Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Locco

0 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A "Vörös Angyal" a Star Trek: Discovery 2. évadának központi rejtélye. Pontos kiléte (egyelőre) ismeretlen, ez azonban nem akadályozhat meg abban, hogy elméleteket állítsunk fel. Ez a cikk a hatodik rész adásba kerülése után íródik, az eddig rendelkezésre álló információk alapján...
Locco 2019.02.26 04:48:15
@Mrs Broccoli: Pont ugyanerre gondoltam én is, bár Armus a Slin if Evilben elvileg natív Vagrai "lakos", az egykor ott élők negatív tulajdonságainak és érzéseinek a manifesztációja.

Amúgy szerintem is a Calypsoban látott AI lesz a Red Angel, ugyanis elég nőies alakúnak tűnt ahhoz a karakter.
Locco 2019.02.26 10:35:06
@StarTrekker: "A Calypso-elmélettel egyelőre az a baj, hogy nem tudni, miért? Mi a motiváció?"

Megtudtuk a kimentett katonától, Crafttól, hogy hadban álltak a V'draysh-el, amit a rész írója megerősített, hogy valójában az akkori Föderáció (azazhogy egy addigra már átalakult kifejezés rá). Lehet, hogy egyrészt nem akar 1000 évig az űrben rekedni és/vagy segíteni akar Crafton, hogy a családjával maradhasson, harcok nélkül. Hiszen megszerették egymást, vagy legalábbis az AI Craftot.
A Deep Space Nine ugyan egy űrállomáson játszódik, de egy Star Trek-sorozat alapvetően a felfedezésről kéne szóljon, ezért végül ez a széria is kapott egy csillaghajót. Balázs legújabb írásában a USS Defiantet mutatja be nekünk...
Locco 2018.04.13 10:45:26
@Ződ2000: Egyetértek, mikor tavaly újranéztem az egész sorozatot, tinikorom óta először, akkor majd' leestem a székről néhány masszívabb csatajelenetnél :D - Balázs
Sokan kényszerűségnek érzik a panellakásban élést és alig várják, hogy megszabaduljanak egy ilyen típusú otthontól. Vannak hozzá tartozó negatívumok, ehhez kétség sem fér, de nem szabad az élet árnyoldalaira koncentrálni. Lásd meg a szépet és a jót a régi korok masszív monstrumaiban! Oka van annak,…..
Locco 2018.04.11 10:37:58
Én csak egyet tudok érteni a cikkíróval, az eddigi 28 életévemből 22 telt el valamilyen panel, vagy garzonházban. A maradék 6 évben éltem egy évig Algyőn, ami Szegedtől kb 12 km-re található, és egy évig Szeged legkülső külvárosi részében, Szentmihálytelken, annak is szó szerint az utolsó utcájában, és az utolsó előtti előtti házban... Az utazás mindig sokkal több időt vett igénybe, könyveket tudtam kiolvasni a buszon, mire a középiskolás éveim végére értem... (bár nagy mázli volt, hogy pont a házzal szemben volt a buszforduló). Amit írtak többen is, a kutya folyamatosan a legkisebb neszre is teljes hangerővel rázendített, és hiába volt a saját kutyánk, nagyon bosszantó volt hallgatni. Szüleim 11 éve vették ezt a házat, a mái napig nincs kész a felújítása, jóllehet ennek anyagi okai vannak főleg.

Ezzel szemben a szívemnek eddig legkedvesebb panellakást pár hónap alatt gyönyörűen megcsinálták, trolimegálló a ház tövében volt, Spar szemben, Tesco is csak negyed órára gyalogszerrel, óvoda, iskola szintén 10-15 percre... Tizediken laktunk, sosem volt egy beázás sem. Legnagyobb katasztrófánk egy szenteste volt, amikor elrepedt a falban futó vízvezeték a vécében, és az alattunk lakó beázott. Közvetlen szomszéd csak egy volt, a jobb oldalon, egyetlen közös fallal. Felettünk senki nem dübögött, üvöltözött, alattunk egy igen halk kisgyerekes család lakott, a szomszédban is csak egy idősebb házaspár. Talán két alkalommal nem működött a lift az öt év alatt, amíg ott laktunk. Nagyon szerettem azt a lakást, de sajnos öcsémmel egy szobában laktunk, és elértük azt a kort, amikor már illik külön szobában élnünk, valamint a szüleimnek is fix ideája volt a kertesházban megöregedés, ezért költöztünk 2007 decemberében a fent említett szentmihálytelki házba.

Onnan én 2011 szeptemberében jöttem vissza a városba, volt kollégám panellakásának egyik szobájába albérlőként. Nagyon untam már, hogy mindig buszhoz vagyok kötve egy esti buli alkalmával, vagy eljöttem a 22:50-essel, vagy várhattam 4:20-ig, plusz a munkahelyemre is jó háromnegyed óra volt az út. Innen a panelból viszont biciklivel szó szerint a város bármelyik pontján húsz percen belül ott lehettem, nem voltam tömegközlekedéshez sem kötve már, pedig a trolimegálló ismét a "lábam alatt" volt. Itt egyedül egy-két évig a felettem lakó kisebbségi tini srác üvöltő zenéjét, vagy az anyjával ordibálását kellett hallgatnom, de szerencsére felnőtt, és levetette ezek a rossz szokásokat. A karbantartással se kellett foglalkoznom, hiszen gyerek/albérlőként ezek nem az én feladataim voltak :D

Összességében én kellemes emlékekkel vagyok a paneles élet iránt, és helytállónak tartom a cikkben írt pozitív gondolatokat. Persze egy rossz szomszédság, vagy nem karbantartott ház okozhat bosszúságokat, de én örülök, hogy ezt megúsztam.
Locco 2011.07.11 23:03:31