ÖB 2013.10.06 20:51:07

Nekem tavalyról van hasonló tapasztalatom/élményem - én már akkor sem értettem, miként futhat ez az hely úgy, hogy elvileg ott van az ország 100 legjobb (!) étterme közt. Nekem akkor az volt az érzésem, hogy totálisan gazdátlan a hely.
Ha pedig még mindig járnak oda képviselők fogyasztani, ahogy a városi legenda szerint régen is tették, akkor azért az az ő ízlésükről és igényességükről is elég átfogó képet ad.

ÖB 2012.08.15 10:54:50

A kommenteket olvasva az öltött fel bennem, de jó, hogy ennyi szakértője van ennek az országnak! Ráadásul, ahogy látom, szinte mindenki tévedhetetlennek érzi magát, de legalábbis ott lapul a tarsolyokban a bölcsek köve... Hát ez fantasztikus, tényleg!

Egy bökkenő azért csak akad: ha mindenki ilyen nagyon értő módon viseltetik - sőt, mintha szívügyének is tekintené a gasztronómiát, a vendéglátást, mi több: az ország sorsát -, akkor hogy a fenébe nem mi hasítunk elöl az égbolton, utat mutatva a többi, rettenetes nemzetnek, amely mintha jobban menedzselné hasonszőrű dolgait, szolgáltatásait, nota bene: imázsát. Talán mert fikázni és a másikat zsigerből, verbálisan sárba döngölni könnyebb (két tehened van? dögölj meg velük együtt, amiért nekem meg nincs), mint értelmes és érdemi párbeszéd folytatni - akár hosszú hónapokon, éveken át, mire kialakul(hat) belőle valami?

Kedves emberek, közhelyszótár, 26. oldal (de igaz): a frusztráció sajnos nem előre visz - ha így tenne, már réges rég minket követne az egész világ.
Kicsinyesség helyett talán jobb lenne odafigyelni egymásra, és aki erősebb, tapasztaltabb, magabiztosabb, az segíthetné azt, aki kevésbé. Mert az produktív. Lehet bármilyen jó egy hely, egy szolgáltatás, egy étel, ha a környezete (morális értelemben mindenképp) egy büdös, lehúzó embermocsár, ahol egymás fejére lépkedünk, hogy a saját (nemlétező, mondvacsinált és alapvetően fals) fontosságunkat előtérbe helyezve, ám alapvetően mégis gyáván, páváskodjunk vagy éppen mentsük az irhánkat. Ennyit tudunk? Ilyen nagy a feszültség, hogy már csak az acsarkodás megy (tisztelet a kivételnek)? Nem lehetne egy kicsit élvezni is, ami van? Ahogy van? És inspirálódni mindebből(már akinek megvan hozzá a kellő szellemi muníciója)?

A Villa Vulcanus (szerintem) jó kezdeményezés, európai színfolt. Kíváncsian várom, ki/kik lesznek azok, akik hasonlót (akár jobbat) tudnak és mernek létrehozni - és üzletileg eredményesen működtetni. Nem 1-2 évig, ahogy az sajnos általánosan "bevett gyakorlat".

Tessék, lehet próbálkozni, lenyűgözni, elvarázsolni, megmutatni, hogy más is tudja, másképp. Nagy arcok, megmondók, mindentudók előre, mutassátok az utat - 1-5-10 év múlva szívesen ránézek a "termésre".

ÖB 2012.08.15 12:38:18

@gazell16: nem értünk egyet, sajnálom, az "Aki ezt feladja es guynt uz sajat verebol az egy senkihazi, eremtelen, fogalmatlan ember" mondattal nem tudok azonosulni.

Én a teljesítményben hiszek. Meg abban, hogy ha állandóan hátrafelé nézünk és okokat keresünk a mostani sikertelenségeinkre, az nem old meg semmit, sőt (vö. más népek hasonlóan viselkednek-e?). Lazítanunk kellene (fejben), meg nyitottabbnak lenni, mert az a kockaság és szemellenzősség, ami egy bizonyos szint fölött (döntéshozók) és alatt (szellemi analfabéták) ural minket, az avitt, ósdi, iszonyúan nem menő, ráadásul csak lefelé húz, ahelyett hogy felemelne.

És tulajdonképpen az az igazán nagy baj, hogy 2012-ben már rég nem ilyesmiről kellene beszélni...