Rhea Sylvia 2019.08.02 17:46:19

Maradjunk annyiban, hogy a család nem ami, hanem aki (hiszen "akikből" áll!)
Egyébiránt mélyen egyetértek Tamási István véleményével!!!!!

Rhea Sylvia 2019.08.03 15:14:00

@Közbiztonság Szilárd:

Sajnálom, hogy ilyen sekélyes a szókincsed! De neked úgy tűnik elég, tehát tobzódjál benne!

Rhea Sylvia 2019.07.26 17:54:09

Az én tapasztalataim meglehetősen vegyesek a kutyások és a gyerekek viszonyáról. Lakótelepen élek, Ares a harmadik kutyám. Az első egy jackterrier nem volt éppen barátságos kutyus. Az Ő esetében mindig előre jeleztem, hogy nem lenne jó simogatni, vagy csak nagyon szoros ellenőrzés mellett, mert eltűrte, de a hirtelen mozdulattól ideges lett, megugrott és morgott is. A második kutyus egy intelligens rottweiler volt, képzett őrző-védő. Eléggé távolságtartó volt Ő is, viszont imádta a gyerekeket. Viselte szépen a nem mindig kedves simogatásokat, viszont egyértelműen jelezte, ha már elege lett belőle - továbblépett és a popsijával enyhén megtaszította az őt túlszerető rajongót. A jelenlegi kutyusunk egy tacskó és egy amstaff keverék, menhelyről mentett 16 éves, végtelenül nyugodt, gyerekekért rajongó, egyébként bárkitől szeretetet kuncsorgó jófej kutyus. Ő aztán remekül viseli, ha "nyüstölik". A tapasztalatom mindhárom kutyás gazdiként, hogy nagyon sok anyuka visítva tartja távol a gyermekét a kutyáktól. "Koszos leszel tőle, meg betegséget kapsz, meg meg fog harapni, ha közelébe mész" és hasonló megjegyzések tömkelegék hallottam már. Hiába a gyerek könyörgése, néha könnyes fogadkozása, hogy vigyázni fog, meg Úgy-e néni nem fog bántani? , meg szabad-e, lehet-e "simizni"?, ha a szülő eldönti, nem, nem mehetsz közel a kutyához. Rossz érzés látni, hogy egyáltalán nem törődik a szülő azzal, hogy mit szeretne a gyerek, mire vágyna.
Ha pedig egy-egy barátságos szülő engedélyt ad a "simizésre", - és a gyerek és szépen megkérdezi lehet-e - akkor öröm nézni, ahogy önfeledten játszanak. Aki a kérdés/kérés után jön "simizni", az már tudja, hogy előbb hagyni kell megszaglászni a kezét, majd oldalról, szép nyugodtan lehet simogatni. Ezek a kutyabarát gyerekek érdekes módon kérdeznek is - mit szokott enni, ebben a melegben szokott-e patakban/vagy más módon "pancsizni", mi a kedvenc étele, hányszor megyünk sétálni egy nap, stb..
Érdekes, hogy az apukák kicsit nyitottabban állnak a helyzethez. Általában Ő kérdezik a gyerekek helyett, hogy lehet-e barátkozni. Nekik kicsit több az idejük arra, hogy megálljanak megnézni, barátkozni, ismerkedni. Ők azok, akik maguktól rájönnek, mennyi barátkozás elég a gyereknek-állatnak, mert jobban észlelik a befejezés igényét (akár gyereknél, akár állatnál). Sőt, ami a mostani kánikulai nyárban nagyon tetszik, egyre több bolt előtt (legyen az italbolt, kenyérbolt, virágbolt, vagy akár dohánybolt, de akár ABC is) található kisebb-nagyobb edényben víz az arra tévedő, szomjas állatok számára! Ez számomra nemcsak nagyon új, de követendő szép példája annak, hogy hogyan lehet emberségből jól vizsgázni!

Rhea Sylvia 2013.11.07 14:09:28

2013. május 31-én a Femina-n megjelent egy cikk a Dohányzást támogató orvosok címmel. Az olvasói hozzászólások között egy pecsenye néven író, - szintén medika - hasonló stílusban és tartalommal osztotta meg a véleményét az olvasókkal. A fenti levél és az idézett hozzászóló olyannyira hasonlóan vélekednek, hogy azt kell gondoljam, szomorú jövő vár az orvosi ellátást a jövőben igénybe vevőkre.
Tudniillik valahol mindkettőben elsősorban a hivatás iránt érzett alázat és elkötelezettség hiányát vélem felfedezni, illetve a saját, majdan elért cím alapján érzett "felsőbbrendűség" érzetét, amit teljesen áthatja mindkét írás tartalmát. (A legborzasztóbb, hogy mindkét hölgy orvos szülő gyermeke!!!) Az önnön mindenhatóságába vetett hit, a szerinte mások tudatlanságának bizonyossága és emiatti lenézése félelemmel tölt el! Hogyan várhatjuk el ilyen levél olvasata után az empátiát, a hivatásszeretetet, a lelkiismeretes betegellátást? Levélíró medikusunkban túlteng a kritikai érzék, ami sajnálatos módon nélkülözi az egészséges önkritika és az objektivitás olyannyira szükséges meglétét. Talán ha ezeket még a diploma kézhezvételéig magáévá tenné, akkor kevésbé lenne megkeseredett, ok nélkül vagdalkozó, negatív hozzáállású, és oly sok téren tájékozatlan, ezáltal meglehetősen szűk látókörű jövendő orvos! Ha pedig mégis olyan marad, mint amilyen a levele alapján feltételezhető, akkor úgy sejtem, lehet bármilyen kiváló szakmai tudással rendelkező szakorvos, az olyan hően áhított pacientúrája kiépítése, és - főleg - megtartása bizony sok fejfájást és nehézséget fog még számára okozni!
(Csak súgva jegyzem meg, hogy ilyen morállal külföldön rövid úton fecskét csinálnának belőle, és röptetnék melegebb éghajlatra, mert ilyen hozzáállás ott nem elfogadható! Tehát sajnos marad nálunk, pedig ennél mi is többet, jobbat érdemelnénk!)

2013. május 31-én a Femina-n megjelent egy cikk a Dohányzást támogató orvosok címmel. Az olvasói hozzászólások között egy pecsenye néven író, - szintén medika - hasonló stílusban és tartalommal osztotta meg a véleményét az olvasókkal. A fenti levél és az idézett hozzászóló olyannyira hasonlóan vélekednek, hogy azt kell gondoljam, szomorú jövő vár az orvosi ellátást a jövőben igénybe vevőkre.
Tudniillik valahol mindkettőben elsősorban a hivatás iránt érzett alázat és elkötelezettség hiányát vélem felfedezni, illetve a saját, majdan elért cím alapján érzett "felsőbbrendűség" érzetét, amit teljesen áthatja mindkét írás tartalmát. (A legborzasztóbb, hogy mindkét hölgy orvos szülő gyermeke!!!) Az önnön mindenhatóságába vetett hit, a szerinte mások tudatlanságának bizonyossága és emiatti lenézése félelemmel tölt el! Hogyan várhatjuk el ilyen levél olvasata után az empátiát, a hivatásszeretetet, a lelkiismeretes betegellátást? Levélíró medikusunkban túlteng a kritikai érzék, ami sajnálatos módon nélkülözi az egészséges önkritika és az objektivitás olyannyira szükséges meglétét. Talán ha ezeket még a diploma kézhezvételéig magáévá tenné, akkor kevésbé lenne megkeseredett, ok nélkül vagdalkozó, negatív hozzáállású, és oly sok téren tájékozatlan, ezáltal meglehetősen szűk látókörű jövendő orvos! Ha pedig mégis olyan marad, mint amilyen a levele alapján feltételezhető, akkor úgy sejtem, lehet bármilyen kiváló szakmai tudással rendelkező szakorvos, az olyan hően áhított pacientúrája kiépítése, és - főleg - megtartása bizony sok fejfájást és nehézséget fog még számára okozni!
(Csak súgva jegyzem meg, hogy ilyen morállal külföldön rövid úton fecskét csinálnának belőle, és röptetnék melegebb éghajlatra, mert ilyen hozzáállás ott nem elfogadható! Tehát sajnos marad nálunk, pedig ennél mi is többet, jobbat érdemelnénk!)

Rhea Sylvia 2013.11.07 16:19:53

@Caymans: Igen, tanuljon valóban! De ne azért, mert a szülők x összeg adót fizetnek be évente, hanem azért, mert elhivatottságot érez, megvan benne mindaz, ami a gyógyító hivatáshoz elengedhetetlenül fontos és szükséges. De semmiképpen se az motiválja, hogy elvégezve az egyetemet majd ő fogja fújni a passzát szelet a nagy okosságával, illetve és leginkább ne az, hogy attól kezdve a beteg legyen őérte, és nem fordítva!
Egy beteg is éppúgy emberből van még akkor is, ha munkásruhában megy a rendelőbe - horribili dictu - mert nem telik fekete öltönyre és nyakkendőre. És ha nem tudja megmondani, hogy melyik a kezelésre szoruló foga (mondjuk a fájdalomtól, vagy mert nem neki kell értenie ahhoz, az éppen a bal felső hatos, vagy a bal alsó nyolcas(?), attól még nem ostoba! A kis medikusunk sem biztosan tudja, hogy a hamvas szőke haj festése milyen szinekből kell, hogy összeálljon, vagy hogy a flexet mire használják! Legfeljebb Ő is megnézi a google-ban.
(Bár posztolónk szerint ez már ősbűn!)

Azonban azt azért mégsem mondja majd meg a beteg, hogy esetleg hallott, vagy olvasott ilyen-olyan másfajta - adott esetben a legújabb módszereket taglaló - kezelési lehetőségekről, mert az már sértésnek, tudálékosságnak tűnik!)

A beteg az legyen tiszta, nett, tisztelettudó, alázatos és hálás, de leginkább ostoba vagy legalábbis tudatlan. Ja! És nem árt, ha mindemellett még tömött a pénztárcája!!! (Vajon ezt így tanítják az orvosi egyetemeken???? Vagy zsigerből ez az elvárás ifjú orvos-jelölteknél?)
Borzasztó jövőkép!!!!!

Rhea Sylvia 2011.05.18 08:30:01

Az okos más kárán tanul! A KDNP pedig majd a sajátján! Megérdemli!