Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Kóréból Perszephoné

0 bejegyzést írt és 169 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
http://csajokespasik.blog.hu/2014/07/04/elhagynam_ot_egy_csillogo_szemparert..
Kóréból Perszephoné 2014.07.04 13:28:34
A barátnőnek fél éve nincs munkája, a pasi meg máris új husi után néz, akinek van. Érdekes, amíg 3,5 éves együttlétük alatt volt a barátnőnek munkája, felesben lakást vettek, berendezték, javakat gyűjtöttek, addig nem jutott eszébe a posztolónak, hogy a pénze miatt van vele. Most, hogy a barátnő rászorul, skandalum, pénzt kér, máris aranyásóvá lépett elő, aki meg akarja fogni meg irányítja a posztolót.

Posztoló, szerintem is lépj le a friss pipivel, legalább a volt barátnődnek lesz esélye egy normális pasit találni, aki nem fogja aranyásással vádolni, ha lejtmenet van az életében, vagy kevesebb jövedelme van pl a babavárás alatt, vagy bármi okból támogatásra szorul. Te még elég fiúcska vagy, életedben először férfinek kellene lenned, válladon viselni egy aprócska család gondját, te pedig máris kikacsingatsz. Azért kíváncsi lennék, hogy neked hogy esne, ha te vagy félévig munkanélküli, a barátnőd meg egyből új pasi után néz. Nagyon úgy tűnik kettőtök közül éppenséggel te vagy számító, ne akard ráfogni. Könnyebb lehordani meg megvádolni, mert így meg tudod nyugtatni a lelkiismereted. Addig, amíg a barátnő nem volt munkanélküli, nem néztél másképp az asszisztens csajra. Most hirtelen vonzó lett, meg a szeme is csillog, munkája is van. Ideális rezsitárs, talán pénz se fog kérni, és eltelik pár év mire olyat várna tőled, hogy finanszírozd a kicsi családot, míg vissza nem megy a gyedről dolgozni. Szerintem hajrá, vágj bele!

Amúgy meg reménykedj, hogy sose érjen utol a végzeted, és nem hagynak ott a francba röpke fél év alatt, ha munkanélkülivé válsz, stílusosan egy fiatalabbért zsírfelesleg nélkül.
Kóréból Perszephoné 2014.07.04 16:15:03
@Makkiavelli: Neked meg az maradt ki, hogy azt írtam a barátnő féléve munkanélküli, előtte 3,5 évig olyannyira nem volt, hogy lakást tudtak venni, berendezni, éldegélni. A munkanélküli segély 3 hónap, az átlagos elhelyezkedési idő 19 hónap. A pasinak meg csak most tűnt fel, hogy aranyásó a csaj, addig amíg pénze volt meg munkája, valahogy nem.
Ahogy írtam, a csaj jobban jár, ha a pasi lelép,megfelezik a vagyont, a csaj elég fiatal találhat olyan pasit is, aki akkor is mellette lesz, ha bajban van, vagy gyerekük lesz, és nem tud dolgozni.

Azt, hogy irányít a barátnő, csak a pasi elmondásából ismerjük. Meg azt is, hogy elkezdte az életüket tervezni. Tényleg, ez milyen már? Hogy képzeli ezt a csaj? Mert közös lakást nyilván azzal vesszünk, akivel csak dugunk, ugye? Ugyan, hogy mer tervezni egy 39 éves pasival, akivel 4 éve együtt van, és akivel közös otthont teremtettek? Azt az aranyásó mindenit! Ahogy azt is a pasi elmondásából ismerjük, hogy azt se tudja mire kér pénzt. Miért nem kérdezi meg? Akkor be tudná lőni,hogy szórja a pénzt vagy esetleg kaját vesz vacsorának valóra, amit a pasi is megeszik, mosószert a ruhákra, amivel a pasi ruháját is mossa, vagy fogamzásgátlót, esetleg bkv bérletet, vagy tankol az autóba, amivel vásárolni megy. Te pedig kijelented, hogy a csaj a pasi pénzét szórja, holott ezt a pasi sem írta.

Fordított esetben, ha a pasi lenne féléve munkanélküli, és a csaj pénzéből élnének, akkor is rendben lenne, ha a csaj egyből elkezdene egy fiatalabb, munkával rendelkező pasival kavarni, felrúgni mindent, pasi meg menjen 4 év, közös lakás után amerre lát?
A szerető, a barátság extrákkal és az egy éjszakás kaland is olyan jellegű kapcsolatok, amelyeket általában az emberek nem vállalnak fel. Vagy azért mert párkapcsolatban élnek, vagy mert egyszerűen nem jelent olyan sokat a számukra, hogy fel akarják vállalni. Egészen addig nincs…..
Kóréból Perszephoné 2014.04.30 17:21:23
Folyt.:
Tőlem lehetne egy éjszakás is, titkolt kapcsolat is, tartós is, de ha akarná, az életem is le tudnám vele élni. Rajta múlna, mit szeretne, de ez a férfi egy szent. Lázba hozza a hosszú láb, de reménytelennek tűnik elcsábítani. Gondolom, fogalma sincs arról, hogy létezik olyan szeretet/szerelem, ami el tudja fogadni, hogy nem birtokolhatjuk a másikat, csak x ideig kísérhetjük, ha többre nincs mód.
Volt szerelmemnél egy idő után tudtam, hogy katalizátor az életemben, és majd el kell válnom tőle. Az elejétől fogva, amikor beleegyeztem, hogy legyen, beleszeretek, tudtam, hogy nekem fog fájni jobban majd a vég, de vállaltam. Azt nem tudtam, melyikünk fogja megtenni, de amikor én szerettem volna, ő nem engedte. Sok kárt okozott ez mindkettőnknek. Ma már nem vagyok benne biztos, hogy nekem fájt jobban. Azonban megerősített abban, hogy amikor itt az idő, akkor el kell engedni/ el kell küldeni a másikat. Nem kellett volna így lennie, ha ő bátrabb, de nem volt az. Ez benne volt a pakliban, de akkor meg muszáj belátni, hogy úgy nem lehet egy az utunk.
Amúgy pedig fura, mert ezt a fiút is szeretem a szívemben, ahogy volt szerelmemet is, vagy a volt férjemet, elférnek benne, csak a sorsunk nem egy. Ugyanígy szeretem a mostani szerelmemet. Szerencsére az őrületes lángolás elmúlt, így már működik az agyam is végre. Soha nem fogok kiszeretni belőle, összekötve érzem magam továbbra is vele, ahogy az említett másik hárommal, de ő az egyetlen, akivel biztosan tudom, hogy életem végéig együtt tudnék élni. Amúgy ha hagynám magam, bármelyikbe bele tudnék szeretni újra, meg soha ne mondd, hogy soha, de jelen pillanatban egyik sem tart ott, hogy meghaladja önmagát. Sajnos szívem szép szerelme sem.:( Pedig reméltem, hogy egy ilyen okos, érzékeny, mély érzésű, és fegyelmezett férfi kicsit kevésbé komplikálódott a férfi egó által, de sajnos igen...:(
Kóréból Perszephoné 2014.04.30 20:26:02
@famefatal: Élőben nem beszélek a mély érzéseimről. A legtöbben azt gondolják rólam sebezhetetlen vagyok, elég racionálista, szókimondó a szex témában, tiprom a fickókat, és csak a jókedvemen múlik mennyire sebzek. Echte feminista, szinglinek ismernek, és valóban, ha épp olyanom van tudok ilyen lenni. Ha normálisan a nagyon hideg fejemet használom, akkor kiszámolom a pasikat, különösen mert ők meg butuska, szexi, fiatal kapható csajszinak látnak. Amúgy mindkettő igaz, szívileg iszonyatosan naiv és butus vagyok, ezért szinte soha nem hagyom el a hideg fejem. Még inni sem tudok annyit, hogy elveszítsem, max lazább leszek, mert amúgy rettenetesen tartózkodó vagyok. Van előzménye ennek, ahogy annak is, hogy hál'istennek egy idő után jó fej pasikat hozott az utamba az élet. (Ja, mert aki nem ilyen volt, azzal az ég világon semmi se történhetett.) Volt férjjel viszont kikészítettük egymást, de neki - szerinte - én voltam/vagyok az igazi, ami azért is jó, hogy ha bármi van, még így is van mögöttem egy pasi, akit "előkaphatok".
A legrosszabb az életemben a nem sok nőre jellemző elég erős temperamentum és libidó volt, aminek egész addig, amíg állandó barátom, majd férjem nem lett, teljesen kiszolgáltatva éreztem magam. Egy-két idióta pasi után megtanultam kiválogatni, hogy mely típus nem alázna szex után, mindenki mással szemben meg abszolút apáca állást vettem fel. Nagyon hirtelen találtak nagyon szépnek, nagyon hirtelen kezdtek rám ragadni a pasik, és évekig csömörben voltam, mert rám, arra hogy én ki vagyok senki sem volt kíváncsi. A volt férjjel haverok voltunk, jó volt a szex, sokat nevettünk. Habár mindketten domináns, temperamentumos típusok vagyunk, a viharos kapcsolatunk ellenére együtt maradtunk. Amikor lelécelt, akkor sem tudott elszakadni tőlem, úgyhogy sose kellett vadásznom pasira, ráértem vizsgálgatni őket, de alapvetően sem akartam együtt élni senkivel sem. Aztán meguntam exem ígérgetéseit, beleuntam, hogy haza költözik vagy sem, ezért úgy döntöttem kézbe veszem a sorsom és kerítek egy szeretőt, akivel felnőtt programokat is lehet élni. A gyerekem iránti szeretet lekötötte a szeretet vegyértékeimet, úgyhogy az sem hiányzott, hogy valaki szeressen, csak jó lett volna egy felnőtt, akivel felnőtt programokra mehetek. Rövid úton jöttem össze a volt szerelmemmel, aki a legnagyobb gyengeségemmel, a szexszel fogott meg. Ő beszélt rá, hogy legyek szerelmes, én meg belevágtam. Igaziból beleszerettem, és szörnyű volt. Szó szerint elment az eszem, egy együgyű szintjére sorvadt az agyam. Most már tudom, hogy a szerelem biokémiájában a nagy mennyiségű oxitocin rongálja a memóriát. Iszonyat volt, soha nem volt jegyzetem, egyszeri elolvasásra emlékeztem a tételekre, minden telefonszámot a fejemben őriztem, mert lusta voltam lementeni, és egy nap azt vettem észre, hogy kész, vége, elbutultam, semmire se emlékszem, és nem működik az agyam.:) Még ki sem szerettem a volt szerelmemből, amikor beleszerettem az újba, erről nem döntöttem, megtörtént. Ismét ugyanez. Ez a férfi viszont egy észkombájn, legbriliánsabb időmben is max a kreatvitásommal és idővel a mindenre emlékszem képességemmel vehetném fel vele a versenyt, de én ismét illetve továbbra is vagyis újra együgyű voltam. Szóval ennyit arról, hogy bele tudok-e szeretni abba, akibe nem lehet. Fogalmam sincs, hogy ebbe a férfibe lehet-e szerelmesnek lenni, de olyan észrevétlenül támadtak a szerelmi hormonok, hogy már csak arra a reménytelenül szerelmes, érzelgős, butus, sebezhető, lágy lényre ébredtem, aki én lettem.
Szóval vannak rossz tapasztalataim, de ahhoz képest, amit hisznek rólam, hogy sebezhetetlen vagyok, sebezhető vagyok, csak nem szoktam foglalkozni vele, helyette inkább dühöt érzek, és hihetetlen gyorsan regenerálódom. Valójában azért vagyok sebezhetetlen, mert nem félek sebeződni. Egész életemben a pokol és menny között jártam, hozzászoktam a hullámvölgyekhez, de valahogy megtanultam boldognak lenni, így nem félek a fájdalomtól. Egyszer úgy is kisüt a nap, szoktam a legrosszabb napjaimban gondolni, és lelkiismeret- furdalás nélkül dagonyázom a depresszióban. Aztán miután kibúsongtam magam, összekapom magam, leporolom a térdem, és belevetem magam az életbe újra. Szomorúnak is jó lenni. Megvigasztalom magam étcsokival, rozéval, csipsszel, könyvvel, bevackolom magam az ágyba, zenét hallgatok, és kész, vagy elmegyek bulizni és táncolok. Akkor is kisüt egyszer a nap, ha előtte ezer halált halt a lélek. Nem tudnak tovább sebezni, nem tudsz tovább depressziós lenni, mint amire azt nem mondod, elég, meguntam, kiéltem, csináljunk valami mást. Azonban élnek, akiket szeretsz...
Rossz, hogy szétmentünk volt szerelmemmel, majdnem belehaltam a fájdalomba, rossz, hogy nem jöttem össze szívem szép szerelmével, pedig megőrjített a szerelem, de élnek, és addig bármi lehetséges... Ez pedig nagy kegyelem az élettől - ha érted, amire gondolok. (Viszont ez a két szerelem megtanított uralni a libidóm és a temperamentumomat.)
A kémiáról és vonzalomról majd az új posztnál...
Kóréból Perszephoné 2014.05.01 13:40:41
@famefatal: Nem, élőben is kommunikatív vagyok, csak a mély érzéseimről nem beszélek, még az érzéseimről sem nagyon, még annak sem, akit nagyon szeretek. Inkább írok. Másrészt pedig az emberek többsége nem tud mit kezdeni az ilyen "ósdi romantikus" dolgokkal, így felesleges beszélni róla nekik, mert stupidnak vesznek.
Amúgy szőkén nem látnak annyira karakánnak, aztán jól meg szoktak lepődni.;) Feketén viszont nagyon keménynek és erősnek tartanak, az viszont, mint rájöttem annyira nem jó, mert azonnal csatázni kezdenek velem. Engem meg nem érdekel sem a csata, sem a negatív (ártó) verseny.
Igen, eléggé hasonlóan gondolkodunk, én is úgy látom.:)
Igen, azt hiszem kissé fatalista vagyok.:) Azonban, ha úgy értetetted, hogy azért örülök, hogy ezek a fickók élnek, mert még bármi lehetséges velük nekem, az téves. Egyikkel sem akarok semmit, mert nem hiszem, hogy meghaladják önmagukat. Ez inkább a volt férjemre és a volt szerelmemre vonatkozik, hisz egyik sem annak indult, ami lett. Viszont, ami lett, abban mindkét fél hibás volt, de csak én léptem túl az árnyékomon. Másrészt a volt szerelmemmel a kapcsolatunk többet nyújtott, azaz több ponton illeszkedett hozzám, több személyiségrészem fedte le, vagyis több személyiségrészemnek lett a másik fele.
Egyszer, amikor a legnagyobb háborúban voltunk volt férjjel, azt álmodtam, hogy meghalt, és zokogva ébredtem, már volt szerelmemmel jártam, belé voltam szerelmes, életemben ugye először. Mégis szörnyű fájdalom lett volna, ha ez történt volna. Akkor megértettem, hogy szeretem a volt férjemet, mint ember, együtt érzek vele, de az együttérzésem mellett is megvan a saját utam, és ami nem ment, nem ment. Még ha változik is, az amennyivel jobban passzoltam volt szerelmemhez, azt nem tudja megváltoztatni, mert a személyiségszerkezete nem olyan. Én pedig már tudom, mekkora szükségem van arra, hogy az a részem is összhangra találjon a másikkal, ami volt szerelmemnél megvolt, nála nem.
Szívem szép szerelme ezeket mind lefedi, olyan sok személyiségrészemhez illeszkedik, hogy egyszerűen tökéletes nekem. Ehhez képest minden más elhanyagolható, ami adott esetben a rossz szokásait, vagy negatív tulajdonságait illeti. (Bár a rossz szokásait még nem ismerem, de egyszerűen nem számítanak.) A kémia vele a legerősebb, és bár fogalmam sincs az illatáról, biztos vagyok benne, ha egyszer érezni fogom, tetszeni fog. Mert feltételezem, biztos, hogy éreztem az illatát, hiszen nem forralná ennyire a bugyim, csak nem tudom felidézni tudatosan. Kémia nélkül még elviselni sem tudom egy másik pasi érintését, szinte esélytelen az ágyba jutás.
A bezsongásra vonatkozóan, még soha nem csaltak meg az ösztöneim, inkább az okozott gondot az életemben, ha nem hallgattam rájuk. Pont ezért szoktak hülyének nézni, hogy miért "ragaszkodom" valakihez, aki nem. A volt férjnél is ez volt, ösztönösen tudtam, hogy szeret még, de a nője az ő haveri köréből került ki, így volt férjnél a nőcit hypolták, én meg voltam a csúnya, gonosz feleség, aki a csodás szerelem útjában áll. Aztán egy nap mégis ott térdelt volt férj a lábam előtt, és könyörgött... Ennek öt éve, és újra és újra próbálkozik, most már az anyósommal együtt, aki ezerszer megbánta, hogy részt vett a házasságunk tönkretételében. Az ösztöneim nem hazudtak. Én viszont éltem sokkal jobb kapcsolatban, voltam életemben először és másodszor nagyon szerelmes, és tudom hogy milyen kapcsolatra vágyom, miben lennék teljes. Miután általában boldog vagyok az életben, azért nem akarok kapcsolatot, hogy legyen, de boldogtalanná tegyen. Kétszer megvolt, tönkretett mindkétszer.
Az ösztöneim biztosak abban, hogy ez a férfi hogy érez. Utólag azt kell mondjam, nem rossz a taktikája:). Ha akkor jövünk össze, amikor én akarom, akkor nagy valószínűséggel túllépek rajta, mert nem hittem volna el, hogy lehet belőlünk pár. Csak a különbségekre koncentráltam volna, nem bíztam volna benne, és ezzel tönkretettem volna. Mostanra hiszem és bízom benne, mert sokkal jobban kénytelen voltam megismerni, hogy tudjam, amit mond, az úgy van. Ha az mondja, életünk végéig, akkor azt nem viccből mondja, ha azt mondja, az életünkbe csak egy éjszaka fér bele, azt sem. Voltaképp ő az első, akit komolyan veszek és amikor komolyan veszem a szerelmet. Volt férjnél ezt tudatos, észbéli döntés volt, volt szerelmemnél már a szívemmel is megvívtam ezt a csatát, de most érzem először, hogy teljes bensőmmel komolyan veszem őt és a szerelmet. Ha azonnal összejöttünk volna, nem így lett volna, mert alkalmatlan voltam rá. Semmiféle eszközt, sem hazugságot, sem szexet, sem manipulációt nem használt, hogy megszerezzen, csak vár. Én pedig életemben először kénytelen vagyok komolyan venni egy férfit. Aztán, hogy végül úgy találja-e, méltó vagyok a szerelmére (...de nem kívánja, hogy más valaki legyek), azt nem tudom, de az biztos, hogy a mély szerelemnél is mélyebb szerelmet találtam magamban, ami nem pusztít, hanem épít.
Lehetünk szerelmesek olyan emberbe aki nem vonzó a számunkra? Igen! Na és akkor most kedves olvasó ne borzadj el, eleinte én is azt gondoltam, hogy ez lehetetlen, de amíg az ember nem tapasztalja meg addig nem értheti meg teljesen ezt a helyzetet. Van aki ezt nem vallja be magának, de…..
Kóréból Perszephoné 2014.04.30 20:51:25
Hajjaj, de még hogy. Szívem szép szerelme külsőre annyira nem az esetem, hogy csak na.
Ez a férfi viszont mielőtt megismertem, hát nem egy Adonisznak látszott. Amikor viszont meghallottam a hangját, elvesztem. Életemben nem érzetem ilyen erős kémiát, teljesen megőrjített az igazi hormonbombás szerelem. Olyan kisugárzása, mágneses vonzása van rám, hogy teljesen megváltoztatott. Fogalmam sincs milyen a csókja, milyen az illata, de az összes porcikája hihetetlenül tetszik, nagyon szépnek látom egyben is meg külön-külön is az egyes részeit.
A doppingolós hormonos lángoló szerelem lecsendesedett, az agyam végre újra működik, de a férfi továbbra is vonz, továbbra is hihetetlenül bejön, továbbra is tetszik, továbbra is rajongok érte. Teljesen biztos vagyok benne, ha egyszer végre elkavarodnánk végre az ágyig, tökéletes lenne, és arról is meg vagyok győződve, hogy az illata is (;)) tökéletes lesz. Ez a férfi maga a két lábon járó tesztoszteron bomba, maga a veszély, a temperamentum, a dominancia, nagyon okos, olyan kisugárzása van, olyan magabiztos, olyan vonzerő árad belőle, olyan szexualitás, hogy - ahogy megfigyeltem - bizony könnyedén veszi le a lábáról a nőket. Alábecsültem a fickót, és... emberemre akadtam.
Ahogy viszont megismertem, ez egy fantasztikus férfi, gyengéd, empatikus, okos, művelt, iszonyat jó humorral, nagyon vidám, nagyon figyelmes, nagyon kedves, meleg személyiség, és van benne valami szelídség. Szóval elég összetett személyiség, életem végéig nem unnám meg. Néha elég nehéz vele, de az amit adni képes, megéri a nehéz pillanatokat is. Ez a férfi nővé változtatott.
Amikor szerelmesek vagyunk rózsaszínben látjuk a világot és aktuális szívünk választottjának csak a jó tulajdonságait vesszük észre. Ilyenkor az apró kedvességeket is felnagyítjuk... majd a szerelem lankad és összeomlunk, mert rájövünk, hogy nem is az akinek gondoltuk, akibe…..
Kóréból Perszephoné 2014.04.09 14:18:49
@famefatal: Igen, láttam, hogy írtál, és köszönöm, jólesett.:)
Nem tűntem el, olvastam a blogot, csak nem kommenteltem és, és persze te is jó régen posztoltál már.
A jó házassághoz nem tudtam hozzászólni, mert ugye én elváltam, a válásos gyerekes témát meg örültem, hogy a saját életemben megoldottam, így hárítós a téma. A hűtlenséghez hozzászólhattam volna két szerelem közti tipródás kapcsán, de azért az nem klasszikus hűtlenség volt, féltékenységet meg csak egyetlen egyszer éreztem életemben pár óráig. Szörnyű volt, de ettől még nem lettem a téma szakértője talán.:)

Ja, a rózsaszínköd elmúlásához annyit, már a két szerelmem csúnya prózai módon a külsejét is érintően, hogy a most épp minden rózsaszín ködtől mentesedve régi szerelmem köd nélkül is valóban jóképű és jól néz ki. Új szerelmem külsejét tekintve köd nélkül is nagyon vonzónak és továbbra is tetszik, még ha más szerint nem egy férfi modell típus. Nekem "józanul" is nagyon helyes és jó pasi.;)
Szóval még arra is rájöhettem, ha épp felszállóban a lilaköd, akkor sem rémülnék meg, hogy Úristen miféle rém fekszik mellettem.:)
Kóréból Perszephoné 2014.04.09 18:54:54
@Sadist: Azt azért nem mondanám, hogy az első apró bökkenőnél dobtam volna be a törölközőt, mert lassan egy éve folyik ez a sztori...
Kóréból Perszephoné 2014.04.13 16:01:19
@famefatal: Az jó, ha posztolgatsz, mert szeretem olvasni. Ez az új index blogketrec elég béna, alig lehet kiválogatni a blogokat, meg olyan átláthatatlan, meg is lepődtem, amikor egy ideig kint voltál.
Hát ősztől rózsaszín felhőben lebegtem, ami a tettrekészségemen nem javított, de legalább segített vidámabbnak látni a dolgokat. Szívem szép szerelme - mostanában ezt a nevet akasztottam rá - kiismerhetetlen, így gondoltam itt az ideje az ébredésnek, nem álmodozhatom örökké róla. Pár hónapig nem láttam őt, de felhő nélkül is nagyon hiányzott, nagyon szeretek vele lenni. Találkoztunk kb egy hónapja, én szedtem össze magam. Elég pánikban volt, így nem mentem oda hozzá, nem akartam zavarba hozni. Hogy most amiatt volt pánikban, mert örült, hogy ott voltam, vagy azért, mert kiborult, minek üldözi ez az őrült nő, kideríthetetlen volt. Ettől függetlenül jó sokáig ismét rózsaszín felhőben sétáltam, és határtalanul boldog voltam, hogy láthattam.
Aztán elkezdtem lépni a saját dolgaim rendbehozataláért, mert egyszer azt is el kell kezdeni. Meg ha akarom őt, muszáj rendbe hozni a dolgaim, nem boríthatom a nyakába ezt a csődtömeget. Meg nem is én lennék, ha meg akarnám magam mentetni. Előző szerelmem mentési kísérleteit sem viseltem jól, a megfelelési kényszer terhét tette a hátamra, és csak annál rosszabbak lettek a dolgok. Meg azt hiszem mostanra jutottam el odáig, hogy ha nagyon-nagyon szerelmes vagyok, nagyon szeretek valakit, akkor is tudjak önmaga maradni, és ne az alapján értékeljem magam, hogy épp mi most a helyzet, hanem az alapján, aki/ami vagyok. Talán mostanra lettem képes arra, hogy egy nálamnál is erősebb személyiség esetén is képes legyek önmagam maradni, mégis hozzátartozni, illeszkedni, és ne elüldözési meg lázadozási játszmákat folytatni. Szívem szép szerelme is nagyon erős személyiség, és simán maga alá tudott gyűrni, ami elég pánikolóssá tett. Aztán meg szépen behódoltam. Arra se semmi. Aztán meg elvesztettem a türelmem, és gondoltam egye meg a fene, nem várhatok millió évet, míg kitalálja mit akar, engem csak ne hűtögessen le senki.:) A barátnőm azt mondta szilveszterig hajlandó hallgatni az ábrándjaimat, aztán vessem be magam az "életbe". Kibuliztam magam, jó volt, de a bulizás is kifogyott belőlem. Nagyon mélyen szeretem, hajlandó vagyok megkomolyodni, alkalmazkodni, tekintettel lenni, és persze bízni.:) Ha szeret, márpedig úgy érzem, nem vagyok közömbös, akkor létrejön az a tér és idő, ahol végre összejövünk. Különösen, hogy most már eléggé képes vagyok beszélgetni vele, mert hogy eddig az sem ment annyira. Tiszta pánikba voltam/lettem volna, ha hozzám szól. Egy rajongó boci szemekkel bámuló néma sült hallal elég nehéz randizni...;) Most középen vagyok, se el nem akarok menekülni, se nem türelmetlenül, azonnal, de máris, legyen most, amit akarok állapotban.
Úgyhogy jól vagyok, és nagyon örülnék, ha ezt Ő is megérezné valahogy, és jelentkezne. Nem mondhatja, hogy fellángolás volt a részemről, mert rózsaszín felhő nélkül is szeretem, bár ha a közelemben van, akkor a felhő azonnal visszatér.
Előző szerelmemnek azután ígértem meg, hogy életem végéig fogom szeretni, miután már elkezdtem felvezetni a szakítást, és annyira megbántam, hogy fájdalmat okoztam a mondatommal, hogy így próbáltam visszacsinálni. nagyon szerettem, de egyszerűen nem alkalmas a tér és az idő, se az ő hajlandósága, hogy azt adja, amit én szeretnék. Szívem szép szerelmét tényleg képes lennék életem végéig szeretni, és kitartani mellette. Volt szerelmemnek egyszerűen nem arra van szüksége, amire nekem, és boldogtalanná tennénk egymást. Hiába mély a szeretet, hiába a kötődés, ő teljesen másképp szeretné az életét élni, mint én, más életforma teszi boldoggá, és soha nem gondolta ezt meg. A tanulság a két szerelemben, hogy hiába nagy a szerelem, hiába sok a szeretet, de ha célok nagyon különböznek, akkor abból hosszútávon csak könnyek születnek. Hát ilyenek a prioritások. Meg ha az ember lánya nőnek született, és nem vénkisasszonyként akar élni, vagy ugye a manapság divatos szóval, szingliként, akkor fel kell vállalni a "feleségek" sorsát. A "feleségek" sorsokból meg ki lehet választani a nekünk jobban tetszőt, azaz azt a férfit, aki mellett a nekünk jobban tetsző "feleség" sorsot élhetjük meg. Bár anyám annyira nem rajong az ötletért, hogy elsősorban családot, gyerekeket szeretnék, de ez az én életem, és engem más tesz boldoggá, mint őt. (Jobban szimpatizál volt szerelmemmel, aki inkább karriermacaként képzelné el velem a jövőt. Én meg szeretnék még karriert, de nem a család rovására.)
Hát ezeket az okosságokat tanultam, míg nem beszéltünk.:)
A múltkor írtam a munkahelyi szex témájáról. Van a munkahelyi szexnek egy olyan formája, amikor nem feltétlenül fizikailag bent történik a munkahelyen, hanem egy munkatársaddal bújsz ágyba, máshol. Ez is érdekes téma, fogok még róla beszélni, mert egyrészt izgat, másrészt van…..
Kóréból Perszephoné 2014.01.21 15:34:26
Én pont fordítva jártam. Olyan helyen dolgoztam, ahol semmiféle munkahelyi kapcsolatba nem kezdhettem. Tabu volt az egész cég, meg az összes velünk kapcsolatban álló cég és szervezet. Túl nagy problémát ez nem okozott nekem, sem akkor, amikor foglalt voltam, sem akkor, amikor nem. Így szocializálódtam, ez volt természetes.
Aztán az élet elvetett egy olyan helyekre, ahol már nem voltak ilyen tabuk. Sőt... Mint később megtudtam, ezeken a helyeken tök normális, hogy a gyakornok lánykák meg a beosztottak sorban állnak a főnöknél, hogy... A hideg rázott a gondolatra, inkább "csadort" öltöttem, és a szakmaiságra koncentráltam. Akkor is így tettem, amikor első látásra rákattantam egy leendő főnökömre. El sem tudtam volna képzelni róla, hogy ő is pusztítja a gyakornoklánykákat, meg a beosztottakat, amíg fel nem világosított egy munkatársam, hogy ez bizony így megy ebben a világban. Érzékeltem, hogy én sem vagyok közömbös számára, csak fogalmam sem volt mit kell ilyenkor csinálni. Nem így lettem szocializálva. Úgyhogy még jobban beöltöztem, igyekeztem még kevésbé nőcis lenni, komolyabbnak, idősebbnek látszani, hogy eszébe ne jusson... Pedig láttam, hogy ezeken a helyeken ez a főnök-beosztott szerelmi viszonyok is nagyon szépen működnek, csak magamról nem tudtam ezt elképzelni. Ha párkapcsolaton belül egyenrangú viszonyom van, akkor a nap többi részében hogyan tegyek úgy, mint aki vigyázva áll a főnök úrnál? Mindenesetre a pasi annyira bejött és annyira szerelmes lettem belé, hogy úgy voltam vele, egye fene, ha úgy alakul, megerőltetem magam, munkaidőben vigyázva állok.:) Elég későn jutottam e fontos felismerésre.:(
A legtöbb helyen a főnököm rám volt kattanva, de sose kevertem a magánéletem a munkahelyivel. Fütyülök a karrierre, ha ez az ára. Képtelen vagyok megerőltetni magam, ha a hideg ráz a főnökömtől, vagy nem tudom elképzelni róla, hogy kezelni tudná a dolgot. Eddig inkább az volt, hogy a munkahelyi viszonnyal veszélytettem volna a karrierem, olyan nem hogy annak hiánya veszélyeztetné. Egész addig voltam így voltam vele, amíg nem ez lett a helyzet. A csavar meg az, hogy olyan pasival, akivel más körülmények között is nagyon akartam volna, mert egész életemben ilyen pasit kerestem. Nagy bajban lettem amiatt, hogy fogalmam sem volt, hogy kell egy ilyen munkahelyi kapcsolatot kezelni, és nem zárdaszűzként élni. Vagyis hogyan kell a karrierem érdekében feküdni, amikor amúgy ezzel a pasival mindenképp feküdtem volna. Vagyis itt volt egy tuti helyzet, a nagyon kellemest kellett volna összekötni a nagyon hasznossal, én meg abszolút kezdő voltam. Így se karrier, se az a pasi, akire életemben először azt mondtam, hogy 100% patent. Vagyis se karrier, se szerelem, se szex.:( A pasiért azóta is odavagyok. Ha újra vele kellene dolgozni, és elvárná, hogy tegyek valamit a karrierem érdekében, istibi' megemberelném magam. Olyan csodás beosztott lennék napközben, mint a pinty, és alig várnám, ha végre este legyen.;) Persze, ha napközben hívatna be az irodába, egye fene megtanulnám az éles váltást az excel táblák meg a szex között. Ehhez viszont olyan főnök kell. Ő pedig olyan főnök.;) Jó sokat lazultam, ilyen főnöknél szívesen feküdnék a karrierért.:D
Y-GEN Hiánylista 2013.12.16 13:36:08
Németországban várhatóan a 14 fős kormányból 6 nő lesz, ugyanannyi, mint a 106 fős Fidesz listán. Ez a hír már önmagában is sokat elárul a nemi esélyegyenlőség megvalósulásának különbségeiről a két országban. Talán nem is kéne semmi mást hozzátenni, mégis,…..
Kóréból Perszephoné 2013.12.17 03:37:36
@Baloldali érték:
MegaLOL. Lehet, hogy a dunaferres női olvasztárok is lennének olyan sikeresek, mint az a férfi menedzsment, ami csődközelbe navigálta a céget.:D
Tanulságos közéleti akció volt Teczár Szilárd hadjárata a lányoknak ingyenes belépést biztosító bulik ellen. Az éber erkölcscsősz és genderharcos felvette a harcot egy budapesti szórakozóhely megalázó, elnyomó gépezete ellen, így nincs több ladies free party a Dobozban. A…..
Kóréból Perszephoné 2013.11.28 08:14:18
@vuvuzela importőr: Ne sajnálj, nem szorulok rá. Van elég nő, aki kénytelen karriert építeni, ha enni akar adni a gyerekeinek, de amekkora fizut úgy tűnik csak irigyelsz, abból nekik kajára már alig marad. A környezetemben viszont nem mindenki vezető. Nem akarom mondani, milyen csodát tud tenni, egy 2-3 gyereket 100 ezerből eltartó nő, vagy egy hónapok munkát kereső nő, akinek egyedüli felelőssége, hogy van-e ennivaló az asztalon. Ha kiesik a munkából, borul minden.
Kóréból Perszephoné 2013.11.28 08:17:13
@bigmac: Örülök, hogy megérted exemet, hívd meg a Dobozba, hátha nektek is ingyen lesz a belépő.
Kár, hogy exem nem ért meg téged, mert ő békülne velem.
Kóréból Perszephoné 2013.11.28 10:13:54
@Perceval: A törvény így szól:

"8. § Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés,
amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt
a) neme,
b) faji hovatartozása,
c) bőrszíne,
d) nemzetisége,
e) nemzetiséghez való tartozása,
f) anyanyelve,
g) fogyatékossága,
h) egészségi állapota,
i) vallási vagy világnézeti meggyőződése,
j) politikai vagy más véleménye,
k) családi állapota,
l) anyasága (terhessége) vagy apasága,
m) szexuális irányultsága,
n) nemi identitása,
o) életkora,
p) társadalmi származása,
q) vagyoni helyzete,
r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb
jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama,
s) érdekképviselethez való tartozása,
t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt:
tulajdonsága)
miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható
helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne."

Ebből az "o" pont az életkorra vonatkozik, ezért nem értem, ha nem vagyok 65 éven felüli, miért nem utazhatom ingyen például? Miért vagyok hátrányosan megkülönböztetve életkorom alapján egy közösségi szolgáltatásban? Vagy az (üzlet)politika, és még a HaHának meg az Együtt 2014-nek sem lenne célszerű kiállni egy ilyen ügyért, mert ebből nincs plusz szavazat, de legalább magukra haragítnák a nyugdíjas szavazókat? Szilárdunkat miért nem zavarja, hogy életkora alapján hátrányosan megkülönböztetik a tömegközlekedésben pedig az nem 1000 forint, miért csak az 1000 forintos belépő, amit a férfiak fizetnek? ja, mert így egy legyet üt két csapásra, rúgott egyett a női esélyegyenlőségi küzdelembe hülyét csinálva belőlük, és lehet szerezni néhány férfi szavazót. Azért gondolkodniuk is kellene, mert elvesztettek jó pár nőit is, még a feminsiták közül is.
Libertarian A büdös kapitalista 2013.11.25 00:00:00
Az állami és az államhoz közel álló, tőle függő hazugsággyárosoknak köszönhetően mára eljutottunk addig a pontig, hogy a liberalizmus és a kapitalizmus a világban, de Magyarországon főleg szitokszavakká válnak. Ennek két fő, egymástól nem független oka van: Mindmáig kevesen vannak, akik a…..
Kóréból Perszephoné 2013.11.25 15:05:19
@fagyospityóka: Zavarosnak nem zavaros, azért mert behoztam egy pédát, miért utálják már az emberek a kapitalizmust, meg a liberalizmust lassan egyformán. A dobozos példán vezettem le.
Tudott dolog, hogy a nem megfelelő személyügyi kiválasztás pénzügyileg is súlyos károkat okoz a szervezetek számára. Ahogy az is, hogy a népesség egy nagy létszámú, de hátrányos helyzetű tagjainak boldogulásbeli nehzéségei is súlyos kihatással vannak mind a társadalom, mind a nemzetgazdaság szempontjából, hadd ne soroljam most. Leírtam, hogy az egyenlő bánásmód jegyében, azaz az egyenlőség jegyében a férfiak hátrányos helyzete is előny lesz számukra egy nővel szemben, azaz inkább van esélye egy homosexuális férfinak egy példásul sok gyerekes nővel szemben, akor is, ha a nő egyedülálló, pedig egy homoszexuális férfi még mindig könnyebben tartja el magát, mint egy sok gyereket nevelő nő, de a hosszú távú nemzetgazdasági hasznot tekintve nyilván a sokgyerekes nő újratermeli a népességet, míg a homoszexuális férfi nagy valószínűséggel alig. A felnevelendő jövőbeni népesség szempontjából viszont nem mindegy, hogy a felnevelő milyen erőforrásokkal rendelkezik, milyen minőségben tudja újratermelni társadalmat. A munkáltaó számra azért valljuk be a homoszexuális férfi ugyanolyan gazdaságos, mint a heteroszexuális férfi, szemben egy gyerekeket nevelő nővel. Így érkeztünk oda, hogy a munkáltató egy kvázi hátrányt magyarázatul oz fel, hogy a maga szempontjából továbbra ia gazdaságosabb csoport tgját preferálhassa, míg a társadalom újratermelődésének szempontjából fontos tag továbbra is hátrányban van. Ehhez képest a mentális nevelést ebben az országban a dobozos fiú az 1000 forintos belépő nők által is megfizetendővé tételével kívánja megkezdeni, holott nagy valószínűség szerint egy egyfroma korú, végzettségű fiú és lány között már induláskor is a fiú keres többet, tehát neki több erőforrása, kvázi pénze van belépőt venni. Ha szeretne ismerkedni, akkor ebből a több erőforrsásából szánnia kell arra, hogy a már alapból hátrányosabb helyzetben lévő nőtársát megtalálhassa. a fiúka sajnálta az ezrest, de még enm láttuk fellépni egyetlen más olyan helyen sem, ahol a férifnak szüleétésének előnyével szemben lépett volna fel az EBH-nál. Az egyenlőség elvét kiforgatja, az előnyös női diszkrimináció megszűnik, miközben a hátrányos diszkrimináció egyre finomabb módon terjed, és immáron a diszkiminációe-ellenesség kifinimolt formáival megtámogatva, hogy a munkáltatók továbbra is a számukra több gazdasági hasznot hozó nem tagjait részesíthessék előnyben.
Ugyanez működik az üzletben csak ott ugye más eszközökkel.
Ha a lentebbi folytatást olvastad, igen, azt írtam meg, hogyan élnek vissza alapvetően jó eszmékkel. Ebben segít az a naivság is, amikor a blogger egy modell kapitalizmusról álmodik kihagyva belőle az emberi természetet. kevés olyan embert láttam, aki a tiszteséges verseny, egynlőség jegyében le tudott volna mondani olyan lehetőségekről, amelyek számára előnyöket nyújtottak. A dobozos fiúka jövőjében is azt várom, mikor fog majd lemondani azokról az előnyökről, amelyek alapvetően adottak számára, pusztán azért, mert férfinak született.
Ezt a kommentet sem véletlenül írtam női nickkel, gazdasági, etikai, pénzügyi kérdéseket főként férfi nickkel írok. Volt amikor eltéevsztettem, és ugyanarra kommentre nőként megkaptam a mondjuk úgy liba jelzőt, míg férfiként megveregették a vállam, hogy milyen jól szóltam, akkor is ha a szövegalkotási stílusom slendirány volt.
A kapitalizmus és liberalizmus innen indul, el kell fogadni, hogy ygarlók vagyunk, és törekedni olyan társadalmi közmegegyezésekre, és szabályozásokra, mely kollektíve visszavesz gyarlóságunkból.
Kóréból Perszephoné 2013.11.25 20:22:46
@Gungnir:
Azért a történelmi tapasztalatok mutatnak két kirobbant világháborút, gyarmatosított országokat, népeket, éhenhalt milliókat, számos mészárlást , világválságokat. Ha összeadjuk az áldozatok számát nem feltételenül az jön ki, hogy a kapitalizmus emberbarátabb, ahogy a szocialista vagy kommunista rendszerek sem.

Az első világháború és gazdasági világválság után számos törvény született a versenyjog, tiszteségtelen piaci magatartás büntetése, az erőfölénnyel való visszaélés, belső piaci információkkal való visszaélés ellen, piaci befolyás ellen, stb. Mindezt azért, hogy a kapitalizmus erősebb tagjainak, a gazdasági csúcsragadózóknak a természetes evolúcióból levezethető szerepét a gazdasági táplálékláncban visszafogják, a saját és a társadalom jól felfogott érdekében megakadályozzák, hogy megegyék az összes kishalat. E csúcsragadozók gazdasági súlyuknál fogva újra és újra igyekeznek ezeket a "vadászati" korlázátozásokat gyengíteni, ami időről időre sikerül is nekik. Ezt mindig egy súlyos válság követte, amikor is megint igyekztek csökkenteni a teljes piaci szabadságot.
Már az ókorban is tudott volt, nincs rossz rendszer önmagában, egy rendszer az azt alakítóktól fogva válik jóvá vagy rosszabbá, de a rossz irányba történő elhajlások ellen már akkor is igyekeztek fékeket építeni a rendszerekbe.
A demokratikus rendszerek, az egymással mellé rendelt viszonyban lévő csoportok rendszere több szabadságot adhat a kreativitásnak, kisérletezésnek, az egyének szabad önkifejezésének, így sikeresebb lehet hosszabb távon. Mint rugalmasabb rendszert tartom alkalmasabbnak, de a történelmi tapasztalatok az emberi életek szempontjából egyiket sem mutatták jobbnak. Ahogy egyik rendszer sem, úgy a kapitalizmus sem lehet meg a megfelelő szabályozások nélkül. Arra alkalmas törvényi és szabályozási háttér nélkül a kapitalizmus is garantáltan rossz viszonyokat és körülményeket alakít ki a társadalom nagy többsége számára.
Kóréból Perszephoné 2013.11.25 20:50:21
@Gungnir:
Ami kimaradt még, de fontos. A sok szereplős szabadversenyes kapitalizmus teljes átfordulása a monopol- oligopolkapitalizmusba egy idő után magának a kapitalizmusnak azt a fontos jellemzőjét öli meg, hogy innovatív, kreatív, szabad és kisérletező. A teljesen sokszereplős és monopol kapitalizmus közötti egészséges átmenet alapvetően viszont nem rossz, hiszen biztosítja, hogy nagy fejlesztésekre, beruházásokra, kutatásokra stb nagyobb koncentráltású erőforrás központokat hozzon létre. Azonban a csak ilyen erőforrás központok a társadalom valódi fejlődési iránya, vágya elől veszi el a lehetsőget a saját maga (mármint az koncentrált erőforrás központok) kitalálta fejlődési irányba kényszerítve azt. Amikor ez történik, akor semmivel sem jobb a kapitalizmus a szocializmusnál, hisz mindkét esetben egy szűk csoportban az egész társadalom fejlődésének megszabása. Mindkét esetben mesterségessé válik a fejlődés mindkét esetben kinyírva a társadalomfejlődés természetes evolúciójának kisérletező kedvét.
Érdekes még egyébként, és hamarosan égető kérdés lesz, az automatizálással iszonyú sok ember munkája lesz teljesen felesleges, teszem azt, ahogy a számos sci-fi regény felvetette az emberek többségének tulajdonképpen nem kell a mai értelemben véve dolgoznia? Az vajon hogyan egyeztethető össze a mai felfogásunkkal a munkáról, megélhetésről, társadalmi szolidaritásról? Vajon milyen sors vár rájuk?
Az önbecsülésünk és a magunkról kialakított képünk sok mindentől függ. Sokan átesnek a ló egyik vagy másik oldalára és vagy lebecsülik magukat, vagy elszállnak a vélt adottságaiktól. Furcsa kapcsolatok Számtalan olyan párt láthatunk, akikre első ránézésre azt…..
Kóréból Perszephoné 2013.11.18 22:25:28
@famefatal: igen, teljes mértékben igazad van ebben a "senki" témában. Csak nehéz stabil maradni, ha egyébként fontos neked, hogy értelmes munkád legyen, és amúgy az az első, ami meghatároz. Szándékosan nem karriert írtam, mert nem fizetés, pozíciószint, hatalmi státusz függő dologról van szó, hanem olyan hivatásféléről, amiben kifejezheted önmagad még ha csak részben is, hogy mit hiszel és mit gondolsz a világról. Ha az ember lánya meg nem házitündér, hanem olyan dolgozó lány típus, igencsak talajt vesztetté válik, ha a legnagyobb kihívássá a porszívózás válik az életében.
Majd meglátjuk elfogad-e így. Lassan haladunk. Voltaképp már tudja, hogyan érzek, és azt hiszem most először látott amögé az arc mögé, ami mögé eddig nagyon nem, mert koncepciói voltak rólam. Megszoktam, hogy koncepciói vannak rólam egyeseknek, nem is mindig oszlatom el. Kívülről nem szokták látni, de hmm tán sajnos, elég komoly vagyok. Akik csak felületesen ismernek, azt mondják, hogy olyan elvarázsolt vagyok. A felszínes, hableány, csacsogi külső mögött, disszonanciának ott a mélység, amit a többség nem ért. Akiben nem látom ezt a mélységet, annak soha nem mutatom meg ezt az oldalam, mert ha benne az nincs meg, nem tud ahhoz az oldalamhoz kapcsolódni. Ő ebből valamennyit láthatott.
Majd meglátjuk mihez kezd vele, meg le tudja-e vetkőzni a koncepcióit, előítéleteit, és elvárásait. (Bár realistaként nehezen hiszem, de idealistaként meg mindig rendületlenül hiszek a szerelem erejében, hátha egyszer végre rátalálok egy hozzám hasonló jó értelemben vett fatalistára.:) Olyanra aki nem veszi túl komolyan magát, lehet vele sokat nevetni, nem egy búval-ba..ott alkat, de mégis van benne mélység.Ő egyébként ilyennek látszik.)
Kóréból Perszephoné 2013.11.24 10:20:16
"elhiszem, hogy nem könnyű "valakinek" érezned magad, ha nem tudsz kiteljesedni a munkádban, vagy az olyan dolgokban amik boldoggá tesznek."

Ez az érzés már elmúlt. Akkor volt jellemző, amikor még szerelmemmel voltam, és hirtelen elveszett a lábam alól a talaj. Nehéz volt felfogni, fel sem fogtam, hogy bizonyos értelemben a múlt elmúlt, a jövő meg nem volt sehol. Nekem évtizedes terveim és céljaim szoktak lenni, A és B tervekkel. Mindig tudtam, mit miért csinálok, soha semmi nem ingatta meg a hitem, mikor mit kell tennem. Bár a terveimen időnkét változtatni kellett, de a belső iránytűm mindig megmutatta, mit a helyes. Ez veszett el egy időre. Olyan tanulságlevonó típus vagyok, képes voltam megérteni, milyen belső hibák vezettek el odáig, ami történt velem azon a külső dolgokon túl, amelyeket nem tudtam befolyásolni.
A saját lelki dolgaimat, nyavalyáimat, mentális korlátaimat le akartam győzni, de ebben nem támogatott. Úgy érzékeltem, hogy ezekkel foglalkozni a gyengeség jele nála, nálam pedig pont az erőé. Úgy éreztem, ő ezektől fél, és még rajtam keresztül sem bír szembesülni a félelmeivel. A gondolkodási időszak alatt rendbe tettem kívülről a dolgokat. Azaz, amiről tudatosan dönteni lehetett, arról döntöttem, meghúztam a határokat a kompromisszumok tekintetében, és bár egyelőre még elég kilátástalan volt jövőképet vázolnom magamnak, legalább az ösvényt kijelöltem. Amikor azonban újra a szakmai kihívások mezejére léptem, pontosan látszottak azok a belső mentális, otthonról hozott gyengeségek, amelyek addig is korlátozták az életem. Miután ő már nem volt mellettem, hogy csesztessen azzal, minek foglalkozom ezzel, így szántam rá időt és energiát, hogy egy bizonyos módszerrel túllépjek rajtuk.
Ugyanúgy érzem magam, mint amikor még nem történtek velem ezek a nehéz helyzetek, csak félelmek nélkül. Akkor is elég boldog voltam, most is eléggé az vagyok. Akkor is elég kiegyensúlyozott voltam, most is az vagyok. Akkor is volt önbizalmam, most is van. Akkor is volt kitartásom kivárni a dolgokat, most is van. Folytathatom a sort, semmi sem változott, kivéve az, hogy már nem a szüleim elleni lázadás vagy a nekik való megfelelés mozgat, hanem a magam élete iránti szeretet, vagy mi.
Volt szerelmemmel kapcsolatban nincs bennem negatív érzés, rengeteget tanultam mellette magamról. Még ez a dolog is ilyen volt. Van az a mondás, amit ő is gyakran emlegetett, ha valamit mindig ugyanúgy csinálsz, akkor miért vársz más eredményt, mint addig. Hiába csinálom kívülről másként a dolgokat, ha a belső hitedelemrendszerem nem változott. Erről én nem tehettem, belém nevelték, de hol van az előírva, és miért lennék attól gyengébb, ha észreveszem, hogy van ilyenem, és megszabadítom magam tőlük. Más eredményt szerintem csak így lehet várni. Kettőnk kapcsolatában nem a sok szabály és kompromisszum volt valójában korlátozó, hanem ez. Én felfogtam, hogy a határaim ott vannak, ahol, és eszköz kell, hogy túllépjek rajtuk, ő pedig bizonyos értelemben szégyellte, hogy a barátnőjének vannak ilyenjei. Ő sem azt akarta, hogy legyek valaki karriereileg, hanem legyek, aki voltam, de aki voltam, arról kiderült, hogy bizonyos helyzetekben kevés, és vagy legyőzöm ezt a kevés embert, vagy újra és újra bukás lesz a részem, ha szeretnék az álmaim és vágyaim szerint élni. Vagy úgy teszek, mint aki oké, hazudok magamnak és világnak, és keresek egy zugot, ahol meghúzom magam, és ahol semmiféleképp nem szembesülök a korlátaimmal, és élek, mint sokan, mentális börtönben, hazugságban, léleknyomorítóan. Bár külsőleg rengeteg gondom van, visszatért a belső hitem, hogy képes vagyok legyőzni azokat, visszatért az a tudomás magamról, hogy vagyok valaki. Ez régen mindig velem volt, akkor is, amikor épp más után a vécét pucoltam egy szállodában, vagy primitív excel táblák szerint input tündér munkát végeztem. Meg talán az is változott, hogy elfogadtam a külsőm is hozzámtartozik, és sajna van, akik csak ezt, vagx sokáig csak ezt látják rajtam, és ha már ez van, akkor a reménytelen küzdelem helyett, hogy az eszemért szeressenek, használjam velük szemben a szépséget.
Voltaképp az egész folyamat legrosszabb megállapítása az volt, hogy bármennyire szeretem, egyszerűen nem illünk össze. Illik néhány dolgunk, de annyi kompromisszumot kellene kötnöm vele, és annyi számomra fontos dologról kellene lemondani, hogy nem lenék boldog mellette, mint ahogy nem is voltam. Nehéz volt elengedni, mert azt hittem a szerelem és szeretet elég, hogy idomuljak ezekhez a kompromisszumokhoz, de ezeket a kompromisszumokat csak nekem kellett volna kötni. Másrészt ez a kör, hogy eltüntessem a gátjaim csomó szülői elvrásának való megfeleléstől is megszabadított, és például így tudtam meg magamról, hogy sok gyermeket szeretnék, 2-3-4-et.:) Kigondolta volna ezt még tavaly nyáron rólam.:D
Kóréból Perszephoné 2013.11.24 10:43:30
Kiszemeltemmel úgy haladunk, mint két csiga a sivatagban.:) Lehet, nem lesz ebből semmi. Imádnivaló, és én már úgy vágyom kényeztetni őt, de ellenáll.;)
Voltaképp az volt a legrosszabb az egész helyzetben, amikor régi szerelmemet még szerettem, és kiszemeltemmel szemben ellenálltam magamban, hogy rá kellett jöjjek, kiszemeltem illik hozzám. Kiszemeltemmel kapcsolatban volt néhány dolog, ami mínuszos volt ex-szerelemmel szemben, de a legtöbb dologban illett hozzám. nehéz volt elfogadni, hogy hiába szerettem nagyon ex-szerelmemet, egy jó kapcsolatot, olyat, ahol önmagam lehetek, ahol nem kell nehéz kompromisszumokat kötnöm, nem kell másnak lennem, és nem is tudom mi a jó szó, de valahogy repül vele az idő, valamiféle burokba kerülök mellette, a munkából ismerem a szót, olyanféle flow-érzés, de nem éltem meg ilyet pasi mellett. ...és ahogy letisztultak a dolgok, egyenrangúnak érzem magam vele, sem többnek, sem kevesebbnek. Ez pedig abból adódik, hogy hihetelen érzem őt, a lényét, és ehhez kapcsolódom, és bár számíthatnak a külső dolgok, de elsősorban ő maga számít. Volt szerelmemnek mindig mondogattam, amikor vele akarok lenni, nem azzal, aki a külvilágban másoknak ő, de ő velem is az volt, aki a külvilgában másoknak. Kiszemeltemmel minden helyzetben, akkor is amikor tartjuk az adott szituáció elvárt kereteit, és aszerint viselkedünk, mindig önmagával lehetek. Ő az első pasi az életemben, akivel nem zavar, hogy úgymond a magánéletem keveredik a szakmaival. Elfogadom feljebbvalónak ott, amikor az, de a szerelmi oldalt nem érinti bennem. Semmilyen módon nem harcolok vele, sem tudatosan, sem tudattalanul, mert annyira férfi, hogy nincs rá szükség. Jó lenne, ha végre történne már valami több, mert egyszerre vágyom becézgetni és kényeztetni, de nagyon szenvedélyes pasiként, azt hiszem a szenvdélyes nő oldalamnak is ellátná a baját.:) Nagyon akarom őt, remélem ő is arra jut, hogy akar engem, mert igencsak összepasszolunk, és nagyon szuper élményeink lennének együtt.
Régóta foglalkoztat a téma, hogy miért vonzzák a nőket az úgy nevezett rossz fiúk? Először is tisztázzuk, hogy kik azok a rossz fiúk. Röviden jellemezve a megbízhatatlan pasik. Mindannyian boldog és nyugis életre vágyunk, de egy zenész, egy vad motoros, egy izompacsirta, egy…..
Kóréból Perszephoné 2013.11.07 15:29:14
@Szelid sunmalac: Ahogy én sem.:)
Kóréból Perszephoné 2013.11.09 13:45:25
@Aphelion 2013: Köszönöm.
Kóréból Perszephoné 2013.11.09 13:48:07
@gangsárkány: Örülök, hogy megtaláltad az igazat, és hogy mered kiélvezni minden pillanatát.:)
Jó lenne, ha már én is tartanék a kiszemeltemmel, és élvezhetném ezt a tart, amíg tart csodálatos állapotot. (Mély sóhaj.)
Manapság egyre több nő és férfi dönt úgy, hogy nincs szüksége kapcsolatra. Ennek számtalan oka lehet, többek között a munka, a rohanás, a karrier építés, a nagy csalódások, hosszú üzleti utak stb. Ezért sokaktól hallhatjuk, hogy "most nem fér bele az életembe egy kapcsolat"…..
Kóréból Perszephoné 2013.10.12 14:58:03
Abszolút értem miről szól az írás, de én nem hogy viszonyokat, de az egész életem, és egy komplett házasságot leéltem így. A kellemes oldalt kiélni, a felszínen maradni biztonságos. Nincs szeretés, nincs fájdalom. Ha nem szeretsz, sebezhetetlen vagy. Aki akar, menjen, gyorsan túl lehet lépni rajta. Nincs alkalmazkodás, nem kell tekintettel lenni a másikra, nem kell felelősséget vállalni - kettőnkért.
Az utóbbi öt évben azonban három olyan férfit hozott az élet, akik azt akarták, hogy szeressem őket.
Volt szerelemmel egész a haladó szintig eljutottam.
Rajongásom tárgya iránti rajongásom megszűnt, helyette megszerettem - az embert. Nagyon úgy tűnik, neki sem viszony kell. Ha nincs szeretés, nincs szex sem. Nincs könnyebb út. Vele ugyanazokkal a dolgokkal kell megküzdenem magamban, mint volt szerelmemmel. Hét hónapig tartott, míg beadtam a derekam. Olyat szeretnék, amit eddig egész életemben nem gyakoroltam, mert nem fűlött hozzá a fogam, szexelés helyett szeretkezni szeretnék vele. Tőlem ez már ma is megtörténhet. Vártam rá eleget. Bízom benne. Gondolom a szerelem jövője nem attól függ, hány randi után engedem, ennél bölcsebbnek tűnik. És ha én vártam rá eleget, akkor ő még többet várhatott, míg leesett a tantusz nálam.:) Ha lecsapott volna a viszony és szex lehetőségére, ami nekem könnyebb lett volna, nem bíznék meg benne. Azért bízom benne, mert nem használta ki. ...és érdekes módon tisztelem is ezért, mert volt türelme kivárni, és ereje ellenállni, míg azt kaphatja, amit szeretne, és amit megérdemel. Nagyon szeretem. Most így kicsit visszatekintve, kissé úgy tűnik a viszony olyan zokniban lábat mosni téma. Az is valami, de a teljességhez kell a szerelem. Életemben először viszont nem félek tőle (mármint a szerelemtől), mert megbízom a férfiban, csak sajnálok minden egyes napot enélkül. Kissé butusnak tartom magam, hogy nem vettem észre hamarabb, nem fogadtam el hamarabb, de mit csináljunk az érzelmek dolga nem volt az erősségem:). Most meg várom, hogy neki is feltűnjön, már nem játszom vele, hanem nagyon is komolyan veszem az érzéseit, ahogy őt is. Lemerészkedtem a mélybe, felhagytam a felszínességgel, mert akarom őt. Ha így, akkor így. Megérdemli a szerelmet.
Kóréból Perszephoné 2013.10.18 18:57:01
@famefatal: Szerelmesnek szerelmes vagyok, ugye, de hogy boldog-e, azt nem tudom. Egyelőre ott tartok őurasságánál, hogy sikerült emlékeztetnem, ő nem egy fakír, hanem hús-vér férfi, ennek megfelelő vágyakkal, igényekkel. Hogy ezt a felismerést mikor fordítja egy született aszkéta tettekre, fogalmam sincs.:)

Nem tudom, én csak kezdő szerelmes vagyok. Volt szerelmemmel, akibe először szerelmes lettem, kemény volt. Én viszonyt terveztem, ő szerelmet, meggyőzött. Mire beleszerettem, addigra leesett, hogy ez a kapcsolat lehet, hogy itt is érte el a csúcsát. Minden, amit mondott, csak beetetési szöveg volt. Nem ezt a szót használta, de ez volt a jelentése. Elvesztettem a bizalmam benne, hisz így nem tudtam, az vajon igaz-e, hogy szeret. Persze éreztem, és számos jelét adta, de odalett a bizalom. Őrlődtem. Ha nem szerettem volna, azonnal kiteszem, de így képtelen voltam. Egyrészt, mert szerettem, másrészt képtelen voltam neki fájdalmat okozni, hisz azt láttam rajta, és magamban is érzetem. Totál patt helyzet volt. Amikor nagyon nem bírtam már, és robbantani akartam, anyám és a barátnőim beszéltek le. Hosszú ideig nyűglődtem így. Belebetegedett a lelkem. Végén nem érdekelt, hogy függök tőle egzisztenciálisan, hogy mik lesznek a következmények, ki akartam zárni teljesen az életemből, legalább egy kis időre, míg a józan eszem és a szívem között rendet teszek. Amikor megtettem, azonnal éreztem, hogy iszonyatosan nagy fájdalmat okoztam neki. Később a hangja, a viselkedése igazolta ezt. Semmilyen módon nem lehetett jóvá tenni, és ő sem kért bocsánatot, annyit sem, hogy sajnálom.
Jelenleg az van, hogy nagyon szeretem ezt a férfit, azt hittem szerelmem után nem lehet jobban szeretni, de úgy érzem igen. Már csak azért is, mert ő nem a szexet használta a becserkészésemre, bár jelen helyzetben ki tudja ki kit cserkész be. Inkább talán én alakítgatom a dolgokat követve az ő szabályait. Az viszont biztos, hogy x időt várok, ha addig nem alakul belőle valami, akkor kiverem a fejemből. Akkor fogadom annak a szerelmét, aki feleségül akar venni, és gyereket akar tőlem. Örökké nem várhatok fakír pasikra. Ha meg lesz belőle valami, és viszont akar... Nem tudom, lehet, hogy nem hajtja le a wc deszkát és kiábrándulok.;) A kapcsolatokról alkotott szabályom szerint, amit az évek tapasztalat hozott, egy kapcsolatnak meg kell felelnie az ötvenes szabálynak, ha egy kapcsolatban több a rossz, mint a jó, akkor az nem kapcsolat. Nem hiszek abban, hogy a szerelem szenvedéssel jár, akkor az nem szerelem. Ha velünk is ez lesz a helyzet, ha kölcsönösen nem tudjuk egymást boldoggá tenni, akkor könyörtelenül kilépek belőle. A szerelmemmel való kapcsolatom arra tanított, hogy jobb lett volna, ha előbb megteszem, akkor, amikor még csak 4 hónapja jártunk. Akkor még nem ment tönkre az életem, és nem mentem majdnem tönkre bele én is, és ha valóban nagyon szerettük volna egymást, akkor helyrehozhattuk volna. Habár az is igaz, hogy abban a kapcsolatban nem nyomultam, hagytam, hogy ő lépjen. Persze hogy megült. (Akkoriban minden pasi (ő is) az éltemben azzal piszkált, hogy túl törtető vagyok, így gondoltam kivárom, hogy a körülöttem lévő pasik lépjenek. Áh.)

Az érzelmek bevallásában a nő részéről korábban nem hiszek. A legtöbb férfi először csak viszonyt akar, ha a nő rázúdítja az összes szíve érzelmét, a férfi megretten, arról nem is beszélve, hogy nem tud hódítani. Amúgy is a hódítási szakasz fontos, egy csomó minden kiderülhet a nagy Őről, amitől még sem lesz nagy ő, és azok a bizonyos nagy érzelmek elpárologhatnak. Másrészt meg mi változna, ha bevallja a nő a szerelmet. Férfi közli, viszonyt akarok, kész helyzet. Innen nincs más kiút, vagy a szakítás, vagy beletörődés egy megalázott helyzetben, hisz aki szeret, a másik meg nem szereti, óhatatlanul megalázott helyzetbe kerül. Alázásra, szánalomra, megvetésre, használásra melyik mazochistának van szüksége. Amíg a nő tud uralkodni magán, van esély, hogy változtasson a felálláson. Amúgy is a kapcsolatok és házasságok 80%-a így indul, a nő meglátja férfiben a potenciális férjet, a férfi a potenciális lukat. Míg a férfi élvezi a potenciális lukat, a nő igyekszik a potenciális leendő férj szívébe férkőzni. Ha sikerül, deal done, ha nem, jöhet a következő. Fordítva is van ez így. A másik oldalról jelenleg egy ilyennek vagyok alanya, engem akarnak feleséggé tenni, de egyelőre még hárítok. Esélyt akarok adni ennek a szerelemnek, ha meg nem megy, meghajolok a praktikum és a lehetőségek meglátásának nagy bölcsessége előtt. Ő is nagyszerű férfi, csak ugye másba vagyok szerelmes. Egyelőre optimista alkatom biztat, hogy attól, hogy az első szerelem balul végződött, lehet a második sikeres. Már csak azért is, mert ez a férfi minden belső tulajdonságában illik hozzám, a külsőben pedig csak a magasságával kell megalkudnom, de azt lesz..om, legalább akkor is tudok vele csókolózni, ha én vagyok felül, egy túl magas pasival az nem megy.;) Amúgy a külseje is nagyon vonzó számomra, mert nagyon férfias pasi.:)
Kóréból Perszephoné 2013.10.18 19:09:57
@famefatal: Ja, és azért is célszerű ennek a szerelemnek valami határidőt szabni kialakulásilag, mert lehet, hogy a pasi egy fakír, ahogy előző szerelmem is az volt, de én több, mint két éve élek szent apácaként, és kissé - úgy veszem észre - káros nekem a szextelenség. Utoljára 19 évesen nem szexeltem egy évig, ez már rengeteg idő, pedig én hiszek a rendszeres karbantartó szex fontos voltában. Úgyhogy x ideig várok, aztán ha addig sem alakul valami, akkor megadom magam másnak, még mielőtt megölne a szexhiány.;)

A fenti szövegben a potenciális férj lehet egyenlő a potenciális komoly társsal, azok kedvéért, akik nem terveznek férjhez menni.
Nem tudom a nő mit csinált, de hányinger amit ez a 3 közteres művelt vele: ..
Kóréból Perszephoné 2013.10.03 12:25:25
Két hete, vasárnap a bkv-ztam volna a gyerekekkel. Nekem van bérletem, neki nincs, mert a közelbe jár iskolába, vagy autóval visszük. Óbudán a Szentlélek tértől a Margit hídig sehol lehet jegyet venni, se automata, se bkv pénztár, semmi. A Tímár utcától a Szentlélek térig gyalogoltunk, hogy jegyet vehessünk neki. Gondoltuk, ha már ott vagyunk, megyünk HÉV-vel, bár akkor két jegyre lett volna szükség ugyanarra az útvonalra. A HÉV-et karbantartották, sehol sem volt kiírva, nem mondták be, csak a közterületesektől tudtuk meg. Pótlóbuszok közlekedtek, tehát nem haladtunk volna gyorsabban. A pénztárban egy hölgy dolgozott, ő hallgatta a mérges utasokat egyedül. Egy órás késéssel érkeztünk meg, mert a jegyvásárlás egy külön kaland vasárnap két fél kerültnyi területen.
Az ellenőrök azonban manapság már négyesével járnak ellenőrizni, és még közterület- felügyelők is vannak. Mi lenne, ha jegyautomaták, meg pénztárosok lennének? Ja, hogy a jegy 350 forint, a helyszíni bírság meg 16 ezer?
Augusztusban Prágában voltam, jegy kb 250 forint, félóráig érvényes. (Olyan helyen lakunk Budapesten, ahol általában 1-2 megállót megyünk egy járművel, majd át kell szállni másikra, általában 3-5 megálló. Ha BKV-val megyünk egy 2+2 megállós oda-vissza utacska 1400 forint a gyereknek, 10+10 perc.) A metrók újak, tiszták, nem füstölnek, nem égnek, gyakran járnak. A buszok, villamosok többsége is újszerű, tiszta, működnek a kijelzők, és lehet jegyet is vásárolni. Angolul is, és végtelenül udvariasak voltak. Egyszer találkoztunk ellenőrrel, de látta, hogy külföldiek vagyunk, oda sem jött hozzánk.
Hogy elehet, hogy ott kevesebb jegyárak mellett működik, és ellenőr sem dekkol mindenhol? Nem lehet, hogy esetleg a magyar modellben van hiba?
Temérdek érvet lehetne felhozni annak igazolására, miért közönyösek a mai fiatalok a közélet és a közösségi programok iránt: a technológiai fejlődés, a közösségi média térhódítása, az ifjúságellenes politika, az atomizálódó társadalom, stb… De ezek csak az okozatok.…..
Kóréból Perszephoné 2013.09.20 15:49:31
@Eltévelyedés:
262 milliárd, nem forintban, dollárban!
Kóréból Perszephoné 2013.09.20 15:52:48
@bigmax: Köszönöm.:) Tőlem, lehet "állat", ezen nem múlik.:)
Kóréból Perszephoné 2013.09.20 17:00:05
@bigmax: Amiben én hiszek, az a tudás, fejlődés, konszenzusos politika, és a win-win játszmák. Jelenleg az elit, a gazdasági és politika egymással win-win játszmát játszik (még akkor is, ha jelen hazai politikai tendenciákat tekintve úgy tűnik nem, hisz itt csak a nemzetközi illetve hazai gazdasági elit, mint színészek a színdarabban változott), míg az elit a többséggel szemben zéró összegű játszmát játszik. A politikának a többséggel kellene win-win játszmát játszani. A gazdasági elit meg gazdasági és pénzügyi hatalmánál fogva - bár rövid távon vesztesnek tűnik, hosszú távon nem - úgyis képes védeni az érdekeit.
Hiszek az esélyegyenlőségben, az elesett csoportok iránti szolidaritásban, és kvázi a pozitív diszkriminációba(de nem az önállótlanságig menő ajnározásukban, kommunikációs fegyverként használva a többség ellen, közben figyelmen kívül hagyva valós igényeiket), mert komplett népcsoportok utcán hagyásának ára súlyos társadalmi és gazdasági veszteségeket (is) okoz. Mindamellett, hogy az empátia képessége, mint olyan, is fontos evolúciós vívmány.
Hiszek az önállóság és gondolkodási képesség támogatásában, és bátorításában.
Úgy vélem az állam szerepe, hogy megfelelően kialakított szabályzási környezetet hozzon létre kiegyenlítve a gyengébb érdekérvényesítő csoportok hátrányát (például fogyasztóvédelmi szabályok a fogyasztókért, mert beláthatóan az egyes fogyasztóknak kisebb az érdekérvényesítő képessége, mint az értékesítő multikereskedőnek, vagy környezetvédelem, mert az egészséges környezethez való jog alapjog kellene legyen, míg ez nem mindig esik egybe az adott iparág érdekeivel, gyermekek joga, róluk végleg belátható, hogy nehezen érvényesítik érdekeiket etc.). Az állam továbbá legyen képes e szabályozási környezetnek való megfelelést kikényszeríteni. Hozzon létre (ne csak dísznek) és működtesse hatékonyon az erre szolgáló intézményrendszert és intézményi folyamatokat. Ergo a szolgáltató államban hiszek. Ezen túlmenően az állam dőljön hátra, hagyja élni és boldogulni állampolgárait. Az életképtelen vélemények, ötletek, szemléletek úgyis kihullnak a fejlődés darwini mókuskerekében. Az evolúció, ahogy a haladás evolúciója is szeret kísérletezni, játszani, de ha ennek nincsenek keretei, mert szimbolikus értelemben a génkészlet nagyját kiirtják, az adott társadalom védtelen és alkalmazkodásképtelen lesz a felmerülő környezeti kihívásokkal szemben. Ilyenformán hiszek a gondolati és társadalmi sokszínűségben.
Tudom, hogy ez idealistán hangzik, de az ideákra szükség van, hogy kijelöljük azokat az eszményi állapotokat, melynek elérésére törekedni kell, még akkor is, a a valóság mindig prózaibb. Ami régen idea volt, abból sok ma már sztenderd. Úgy vélem az eszményekben és ideákban való hit nem káros, bár való igaz, türelmetlen embernek kissé stresszes állapot.:) Az örök filozófusoknak meg állandó kielégületlenség, mert mindent lehet még jobban csinálni.:)
A megcsaláson ma már különösebben meg sem lepődünk, mivel annyira általános. Az a kérdés, hogy megbocsájtható a hűtlenkedés? Ha igen, milyen esetekben? Mitől függ, hogy valakinek elnézzük a félrelépést?  A megcsalásnak számtalan oka lehet, kezdve a megszokástól, az…..
Kóréból Perszephoné 2013.09.18 16:04:05
Kóréból Perszephoné 2013.09.19 12:32:44
@me.thinks: Igen, már azt sem hittem el neki, hogy a sarki boltban volt. Egy ártatlan, nekem küldött sms miatt borítottam végül, mert azt is hazugságnak hittem. Másfél évbe telt, míg összeraktam magam. Tudatosan, úgy gondoltam, feldolgoztam, tudok bízni benne. Amikor viszont találkoztunk, és nem mondta, hogy sajnálja, továbbra is maradt a bizalmi válság. Úgy éreztem, voltaképp csak azért dühös magára, mert olyan béna volt, hogy lebukott, és nem fogta fel, milyen mélységet fájdalmat okozott. Hiába tett értem, hiába akartam bízni benne, nem ment.

Azóta beleszerettem egy pasiba. Eleinte elég plátói volt a részemről a dolog, mert max annyit bírtam elképzelni egy gyengéd pillanatomban, hogy csók legyen vele. Két éve élek apácaként. Épp tegnapelőtt esett le, hogy nagyon kívánom. Csak nem tudom, hogy ez a pasi, valóban érdeklődik irántam, vagy a figyelme más körülményeknek szól. Szóval bizalom dolgában alaposan meg lettem tépázva, de úgy érzem, már képes vagyok bízni és szeretni. Igyekszem figyelni, bejövök-e neki vagy sem, mert a kémiától függetlenül is annyira rokonszenvezek vele, hogy szeretném, ha a barátom (is;) ) lenne.
A párkapcsolatokban mindenkinek más elvárásai vannak. Mennyi szabadság fér bele egy kapcsolatba? Van aki már attól is kiborul, ha a párja nélküle megy el valahová, a barátnőkkel, vagy a haverokkal. Mások a külön nyaralást is fantasztikusan megszervezik és hagyják egymást egy…..
Kóréból Perszephoné 2013.09.18 18:24:53
@Aqa: Nagyon szerettem. Ráadásul az elvárásait nagyon kedves közölte, de nem volt kérdés, hogy ez nem ajánlás, hanem kvázi parancs.
Kóréból Perszephoné 2013.09.18 18:31:39
@famefatal:
ha nagyon kedvesek veled, és tenyeren hordozottként bánnak veled, mehetsz ahová szeretnél, nem vagy eltiltva semmitől, van elég időd és tered önmagad lenni, észre sem veszed, hogy kalitkába kerültél. A legnehezebb ezt volt nehéz felismerni.

Csernusról nekem is ez a véleményem. Vannak dolgok, amikben igaza van. Van, amit szükségtelenül keményen és nyersen tálal. Másutt, másban viszont a nyers stílus ellenére sem olyan kíméletlen, és vár el totális radikalitást. Ha csak összehasonlítjuk a két könyvét, a Nőt és Férfit (elnézést a pontos címre nem emlékszem, és lusta vagyok átmenni a másik szobába a könyvespolchoz csekkolni), de a Férfiben mintha megengedőbb, és kevésbé prosztó lenne, mint a Nőben.

Amúgy a puding próbája az evés. Ha jól tudom, a saját párkapcsolata sem sült el túl jól.
Kóréból Perszephoné 2013.09.18 20:41:42
@famefatal: Az volt. A folyamat egyik részről sem volt tudatos, sem rossz szándékú. Jó pár súlyos engem ért válság indította el. A robbanás rengeteg kárt okozott mindkettőnknek. Amilyenné váltam az számára sem okozott nagy boldogságot. Sok idővel később azt mondta, az volt a baj, hogy nm olyan voltam, amilyennek megismert, és nem értette miért nem. Fájdalmas volt neki és fájdalmas volt nekem is.

Igen, és voltaképp ez a baj Csernussal, hogy azt gondolta, ismert egyfajta élethelyzetet, egyfajta gyógyítási módszert, és ez mindenkire ráhúzható. Az emberek és válságaik sokfélék, nincs egyetlen üdvözítő mód, és ő nem igazán érzékelte ezt. Van, akinek a keménység segít, van, akinek lágyság kell.

A könyveit a házassága szétesése előtt írta, tehát adott esetben a saját párkapcsolatában nem ez a "gyógymód" lett volna helyes, vagy esetleg maga is - ahogy ő nevezte - puha pöcs volt.

Olvastam gondolatébresztő dolgokat tőle, de azt azért mások is leírták sokkal finomabban, és sokkal befogadhatóbban. Legalább is számomra.

Másrészt meg vannak olyan helyzetek, amire simán rá lehet húzni, hogy puha pöcs vagy, vagy alázott nő, miközben egyáltalán nem biztos, hogy a párkapcsolat ezen vetülete az adott egyén számára azon a szinten olyan fontos. Vagy egyébként tudná másképp jobban csinálni, lehet, pont az a maximum, amire képes, ha ez sincs, még ezt sem tudja hozni az illető. Ha valaki tényleg boldogtalan, ha tényleg nem elviselhető az élete, ha gondot okoz az életvezetésében oké. Azonban, ha a "nagy terápia" után rájössz, hogy a dolog nem volt rossz, csak elfelejtetted figyelembe venni a jó dolgait is, mert a jó dolgokat természetesnek vesszük, alanyi jogon járóknak, és már nincs visszaút, akkor klasszikus orvosi helyzet van: a műtét jól sikerül, a beteg azonban meghalt. Szerelők szokták mondani, amíg valami viszonylag jól működik, nem szabad hozzányúlni, mert több kárt okozunk, mint hasznot.
Amikor találkozunk egy jóképű pasival/csinos nővel rögtön elkezdődik a reménykedés. Általában nőkre jellemző, hogy már az első randin azon agyalnak, mi lesz később. Felhív majd? Mit vegyek fel a következő randira?... A következő randi persze még nincs is megbeszélve... Ha…..
Kóréból Perszephoné 2013.09.18 14:41:15
@famefatal:
"Vesztes lóra tenni nem nyerő, de honnan tudhatnánk előre, hogy melyik lesz a befutó? :) Tetszik a gondolkodásod egyébként, az igaz, hogy a második randin már sok minden kiderül és ha valaki azt szajkózza, hogy ő még nem akar komolyabb dolgot, akkor nem igazán változik a véleménye... De ettől függetlenül hajlamosak vagyunk néha túlságosan beleélni magunkat egy-egy helyzetbe, vagy túl nagy reményeket táplálni valaki irányába..."

Vagy esetleg fogalmunk sincs róla, hogy most túl nagy reményeket táplálunk valaki iránt, vagy abszolút esélytelennek látjuk a dolgot, és azt sem vesszük észre, ami van.

Van valaki, akibe bele vagyok zúgva. Eljutottam odáig, hogy szívesen le is feküdnék vele, függetlenül attól, lesz-e folytatás, mert kíváncsi vagyok. Kíváncsi vagyok magára a személyre is, mert nagyon érdekelnek a gondolatai, érdekel az, amit ő egy adott területen profin csinál, és rengeteget tud róla, én meg keveset, bár szenvedélyesen érdekel a téma. Szóval szívesen lennék a barátja is, vagy valamiféle kvázi tanítvány szerű. Az, hogy bele vagyok zúgva elég lassan esett le. Általában elég vak vagyok az érzelmeimre, inkább a dolgok racionalitását szoktam nézni, és eszerint is szoktam élni. Úgyhogy jelenleg úgy vagyok, hogy fogalmam sincs, állapotomból kifolyólag én látok bele a dolgokba többet, vagy racionalitásom miatt én nem látok bele semmit.
Voltaképp, ha olyan bátor lennék, vagy nem félnék attól, hogy meghökkenne, és elutasítana, akkor azt kérném, feküdjünk le végre, hogy a vonzódás enyhüljön, aztán meg ki tudja. (- Ahhoz sem kellett kevés idő, hogy feltűnjön, eléggé kívánom a pasit. Eddig elég plátói volt részemről a vonzódás. A nyilvánvaló kémia ellenére sem kapcsolódott a dologhoz részemről szexualitás. Tegnap vettem észre, miután ismét képtelen voltam emberi nyelven válaszolni neki, és kihevertem az újabb ilyen jellegű sokkot, hogy nemcsak agyát, hanem a testét is vágyom;) ) Mindenesetre legyünk jó barátok is, mert iszonyatosan érdekelsz, nagyon kíváncsi vagyok arra, amit tudsz, és engem is szenvedélyesen érdekel.
Most meg patthelyzet van, mert sem arról nincs fogalmam, hogyan lépjek, sem beszélni nem tudok vele. Elnémulok, és habogok, ha hozzám szól, vagy kérdez. Abszolút kizökkent a magabiztosságomból, erre soha nem volt képes egy pasi sem. Elég magabiztos csajszi lennék. Fiatalabb nálam, eredetileg nem gondoltam veszélyesnek. Azt hittem, fél kézzel elbánok, ha nem is vele, de azzal a vonzalommal:), amiről már azt sem tudom, hogy vajon csak az én fejemben kölcsönös-e, vagy valóban az.
Az viszont biztos, jelen pillanatban nagyon nem érdekel, hogy vesztes ló-e, mert mindenre kíváncsi vagyok vele kapcsolatban. Ez a kíváncsiság sokkal erősebb annál, hogy védeni akarja magam holmi leendő biztos csalódástól. Jelen pillanatban a csalódás az, hogy érdekel egy pasi, beszélgetni szeretnék vele, szeretném, ha barátom lenne, szeretném, ha tanulhatnék tőle, szeretném megtapasztalni milyen vele az ágyban, mi van a fejében, és nem tudom. Ez sokkal inkább tesz frusztrálttá.:)
Szerdán a parlament rádió alapján dolgoztuk fel a hajléktalanokat kitiltó szabálysértési törvény vitáját, és írtuk meg, hogy Lukács Tamás szerint a liberálisok tehetnek a hajléktalanságról. Sajnos ott a felvétel rossz volt, és most tudtuk csak meghallgatni Lukács…..
Kóréból Perszephoné 2013.09.14 10:57:27
@neoteny: Kicsit kifordítod a dolgot, mert nem a válásról volt szó, hanem a kisgyerekkel való otthonmaradásról, majd munkába állásról kisgyerekkel. Valójában nincs erre szükség. Galád feleség férje otthon marad gyesen a kisgyerekekkel, éjjel ugrik etetni a babát, hogy kutató felesége kipihenten mehessen munkába. Napközben fős, mos, tereget, glancba rántja a lakást, este hazatérő felesége elé teszi a vacsit, akinek már nincs más dolga, hogy részt vesz a pr fürdetésen. Férj természetesen helyt áll a mindennapokban míg galád feleség a nemzetközi konferencián csücsül, és az is természetes, hogy ő vállal rész munkaidőt, hogy az oviba-bölcsibe hozni-vinni tudja a gyerekeket. Nem zúgolódik, amikor a közös kasszából neki kérnie kell az edzőteremre, de természetesen azt is megérti, hogy neki ott semmi helye, mert kisgyerekes apukának otthon a helye. A főnöke vállon veregeti, milyen nagyszerű apa, amikor sokadszorra, ismét nem vesz részt a késő délután kezdődő értekezleten, és kitartóan tűri, amikor szekálják, mert a bölcsis után, az ovis lesz beteg két hétre, így ő már harmadik hete beteg, lázas gyerekeket ápol otthon. Szegény férj ismét kimaradt a fizetés emelésből, megbízhatatlan munkaerő lett, és a főnök szót, hogy nem lesz ez így jó, csináljon valamit a gyerekeivel, mert a következő körös kirúgásban már ő jön. A gyerkőcök csak betegeskednek, hát kirúgták. Most két pici gyerekkel keres állást. Ugye ez így életszerű?
Egy apát ismertem, aki a második gyerek után hozta-vitte a bölcsibe, oviba a gyerekeket, mert vezető beosztású felesége visszament dolgozni. Emiatt le kellett lépnie a munkahelyről 4-kor. Egy idő után már nem volt jó poén, hogy nincs fél hatig, hatig, mint a többi vezető. Vége az lett, hogy jöjjön inkább a harmadik gyerek mert a részmunkaidős női vezetői állás hat helyett inkább 8-9 óra volt, 6 órás fizuval, és a gyerekeikért menni egy idő után a pasinak is problémás lett. Bevállalták a harmadik gyereket. Amikor összejöttek a nő 2-3 grádiccsal volt a leendő férj felett, a férj most csúcson van, a feleség otthon 3 gyerekkel kisebb szünetekkel 6. éve. A férj azért megnézi a csini kolléganőket, de reméljük ez azért nem hat ki majd nagyon a házasságra. Vajon kettőjük közül kinek torpant meg a karrierje, melyikük jövedelme lett az eredetihez képest nagyon kevés és melyikük nem tudja folytatni ugyanabban a pozícióban, ahol kezdte, illetve melyik mondhat le a kinevezésről jó előre sok évre?
Senki sem galád férjekről beszélt, mert értelmes nő nem tekinti galádnak a férfiakat, már csak azért sem, mert a fia is férfi lesz. Bagatelizálni egy létező problémát, cinikusan válaszolni, és támogatni azt a terelést, hogy a nők okai a férfiak hajléktalanságának dühítő. A következményei pedig az lesz, hogy még kevesebb gyerek születik. Amúgy meg, ha bajod van a liberalizmussal, nézd meg, melyik országban mennek jobban a dolgok, ahol a nők mellett a pirézeket is gyűlölik, vagy, ahol igyekeznek egyenlő esélyeket teremteni? Ha szabadelvűnek tartom magam, akkor esetleg van esély, hogy megértsd, hogy a heti nőalázó adag immáron kicsit sok volt. Különösen azért mert Illés úr például sajnos nem szép, okosnak se tűnik, de legalább, hogy is mondjam, bunkó. Ha a parlamenti pasik nem okosak, legalább legyenek szépek, hadd nézegessük őket, ha már hallgatni úgy sem érdemes.
Kóréból Perszephoné 2013.09.16 13:34:49
@Pásztor Tibor: a mikrokörnyezetemből én szintén tudok általánosítani pont a másik oldalról - a legjobb barátnőm kapcsán. Közös kétszintes új lakóparki lakásuk volt a férjével. Amikor elváltak, a férj ragaszkodott ahhoz, hogy egyikőjük se lakjon ott, adják ki albérletbe. A feleség el akarta adni a lakást, az árán megosztozni, amibe egyébként mindkét részről jócskán beleadtak önerőt. A férj először gyerektartást sem akart fizetni. Máig is a 100 ezer forintos banki kezelési költség éves díjának kifizetésére hivatkozva megtagadja hónapokig a havi 15 ezer forintos gyerektartás megfizetését a minimálbér után megállapított hivatalos, valójában nettó 300 ezres fizetéséből. Nem rég sikerült elválnia, de a vagyon megosztási per még hátra van, így a gyerektartás behajtása ügyében sem tehet túl sokat. Hét éve nem élnek együtt. A lakás ára a harmadával zuhant, a banki hitelre pedig már milliókat fizettek vissza, de tőketartozás még nem sokkal lett kevesebb. Ha most adják el a lakást, gyakorlatilag alig marad valami az árából. A volt feleség egy földszinti garzonban él két gyerekével, amire a szülei adták a pénzt. Itt sem volt senki részeges, csak a férjnek ilyen bosszúálló és dacos kedve volt.
A saját példám, nekem a munkáltatói kölcsönre vett lakást kellett eladnom, amibe a férjem csak 20%-ot tett hitelből, mert nem volt hajlandó azután sem visszaadni a lakáskulcsot, miután más nővel élt. Évekig nem fizetett gyerektartást, de én fizettem a lakás ráeső költségét is. Amíg nem indult be a karrierje, illetve munkanélküli volt, 3 évig eltartottam gyerekestül, albérletestül, tanfolyamostul, autóstul, miközben én meg a gyerek bkv-val jártunk. Minden délután estig nálam lelendzett, ette a fazekamból a főztöm, és egyéb férjeket megillető dolgokra is igényt tartott volna. Ha válni akartam, megfenyegetett, hogy elperli a gyereket, lefizeti a bírákat, szakértőket, mert addigra természetesen volt pénze. Azután költözött el végleg, miután beindult a karrierje, és jól keresett. Én nem akartam kitenni a gyereket egy csúnya válásnak, a gyűlölködő válással járó hercehurcának. Amikor lehetőség adódott, eladtam a közös lakást, egyedül vettem másikat. Tavaly félóra alatt egy körben sikerült elválni. Vagyon megosztási perre külön nem volt szükség, mert vagyonmegosztást is beleírtam a közös megegyezéses válási dokumentumba, a gyerek felügyelet közös (azaz egyenlő szülői jogok illetnek meg mindkettőnket). Tíz éve nem élünk együtt, ennyi idő kellett mindenben megegyezni, és visszanyerni a kettőnk közötti bizalmat a gyors váláshoz. A válópert én adtam be, holott ugye ő élt 10 éve más nővel.
A jövedelmem jelenleg kevesebb, nem keresek annyit, mint régebben. Nehéz fenntartanom az otthonunkat. A férjem fizet valamennyit, ami az átlagoshoz képes nem kevés, a jövedelméhez képest nem sok. Kettőnk közül ő jómódban él a barátnőjével, én nagyon nehezen. Évekbe telt, míg kihevertem a sztorit, és bármilyen nehéz egyedül, akár az utcára is kerülhetek, nem akartam még egyszer férjhez menni azért, hogy legyen kivel megfelezni a rezsit. Talán mostanra állok készen egy új kapcsolatra. Mindenezek ellenére, ha az utcára kerülnék, nem azzal kezdeném a történetem, hogy elváltam...

Érthető volt a férjem indulata is, hisz a gyereket ő is imádta. Azonban ha külön költözött, kompromisszumokat kellett hozni, mert a gyermeket ketté vágni nem lehet, egyszerre nem lehet két helyen. Neki ilyen tárgyalási kultúrája volt. Igyekszem közreműködni a volt férjemmel, mert ez a gyerek érdeke. Néha nehéz, néha könnyű. A férjemmel voltaképp még mindig barátok vagyunk, és igyekszem nem elfelejteni, azért kell megoldásokra jutni vele, mert egyszer szerettem, és ebből született egy közös tündéri fiunk. Ez erre az életre örökre összeköt minket, akár tetszik, akár nem.

Valójában az lenne a fontos, hogy mindenki képes legyen a gyerek érdekét nézni, és néha magán is elgondolkodni. A férjem tavaly mondta el, hogy mindenben igazam volt, és én vagyok/voltam neki az igazi. Nekem meg már nem ő. A dolgok túlmentek ezen. Voltaképp azért tett mindenkit boldogtalanná, robbantotta szét a családot, okozott egy csomó pénzügyi veszteséget, haraggal teli éveket, magának is, nekem is, mert képtelen volt a nadigrájában tartani azt a bizonyost.

Sokféle sors van, implicit kijelenteni, hogy erről is a nők tehetnek, ahogy írtam, dühítő. Ez a fajta beszéd elősegíti az általános nőellenesség erősödését, és kinek van erre szüksége. Kinek jó az, ha frusztrált és gyűlölködő nemek néznek egymással szemben. Mi nők férfit szeretnék, a férfiak meg gondolom nőt úgy általában;), azaz közösek az érdekeink.:) Megoldásokra van szükség, nem mások hibáztatására.

Egyébként jó olvasni, hogy vannak higgadt, és a kérdést objektív szögből nézni képes férfiak is, ez reménykeltő.:)
Kóréból Perszephoné 2013.09.16 15:05:24
@Pásztor Tibor:
Nálunk ez mostanra így működik, de nem volt könnyű az út idáig.

Hozzá kell tenni, hogy amikor a gyermek aprócska volt, és férj először elköltözött, egyáltalán nem volt kíváncsi a gyermekre, nemhogy gondozza vagy foglalkozzon vele. Az egyedüllét és persze a nélkülözés (akkor neki volt még nagyon alacsony a fizuja) elég hamar unalmas lett számára, gyorsan hazaköltözött.

A gyerekkel való foglalkozás azután lett fontos számára, miután barátnője lett. Eleinte ez kimerült abban, hogy nálam töltött minden délután, és két hetente elvitte a gyereket két napra, egy éjszakára. A nagyszülők vidéken élnek, nem volt, aki vigyázzon a gyermekre. Öt évig éltem úgy, hogy két hetenként volt két szabadnapom, egy szabad éjszakám. Pici gyerekkel se barátnők, se sport, se kozmetikus, se fodrász, se fogorvos, se mozi (csak mesefilm), semmi. Ha nagyon muszáj volt menni, akkor vagy nyáron mehettem, amíg nyaralt a gyerek, vagy vittem magammal. Ugrottam ám ki a fogorvosi fúró alól, hogy a gyerkőc után fussak.:)
Amikor nekem is új barátom lett, a férjem azt szerette volna, ha egy hetet nálam, egy hetet nála van a gyermek. Gyakran előfordult, hogy ő otthon sem volt, mert délután dolgozott, és a barátnője vigyázott a gyerek, akit nem igazán bírt. Egy évig hordtuk pszichológushoz a gyermeket, férfihez, aki elmondta, egy gyereknek szüksége van egy biztos pontra, egy otthonra az életben. Miután én nem hurcolkodtam oda-vissza, ahogy a férjem, óhatatlanul inkább nálam érzi magát biztonságban. Ő kérte a pszichológust, hogy egy darabig egyáltalán ne kelljen mennie.
Miután nem vagyok a magam ellensége, és a gyerekeknek az apjukra is szükségük van, sokat közvetítettem a fiam és apja között. Mostanra az apja is megértette a gyerekkel való foglalkozás nem azt jelenti, hogy leadja a barátnőjének, hanem ő tölt időt vele. Így már a gyerek is szívesen megy hozzá akkor, amikor akar. Én pedig szeretném, ha ezek az idők nem csak kéthetente hétvégén legyenek, mert nekem is szükségem van saját életre.
Amíg jól kerestem a legtöbb tanulással különórákkal, magántanárral, ruhákkal kapcsolatos kiadást én fizettem. A férjem mindig azzal vádolt, hogy nem költöm a gyerekre a gyerektartást. Most, hogy nem keresek jól, a számlák nála landolnak, fogja a fejét, látja azt is mit fedez a gyerektartás. Már nem mondja azt, hogy elszórom a pénzt. (Pláne, mert egy fizetésből kell fenntartanom az életünket). Ők ketten millió feletti jövedelemből éltek, és meg a negyedéből, mégis minden kiadás időben fizettem, minden szükséges dolgot átlagon felül finanszíroztam. Most kevesebből élnek, de míg így is jóval az átlag felett, a gyerekkel kapcsolatos plusz kiadásokba való beszállás mégis nekik is gondot okoz. A válság megértette vele, hogy két háztartást vezetni kétszer annyiba kerül.
Ezek a dolgok ilyenek. Van, akinek a saját bőrén kell megtapasztalni a dolgokat, mert addig nem hitte el, amíg ki nem próbálta.:( Kár, hogy ez a gyerekeknek meg káros.
A gond az, hogy kevés férfi az, aki valóban szeretne gyereket gondozni, és különösen fizetni a fizetnivalókat. A legtöbb barátnőmnél a férj költözött, minimális összegeket fizetnek, az apai ösztön akkor ébred fel bennük, ha épp van mellettük nő, a feleségek meg a gyesből, a gyes utáni kevés fizetésből szó szerint nyomorognak. Értsd ezt konkrétan az éhezésre. Kéthetente egy szabad éjszaka meglepő, de az új párkapcsolat létrejöttét sem könnyíti meg.

Felelősségvállalás kell minden fél részéről. Az emberek azonban nem tökéletesek, a változás meg lassan szokott végbemenni.
Félreértés ne essék, amikor Illés Zoltán azt mondta: "attól, hogy ön szép, abból még nem következik, hogy okos", akkor a mondata nem volt igazán okos. Elsőnek már csak azért sem, mert nyelvtanilag nem helyes, mert most vagy "attól", vagy "abból következik". És félreértés ne…..
Kóréból Perszephoné 2013.09.16 00:42:47
@Brendel Mátyás:
Elnézést, úgy látom férfi nick-kekkel is ez a stílus jár ki az egyenlőség jegyében, azaz mindenki hülye, homofób, buzi etc, aki más véleményen van, mint te. Gratulálok. Ki kellett volna írnod, hogy ez egy nyaló blog, a bloggazda véleményével szemben kommentelni tilos, csak hogy tisztában legyenek a jóhiszemű kommentelők, mi az elvárt viselkedési mód. Bocsika, naiv voltam.
Kóréból Perszephoné 2013.09.16 03:14:32
@Brendel Mátyás:
Szerintem kicsit magadra vetted a dolgokat, éppen hogy "megdicsértelek" mennyire egyenlő módon kezeled alpári stílusban azokat a kommentelőket, akik nem ért egyet veled.

Világos, aki nem ért egyet veled, vagy kérdez és rével, nagypofájú és hülye. Javaslom, ha blogot írsz, tessék szerényebbnek lenni, vagy okosabbnak, mert kommentjeidből sem a szerénységedre, sem az okosságodra nem derült fény.

Abból, hogy blogot írsz, még nem következik, hogy okos vagy. Abból viszont, ahogy kommentelsz, kiderült, hogy legalább mocskos szájú, alacsony vitakultúrájú egyén vagy, aki nincs teljesen tisztában a témával, amiről blogol, viszont személyeskedéssel és a vitapartner alázásával kíván mindenképpen győzni. Az ilyesmit verbális agressziónak hívják, és hasonló tőröl fakad, mint a vakkomondorság. Szakértők szerint nem kevésbé káros. Miindenesetre az agresszor magatartásból nem következik, hogy szexista is legyen az illető, az viszont igen, hogy erős önértékelési zavarokkal küzd az, aki mások verbális bántalmazásával védi pozícióját. A vita nem a győzésről szól, hanem az vitatott helyzetben az érvek ütköztetéséből adódó előremutató diskurzusról. te pedig csak győzni akarsz, azon az áron is, hogy másokat verbálisan bántalmazol, azaz hatalmi játszmát űzöl, és voltaképp erről szól a szexizmus is. Alázzunk meg egy csoportot, adott esetben a nőket, hogy ha másképp nem megy, akkor az adott csoport értékeinek devalválásával kerüljünk fölébe. Ilyen formán maga a szexizmus is egyfajta verbális bántalmazás, ami adott esetben, ha túl lép a verbalitás keretein, fizikai formát ölthet. Ezért van az, hogy a szexistákból könnyen válhatnak fizikai bántalmazók is. A fontos, hogy az agresszió mindig a vélt gyengébb felé irányul. Te adott esetben bloggazda és megmondó ember mivoltodban (vagy ki tudja miért, nem vagyok a pszichológusod) érzed magad feljogosítva, hogy a neked "ellenszegülő" kommentelőket verbálisan bántalmazd. Ebből a magatartásodból szemlélve viszont abszolút hiteltelen a bejegyzésed. Ahogy írtam, tipikusan kikaccsintós szagú. Hogy stílusosan fejezzem ki magam, nem tudom, mit nem lehet ezen érteni, már sokszor elmagyaráztam. Ez utóbbi mondat nálam nem lenne érv, de használom, hogy eldönthesd ez vajon sértő, enyhén sértő, célzom-e arra, hogy hülye vagy, és nehéz a felfog képességet vagy sem.

Brendel Mátyás · ile-de-france.blog.hu/ 2013.09.16. 02:12:28
@Kóréból Perszephoné:

"abból, hogy Varga képviselő úr szexista, még nem következik, hogy Illés képviselő úr az. "

köszönjük. ennyi volt a kérdés.

Illés Zoltán mondata nem volt szexista. Az, hogy szexista lenne, nem vezethető le sem Balogh, sem Varga, se Kocsis, se más képviselő esetéből. A feministák tehát melléugrottak. Ennyi.

Miért, mert te mondod? Azt miért nem idézted, hogy "abból, hogy Varga képviselő úr szexista, még nem következik, hogy Illés képvisel úr nem az.

Köszönjük. Ennyi volt a kérdés.

Illlés Zoltán mondata szexista volt. Az, hogy ne lenne szexista, nem vezethető le sem Balogh, sem Varga, se Kocsis, se más képviselő esetéből. A feministák tehát nem ugrottak mellé. Ennyi.

"egy biztos, aki egy ember mondandóját nem az ember, nem a mondandó, hanem a közeg miatt ítéli szexistának, az maga az előítéletes, és az ne ugráljon!"

Egy biztos, aki egy emberenyhén szexista mondandóját nyilvánvalóan szexista közegben nem ítéli szexistának, az maga előítéletes, és az ne ugráljon, s főképp ne bloggoljon a témáról!

Remélem, ha a stílusodban "érvelek", elgondolkodsz, ha mindenki szembejön az autópályán, lehet esetleg te haladsz rossz irányba. Ennél bonyolultabb érvrendszert - úgy tűnik nem tudsz befogadni. Semmi baj, abból, hogy szép neved van, Brendel Mátyás, és blogot írsz, még nem következik, hogy okos vagy.
Kóréból Perszephoné 2013.09.16 13:36:05
@Brendel Mátyás:
Győztél. Így jobb?;)
Vágyaink néha annyira erősek, hogy felülmúlnak minden képzeletet. Ilyenkor megszűnik a realitás és csak az ösztönök és az érzékiség dominál... Persze vannak akik ezt nem így látják, de ők vagy prűdek, vagy nem éreztek még soha zsigeri késztetést egy nő, vagy férfi…..
Kóréból Perszephoné 2013.09.04 19:28:12
@Tylia cordata:
Külföldön voltam, most olvasom.
Nem vagyok fiatal, és ha elolvasod első aktivitásaimat, láthatod nagyon is kialakult világképem van arról, kit/mit szeretnék.
A posthoz azért szóltam hozzá, mert nagyon érintve éreztem magam. Szerelmemre nem keveset vártam, amikor ez utóbbi fickóval beütött a krach. Nem kis bűntudatom volt, mert Szerelemem nagyon sokat tett értem, és úgy éreztem, nem elég, hogy megbántottam, de most még lélekben kvázi "meg is csalom".
Általában vannak bizonyos típusú férfiak, akikből könnyedén kiváltom a kémiát. Én is kedvelem őket, de a hangsúly a "kedvelem"-en van. Életemben nem fordult még elő, hogy ez a kémia bármilyen módon befolyásolta volna az azzal való kapcsolatomat, aki mellett elköteleztem magam. Pedig a részükről ez igen erős és tartós tud lenni. Az egyik például a nyáron megkérte a kezem. Szóval Rajongásom tárgya iránti kémia erőssége azért meglepő, mert ha elkötelezem magam valaki mellett, azt még nem ingatta meg soha semmi. Eddig. És ez egy nagy tapasztalás. A szerelemet annyira szerettem, hogy sok olyan dologban kötöttem kompromisszumot másfél éves tipródás után, ami nagyon fontos nekem. Mégis Rajongásom tárgya, a kémiás fickó ugyanazt a lábremegős érzést hozta, mint pár nappal korábban a Szerelmem. Kémiás fickóval is találkozhattam volna másutt korábban, de tudom, nem vettem volna észre őt. Mert nem zsánerem. Akkor is rendelkezett ezekkel az eredményekkel, amikkel manapság, és ahogy akkor sem ez érdekelt, most sem. Ha meg érdekelne, hozzá mennék a kérőmhöz. Ha akkor korábban találkozunk, amikor egyébként a Szerelmemmel találkoztam, őt pedig elkerültem, és ugyanígy működött volna a kémia, akkor ma kevesebb lennék egy fontos tapasztalással. Hiába az égig érő szerelem, hiába nagyszerű a férfi, akit szeretek, ha túl sok a lemondás, túl sok a kompromisszum, akkor a legnagyobb szerelem is kevés. Én boldog voltam a házasságomban a nehézségek ellenére. Volt egy kis karrierem, férjem, gyerekem, voltak tennivalóim, és nem gondolkodtam túl sokat, tettem, amit hozott a nap. A szerelemem ezt nem tudja megadni nekem, ő inkább látna egy szép csinos karrier kellős közepén. Hazajönni egy üres lakásba, életed sok percét betölti a munka, külön-külön sikeresek vagytok, de nem vagytok család. Szerettem annyira, hogy elfogadjam a családhoz is két ember kell, és ha ő független egyéniségek közös célokért való küzdést látja a kapcsolat alapjának, elfogadom. Már van gyerekem, tehát nem teljesen mondanék le az anyaságról. Én viszont úgy lennék boldog, ha nagy családom van, értelmes munkám, sokat nevető, és az életet kevésbé komolyan szemlélő pasim, akivel a Földön lehet élni, nem állandóan túl komolynak lenni. Kérőm viszont meg csak az ideális feleséget és anyát látja bennem, aki elég művelt ahhoz, hogy otthon az őt érdeklő témáról, az irodalomról beszélgessen pihenés gyanánt, a lilaködös kultúra meg az állandó otthonülés viszont rövid úton fúriává változtatna. Az is nagyon fárasztó. Komoly és felszínes vagyok egyszerre. Olyat férfit szeretnék, aki elfogadja a komolyságomat és a felszínességemet is. Nem akar csak karrierista nőként látni, vagy nem akar belőlem csak feleséget csinálni. Szerelmemnek elmondtam egy párszor, én nem akarom megváltani a világot, azt ráhagyom, én csak nő szeretnék lenni, de olyan akinek azért van saját egzisztenciája is. Azt sem azért, hogy versenyezzek a férfimmel, hanem, hogy önmagam legyek, és mert szükségem van értelmes cselekvésre, kell, hogy használjam az agyam is. Jó dolog a független egzisztencia, de pont szerelmemnél tanultam meg, hogy néha függés is van, és jó, ha a másik ott áll melletted.
Mindkét férfinak sokat köszönhetek, sokat tettek értem, hibáik ellenére is van okom tisztelni őket. Szerelmem megmutatta milyen mély lehet a szerelem, Rajongásom tárgya, hogy milyen pasi való mellém férjnek. Mellette középen lehetnék, nem kellene választanom, és túl sok kompromisszumot kötnöm. Viccesen elneveztem magamban referencia személynek, mert 10 év egyedülélés és 2 év magány után vissza kellene térnem az életbe. Ő felhívta rá a figyelmem, hogy sem fából nem vagyok, sem az egyedülélés nem az igazi. Változtatnom kellene, és tudomásul venni, hogy ami elmúlt, elmúlt.:) A szerelemhez két ember kell, az élet pedig rövid.
Kóréból Perszephoné 2013.09.04 22:03:25
@Tylia cordata: Azért már sok időm nincs gondolkodni, mert nem sokáig lehet még gyerekem.:(

10 éve élek egyedül, miután elköltözött a volt férjem, akivel 7 évig voltunk együtt. 3,5 évig jártam Szerelemmel. Két éve küldtem el, mert képtelen voltam közös nevezőre hozni a dolgainkat, fél éve találkoztunk újra. Három nappal később találkoztam Rajongásom tárgyával, aki pont azért kapta Rajongásom tárgya nevet, mert tisztában vagyok azzal, hogy rajongok érte. A tapasztalás még nekem is új, mert nem szoktam elveszíteni a fejem. Az elmúlt öt évben ez kétszer is megtörtént velem, egyszer Szerelmemmel, aki útban volt a karrierben, másodszor Rajongásom tárgyával. Addig annyira kockaként, racionálisan éltem az életem, hogy a barátaim és ismerőseim túlzásnak tartották.

Rajongásom tárgya nem foglalt, csak nem biztos, hogy a körülmények az ő szempontjából megfelelőek. Viszont azt mutatta meg, hogy valóban hozzá hasonló férfira van inkább szükségem a házasságban, sajnos inkább olyanra, mint arra, akit szívből szeretek.

Az elmúlt két évem arról szólt, hogy megpróbáljam a józan eszem a szívemmel összehangolni, mert csak józan észre sem lehet alapozni, ahogy én az egész életem éltem. Fél éve azt hittem, sikerült. Sajnos nem. Maga a szerelem nem elég a jó párkapcsolathoz. Viszont úgy sem lehet férjhez menni, hogy csak a praktikus tényezőket mérlegelem, mert akkor már most férjhez mehetnék egy harmadikhoz, akit nagyon régóta ismerek, és van összhang, szellemi hullámhossz, kémia, de a szerep, ami nekem jutna egy ilyen házasságban, nem elégítene ki, a válás, vagy legalábbis a gyötrés borítékolható. Ezt ez a férfi nem látja, én igen. Boldogtalan lenne ő is, én is. Ő ugyanúgy rajong értem, ahogy én Rajongásom tárgyáért. Én tisztában vagyok azzal, hogy rajongok Rajongásom tárgyáért, és örülök, hogy ismerem. Viszont tényleg nagyon sokat tett értem, mind a Szerelemem, mind Rajongásom tárgya, és attól függetlenül, hogy nagy valószínűséggel nem lesz egyikkel sem már semmi, mindkettőt tisztelem. Egyik sem ártott nekem, és mindkettő teljesen jóindulattal és maximális támogatással fordult felém, bár a személyiségükben rejlő hiányosságok óhatatlanul okoztak nekem bántást, sérülést. Ennél én sokkal több csalódást okoztam nekik, és rengeteg bántást és fájdalmat okoztam annak, aki nagyon szeretett és mellettem állt életem legnehezebb időszakában. Ez nem lelkendezés, hanem tény. Éppen ezért, mert rengeteget vártam Szerelememre, és mert azt hittem tisztába hoztam a szívemet az eszemmel, lepett meg, hogy azonkívül a férfin kívül, aki mellett elköteleztem magam, akit szeretek, akitől remeg a lábam, megremegteti egy másik pasi is, sőt még bele is szerettem. Ehhez képest ennyi idősen képtelen vagyok felfogni, hogy szerethetem az egyiket így, a másikat úgy egyszerre. A körülményekből adódóan viszont, ahogy írtam, elég valószínű, hogy egyikből sem lesz (már) kapcsolat. Viszont két év magamba zárkózás után, miután felfedeztem, képes vagyok mást is szeretni a szerelmem után, tovább kell lépnem. Ezt mutatta meg rajongásom tárgya.
Kóréból Perszephoné 2013.09.04 23:21:37
@Tylia cordata: Meglepő, de a karrier és a család közötti egyensúly fontosságára viszont a szerelemem tanított.:)
 Bemutatnak a deviza-adósoknak: újabb látszatintézkedés jöhet  Kötelező lehet a forintosítás a jelzálog alapú devizahitelek esetében. Ugyan a jelenlegi kormány egyik kinevezettje, a pénzügyi jogok biztosa szerint ez egy „igazságtalan helyzet szentesítése”, úgy néz…..
Kóréból Perszephoné 2013.08.24 13:52:01
@rug82: Te kevered a szezont a azonnal, és szemmel láthatóan nem akarod megérteni a prudens banki működés szabályainak való megfelelés fontosságát.
Ha a betétes oszt-szoroz, megtakarít, és beteszi a bankba a pénzét, a bank csak akkor tud neki kamatot fizetni, ha a nála lévő betéteket kihelyezi magasabb kamatért hitelbe. Ha ezt nem teszi bank, hanem mint egy trezor csücsül a pénzen, a betétes elveszti a pénzének értékét az infláció miatt, a bank pedig elfogyasztatja szépen a működési költségeire a többit. A bank felelőssége, hogy megvizsgálja az ügyfelek hitelképességét, az ügyfelei pénzét felelősen helyezze ki, és ne emelje háromszorosára a törlesztőrészleteket, mert az ügyfél nem fog tudni fizetni. A pénz elúszik, a bank csődbe megy, a betétes elveszti a pénzét. Mindezt azért, hogy a bank tulaja nagyobb osztalékot, a bankvezér pedig nagy bónuszt kapjon. A pénzügyi szabályozásokat ennek elkerülésére hozták létre.
Egyébként betétes az a hiteles is, aki a fizetését számlára utalja, mert meglepő, de abból is kölcsönöz a bank. Sőt, skandalum még az is előfordul, hogy valakinek hitele és betétje is van. A bankrendszer arra szolgál, hogy azok pénzét, akiknek épp nincs rá szüksége kamatmarzs fejében kölcsönadja azoknak, akiknek igen, pénzközvetítő tevékenységével teremtsen likviditást a gazdasági életben. Akkor amikor mindenki csak megtakarít, és nem költ semmire, elég erőteljesen szokott leállni a gazdaság.
Részben ennek vagyunk tanúi most. Akinek pénzre lenne szüksége, nem mert hitelt felvenni, akinek van, nem mer költeni, akinek hitele van, az pedig a többszörösét fizeti a banknak, amiből szintén nem fogyaszt. A bankok meg dupla satuban vannak, mert az hitelesek nehezen fizetnek már, a nála lévő betéteket meg nem tudja kinek kiadni, mert senki sem mer hitelt felvenni. Emiatt a banki betéti kamatok esnek, az ügyfelek pénzének hozama az inflációval is alig tart lépést, így veszítenek a pénzükből. A bankok relatív működési költsége arányosan egyre magasabb, amit még magasabb hitelkamatokkal próbálnak kompenzálni, mert a hitelesek nem számolhatják fel úgy a pozíciójukat, mint a betétes ügyfél. A még magasabb hitelkamatok még több bedőlő hiteles ügyfelet eredményeznek. Gondolom sok ész nem kell, hová vezet ez.
Miután már párszor megtörtént ez a folyamat a világegyetemben, a törvénykezés még inkább igyekszik még prudensebb működésre sarkallani a bankokat, amik viszont kiskapuk keresésével próbálnak ebből kibújni a magas profit érdekében, mert tudják, ha csőd közelbe kerülnek az állam majd megmenti őket, hisz nem engedheti csődbe menni sokmillió betétes ügyfelét. A rendszerváltás óta sokkal-sokkal több pénzbe kerültek a bankmentő akciók és bankkonszolidációk Magyarországon, mint a hitelesek (fontos és devizás együtt). Az egybites gondolkodás csak a kocsmában menő, a gazdasági élet azét ennél bonyolultabb, hogy a betétes a hangya, a hiteles meg a tücsök. Aki viszont oktatását az óvodai mesemondás meghallgatásával, annak nyilván ezen összefüggések megértése meghaladja a képességeit. Mjen, tanulj, és ha mér a tücsök hangya mesénél többet tudsz a világról, lehet még beszélgetni is fogunk tudni.
Kóréból Perszephoné 2013.08.24 13:52:57
@rug82: Remélem Ciprusra.:) Ott ugyanis épp bankokat mentenek.:)
Kóréból Perszephoné 2013.08.24 13:58:25
@s: Neked is, tehát miért nem törődnek a bankok a felelős hitelpolitikának való megfeleléssel? Mert tudják, hogy az államok kimentik őket. csak keress adatot arra vonatkozóan mennyibe került Amerikában és Európában a bankok kimentése a subprime válság miatt? A subprime válságot meg ki okozta? Na ki?
Értem én az elkeseredettségedet. A válság 5 éve tart, a bankok idén lettek veszteségesek, a többség Európában rendhagyó módon nagyon is szépen muzsikált a válság hosszú évei alatt. Miből?
Ismétlem, a bankkonszolidáció eddig többe került, mint a hitelesek, és nem biztos, hogy az elmúlt évek bankadóba befizette összege elérte már azt az összeget, amiből a hazai bankokat konszolidálták, a te, az én, és minden adófizető adójából
Vajon képes-e a Fidesz-KDNP olyan családbarát gazdaságpolitikát összebarkácsolni, amely ténylegesen is elősegíti, hogy legyen a babáknak kedvük megszületni? Egyelőre úgy az látszik, bármilyen adókedvezményt, intézkedést is hoz össze a kormány, népességfogyásunk…..
Kóréból Perszephoné 2013.08.11 19:19:29
@lavór: Arról nem is beszélve, ha apu lelép anyu egyedül marad a gyerkőckékkel, aztán próbáljon megélni.
Kóréból Perszephoné 2013.08.11 19:26:03
@-JzK-: Én szerettem volna gyerekeket, többet is, de a férfiak többsége meg nem akar. Mert független akar lenni, mert élni akar, mert nyűg, meg gond, meg mindenféle.
Mondjuk még a saját anyám is lehurrogott, hogy miért nem elég egy gyerek.
Ha legalább egy pici biztonság lenne, alkalmas jelölt, és persze olyan munkalehetőség, amely gyerekek mellől is végezhető, szívesen vállalnék még 2-3 gyereket. Fárasztóak, az első idők nehezek, de a gyerekek imádni valóak, és jó a család, mert legalább történnek a dolgok.
nme rajtunk nőkön múlik, hogy nincs elég gyerek, mi szeretnék, de hová és kinek.
Kóréból Perszephoné 2013.08.11 19:54:17
@-JzK-: Atyám, kár, hogy a sztorit fordítva ismerem. Én simán eltartottam a családot, amíg kellett, de amikor az én karrierem zuhant meg repültem, mint a kismadár.
Férfi, nő, pasi, csaj stb. a megunhatatlan téma után lépjünk egy kicsit előre: párkapcsolat. Nemrég olvastam, hogy Amber Vennum a Kansas Állami Egyetem docense szerint a felmelegített párkapcsolatok nem vezetnek semmi jóra. Kíváncsi voltam, hogy mit gondolnak erről az emberek. Általános tanulságot…..
Kóréból Perszephoné 2013.07.26 18:11:52
@Fuzzy Logic: Igen, kéri a szünet végét. Valójában én is először kértem szünetet. Történt velem pár olyan dolog, ami életemben először megborított. Nem voltam olyan állapotban, hogy képes legyek védeni a határaim, és fogalmam sem volt önmagam vagyok-e még.
Ha menet közben megjelenik, és azt mondja, úgy vagy jól babám, amilyen vagy, akkor biztonságban éreztem volna a határaim.
Szóval én sem vagyok egy nagy szünetelő. Igazából nagyon szerettem és tiszteltem, nem akartam szakítani, mert nem voltam biztos benne, hogy az ő viselkedése okozza-e a gondot. Csak hátrébb szerettem volna lépni, és visszanyerni az egyensúlyt. Ő ezt nem értette. A konzekvencia ennyi.
Kóréból Perszephoné 2013.07.26 18:14:47
@A Tyne folyó déli partja: Pár éve elképzelhetetlennek tartottam volna, de mostanában. Szerintem lehetséges. Ha mindketten elfelejtették a szakítás fájdalmát, nem okoztak túl sok sebet egymásnak, és olyan személyiségváltozáson mentek keresztül, ami ismét kompatibilissé teszi őket, szerintem lehetséges.
Ismertem több olyan párt, akik szétmentek egy időre, 1-2-3 évre, aztán újból összejöttek és ásó-kapa-nagyharang-házasság-gyerek.
Kóréból Perszephoné 2013.07.26 19:30:31
@Fuzzy Logic: Ő szakításként értelmezte.
A helyzet nálunk is hasonló volt, jelenléte nem javított az állapotomon, hanem rontott.
Megbántam később, hogy szünetet kértem, ezen is tipródtam egy sort. Jelentkeztem, de rettenetesen dühös volt. Sokkal később mondta, hogy azt szerette volna, ha újra olyan vagyok, amilyennek megismert, mégsem volt kíváncsi rá, így van-e.
Így van, nem tudjuk mi lett volna, ha "ha úgy lett volna". Régen azért nem bántam meg semmit, mert nem úgy lett, hanem így. Az "így lett" a tény, a jelen, amivel együtt kell élni. A múltat nem lehet megváltoztatni, ezért mindig azt gondoltam, úgy van jól, ahogy van. Mellette kezdtem el elgondolkodni a dolgokon. Semmi értelme nem volt. Mindenesetre jót nem tett velem - mármint a sok gondolkodás.:). Sajnálom, hogy bántottam. Többet nem szünetelek, nem jött be.:) Vagy szakítok vagy küzdök.:)
Olyan már volt, hogy újra kibékültél régivel?
Női vélemények :) A kedvenc válaszaim: "Nem tudok mit kezdeni azokkal a férfiakkal, akik csaj-nak hívnak. Eleve tiszteletlenségnek tartom.Vagy konzervatív és beszűkült hülye liba vagyok...? Na tessék, most meg lelibázom magam. Persze, mert van egy liba énem is, meg van egy csaj énem is, nem vitás,…..
Kóréból Perszephoné 2013.07.25 13:48:32
Kóréból Perszephoné 2013.07.25 14:05:07
@Kóréból Perszephoné: mondjuk az hozzá kell tennem, hogy az alapvető ars poeticám:)már 20 éves korom előtt is ez volt, csak finomodott, én pedig tudatosabb lettem. Szerencsére későn érő típus vagyok, így tapasztalataim szerzése közben csak átgyalogoltam az életen, így sokáig nem érintettek meg a dolgok és nem is hagytak nyomot rajtam. ennek köszönhetően max 30nak néznek.:)
Kóréból Perszephoné 2013.07.26 00:42:38
@P1sty: De. Néhány hozzászólással lejjebb hozzátettem, hogy a kémia az alap. Ha nem működik a kémia nincs kapcsolat, mert a kémia szükséges ahhoz, hogy engedjem hozzám érni. Lássuk be, érintés hiányában elég nehéz párkapcsolatot működtetni. A választottjai egyike sem volt azonban egy Brad Pitt / Mel Gibson / Johnny Depp / valamelyik aktuális szívtipró fazon, ahogy kifejezted, de nekem azok voltak. Volt bennük valami, amitől különlegesek voltak, és én a szerelemtől nagyon-nagyon jóképűnek és jó testűnek láttam őket. A különlegességük azonban a személyiségükre vonatkozott.