Regisztráció Blogot indítok
Adatok
murdoq

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Akarod tudni, hol tartasz? Ha mondjuk 30 éves vagy, akkor eddig mintegy 12 évet töltöttél felnőttként. Az előtte lévő részt nem számítom be. Sehová nem igyekeztél, minden egyértelmű volt, felelősség egy szál se, döntéseket az életedről aligha hozhattál. De ez a 12 sem teljesen felnőtt. Most nem…..
murdoq 2014.01.29 15:50:09
Meddig menjen a just do it? Nekem mindig ez a kérdésem magamtól. No nem a gyerekvállalás kapcsolatában gondolok erre a kérdésre, mert (persze már a fenti logikát követve) azt egy sokkal redukáltabb időhorizonton is lehet látni. Szerintem azonban senkit nem kell elítélni azért, ahogyan éli az életét. Azt felejtik el az emberek, hogy a frusztrációikat magukban tartják, meg azt, amit írsz, hogy nem mondják ki az igazi vágyaikat. Meghallgatjuk egymást, de nem figyelünk egymásra. És interakció nélkül az egésznek semmi értelme. Nem mondjuk ki, hogy szar napunk volt, felkúrt a kollégánk, és hogy emiatt hazaérve nem akarunk kötelességből a párunk mellett Game of Thronest nézni, hanem a Jocóval, aki jobban ismer minket, vagy a parkban futva akarjuk magunkat kitakarítani. Rengeteg időt elbasztam én is (hozzád hasonlóan) a frusztrációim értelmezni próbálásával, amelyekből még úgy is pont elég sok maradt, miután a non-komformista énem pikk-pakk elengedte a család definíciót, szülőknek megfelelni vágyást (aztán pár éve mégis becsúszott a talán haragszom anyámra blokk, de amióta sikerült átkonvertálni a próbáljunk meg ténylegesen értéket teremteni a másik életében vonalra, azóta döbbenten konstatáljuk, hogy milyen remek gondolatokat tudunk kihozni egymásból - aztán persze mégis jön a flash olykor, hogy de jó lenne, ha nem 1500 kilométerre laknék tőle, de hát na, azt én már én elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet 40-50-60 évesen rájönni arra, hogy van bé útvonal. És őszintén: nem is akarom.
És hogy meglegyen a keret: nem világos, hogy mikor rakhatod például a gyerekvállalást egy kicsit mégis a fúkuszba. Mikor relaxálhatsz egy kicsit mégis, hogy igen, most ezt húzom be érdeklődésnek. Én tökre így fogom fel, és szerencsére a párom is: mi most úgy fest, hogy időlegesen frankón örömmel töltjük közösen az időnket, korábbi kapcsolatainkhoz képest elképesztően magas őszinteségi fokkal, de! ha ez megváltozik, akkor megváltozik. A gyerekkel kapcsolatban el kell engedni a befolyásolás gondolatát. Asse tudom, hogy bírni fogom-e, de hát na, majd összerakjuk, hogyan is legyen az.
Áhíthatsz önmegvalósítást, de szerintem sokkal szerencsésebb az őszinte komfortérzet. Még ha azt is mondod magadnak, hogy lehetne több, más. De amint elpatkolsz, onnantól kezdve cseszheted az életedet, amit a frusztrációid kergetésével töltöttél. És ezért sem ildomos bárkit is megvetni. Csak értelmetlen, mert 1. "nem, igazából nem fontos", 2. "amit az emberek mondanak, állítanak, annak a 99%-ának semmi köze a valósághoz". És jaj de szeretek még mindig a Jurassic Park 2 könyvből idézni.