Adatok
Daisy9
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Egy szuper főiskola szuper hallgatói vagyunk, akik szeretnének megfelelni egy szuper tanár szuper elvárásainak. A feladat elgondolkodtató. Kérdés, hogy megvalósítható-e?Életünk folyamán folyamatos kommunikációban vagyunk, már az anyaméhtől kezdve egészen a halálunkig. Mindenki…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
lehet, hacsak nem: Aki, ami kötelez….nem a kényszer, hanem a szeretet által teszi.
A dolgok – és Te
Megszólítanak bennünket a propagandák, filmek, könyvek, celebek, kurvák, szép virág, Biblia,
anyánk, drog-mámor, reklámok….– végülis minden: ami a körülöttünk lévő világ. Reakciót akarnak,
kívánnak,- nekünk válaszolni kell. Ha akarjuk, ha nem. Ha tudunk róla, ha nem. Először ezeket
a válaszokat a Te világodon belül kell megadni magadnak. Magadban kommunikálni …(milyen
röhejesen hangzik!) Ha nem teszed meg, akkor "szólózik" a téma rajtad. Csak azt tölt be, irányít,
uralkodik rajtad. Nem a Te döntéseid szerint alakul a viszony. Mi érint meg? Mit hallassz meg, mire
válaszolsz? Mi tartasz érdemesnek, igaznak, hitelesnek? – Ettől függ szerintem, hogy kapcsolatban
vagy- e környezeteddel, vagy a "világ" uralkodik rajtad. A kapcsolat, a közlés mindenképp tehát
kölcsönös, reakciókat követelő valami.
A személyek- és Te
De tök evidens, hogy az ember nem magában, magányban egyedül élő, nem csak magában fogalmaz
meg szavakat, érzéseket, benyomásokat. (akkor az egésznek semmi értelme nem lenne) Közölni,
adni, azaz szeretni akar mindenki. Mindenesetre szeretve lenni. De csak az tud valamit mondani,
akinek van mit mondani. Képzeljük el a szitut: (sokszor vagyunk benne) órákig "lökik a szöveget"- és
1. nem érted, 2. nem érdekel, 3. sehol- semmiben nem érint meg. Na, akkor hogyan kapcsolódsz?
Mindig az érint meg, ami valamiképp már a saját értékrendben (döntéseid, reakciók) műsoron
volt már. Amikor a beszélgető (vagy más módon közlő) társsal kb "egy hullámhosszon" vagy. ( Ami
persze a gyakorlatból tudjuk, baromi ritkán fordul elő). Az is kell, hogy legyen kinek közölni, legyen
rá lehetőség, de talán az a legfontosabb, hogy ezzel mi a cél. Na, ez az, amit nem lehet erőltetni.
Amit nem lehet kívülről diktálni, megkövetelni, elvárni, főnöki utasításként végrehajtani , – ha
igazi, őszinte és szeretetet nélkülöző. Persze azt is tudjuk, hogy el lehet adni dolgokat, ügyeket, de:
gondolatokat? a Te belső személyes világod legfontosabb döntéseit? Nem, azt nem lehet. Tehát
a "saját magunk ajándékozása a szeretetben"- ahogy e fenti cikkben szerepel a mondat- nem külső
parancs. Az vagy megvan benned, vagy nincs.
És ha megvan benned, és e szerint élsz - kommunikálsz, (ha vannak elveid, értékrended, stb.) akkor
sem vagy túl szerencsés ember. Mert: hülyének néznek, mert kapod sorban a pofonokat, mert nem
profitálsz belőle forintokat sem, nem milliárdokat, mert akkor nehezebb az életed! Vagy szebb! Ez
az, amit mindenkinek saját magának kell tudni eldönteni!