Adatok
Aqa
0 bejegyzést írt és 14 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A párkapcsolatokban mindenkinek más elvárásai vannak. Mennyi szabadság fér bele egy kapcsolatba? Van aki már attól is kiborul, ha a párja nélküle megy el valahová, a barátnőkkel, vagy a haverokkal. Mások a külön nyaralást is fantasztikusan megszervezik és hagyják egymást egy…..
Aqa
2013.09.27 21:32:48
@fotengelyszimering: A kérdéseidre szeretnék reagálni. Ezek olyan fontos témák, amelyekre senki sem tudhatja a választ, ezért hangsúlyozni szeretném, hogy csak hozzászólni tudok egy hasonlattal, ami néhány hete jutott eszembe.
A kérdésed: "Miért devalválódik a kapcsolat során a másik személye, értéke?"
Szerintem a kapcsolatunk ugyanúgy öregszik, mint ahogy mi magunk. A folyamat során lerakódások keletkeznek benne, mint a vérerek falán a meszesedés. A lerakódások az apró pici sérelmekből, túlzott vágyakból, a társunk és saját hibáinak felismeréséből keletkeznek. Ahogy az erek rugalmassága csökken a meszesedéstől, úgy csökken a kapcsolat rugalmassága is a lerakódások miatt, ami legtöbbször a kapcsolat halálát is előidézi.
A folyamat ellen persze védekezhetünk: helyes életmóddal (pl. a tűz lángjának ébren tartásával), vagy ha a folyamat már beindult, gyógyszerekkel és életmód váltással (pl. beletörődéssel, újabb és újabb kompromisszumok vállalásával). Nyílván tudjuk, hogy melyik lenne a jobb megoldás...
A kérdésed: "Miért devalválódik a kapcsolat során a másik személye, értéke?"
Szerintem a kapcsolatunk ugyanúgy öregszik, mint ahogy mi magunk. A folyamat során lerakódások keletkeznek benne, mint a vérerek falán a meszesedés. A lerakódások az apró pici sérelmekből, túlzott vágyakból, a társunk és saját hibáinak felismeréséből keletkeznek. Ahogy az erek rugalmassága csökken a meszesedéstől, úgy csökken a kapcsolat rugalmassága is a lerakódások miatt, ami legtöbbször a kapcsolat halálát is előidézi.
A folyamat ellen persze védekezhetünk: helyes életmóddal (pl. a tűz lángjának ébren tartásával), vagy ha a folyamat már beindult, gyógyszerekkel és életmód váltással (pl. beletörődéssel, újabb és újabb kompromisszumok vállalásával). Nyílván tudjuk, hogy melyik lenne a jobb megoldás...
Aqa
2013.09.27 23:12:07
@fotengelyszimering: Úgy tűnik a kérdésed inkább költőiek voltak, hiszen teljesen életszerű saját válaszaid vannak. :)
Örülök, hogy megosztottad velünk! Talán, ha kibeszéljük, hogy hogyan lehet elrontani egy kapcsolatot, van esély rá, hogy nem rontjuk el... De úgy érzem, sokkal bonyolultabb ettől az élet, az ember összetett lény, nehezen tanul a hibáiból, és elég gyarló ahhoz, hogy a nagy boldogság-keresésben még azt is elveszítse, ami már megvolt.
Örülök, hogy megosztottad velünk! Talán, ha kibeszéljük, hogy hogyan lehet elrontani egy kapcsolatot, van esély rá, hogy nem rontjuk el... De úgy érzem, sokkal bonyolultabb ettől az élet, az ember összetett lény, nehezen tanul a hibáiból, és elég gyarló ahhoz, hogy a nagy boldogság-keresésben még azt is elveszítse, ami már megvolt.
Vágyaink néha annyira erősek, hogy felülmúlnak minden képzeletet. Ilyenkor megszűnik a realitás és csak az ösztönök és az érzékiség dominál... Persze vannak akik ezt nem így látják, de ők vagy prűdek, vagy nem éreztek még soha zsigeri késztetést egy nő, vagy férfi…..
Aqa
2013.08.24 22:11:46
@XcuseMe: Történetedről van egy film is: Csípem a családod.
Téged Hugh Laurie (dr House) alakít. Ha nem láttad még, feltétlen nézd meg!
Téged Hugh Laurie (dr House) alakít. Ha nem láttad még, feltétlen nézd meg!
Aqa
2013.08.26 09:54:19
@csakférfi: Nagyon szép gondolatok ezek, a szerelem érzésének egyfajta megközelítési módja.
Talán inkább mély, feltétlen szeretetnek nevezném amiről írtál, ami cseppet sem kevesebb, de a lángoló érzéstől igen távol áll. Szerintem egymás rabjai vagytok, tele vagytok elfojtással és én ebből nem kérnék.
Számomra riasztó, hogy úgy érzed, ketten mindenről helyes világképet tudtok alkotni, lehetőség szerint mindent és mindenkit (aki nem rokon) kizártok az életetekből, minden "megbízhatatlan" tényezőt.
Hidd el, a világ ettől sokkal színesebb!!! Az emberek sokfélék, hihetetlen sok jót lehet tanulni egymástól, elleshetjük az élet szeretetét. Akkor leszel igazán hű a párodhoz, ha nem zárod ki erővel a zavaró tényezőket, hanem azok feldolgozásával is ellen tudsz állni a kísértésnek, ami hidd el, nagyon is emberi tulajdonság, így mindenkiben benne van!
Egy személyes élményem, ami kissé idevág: volt a környezetemben egy "mintacsalád". Apa, anya és a leányuk. Mindenki irígyelte őket, soha egy hangos szó, körbe imádták és védelmezték egymást. Senki nem "pofátlankodhatott" be a kis zárt világukba. A gyönyörű lányuk esetleges udvarlóinak esélye sem volt, be sem próbálkoztak. A szépséges lány "boldogan" élt az "Elíziumban", és közben a szirmai már hervadoztak. Aztán beütött a baj: Az apa tragikus hirtelenséggel meghalt. Az anya és leánya, mint két ágrólszakadt madárka, ott maradt a világtól elzárva, hiszen az apa ott felejtette őket az aranykalitkában.
Még egy gondolatot szeretnék megosztani Veled, ami Márai Füveskönyvéből származik és a szerelemről szól. Sajnos nem tudom szó szerint idézni, de a mondanivalója lényege: A szerelemben nincs olyan két a felek egyformán szeretnek. Az egyik nagyon szeret, a másik pedig többnyire "elviseli", hogy szeretik. Azt már csak én teszem, hozzá, hogy mivel nagyon jó érzés "elviselni", hogy szeretnek, ezért már-már Te is úgy érzed, hogy ugyanúgy szereted a másikat, mint ahogy Ő téged!
A végén szeretném leszögezni, hogy a legjobbakat kívánom Nektek, hiszen benne, hogy mindez nagyon jó Nektek, de azért ne zárkózzatok be! A világ szép, sokszínű, az emberek jók (és rosszak)!
Talán inkább mély, feltétlen szeretetnek nevezném amiről írtál, ami cseppet sem kevesebb, de a lángoló érzéstől igen távol áll. Szerintem egymás rabjai vagytok, tele vagytok elfojtással és én ebből nem kérnék.
Számomra riasztó, hogy úgy érzed, ketten mindenről helyes világképet tudtok alkotni, lehetőség szerint mindent és mindenkit (aki nem rokon) kizártok az életetekből, minden "megbízhatatlan" tényezőt.
Hidd el, a világ ettől sokkal színesebb!!! Az emberek sokfélék, hihetetlen sok jót lehet tanulni egymástól, elleshetjük az élet szeretetét. Akkor leszel igazán hű a párodhoz, ha nem zárod ki erővel a zavaró tényezőket, hanem azok feldolgozásával is ellen tudsz állni a kísértésnek, ami hidd el, nagyon is emberi tulajdonság, így mindenkiben benne van!
Egy személyes élményem, ami kissé idevág: volt a környezetemben egy "mintacsalád". Apa, anya és a leányuk. Mindenki irígyelte őket, soha egy hangos szó, körbe imádták és védelmezték egymást. Senki nem "pofátlankodhatott" be a kis zárt világukba. A gyönyörű lányuk esetleges udvarlóinak esélye sem volt, be sem próbálkoztak. A szépséges lány "boldogan" élt az "Elíziumban", és közben a szirmai már hervadoztak. Aztán beütött a baj: Az apa tragikus hirtelenséggel meghalt. Az anya és leánya, mint két ágrólszakadt madárka, ott maradt a világtól elzárva, hiszen az apa ott felejtette őket az aranykalitkában.
Még egy gondolatot szeretnék megosztani Veled, ami Márai Füveskönyvéből származik és a szerelemről szól. Sajnos nem tudom szó szerint idézni, de a mondanivalója lényege: A szerelemben nincs olyan két a felek egyformán szeretnek. Az egyik nagyon szeret, a másik pedig többnyire "elviseli", hogy szeretik. Azt már csak én teszem, hozzá, hogy mivel nagyon jó érzés "elviselni", hogy szeretnek, ezért már-már Te is úgy érzed, hogy ugyanúgy szereted a másikat, mint ahogy Ő téged!
A végén szeretném leszögezni, hogy a legjobbakat kívánom Nektek, hiszen benne, hogy mindez nagyon jó Nektek, de azért ne zárkózzatok be! A világ szép, sokszínű, az emberek jók (és rosszak)!
Aqa
2013.08.28 23:49:16
@csakférfi: Azt hiszem eléggé félreismertél! Nyilván nem is lehet valakit néhány sor alapján megismerni, nem is ez a blog célja. Csak mosolyogtam a rólam alkotott képedről, van benne néhány elemi tévedés, igaz ha akarok, magamra is ismerhetek néhány "vádpontban".
Újra szeretném leszögezni: hiszek benne, hogy valóban boldogak vagytok, és kívánom, hogy ez örökké így maradjon! Semmiképpen nem akartam megkérdőjelezni az érzéseteket, és ha bármivel megbántottalak, akkor bocsánatot kérek.
Egyetlen dolgot nem értek: Hogy tévedtél erre a blogra? Szeretők, kapcsolatok... Miért pocsékolja valaki az idejét ilyen eretnek dolgokra, ha megveti és fél a magamfajta emberektől?
Ezek költői kérdések, nem fontos, hogy válaszolj! Vannak ötleteim, és mivel nem ismerjük egymást, teljesen mindegy, hogy mit gondolunk egymásról.
Újra szeretném leszögezni: hiszek benne, hogy valóban boldogak vagytok, és kívánom, hogy ez örökké így maradjon! Semmiképpen nem akartam megkérdőjelezni az érzéseteket, és ha bármivel megbántottalak, akkor bocsánatot kérek.
Egyetlen dolgot nem értek: Hogy tévedtél erre a blogra? Szeretők, kapcsolatok... Miért pocsékolja valaki az idejét ilyen eretnek dolgokra, ha megveti és fél a magamfajta emberektől?
Ezek költői kérdések, nem fontos, hogy válaszolj! Vannak ötleteim, és mivel nem ismerjük egymást, teljesen mindegy, hogy mit gondolunk egymásról.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Tetszett, ahogy ez a Ferdinandus nevű tagot kezelted. Mindig meglep, ahogy egyesek a különböző fórumokon, blogokon milyen alpári, mindenttudó stílusban próbálnak embereket alázni. Én is kaptam már ilyet, itt is... Próbáltam kulturáltan válaszolni, mint ahogy Te is, de többé nem lehetett kommunikálni a harcossal. Úgy tűnik, hogy abszolút tájékozatlanul, de annál nagyobb indulattal időnként be-be szólnak egy egész kellemes gondolatmenetbe, aztán mások véleményére már nem kíváncsiak, hiszen ők a tuti megmondók. Sajnálom őket! Téged pedig szeretünk!