Wallenstein 2013.02.07 20:44:59

@sz-ter: Először is nagyon örülök, hogy elolvastad a művemet és, hogy kritikával méltattad. Szerintem egy író számára a legfontosabb, tanulási lehetőség, ha írásait sok fajta különböző világszemléletű ember kiértékeli. Sokra tartom a ritkán elcsepegtetett dicséretet is.
Az megint más kérdés, hogy véleményem szerint állításaid néha erősen túlzóak és ellentmondásosak. Ezekre az anomáliákra szeretném a legnagyobb tisztelettel felhívni a figyelmedet.

1.Kidolgozatlanság:
Nyilván ahogy te én is csak szubjektív véleményt tudok mondani. Én úgy gondolom egy mű nem attól lesz kidolgozott vagy hiányos, hogy van-e mélylélektani ábrázolás. Ha belegondolsz, a művem csak néhány óra alatt játszódik, eközben pedig szerintem teljesen hiteltelen lenne szereplők lelkének a bugyraiba is lehatolni. A valóságban is ennyi idő alatt legfeljebb a személyiség halvány körvonalait tudod leírni, de az egész belső világot képtelenség.
2. Történetünk a talán nem is olyan távoli jövőben játszódik.
Szerény véleményem szerint ez a mondat nyugodtan szerepelhet kész műben nem csak vázlatba. Egyáltalán nem azt akartam, hogy időben szorosan behatároljam a művet. (És ha azt szerettem volna, akkor is beleférne a művészi szabadságba) Azért sem értettem igazán a felvetésedet már néhány sorral lejjebb te magad magyarázod meg: Szomorú valóság és/vagy jövő. Pontosan ezt fejezi ki más szavakkal.
3. Luca és Sanya
Nem rezidensek, hanem orvostanhallgatók. A rezidens szót nem is használtam a műben. Az időegyeztetési hiba egyébként tényleg jogos mea culpa. Visszatérve a két medikus az írásomban csak mellékszereplők ezért nem gondoltam karaktereik mélyebb kibontását, persze ha lenne rá lehetőségem, hogy regényt írhassak, ebből biztos megtenném.
4. műfaji kritika +Csehov
Én nem tartalak sznobnak, és nagyon örülök, hogy szeretsz Csehovot. De azért ne keverjük a szezont a fazonnal. Csehov drámái pont attól roppant izgalmasak, hogy csak lelki síkon kavarognak az események, melyet szinte megfojt az orosz vidék lehangoló mozdulatlansága.
Ezzel szemben például egy Mikszáth novellában a szereplők jellemvonásai egy fabatkát sem változnak, statikus karakterek maradnak az adott szituáció a környezet változása teszi mozgalmassá a történetet. Az én művem inkább ezt a logikát követi.
Hogy egy kicsit hasonló néhol a drámai művekhez? Én nem érzem, de ha igen akkor azt mondanám, ilyen ez a huszonegyedik századi irodalom keverednek a műfajok. Ettől válik izgalmassá és lüktetővé.
5. Orvosok közötti vita
Én elhiszem, hogy jó pár Sf műben megtalálható motívum, hogy két szereplő több oldalon keresztül vitázik etika és tudomány erkölcs és hit stb. Nyilván ennek is megvan a helye, de leginkább szerintem egy regénybe. Én az alkotásomban a valóságot próbáltam tükrözni és hát az igazság, hogy az ember egy olyan fajhoz tartozik, hogy a vita hevében inkább az érzelmi érveket és a személyeskedéseket szokta felhozni szóban és csak írásban támasztja alá.  Ettől függetlenül én is nagyon szívesen megírtam volna de akkor abból egy regény lett volna.
6. Tartalom
Na, ez az amit végkép nem értetem. Az implantátum olyan, mint ma az okos telefon csak annyival fejlettebb, hogy beültetik az agyba így ott mesterségesen tud élményeket-hallucinációt kelteni. Nyilvánvalóan x évenként természetesen cserélik. Ez ok de mi van akkor ha a fagyi visszanyal ha kis eszközünk amit mi alakítottunk ki a saját szórakoztatásunkra egyszer csak elkezd minket megváltoztatni…

Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy írtál remélem egy pár dologra sikerült fényt deríteni. :)

Wallenstein 2013.02.07 20:46:23

@Norbi32: remélem jó értelemben :D

Wallenstein 2013.02.04 18:04:38

Szerintem nagyon nagy kifejező ereje van a szavaidnak. Nekem tetszet.

Wallenstein 2013.01.30 19:02:31

Nekem nagyon tetszett az alkotásod. A sűrű szinte kézzel tapintható metaforáktól teljesen átélhetővé lett a történeted. Olyan mintha én is ismerném a szereplőket és a környezetet. Nagyon bejött az idősíkok használata is , akár egy modern rövid filmet is lehetne belőle forgatni. Csak így tovább. 