Adatok
dr.menthula
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Már az előző posztomban is utaltam rá, majd kommentjeimben - egy másik kommentelővel, Cynarával vitázva - egészen határozott kijelentéseket tettem annak kapcsán, hogy a magyar latinoktatásban változás kell. Hadd idézzek hozzászólásaimból, mivel azokban már leírtam a dolog…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Kellenének? Megette a fene minden kötelező viszonyt; az iszony, sehová nem vezető reláció...(lásd: orosz 'oktatás' anno!), de túl minden irónián, röviden az egyszerű kalandom a klasszikus nyelvekkel - okulásul - szabad értelmezésben és szabatosan:
Amikor látta Apám (apa), hogy nyűg már nékem a latin és a görög hercehurca, csak legyintett, mondván: "változnak az idők, az ízlések". De nem így vélekedett az 'ügyről' apa apja (nagyapa), és egészen más megközelítésbe tette az a dolgokat.
Kiverte kezemből az ostoba tankönyvet, helyette Janus Pannonius és Martialis 'összes' műveit kezdtük el olvasgatni, majd Aristophanes következett, és a többiek; innentől rájöttem, hogy a téma igenis meghatározó egy kamasz számára, még a 20. század végén/21. sz.elején is.
Igaz, ehhez kell egy toleráns háttér is, ami nem garantált intézményes keretek között, még Patakon és Debrecenben sem. Az ELTE meg dögöljön meg; csak a készből szeretne mazsolázgatni. De senki sem születik klasszikus filológusnak - hát ennyit erről! Mármint az 'oktatásról'.
Apa okulva az apja metodikáján, már a világirodalomba is ennek az eszmének alapjain vonszolt be, és sokkal nagyobb kedvvel éptítgettük az önképzést - mert ez kizárólag öncélú, aljas módon kitervelt humanista oktatás volt a saját érdekemben.
Nem tiltakoztam; a görög, latin mellett belekukkantotam az angolba, a franciába, az olaszba és a spanyolba is - sajnos a német valahogy kimaradt -, de egy percig sem kétlem: hasznos volt. Egy életérzés, egy teljesség az, ha tudom amit tudnom kellene - mert annyira öntelt soha nem leszek; én vagyok a logos - a filos - és ami a lényeg: a fiammal együtt lapozgatjuk ezt a placcot, együtt kacagunk fel egy-egy stramm időmértékes prózai részen; minden bejegyzést gondosan és hasznosan elemzünk.
A srác 15 éves, épp annyi, amikor nagyapa alkalmazta a 'metodikáját' rajtam: minden tanítható, csak kedvet kell teremteni hozzá. Joyce-ot sem kell magyaráznom a fickónak, és ez olyan 'felemelő' dolog, amit az akadémia is megirígyelhetne! De ez nem kritika.
Mint ahogy az sem: "mit tanítsunk és hogyan"?
Olyan nincs, hogy 'szerintem', ez nem kategória, ergo: töltelékszó!
Ennyit most a belewauzásról; nem vagyok sem nyelvész, sem filológus, sem 'hívatásos' hozzászóló - szégyenkezem is kellően - bocsánatot is kérek, hogy még élek (sic!) - és a továbbiakban csak vad, és 'anyázós' bejegyzések várhatók tőlem, amennyiben nem moderálnám magam.
Márpedig moderálom - ez viszont neveltetés kérdése - mint a családon belüli nyelvoktatás, az ízlés, a szocializáció megannyi rögös útja, stb.
Pax tibi, laudator temporis etc...