Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Ricoka

0 bejegyzést írt és 27 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Budapest szórakozóhelyeit járva újra és újra találkozom egy bizonyos nőtípussal. 35 feletti, csinos, jól szituált. Barátnőivel járja a bulinegyedet, szeret inni, de persze a szalonspicc határán legfeljebb néhány lépéssel megy túl. Imádja a zenét, szívesen táncol, kell a pezsgés, pörgés, minden…..
Ricoka 2017.12.13 10:31:18
Férjnél vagyok, gyerekkel.
Azelõtt bulikázós voltam, mert a 'rendes' fickókkal a randik a következõképp néztek ki:
1. Ismerkedès kávézóban, intelligens fickó, szimpatikus. 3.randi elején jelzi, h van kis elintéznivalója kb. 10 perc, be kell menni valahova, nem zavar? Nem gond. Kiderül egy szórakozóhely, ami zárva, õ a tulaj. Megkínál itallal, üdítõt kérek. Kicsit késõbb szájon puszil, nem tiltakozom. Következõ mozdulattal tolja le a sliccét, jelzem, hogy ez kissé gyors tempò. Kikéri magának, ha megengedem a csókot, ezzel 'felhúztam' neki kell és kész, ne csináljam a mûbalhét. El akarok menni az ajtó zárva. Kérem engedjen ki. Elõbb kiveri. Jobb híjján kivárom. Amint kienged rohanok. Egész héten hív, mem érti h mi a gondom, mit mūbalhézok.
2. Netes randi - mondjam én, hogy hová. Nem látok a zsebébe, nyàr van, autóval érkezett, ezért Szentendrét ajánlom, ott lehet sétálni és minden árkategóriában vannak jó helyek. Kb. 3 órája sétálunk, nem hív sehova (nem zavar), de szomjas vagyok. Feldobom, hogy mit szólna egy lángoshoz, belemegy. Kèrek magamnak, õ nem, amikor fizetni akarok, mondja a hölgy, hogy 300 ft. Emberünk egy laza csipõmozdulattal odêbbtaszít, 'ennyi még belefér' és kifizeti. Fél órával kèsőbb padon ülünk, bal oldalamo ő, előrehajol és a jobb oldalamon néz valamit, odafordulok. Két csajt bámul. Ekkor jeleztem, hogy mennék haza. Hónapokig írogatott, hogy mikor randizunk újra.
2. Céges rendezvényes találkozunk, mindketten luxusmárka munkatársaiként. Telefonszàmcsere, Kellemes beszélgetések, sok közös vonás. Mivel mindketten szabin vagyunk épp, amelyik napra randit egyeztetünk, megkérdem, hogy ebédeljünk otthon vagy inkább együtt? Válaszként ' inkább együtt, de legyen valami magyaros proli hely, ahol lehet étkezési utalvánnyal fizetni'. Elmentem, első és utolsó randi volt. Nem az anyagi részével volt gondom, ez soha nem érdekelt. De ez így nagyon gáz! Egyrészt meg sem kérdezte, hogy én mit szeretek? Másrészt simán megkérdezhette volna, hogy mit szólnék valami családias magyaros helyhez, utána meg nem érdekel, h mivel fizet. Se így kva gáz. Gyakorlatilag engem méltatott ennyire. Ő is hívogatott utána.

Sajnos hosszan tudnám sorolni még a korombeliekkel való randis élményeimet. Egy -egy ilyen sikersorozat után inkább bulikázok és megpróbálom elfelejteni azt, amit nem lehet.

Hozzáteszem, diplomás, magas beosztásban dolgozó, saját lakásal rendelkező nő voltam.

Nem vártam el ugyanezt a férfitól, de azért van egy minimum.

34 évesen találkoztam jelenlegi férjemmel, aki diploma nélküli szobafestő. Imádom és a legnagyszerűbb ember, akivel valaha találkoztam, de sok varangyos békával összehozott a sors mielőtt őt megismertem.

Szóval uraim, előbb a saját házuk táján is célszerű takarítani és utána kritizálni.
Mozgássérülten születtem. Fiatal szülők első gyermekeként, így mai eszemmel el tudom már képzelni, mit élhettek át a majdnem gyerekkorú szüleim. 3 éves voltam, amikor egy nem fogyatékos testvérem született. Remek családot kaptam Istentől, akiknek köszönhetően lettem az, aki vagyok. Nem érzem…..
Ricoka 2017.07.20 03:07:14
Üdv! Többen a család felelősségének feladatának tartják az idős családtag gondozását. Ez nagyon szép gondolat, de, aki nem csinálta, fogalma sincs, hogy ez mivel jár/hat.

A férjemet, amikor megismertem apósommal ketten éltek, esküvő után én is odaköltöztem mivel 70 felett volt, cukorbeteg, szívbeteg, trombózis és vese - heti 4 nap dialízis. Alapból nem volt egyszerű a természete. A sok betegségre gyógyszereket kapott, majd azok mellékhatásaira és azok mellékhatásaira. Megszámoltam, napi 52 db -ot szedett be. Ez nyilván nem tett jót. Ahogy telt az idő egyre jobban leépült, bizonytalanabb lett. Félt, hogy lemarad a mentőről, ami viszi dialízisre - reggel 5-kor, ezért du 4.-kor lefeküdt, éjfélkor felkelt, felöltözött és vonult. Óránként. Ki a szobájából, ki az udvarról az utcára. Felébresztett minket, a kutyákat, a szomszédok kutyáit, a szomszédokat. Óránként, heti 4 éjszaka éjfél és hajnali 5 között. Beállítottuk az ébresztőt, a telefonját és párom is ébresztette, öltöztette, de nem számított. Volt, hogy sírva könyörögtem, hogy ne menjen ki, ébresztjük, tök mindegy volt. Estünk össze a kimerültségtől, a munkahelyen aludtam el. A wc mindig szaros, a kagyló köpetes, minden reggel öklendeztem, amikor sokadszor szóltam, úgy combon rúgott, hogy bekékültem. Nekilátott főzni, otthagyta a tűzön a kaját, elaludt, napokig büdös volt a füsttől a ház. Amit én főztem az sosem volt jó. Elindult vásárolni, a kapura kívül kiakasztotta a táskáját, benne az iratai, nyugdíja és lakáskulcsok, majd visszament aludni. A kutyákat kiengedte, az utcán csavarogtak, órákig kerestük. A szomszédok munkában hívtak, hogy innen-onnan szedték össze az utcán , nem tudta hol van. A házat szerettük volna bővíteni, nem engedte, gyereket akartunk, mondtuk, hogy nincs hely, amire közölte, hogy régen is a subrót fiókba tették legyen jó. Telefont mellérakja, zúg, zavarja. Fog egy kést és a kábeleket elvágja. Az internet, kábeltévé annyi. Kapun csengetnek, akar kevesebbet fizetni a gázért? Igen. Akkor írja alá. Aláírja. Aktuális szolgáltatótól levél jön, sajnáljuk, hogy felmondta, ha meggondolta magát írja alá, küldje vissza. Aláírja, visszaküldi. Két szêk közt a pad alatt, a gázt kikapcsolják. Mehetek intézkedni. Egy hét mire megleszek, addig se főzês, se fűtés. Ekkor már napi szintűek lettek a fulladásaim, pszichés okok miatt. Elköltöztünk. Ezután naponta kb. 8-10 alkalommal telefonált. Nem számított, hogy dolgozunk. Az ember egy idő után feleveszi, mert aggódik - mikor visztek vásárolni. Volt, hogy éjjel 2-kor hívott emiatt. Aztán elesett, eltört a válla, a párom heti nêgyszer ott aludt, hogy fürdesse meg és reggel öltöztesse fel, mire jön a betegszállító. 2-kor beült a szobába sztorizni, a párom mondja, hogy menjen vissza aludni. még van majd 3 óra kelésig. Mindegy ő úgysem tud aludni. Párom hiába közli, hogy ok, de neki másnap dolgozni kell menni, semmit nem ér. Nem fogja. Volt, hogy odamentünk, az ajtó zárva, kulcs benne belülről, ablakot verjük, de tv üvölt, vonalas telefon mellérakva. Ajtót betörjük, ő a földön, elesett, nem tudott felkelni. Annyira legyengült, hogy nem tudott lábraállni. Bekakilt. Vettünk pelenkát, kiakad, derogál. Egymás után 3x bekakál, 3x zuhanyzás, lemosás, mire visszaér az ágyig vele a párom, újra. Elszalad törölközőért a párom, addig leül az ágyra, kakis lesz a paplan, lepedő, párna. Ágynemű csere. Mosdatás.
És másnap ismét, kimerülésig. A párom a világ leglelkiismeretesebb, legtürelmesebb embere. De kimerült. Egy pici vállalkozásunk van, abból élünk ketten. Após miatt azonban egyedül viszem a céget, napi 12-16 órákat dolgozom. Az életünk szétesőben, kimerültek és fáradtak vagyunk. Ápolót keresünk, van , aki besegít, kijön naponta 4x, 2000 Ft egy alkalom, 2 órát van ott, de a családból legyen ott valaki, aki segít emelni. Ezzel nem vagyunk kisegítve plussz nem fér bele a havi 240.000 + a ház rezsije, azzal már 300.000 Ft. Egyszerűen nincs ennyink. Az idősek otthona ellen küzd, mint a pokol tüze ellen, neki így jó. Neki igen, de mellette mindenki más rámegy, fizikailag, lelkileg, családilag.

Volt, aki azt írta, hogy régen is megoldották. Igen, de régen az asszony otthon volt, a férj eltartotta a családot, több gyerek volt, aki segítsen, több generáció egymás mellett.

Ma egy fizetés a legtöbb családban nem elég, egy idős, beteg ember ellátásához meg 1-2 ember nem elég.

Lehet osztani az etikus megoldásokat, a gyerekekre hárítani a felelősséget, de ez ennél sokkal bonyolultabb. És nem a ház miatt döntenek sokan emellett. Ismerek olyant, ahol több gyerek volt, az egyikük bevállalta az édesanyja gondozását, a többiek segítették anyagilag. 15 évig rendezte. Amikor elment az édesanyja ott volt 45 évesen, kiégve, fizikailag lemerülten, család, társ, gyerek és munka nélkül.

A mi történetünk egy otthonban végződött, ott 2,5 hónapig tartott. Tavaly szeptemberben ért véget. Idén megszületett a gyerekünk.
Abba már bele sem gondolok, hogy mi van akkor, ha ezalatt már meglett volna a gyerek?
"Miért mindig csak a tulajról vannak ilyen történetek? Vannak érdekes dolgok a másik oldalról is." - figyelmeztetett Kuruttya a Sunyi tulaj, aki lenyúlta a kauciót (is) című posztnál. Egyből be is kommentelt néhány esetet tanulságul. Nem mondom, hogy nem tudok elképzelni…..
Tisztelt Hölgyem/Uram!  Évekig dolgoztam egy multicégnél - pályakezdőként kerültem egy már évek óta ott dolgozó csapatba -, ahol sajnos én is áldozata lettem a munkahelyi pszichoterrornak.  Az első évben minden remekül ment, úgy tűnt, a főnököm nagyon is elégedett a…..
Ricoka 2013.08.31 09:32:24
Nem paranoia és nem betegség! És nem is feltétlenül a posztolóval van baj!

Az egyetlen és talán legnagyobb baj, hogy első munkahelye és ezt ilyen rossz tapasztalattal végezte be.

Éltem át hasonlót én is, az egyetlen szerencsém az volt, hogy nem ez volt az első munkahelyem. Előtte minden munkahelyemen nagyon szerettek és megbecsültek, így nem kizárólag erre támaszkodhattam, nem tudták teljesen lerombolni az önbecslésem.

Ennél a bizonyos cégnél kiközösítettek, kvázi kiutáltak a kollégák. Minden nap úgy mentem haza, hogy a cégtől egy saroknyira hazafele félreálltam az autóval és kisírtam magam. Minden nap, hónapokon keresztül. Egy olyan csapat volt, akik tizenéve együtt dolgoztak és gyakorlatilag minden új kollégát kicsináltak. Egyszerűen nem tűrtek meg senki újat. A "legfrissebb" kolléga, aki ott volt az 5 éve érkezett a céghez, aki azután jött, senki nem maradt ott. Az ottlétem alatt is akik jöttek, mindenki feladta egy idő után.

Itt nem voltak értékelések - csak pl. egy 3 fős irodában, a két kolléga elkezd beszélgetni és a harmadik mondatnál a klasszikus "nem megyünk ki cigizni?" - ez napjában sokszor. Egyértelmű volt, hogy rólam van szó. Reggeli köszönés - szó szerint idézve: "Te még mindig nem adtad fel, mit keresel még itt?".

A "bűnöm", hogy belenyúltam a megszokott kis életükbe, és ez nem tetszett nekik. Konkrétan luxusautókat árultunk - értsd. legolcsóbb 8 milla legfelső a csillagos ég. Az értékesítők a szalonban - kinyúlt, kötött pulóver, szálak itt ott lógnak belőle,agyonmosva, short, poló,papucs(!!!)...stb. A legkisebb autószalonban bárhol az öltönynadrág-ing a minimum, itt amikor ezt be akartam vezetni, konkrétan lázadás tört ki ellenem.
A sokadik ilyennél már nem is érdekelt. Kipróbáltam, hogy reggel amikor mentem dolgozni, a szalonon keresztül mentem be az épületbe, az autó motorháztetőjén végighúztam az ujjam, szép vastagon állt az autón a por, másnap húztam még egy csíkot a másik mellé a porba. Pénteken a konkrétan 32 millióba kerülő autón 5 csík éktelenkedett egymás mellett a poros autón és senkit nem zavart, senkinek nem tűnt fel. Ott egyszerűen ez volt a színvonal, a cégkultúra.

Előzőleg is márkakereskedéseknél dolgoztam 2 helyen is úgy kb. 10 évig, és ott teljesen normális volt, hogy minden reggel a szalonban álló autók leporolásával kezdődik. Szóval tudtam, hogy kb. miként kellene működnie a rendszernek.
Az irodai munkatársnők feladata az autók forgalomba állítása volt, soha nem tudtam olyan korán menni, hogy ne legyenek már ott - elvileg 9-kor kezdtünk, de ha 8-ra mentem már ott voltak és 5-ig voltunk, 7-8-kor még mindig ott voltak. Simán mártíroknak hívtuk - szerencsére akadt egy "normális" ember is. A vicc a dologban annyi volt, hogy egy hónapban, kb. 5-10 autó állítottak forgalomba ennyi munkával, míg előző helyemen 8 órában én havi 90-120 db. közöttit. Szóval úgy volt rálátásom a dologra, hogy mi zajlik.
A lényeg, hogy mindenki "rettenetesen sokat" dolgozott, de ha jött valaki, aki más cégnél normál munkamenethez szokott, az az ő kis világukat veszélyeztette, ezért inkább elmarták.

8 hónap után feladtam és eljöttem. Egy kis cégnél vagyok azóta, több éve, jól érzem magam, megbecsülnek, rugalmasak és nem keresek annyit,mint előtte, de a nyugalmam sokkal többet ér.
Szóval HOLDACSKA - nem feladni, nem megijedni, hanem fel a fejjel, túllépni az egészen, igyekezni és elfelejteni ezeket. És nem elfelejteni, hogy egy jól tanuló, talpra esett és küzdő emberke vagy!

Fontos!!!
Ami szerintem hiba volt, hogy nem jöttél el korábban, ezáltal lehetőséget adtál, hogy rendesen földbe döngöljenek.

A tanulság ebből nem az, hogy minden cég ilyen, vagy minden multinál ez megy és félned kell, mert nem - hanem az, hogy ha látod, hogy sokadik próbálkozásod sem azt az eredményt hozza, amit kellene, akkor merj tovább állni.

Én erről a munkahelyről úgy jöttem el, hogy egyedül éltem, bármilyen anyagi háttér nélkül, új munkahely nélkül, egy lakáshitellel a nyakamban. Nem bántam meg!

NE FÉLJ ÚJRAKEZDENI!

Vágj bele, és ha látod, hogy gáz van, akkor dobbants! Ennyi!
Tisztelt Munkahelyi Terror Blog! A "A munkavállalók végtelenül lusták és nem akarnak dolgozni" című bejegyzésetek inspirált, hogy én is megosszak veletek néhány hasonló sztorit, hogy ne mindig a sírásokat hallgassuk. Szabadúszóként dolgozom, eléggé sok különböző…..
Ricoka 2012.06.01 16:30:27
@ne most: munka-társ...:-)
Ricoka 2012.06.01 17:05:36
@A fidesz a betegek kiirtására készül:
:-) - az fel sem merült, hogy ez nem életem első munkahelye???

Elárulom "ifjú" koromban interjúztattam mekibe is :-), meg autós cégnél is...stb. Nem HR-esként, de valahogy mindig megnyertem az interjúztatásokat.

Aztán meguntam a csudi csili-vili multivilágot a policy-vel meg a casual day - meg hasonló dolgaikat és elmentem egy picike céghez, ahol a tulaj is a multivilágtól besokallt kreatív emberke. Ledobtam a kiskosztümöt és farmerben dolgozom.
Ő kitalált egy kreatív dolgot, én fejlesztem és építem, most már negyedik éve. Két év után tulajdonrészt ajánlott.

Nem keresek annyit, mint a multinál, de van életem és szeretem a munkám.

Az interjúztatást már kevésbé, nem szeretek életekről, sorsokról dönteni. De néha kell. És ha már kell, akkor igyekszem emberi módon és korrektül csinálni. És akit már behívunk arra odafigyelni. És ettől működik a dolog, az irodában is. Hogy odafigyelünk egymásra.
Ricoka 2012.06.01 16:27:13
@A fidesz a betegek kiirtására készül:
"A minimum, hogy ilyen helyen legyen külön tárgyaló, legyen ember, aki az érkezőket beengedi és éppen nem interjúztat stb."

Ez egy magyar tulajdonú kis cégnél nem mindig kivitelezhető. Elnézésed kell kérnem, de sajnos nem rendelkezünk ilyen nagyszerű "adottságokkal".

Nem vagyunk multi és nem is akarunk azok lenni, a multi világot megelégelt, kissé alternatív dolgokkal foglalkozó csapat vagyunk. Nincsenek HR-eseink, nincs tárgyalónk, előszobánk stb. egy csili-vili irodaházban.

Cserébe van egy szuper jó kis csapatunk,baromi jó hangulat az irodában - ezért fontos mindannyiunknak, hogy ki kerül be a csapatunkba - sokat dolgozunk, de nem lélektaposó a munka.Interaktív játékokat állítunk össze, ezért fontos mindenki részéről a nyitottság, kreativitás. Mivel sok a külföldi csapat, ezért fontos, hogy aki velünk dolgozik, az beszéljen nyelveket, mivel egy játékos kedvű nemzetközi csapatnak nem mondhatod, h. értem, amit mondasz, de most nem akarok válaszolni :-)!
ad 1. Először is, hadd gratuláljak a Zuwachshoz (mi, svábok csak így mondjuk). Szaporodjon, sokasodjon a Magyar ezekben a nehéz órákban. Felőlem akár keverék is lehet, csak neveld jó magyarnak. Persze az europid-keresztyén vérvonal mindig örömtelibb IMHO, de most nem ez a lényeg. A…..
Ricoka 2012.03.08 14:00:38
"A félreértések elkerülése végett: hatalmas tisztelője vagyok a női nemnek" - a posztnak vagy ezt a részét vagy az utána következőt kellett volna lehagyni. A két dolog teljesen kizárja egymást.

NEM minden nő veteti fel magát azért, h. 3 hónap munka után leléphessen...vannak akik dolgoznak, és igen egy idő után családot alapítanak. És igen ez olykor gyerekkel jár...és lesz annyira alantas, , hogy hozzád hasonlóakat hozzon a világra, beáldozza a megtisztelő lehetőséget, hogy VELED HASONSZŐRŰ kedves és toleráns tüneményekkel együtt dolgozzon, bocsánat "Komoly, felelősségteljes, értékteremtő munkát" végezzen" - ja a gyerekvállalás nem az!(?!?)

Hát ha az eredménye a hozzád hasonszőrűek világrahozatala és "nevelése", akkor sajnos tényleg nem az!

Szerencsére ritkán jutok el odáig, hogy ennyire intoleráns, tapintatlan, érzéketlen ember irományát olvassam...

És visszatérek a tényleges értékteremtő munkámhoz. Mert azt teszem én is. Értéket teszek le az asztalra, nem is keveset. És keményen dolgozom. Magamért és másokért is.

És ha eljön az ideje és gyereket vállalok, az is az lesz - értékteremtés. És mindent meg fogok tenni, hogy ne egy ilyen érzéketlen PATKÁNY legyen belőle. Hanem értékes, toleráns ember. Aki szintén értéket fog teremteni, anélkül, hogy bárkibe belerúgna, bárkit, bármit és főként az anyaságot ilyen megsemmisítően méltatná...
Ricoka 2012.03.08 14:57:56
@Whave: :)

Nemes egyszerűséggel unom, már, h. ha az isten megáldott azzal, hogy nőből születtél:

ad1. pasira vadászol mert hajt a biológiai órád
ad2. singli vagy, karrierista vagy...stb.
ad3.ideges szokásokkal bla-bla felruházott anyuka vagy

...
szóval lehet választani, hogy melyik "szűk" és idegesítő csoportba akarod (vagy sem) besorolni magad ...nem mintha számítana...mert jön valaki és úgyis eldönti helyetted...és jól meg is mondja/írja a tutit...

Engem ez zavar...

A toleranciát hiányolom és némi tiszteletet...és nem KELL anyuci albumait nézegetni... neki ez a kapcsolata a külvilággal...és? Látom 2 gyerekes tesóm életét, igen felhívott munka közben 5x ha 5-öt tüsszentett a gyerek...nem mindig a legjobbkor...és? Ha zavart nem vettem fel a telefont.Pont.

(mellesleg nincs fotóalbumom :) )
Ricoka 2012.03.08 17:26:57
@Eltévelyedés:

"És igen, ha cégvezető lennék, akkor akármennyire is nem etikus, de a 24-33 közti nőket csak akkor alkalmaznám, ha nincs más(akkor is kérdéses). "

Ha meg fölötte van akkor már öreg és azért nem!

Szóval - én CÉGVEZETŐ vagyok, és az alkalmazottaim 24-33 közti nők - és a cégem jobban megy mint valaha és ha ne adj isten babáznának majd megoldjuk. És nem rinyálunk!
Dolgozunk - a céget ugyanis ez hajtja - és nem a rinyáló - jaj a gyerekek - jaj a fotóalbumok - jaj a síró bömbölő bébik - miatt nyavajgó barmok!
  Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!   Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a…..
Ricoka 2011.08.11 17:59:16
@dalmata76: tudod amíg egy konditeremben gyúrós fotó, autóban telefonnal fotózom menetközben fotós, "egy multinál dolgoztam 4" - évig munkatapasztalattal - stb...ühüm és mit csinált vécét takarított a mekiben vagy ügyvezető volt a Jaguar-nál?
"Nem tudok időben érkezni..."
"Megjött a havim, nem tudok interjúra jönni..."
"Olyan nehéz a pályakezdőknek, nem tudom mit hozzak az interjúra..." --- anyám tyúkja, amit kérnek - ha semmit akkor semmit ne hozz....

... tudom kemény elvárások a mai világban, korrekt önéletrajz, korrekt motivációs levél és időben érkezni egy interjúra, normálisan felöltözve .... tudom extra igények ma ... hát ilyen nehéz időként élünk...

... már csak azért is vicces, mert eddig ha jelentkeztem valahová, és behívtak interjúra, ott már bent voltam...nahát vannak csodák ?!? és soha nem volt hátszelem...

...csak nem rinyáltam és nem nyafogtam meg nem kerestem a kifogásokat, hanem dolgoztam keményen ennyi!

Ja hogy ez nehéz az - nehezebb minden esetre mint gyártani sorban a kifogásokat...bocs!
Ricoka 2011.08.12 10:44:32
@dalmata76: nálunk viszonylag hamar eldől, hogy szeretnénk-e valakivel együtt dolgozni vagy sem. Nincs próbanap...stb.
30 órás tréning van, amit a cég áll, sosem késünk a fizetéssel, mindenkit bejelentünk. Szóval semmit nem trükközünk, nagyon fontos a minőség.

Ahhoz képest tegnap már másodszor hallottam, hogy valaki nem tud bejönni, mert megjött neki...

Az álláskeresőknél mi is tapasztaljuk, hogy nem hívnak vissza - elég sűrűn előfordul.

Kedvencem - eljön interjúra és még azt sem tudta, hogy milyen céghez jött interjúra :))
Ricoka 2011.08.12 11:48:26
@dalmata76: Hát ezzel én is így vagyok, habár nekem az álláskeresésnél volt néhány olyan szempont, amiből soha nem engedtem:
- mindig jónevű céghez mentem - ahol 1. bejelentenek, 2.időben megkapom a megbeszélt fizetést, 3.jól mutat az önéletrajzomban, 4.tudok tanulni valamit, esetleg feljebb lépni a ranglétrán

- nem feltétlenül a fizetés mennyisége számított - persze abból éltem de - volt, hogy egy asszisztensi állásból jelentkeztem marketingesnek, de az asszisztensi fizetésem mennyiségét kértem, mivel nem voltam képzett és tapasztalt marketinges - bejött. Mindkét fél elégedett volt, ők nem kellett sokat fizessenek én meg haladtam és tanultam. Megtanultam alaposan a marketing részét is - utána már amikor továbbléptem un. tapasztalt marketingesként, már olyan fizetést is kérhettem magamnak.

És igen tényleg nem jött interjúra...

De volt olyan is, hogy az idegenvezető a programon nem akart beszélni a vendégeknek és félrevonult a sarokba szomorkodni - mert előző nap meghalt a barátjának a kutyája.

Félreértés ne essék nekem is van kutyám és valószínűleg megviselne, ha bármi lenne vele, de - ha már elvállalom a munkát megcsinálom, ha nem tudom akkor egyeztetek és megpróbálom átadni valakinek a munkát...

...szóval vannak agyrém sztorijaim munkavállalókkal :)....

munkaadókkal is :)...amikor én mentem állásinterjúra, egy órát várattak és arrogánsan megkérdezte az interjúztató - mivel elég változatos az önéletrajzom, hogy mi lesz a következő - énekesnő leszek Kanadában??? - mai napig bánom, hogy nem mondtam a szemébe, hogy előbb, mint egy ilyen tetűvel dolgozzam valaha is :)
Tisztelt Mt!  Több dolgot is érintő történetemet küldeném önöknek, ha gondolják, nyugodtan tegyék ki az oldalra. Állást keresek már lassan egy éve, sajnos eddig semmit nem sikerült találnom, pedig legalább 300 önéletrajzot elküldtem már az elmúlt közel egy év alatt. A…..
Ricoka 2011.05.18 14:02:35
Heic noenum pax 2011.05.18. 13:11:08

"A vita meg már felesleges, mert a nemdohányzókat semmi nem viszi rá a toleranciára, csak a dohányosnak kell tekintettel lennie rá. "

1. Két láncdohányos szülő mellett nőttem fel, gyakorlatilag cigi füstben a nap sok órájában. Tudom mit jelent, láttam épp eleget.

Ennek eredményeként ma ott tartok, ha valaki mellettem rágyújt, véletlenül nem veszem észre és beszívom a füstöt olyan szintű fejfájást kapok - ami már nemegyszer meghánytatott. Gyógyszer nem segít, más sem .

Innentől kezdve a napom úgy indul, hogy reggel, amíg eljutok a villamosig kb. 3-7 embert előzök meg az utcán, hogy ne utánuk menjek és ne kelljen a cigifüstöt szívnom. Vicces látvány lehetek minden reggel futogatok, hogy megelőzzem az előttem levőket. Most kevésbé de eddig a villamos megállóban is oda - vissza araszoltam, kvázi mindig menekülök.

Még egyszer sem nyomta el senki a cigijét, látva, hogy újra odébb állok. Ennyit a toleranciáról.

Nem gyűlölöm - csak miért én nekem kell mindig odébb állnom??? És csak nekem???

2. Volt dohányzó munkatársam nem egyszer és mindig lényegesebben kevesebbet dolgoztak, mint a többiek, mellesleg, amikor visszajön az irodából bűzlik, mint a veszedelem azt is én szívom. Ki tolerált már megint?

3. Részben cégtulajdonos vagyok, HR-es munkát is végzek, interjúztatok sokat és tanítom is az álláskeresést, önéletrajz elkészítést, interjúzást. Nem azért a 2 fillérért, de látok olyan önéletrajzokat, amitől sírva fakadok.
Az egyiken sok szöveg, de információ semmi - amit használni tudnék, a másikon semmi szöveg/info. Az, hogy valaki felsorolja az iskoláit...kb. 0-val egyenlő.
A kísérőlevelek ...hááát ... a kedvencem egy régi munkahelyemen ingatlanost kerestünk és leírta, hogy leginkább az egészségügy érdekli. Hajrá - egy motivált jelentkező.

Nem tartom magam zseninek, de idáig ahányszor interjúztam egy állásra, mindig felvettek. Egyszerűen átgondoltan és tervezetten csináltam mindent.5 év alatt recepciósból lettem luxusmárka marketingese. Semmi nem lehetetlen, de átgondoltan és felkészülten kell csinálni. Ennyi.

A dohányzásról meg annyit kellene eldönteni, hogy miért és mennyire éri meg?