbai Sándor, mivel Garami nem kívánt Kun színjátékához asszisztálni) és Kéthly Annát, akik valóban, ha nem is kiemelkedő politikai tehetségek, de politikailag vállalható, mérsékelt baloldali politikusok voltak.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ha tőlem kérdezted,hogy miért nem írtam le azokat, hogy a kisantant államaiban lobbizott ellenünk, akkor az a válaszom, hogy lobbizott ő Angliában is azért, hogy Horthy megbukjon, ugyanis ellenezte a népszövetségi kölcsönt is 1923-ban, mely nélkül Magyarország éhen halt volna, mivel Károlyi szerint ez készítette elő Magyarország felfegyverkezését, sőt szerinte a Németország számára szintén akkoriban adott kölcsönök alapozták meg a II. világháborút, mely tökéletes sületlenség, mivel mindkét ország fegyverkezése a '30-as évek közepéig tiltva volt a győztesek részéről. Azt is elfelejtik "rajongói", hogy beismerte, hogy nem parasztgazdaságokat akart létrehoznia felosztott nagybirtokok helyébe, hanem szövetkezetek,vagyis semmiféle önálló paraszti tulajdont nem kívánt, hanem kommunista kolhozokat. Akkor miért volt ő reformer? És miért kell elhinni, hogy nem adta át a hatalmat a kommunistáknak, amikor egyetértett a kommunisták célkitűzéseivel, sőt szovjet segítségbe reménykedett a győztes hatalmakkal szemben, mely totális illúzió volt részéről, ugyanis a polgárháború dúlta Szovjet-Oroszország ugyan miféle segítséget tudott volna nyújtani a győztes antanthatalmakkal szemben? Tulajdonképpen megvalósult az elképzelése, amikor kijelentette, hogy szociáldemokrata kormányt akar kinevezni a Szociáldemokrata Párt centralista szárnyához tartozó Kunfi vezetésével, melyben egy-két tárcát a kommunisták fognak betölteni, hiszen a Forradalmi Kormányzótanácsban maximum 2 helyet töltöttek be kommunisták, mivel Kun Bélán kívül talán egy kommunista kapott helyet, sőt a kormány vezetője is egy centrista szocdem lett, csak nem Kunfi Zsigmondnak, hanem Garami Ernőnek hívták az illetőt. Akkor hol történt itt Károlyi prekoncepciójával ellentétes döntés, amikor maga is beismeri emlékirataiban, hogy órák alatt le lehetett volna a puccsot? Egyáltalán: el lehet valamit hinni neki abból, amit leírt emlékirataiban? Az egész könyvet végigolvasva le lehet vonni azt a konklúziót, hogy állandóan ellentmondásba keveredik önmagával; amit az egyik oldalon tényként leírja, hogy mindenki szerette, a másik oldalon azonnal megcáfolja azzal, hogy mindenki ellene volt, főleg Horthy, akinek semmiféle szerepe nem volt a bukásában. Mondom, pszichoanalitikusoknak kéne vizsgálni az elmeállapotát Károlyinak! Hogy nem volt szerepe a trianoni határok létrejöttében? Valóban, az antant 1918 nyarára eldöntötte, hogy feldarabolja az országot, de konkrét határelképzeléseik nem voltak, tehát volt még mozgástér. De Károlyi azon kívül, hogy szolgai módon végrehajtotta a franciák kívánságait, semmit sem tett az ország védelmében, sőt megtiltotta a fegyveres ellenállást a székelyeknek is, pedig Székelyföld lázongott; fegyverrel akarták megvédeni Erdélyt. Ha ellenállunk, lehetséges lett volna akár több tízezer négyzetkilométer megvédésére is! Bocsánat, de nem mindegy, hogy most 93 ezer négyzetkilométer lenne az ország területe, vagy mondjuk 123 ezer! Ha azzal próbálják egyesek mentegetni Károlyit, hogy nem volt mozgástere, hogy alapvetően jó szándékú ember volt, csak kicsúszott kezéből az irányítás, hogy az általa képviselt ideálokért megérdemli a szobrot a Kossuth-téren, akkor azok az emberek önmagukat minősítik, ugyanis ilyen kaliberű politikusoknak sehol sem szokás szobrot emelni a világon, olyan pocsék teljesítmény után, melyet ő produkált.