Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Lecsendesülő Szél

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A Varázslónő, a Vénség és a Sötét anya  archetípusa Életünk során nőiségünk megannyi formáját megéljük. Vagyunk gondtalan kislányok, viháncoló kamaszok, harcos amazonok, szerelmes, érett nők, megéljük az anyaság valamely formáját, bábaként ott állunk mások támogatására és még sorolhatnánk. Az…..
Nem tiszta lappal születünk. Már a magzati lét során is vannak megtapasztalásaink, de az első igazi megpróbáltatás számunkra a saját születésünk.  A paradicsomi lét szűkössé válása arra késztet bennünket, hogy fejest ugorjunk az ismeretlenbe. Hogy ez a nagy próbatétel…..
Lecsendesülő Szél 2011.02.20 10:39:43
Milyen volt nekem az első születésalagút élmény? Leírhatatlan. Most mégis megpróbálkozom vele. A zsigereimben éltem újra születésemet. Utolsóként mentem át az alagúton. Húztam az időt. Majd amikor odaértem, hogy én következem, nem bírtam elindulni. Talán 20 percig sírhattam az alagút bejáratánál. Virág, aki dúlaként volt jelen születésemnél, fogta kezem. Én pedig csak sírtam. "Anya, nem akarom..." - szakadt fel belőlem a kétségbeesés. Majd nagy levegő és elindultam. Hihetetlen gyorsan kúsztam végig az alagúton, majd kiérve fülsüketítő ordításba kezdtem. Hosszasan. Sivárság, egyedüllét, félelem. Mind megjelentek. Vigasztalhatatlan voltam, míg aztán egyszer csak mintha elvágták volna, megnyugodtam, és aztán Virág megölelt. Ígérte, hogy várni fog a végén, és így is volt. Megrázó volt az élmény. Ringató relaxáció következett, közben teljesen megnyugodtam. Kezdtem megérteni, mi történt születésemkor és mi történik velem az életemben. Gyorsított szülés volt, én pedig még nem álltam készen. Anya biztosan ígérte, hogy minden szép lesz és jó, mikor kijövök, de miután megszülettem, órákig nem adtak oda neki. Azóta még kétszer átmentem az alagúton. Az utolsó alkalommal Édesanyám is jelen volt, ő várt az alagút végén. Mit adott nekem a gyakorlat? Megértést. És egyben oldást. "Megjövök én az éjszakából, megszületek a napra..." - énekeltük a tréningen. És leesett, miért volt nehézségem mindig a reggelekkel, miért lettem lehangolt tavasszal. Nem akartam megszületni akkor, mikor rám erőltették. Éjszakából a nappalba, télből a tavaszba, anyaméhből a világra. Olyan változások, átmenetek, amiket nehezen éltem meg. És az oldásra a bizonyíték? Várom a tavaszt...