Szíjjártó Péter 2011.02.09 19:33:57

@manager2008: "A pénz csereeszköz."

Igen, a hajó meg gőzzel megy. Ezt a 18. századi romantizált ideát tanultad valahol?

A falu az nem azt jelenti, hogy olyan mint Magyarország többi része, csak kétszáz évvel viszább van, és ott még az emberek a piacon pénzre cserélik a krumplit, majd elmennek a fűszereshez sóért, és otthon verbunkos dalokat fütyörészve jó magyar ételeket főznek. A férfiak néha megisznak egy kupica pálinkát, esténként esetleg a demizsonból kitöltenek kevéske kadarkát. Feleségük eközben párnahuzatot var, vajat köpül, disznóbelet fúj a hurkának-kolbásznak, meg kiveszi a kenyeret a kemencéből.

Ilyen soha, de soha nem volt. Sem itt, sem máshol. Ezt jóesetben tíz éves korára belátja az ember. Legkésőbb akkor, mikor valami történelemkönyvbe belelapoz.
De még ha lett volna is, a falu akkor sem azt jelentené, hogy az olyan település ami időörvény köré alapult a 17. században.

Szíjjártó Péter 2011.02.09 19:44:23

@manager2008: De most komolyan, szerinted a hatszázezer munkanélküli azt mind tolvaj? A legdurvább (általam ismert) becslések szerint sem ütik meg a 10 százalékot.
Valamint a 600.000 munkanélküli nem 600.000 cigány, nem 600.000 tanulatlan, nem 600.000 mosdatlan paraszt.

Mint ahogy a kétmillió budapesti sem 2.000.000 köcsög rózsadombi, vagy 2.000.000 emos picsa.

Pont erről van szó. Hogy nem hívunk sehogy sem 600.000 embert, kivéve állampolgárnak, mert ennél több, legalább 90 (70) százalékban azonos tulajdonságuk nincs.

Szíjjártó Péter 2011.02.09 22:06:53

@manager2008: De ezekben a stilizált falu-ideálokban az a szép, hogy csak utópiaként működnek. Ugye, ha úgy néznek rád, ahogyan írtad hogy rád néznek, az pont az utópisztikus jelleget erősíti. Pénzből, főleg szórakozásból, kíváncsiságból lehet ideálokat valósítani kicsiben. Ahhoz hogy ez a modell (ti. az a modell, ahogyan az emberek többsége a dél-franciaországi falvak idilljét elképzeli, s most mindegy hogy helyesen vagy nem, mert nincs tapasztalata arról) megvalósuljon Borsodban, Hajdú-Biharban, Szabolcsban, Szatmárban, Beregben, meg a hasonló helyeken egyrészt kellene annyi pénz, hogy ne is beszéljünk róla. Másrészt amit mondasz, szemléletváltozás, falura jellemző, illetve a kisközösségek profiljába vágó tevékenységek magas szintű, értéssel és érdeklődéssel végzett művelése. De 31.500 forintból az emberek nem azon gondolkodnak, hogy miként tehetném saját magam számára vonzóvá a helyzetemet? Nem merül fel bennük, hogy környezetet, közösséget, szociális, társadalmi struktúrákat alakítsanak, véleményt formáljanak ezekről. S itt pusztán egyszerű dolgokra gondolok, mint egy filmben mikor összegyűlnek a farmerek és beszélgetnek a beruházó javaslatáról, vagy ilyesmi. Amíg egy faluban sok olyan ember él, akik 31.500 forintból élnek, hiába van kevés aki élvezi az ottlétet. Amíg a többség számára a mezőgazdasági tevékenység az ügyeskedést, és a támogatások hozzáférhetőségének maximalizálását jelenti, addig hiába van kevés, aki szereti amit csinál. Az energiák nagy része nem arra fordítódik, amire kellene, vagy amire jobb lenne ha fordítódna talán. Mezőgazdasági tevékenység e megyékben, s persze sok más helyen is pályázatírást, korrupciót (az ellenőrző szervek felé), és az ezekhez szükséges ismeretek minél tökéletesebb elsajátítását jelenti. Emellett a megtermelt (mármint felhasználható mezőgazdasági termény, amely a rendelkezésre álló terület és eszközpark, anyagi források stb. alapján jóval kisebb mennyiségű az elvártnál) javakat kezdetleges pénzügyi ismeretek, ám a haszon maximalizálásának rövidtávú elvét vallva megpróbálják a lehető legnagyobb profittal értékesíteni. Ennek nyilván oka, hogy a klasszikus feldolgozóipar megszűnt, s megszűnése pillanatában, vagy rövid időn belül a piaci folyamatok átláthatatlan, szabályozatlan és könyörtelen mechanizmusai váltották azt fel. Aki épp a termelésből élt, nem tudott mit kezdeni az új helyzettel, a felvásárlói ár fogalmának változásával, a termények piaci alapon való kiválasztásának igényével, az új típusú mezőgazdasági módszerek, feldolgozásbeli, értékesítési lehetőségek hirtelen megjelenésével. Ez olyan folyamat volt, mint napjainkban az internet folyamatos változása. Tíz éve még megvettük a Népszabadságot/Magyar Nemzetet és jó napot, ma meg twitteljük a facebookra töltött youtube videót.
Tehát a mezőgazdaság az nyúlós tészta. S nagyon örvendetes ha olyanok, mint te magad, aki vélhetőleg megengedheti magának az effajta hóbortokat, tesz ilyen dolgokat, és ezzel jól érzi magát, valamint rávilágít egy csomó olyan lehetőségre, amire az emberek maguktól nem vállalkoznának. Hogy még egy példát mondjak, Pesten szemetet/kutyaszart is a középosztály kezdett szedni, s a zöld dolgok, a biotermelés előmozdítása, a marginális tevékenységek felkarolása szintén a középosztályhoz köthetőek hagyományosan. Ugyanígy, egy általam ismert kis faluba (Bereg) odaköltözött egy Nyugat-Európai nyugdíjas, s rendben tartja a portáját, szöszöl, tudatosan termel (magára), odafigyel, kísérletezik. S ennek nagyobb hatása van, mint 50 milliárd forint térségalapú támogatásnak. Az elmaradott területeken a Nyugat Európában honos, vagy épp kipróbálás alatt lévő eljárások, újfajta haszontermények, gondozási technikák kb. olyan szinten vannak az emberek szemében, mint az űrkutatás. És egyébként lassan ugyanez mondható el a hagyományos magyar, a falura egykor jellemző eljárásokra is, azzal a különbséggel, hogy ez utóbbiak többsége ma már versenyképtelen, vagy hamar azzá válik, nem számít mekkora támogatást kapnának rá.

Tehát azt hiszem, nem szeretnélek bántani, számomra már régóta csak az okoz némi örömet, ha a politikát nem az arcba tolva valaki csak olyasmit csinál amit szeret, s az nem rossz vagy káros dolog. Néha meg egyenesen jó. S ekkor azt gondolom, talán a szomszédja, egy arra járó turista, vagy a boltból arrafelé hazasétáló ember meglát valamit, elgondolkodik picit, csak addig míg elfütyül egy dallamot, s otthon még egyszer eszébe jut. Ennyi.

Tudom, hogy ezt a lilagőzös téveszmét egyszerűen valóságelhagyó kényszercselekvésből hozta létre az elmém, de leszarom.

Egyébként pedig aláírom, hogy többet tudsz a falvakról mint én, s azt is többet teszel. Én bár tehetnék, de kényszeresen elkurvázom a gyerektartások/feleségek után maradó javakat. Ezért védtem egy picit a játékgépeseket. De belátom, hogy ez nem jó az országnak, csak nekem. Nekem nagyon. Na szajonara!

Szíjjártó Péter 2011.01.19 16:27:55

@papageno: Ha megengednek nekem egy személyes hozzáfűznivalót ehhez, akkor azt szeretném mondani hogy igen, valóban "sok arca" van egy közszereplőnek, s ez alól nem kivétel semelyik politikus. Más arca jelenik meg egy baloldali illetve egy konzervatív sajtóorgánumban, máshogy tekintünk rá például a vörösiszap katasztrófa során tanúsított lélekjelenlét közvetítéseinek pillanataiban, és megint másként ha egy politikai vitaműsorban szakmabeli ellenfeleivel hadakozik. Mindeközben azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt az elszántságot, hitvallásként megmutatkozó egyéni és morális meggyőződést, amely a magyarság egészének, s úgy is mint az embereknek a megsegítését, egy nemzet sorsának a tevékeny módon való megértését célozza. A szabadság, a rend, a családnak mint a társadalom legkisebb autonóm egységének a sérthetetlensége, a hagyományok tisztelete, s a másik emberhez való odafordulás keresztény kívánalma a kezdetektől fogva, a legmélyebb személyesség szintjén meghatározza Orbán Viktor Miniszterelnök Úr lelkiségét, s azt a szellemiséget is, amely a Fidesz - Magyar Polgári Szövetséget, mint az emberek szövetségét jellemzi.

Szíjjártó Péter 2011.01.19 14:15:52

@fran7: Legutóbb meg nyilvánosan, a televízió képernyőjén üldöztek 147, többségében keresztény embert puskákkal. Még ki is írták, üldözéses verseny. A biathlon világkupában. Nem nézted? Én már telefonoztam az Annamarinak.