Adatok
Virágoskert
0 bejegyzést írt és 232 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A vallásosságnak az elmúlt bő száz évben számos nagy hatású ellenzője akadt. A „gyanú” úgynevezett „mesterei” – Marx, Freud és Nietzsche – alapjaiban támadták az istenhitet, és gondolataik hatására mára valóban megtörni látszik az a naiv…..
Virágoskert
2011.06.11 22:12:23
Virágoskert
2011.06.16 14:28:49
@peppe80:
A helyzet az, hogy a keresztények számára (erkölcsi értelemben) nincsen megengedve, hogy mások elkárhozását kívánják. Ez hatalmas tévhit. Tehát, a sérelmeket elszenvedő keresztény ember sem gondolkozhat így: "vessen téged az Úr az örök kárhozatra, mivel ártottál nekem!" Ezt átkozódásnak hívják (mások számára, Istentől rosszat kívánni), és - tárgyánál fogva - nem is csekély vétek. Ennek ellenére, néha én is azt tapasztalom, hogy vannak olyan emberek, akiknek mintha azon kárörvendő gondolat állna a hitéletük középpontjában, hogy ellenségeik milyen véghetetlen pokolbéli kínokat fognak majd elszenvedni. Meg tudom érteni, ha az ilyesfajta szemlélet a hitetlenek számára visszataszító (mivel, az egészséges lelkületű hívők számára is az).
A helyzet az, hogy a keresztények számára (erkölcsi értelemben) nincsen megengedve, hogy mások elkárhozását kívánják. Ez hatalmas tévhit. Tehát, a sérelmeket elszenvedő keresztény ember sem gondolkozhat így: "vessen téged az Úr az örök kárhozatra, mivel ártottál nekem!" Ezt átkozódásnak hívják (mások számára, Istentől rosszat kívánni), és - tárgyánál fogva - nem is csekély vétek. Ennek ellenére, néha én is azt tapasztalom, hogy vannak olyan emberek, akiknek mintha azon kárörvendő gondolat állna a hitéletük középpontjában, hogy ellenségeik milyen véghetetlen pokolbéli kínokat fognak majd elszenvedni. Meg tudom érteni, ha az ilyesfajta szemlélet a hitetlenek számára visszataszító (mivel, az egészséges lelkületű hívők számára is az).
A Jelenések könyvében hétszer is e felszólítás olvasható: „Akinek van füle, hallja meg, hogy mit mond a Lélek az egyházaknak!”
A keleti görög egyház emberei szoktak noszogatni bennünket, nyugatiakat, hogy jobban figyeljünk a Szentlélek indításaira. Szíria második…..
Virágoskert
2011.06.16 00:03:27
@tanítvány:
"Durva", amit írsz. Személy szerint, bennem határozottan negatív benyomást kelt, amikor egyes atyák ennyire átadják magukat a kicsinyes "aktuál-politikai" kérdések boncolgatásának; különösen akkor, ha nagy nyilvánosság előtt teszik ezt, valamint, ha emiatt, esetleg, a vallásos tartalom is háttérbe szorul.
Egyébként, valószínűleg, a jezsuita atyák egyszerűen azért nem válaszolnak neked, mert - viszonylag régóta - nem igazán olvassák a hozzászólásokat (ellentétben régebbi szokásaikkal). Inkább csak az írásokat közlik le, a kommentárokat pedig - szinte - egyáltalán nem követik.
"Durva", amit írsz. Személy szerint, bennem határozottan negatív benyomást kelt, amikor egyes atyák ennyire átadják magukat a kicsinyes "aktuál-politikai" kérdések boncolgatásának; különösen akkor, ha nagy nyilvánosság előtt teszik ezt, valamint, ha emiatt, esetleg, a vallásos tartalom is háttérbe szorul.
Egyébként, valószínűleg, a jezsuita atyák egyszerűen azért nem válaszolnak neked, mert - viszonylag régóta - nem igazán olvassák a hozzászólásokat (ellentétben régebbi szokásaikkal). Inkább csak az írásokat közlik le, a kommentárokat pedig - szinte - egyáltalán nem követik.
Kedves Peti! A napokban, amikor beszélgettem veled, egy-két szavadból azt olvastam ki, hogy te még jobban is szerethetnéd önmagadat. Erről szeretnék most néhány dolgot megemlíteni. Könnyű vagy nehéz neked szeretni önmagadat? Ezen gondolkodj el, mert az biztos, hogy Isten szeret és…..
Virágoskert
2011.06.02 17:20:27
Eredetileg nem akartam még ehhez a bejegyzéshez is hozzászólást írni, de véletlenül észrevettem, hogy miről van szó, ezért mégsem tudtam megállni, hogy ne szóljak.
Annak az "énekesnőnek" (őszintén szólva, még a nevének kimondásától is irtózom, illetve szégyellem, hogy egyáltalán tudok az ilyesfajta szórakoztatóipari termékek létezéséről) áprilisban, Nagyhét alkalmával megjelent egy zenei felvétele (és videoklipje), melynek témája Júdás éltetése és Krisztus nyílt gyalázása. Meg kell nézni (pl. a Youtube-on), a régebbi klipjei is hemzsegnek az egyértelműen sátáni szimbólumoktól. Nem akarok álszenteskedni, de az ilyesfajta töménységű mocsoktól, hívőnek, nem hívőnek, mindenkinek távol kellene tartania magát, amennyire csak lehetséges. Ha igazán korrektül akarnánk eljárni, akkor (felekezettől, vallástól, világnézettől, stb. függetlenül) a jóérzésű embereknek tiltakozási hullámot szerveznének, hogy ilyen sátánista ocsmányságok ne jelenhessenek meg, illetve semmilyen formában ne kerülhessenek közforgalomba, ne mérgezhessék ilyesmivel az emberek elméjét. Ez még nem inkvizíció, és nem kulturális diktatúra, ugyanis, itt egyszerűen a tömény sátánizmussal állunk szemben. Épelméjű, józan ember az ilyesmit nem tűrheti (hangsúlyozom, itt nem csak a keresztényekre gondolok).
Egyébként, tudom, valójában nem is maguk az előadók sátánisták, ők csak (mintegy bábként) eléneklik/eljátsszák amit írnak nekik, vagyis a luciferiánus és egyéb okkult szimbolikától terhelt alkotásokat.
www.mindennapi.hu/cikk/kultura/lady-gaga-uj-klipje-istenkaromlo-/2011-05-14/3155
Annak az "énekesnőnek" (őszintén szólva, még a nevének kimondásától is irtózom, illetve szégyellem, hogy egyáltalán tudok az ilyesfajta szórakoztatóipari termékek létezéséről) áprilisban, Nagyhét alkalmával megjelent egy zenei felvétele (és videoklipje), melynek témája Júdás éltetése és Krisztus nyílt gyalázása. Meg kell nézni (pl. a Youtube-on), a régebbi klipjei is hemzsegnek az egyértelműen sátáni szimbólumoktól. Nem akarok álszenteskedni, de az ilyesfajta töménységű mocsoktól, hívőnek, nem hívőnek, mindenkinek távol kellene tartania magát, amennyire csak lehetséges. Ha igazán korrektül akarnánk eljárni, akkor (felekezettől, vallástól, világnézettől, stb. függetlenül) a jóérzésű embereknek tiltakozási hullámot szerveznének, hogy ilyen sátánista ocsmányságok ne jelenhessenek meg, illetve semmilyen formában ne kerülhessenek közforgalomba, ne mérgezhessék ilyesmivel az emberek elméjét. Ez még nem inkvizíció, és nem kulturális diktatúra, ugyanis, itt egyszerűen a tömény sátánizmussal állunk szemben. Épelméjű, józan ember az ilyesmit nem tűrheti (hangsúlyozom, itt nem csak a keresztényekre gondolok).
Egyébként, tudom, valójában nem is maguk az előadók sátánisták, ők csak (mintegy bábként) eléneklik/eljátsszák amit írnak nekik, vagyis a luciferiánus és egyéb okkult szimbolikától terhelt alkotásokat.
www.mindennapi.hu/cikk/kultura/lady-gaga-uj-klipje-istenkaromlo-/2011-05-14/3155
Virágoskert
2011.06.02 23:08:16
@egyérintő:
Igen, valóban nem csak ez az egyetlen, mert rengeteg híres zenészt, énekest, zenekart lehetne sorolni, akiknek zenéje ilyesfajta burkolt üzenetekkel terhelt. Nem is sejtenénk... Az emberek ezen irányú informálása, illetve az ilyen zenéket játszó médiumok bojkottálása - mint békés eszközök - talán hatásosak lehetnek. (Illetve, nem tudom, hogy ilyenkor hol vannak a médiumok működését felügyelő állami szervezetek.) Néhány évvel ezelőtt, Horvátországban például különböző elégedetlenségi akciókkal (talán tüntetésekkel is) megakadályozták, hogy az egyik világhírű, hatalmas rajongói táborral bíró sátánista őrült koncertet tartson. Nálunk viszont nem maradt el a turnékoncert, mert itthon kisebb volt a tiltakozás.
@peppe80:
Én azt mondom, ne legyünk naivak! Nem csak nyílt szidalmazással lehet gyalázni valakit. (Ugyanis, ha ezt ilyen nyíltsággal tennék, valószínűleg senki sem hallgatná ezeket a felvételeket.) Az extrém módon méltatlan, végletesen ízléstelen ábrázolás eszköze éppen elegendő a gyalázkodás kimerítéséhez. Illetve, maga a refrén is a Júdásnak vallott "szerelmet" jeleníti meg. Ez félreérthetetlen Krisztus-ellenes utalás, mert Júdás az ártatlanul szenvedő Krisztus elárulásának szimbóluma, még akkor is, ha Krisztus megbocsátott volna Júdásnak. (Egyébként, a katolikus tanítás, és főleg a misztikusok látomásai szerint, még Júdás számára is lett volna bocsánat, de ennek részleteibe most ne menjünk bele, mert messzire vinne.) Persze, annyi leleményesség azért van bennük, hogy olyan elemeket is elhelyezzenek az alkotásaikban, melyekre hivatkozva utólag, a nyilvánosság előtt kimagyarázhatják a botrányos részeket. Ezt sokan el is hiszik, mert előzőleg már megtetszett nekik a zene. Tapasztalatom szerint, a legtöbb ember, jóhiszeműen, tényleg azt gondolja, hogy ezek ártatlan dalok. Nem őket akarom hibáztatni.
@zzzsuzsa:
Nagyon jó észrevétel, az alkalmazott szimbólumok folyama nem véletlenül ilyen zavaros. Jobban mondva, csak számunkra, "kívülállók" számára tűnik zavarosnak, összefüggéstelennek: valójában egy jól kigondolt, egységes, okkult jelképi rendszer áll mögötte, melyet nem is igen lehet megfejteni sem. A valódi jelentéstartalmat csak azok értik teljes egészében, akik megalkotják őket. Egyébként, mindez egy igen klasszikus, bevett módszer, gyakran alkalmazzák.
Igen, valóban nem csak ez az egyetlen, mert rengeteg híres zenészt, énekest, zenekart lehetne sorolni, akiknek zenéje ilyesfajta burkolt üzenetekkel terhelt. Nem is sejtenénk... Az emberek ezen irányú informálása, illetve az ilyen zenéket játszó médiumok bojkottálása - mint békés eszközök - talán hatásosak lehetnek. (Illetve, nem tudom, hogy ilyenkor hol vannak a médiumok működését felügyelő állami szervezetek.) Néhány évvel ezelőtt, Horvátországban például különböző elégedetlenségi akciókkal (talán tüntetésekkel is) megakadályozták, hogy az egyik világhírű, hatalmas rajongói táborral bíró sátánista őrült koncertet tartson. Nálunk viszont nem maradt el a turnékoncert, mert itthon kisebb volt a tiltakozás.
@peppe80:
Én azt mondom, ne legyünk naivak! Nem csak nyílt szidalmazással lehet gyalázni valakit. (Ugyanis, ha ezt ilyen nyíltsággal tennék, valószínűleg senki sem hallgatná ezeket a felvételeket.) Az extrém módon méltatlan, végletesen ízléstelen ábrázolás eszköze éppen elegendő a gyalázkodás kimerítéséhez. Illetve, maga a refrén is a Júdásnak vallott "szerelmet" jeleníti meg. Ez félreérthetetlen Krisztus-ellenes utalás, mert Júdás az ártatlanul szenvedő Krisztus elárulásának szimbóluma, még akkor is, ha Krisztus megbocsátott volna Júdásnak. (Egyébként, a katolikus tanítás, és főleg a misztikusok látomásai szerint, még Júdás számára is lett volna bocsánat, de ennek részleteibe most ne menjünk bele, mert messzire vinne.) Persze, annyi leleményesség azért van bennük, hogy olyan elemeket is elhelyezzenek az alkotásaikban, melyekre hivatkozva utólag, a nyilvánosság előtt kimagyarázhatják a botrányos részeket. Ezt sokan el is hiszik, mert előzőleg már megtetszett nekik a zene. Tapasztalatom szerint, a legtöbb ember, jóhiszeműen, tényleg azt gondolja, hogy ezek ártatlan dalok. Nem őket akarom hibáztatni.
@zzzsuzsa:
Nagyon jó észrevétel, az alkalmazott szimbólumok folyama nem véletlenül ilyen zavaros. Jobban mondva, csak számunkra, "kívülállók" számára tűnik zavarosnak, összefüggéstelennek: valójában egy jól kigondolt, egységes, okkult jelképi rendszer áll mögötte, melyet nem is igen lehet megfejteni sem. A valódi jelentéstartalmat csak azok értik teljes egészében, akik megalkotják őket. Egyébként, mindez egy igen klasszikus, bevett módszer, gyakran alkalmazzák.
Virágoskert
2011.06.03 13:43:48
@csaba carmarthen:
Balducci atya írása, amit belinkeltél, nagyon jó és nagyon igaz, mindenkinek el kellene olvasnia. A szórakoztatóipar ilyen fokú (és irányú), tervszerű lezüllesztése valóban az általad is említett, XX. századi sátánista "mágusokkal" (pl. Crowley, Lavey, stb.) és okkult szervezeteikkel, illetve az ő szellemiségüket követő/megjelenítő híres rockzenészekkel kezdődött (Beatles, Rolling Stones, stb.). Később, a többi modern "műfaj" is ezekből alakult ki.
"Ezekután - felmerül a kérdés- miért pártolja ezeket áterpáter.." -írod.
Ez, többek között, talán azért lehet így, mert az emberek általánosságban nem veszik túl komolyan ezeket a zenéket, ill. irányzatokat, és még a sátánt nyíltan éltető dalszövegeket is inkább csak jó heccnek, vagy alapvetően ártalmatlan, fiatalos bolondságnak tartják, melyeket legfeljebb csak kinevetni lehetne, de valódi veszélyt nem jelentenek. Ez hatalmas naivitás. Még a vallásukat gyakorló, komolynak tűnő, katolikus fiatalok között (!!!) is vannak olyanok (egyébként, nem is túl kevesen), akik semmi kivetnivalót nem látnak még a legdurvább sátánista metál hallgatásában sem. Leginkább azzal érvelnek, hogy ezek a zenészek a - népszerűség és a szenzáció kedvéért - csak "eljátsszák" (!), hogy sátánisták, de valójában, természetesen, nem azok, így nyugodtan lehet hallgatni őket.
"Még mindig nem érted?????????" - Hogyne érteném...
Valamint, ezzel be is fejezném a téma boncolgatását, mivel nem akarom teljesen eltéríteni "Szakaszu atya" írását. Eredetileg sem ez volt a célom, de nem hagyhattam szó nélkül "áterpáter" rettenetes ötletét.
Balducci atya írása, amit belinkeltél, nagyon jó és nagyon igaz, mindenkinek el kellene olvasnia. A szórakoztatóipar ilyen fokú (és irányú), tervszerű lezüllesztése valóban az általad is említett, XX. századi sátánista "mágusokkal" (pl. Crowley, Lavey, stb.) és okkult szervezeteikkel, illetve az ő szellemiségüket követő/megjelenítő híres rockzenészekkel kezdődött (Beatles, Rolling Stones, stb.). Később, a többi modern "műfaj" is ezekből alakult ki.
"Ezekután - felmerül a kérdés- miért pártolja ezeket áterpáter.." -írod.
Ez, többek között, talán azért lehet így, mert az emberek általánosságban nem veszik túl komolyan ezeket a zenéket, ill. irányzatokat, és még a sátánt nyíltan éltető dalszövegeket is inkább csak jó heccnek, vagy alapvetően ártalmatlan, fiatalos bolondságnak tartják, melyeket legfeljebb csak kinevetni lehetne, de valódi veszélyt nem jelentenek. Ez hatalmas naivitás. Még a vallásukat gyakorló, komolynak tűnő, katolikus fiatalok között (!!!) is vannak olyanok (egyébként, nem is túl kevesen), akik semmi kivetnivalót nem látnak még a legdurvább sátánista metál hallgatásában sem. Leginkább azzal érvelnek, hogy ezek a zenészek a - népszerűség és a szenzáció kedvéért - csak "eljátsszák" (!), hogy sátánisták, de valójában, természetesen, nem azok, így nyugodtan lehet hallgatni őket.
"Még mindig nem érted?????????" - Hogyne érteném...
Valamint, ezzel be is fejezném a téma boncolgatását, mivel nem akarom teljesen eltéríteni "Szakaszu atya" írását. Eredetileg sem ez volt a célom, de nem hagyhattam szó nélkül "áterpáter" rettenetes ötletét.
Azt hiszem, hogy az internet segítségével történő kapcsolattartásnak – csakúgy, mint a többi személyes viszonynak – megvan a maga „illemkódexe”. Amolyan viselkedési szabályok ezek, melyek megsértése vagy figyelmen kívül hagyása általában a kapcsolatok…..
Virágoskert
2011.05.17 20:35:27
@Izrael misztériuma:
Előrebocsátom, nem a provokáció szándékával feszegetem ezt a témát.
Az még érthető volna, hogy egy állam a Szentírás parancsait, normáit törvényeinek alapjává kívánja tenni. Jelen esetben, a "Ter 9,1-7"-ben írott parancsolatok jelentik a szóban forgó törvény alapját. Azonban, a törvényhozás miért a rabbinikus, talmudista hagyomány írásmagyarázatát, értelmezését tette megáévá a beiktatáskor? Hiszen, ezen szentírási helyen a következő szavak állnak:
1 Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet. 2 A föld minden állata, az ég minden madara, a föld minden csúszómászója és a tenger minden hala féljen és rettegjen tőletek: a kezetekbe adom őket. 3 Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt. 4 Csak élő állatot vérével együtt nem ehettek. 5 A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az ember életét. 6 Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert. 7 Tehát legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és uralkodjatok rajta."
A törvénybe viszont a fenti rész talmudi kibontása, rabbinikus értelmezése kerül bele. Miért nem valamelyik protestáns, vagy - horrible dictu - a katolikus értelmezés, minthogy az Ószövetségi Szentírást mindárom vallási irányzat (felekezet) szent könyvként tiszteli. Vagy, miért nem afféle közös, szintézisbe hozó, "ökumenikus" értelmezés, olyan, amelyet a keresztény és zsidó vallási vezetők egyaránt elfogadtak volna? Furcsa, hogy az U.S.A. kormányzata hirtelenjében mégis elkötelezte magát egy bizonyos, konkrét vallás tanai mellett (legalábbis, a fenti törvény tekintetében). A judaista értelmezés főként azért problematikus, mert - amennyiben jól tudom - az isteni törvény betartását, betartatását, valamint a parancs megszegéséből fakadó következményeket gyökeresen másképpen gondolja el, mint a kereszténység. (Utóbbinak ugyanis egyik vezérgondolata a bűnbánat és a bűnbocsánat lehetősége, mégpedig Krisztus Áldozatának érdemei által).
Előrebocsátom, nem a provokáció szándékával feszegetem ezt a témát.
Az még érthető volna, hogy egy állam a Szentírás parancsait, normáit törvényeinek alapjává kívánja tenni. Jelen esetben, a "Ter 9,1-7"-ben írott parancsolatok jelentik a szóban forgó törvény alapját. Azonban, a törvényhozás miért a rabbinikus, talmudista hagyomány írásmagyarázatát, értelmezését tette megáévá a beiktatáskor? Hiszen, ezen szentírási helyen a következő szavak állnak:
1 Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet. 2 A föld minden állata, az ég minden madara, a föld minden csúszómászója és a tenger minden hala féljen és rettegjen tőletek: a kezetekbe adom őket. 3 Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt. 4 Csak élő állatot vérével együtt nem ehettek. 5 A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az ember életét. 6 Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert. 7 Tehát legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és uralkodjatok rajta."
A törvénybe viszont a fenti rész talmudi kibontása, rabbinikus értelmezése kerül bele. Miért nem valamelyik protestáns, vagy - horrible dictu - a katolikus értelmezés, minthogy az Ószövetségi Szentírást mindárom vallási irányzat (felekezet) szent könyvként tiszteli. Vagy, miért nem afféle közös, szintézisbe hozó, "ökumenikus" értelmezés, olyan, amelyet a keresztény és zsidó vallási vezetők egyaránt elfogadtak volna? Furcsa, hogy az U.S.A. kormányzata hirtelenjében mégis elkötelezte magát egy bizonyos, konkrét vallás tanai mellett (legalábbis, a fenti törvény tekintetében). A judaista értelmezés főként azért problematikus, mert - amennyiben jól tudom - az isteni törvény betartását, betartatását, valamint a parancs megszegéséből fakadó következményeket gyökeresen másképpen gondolja el, mint a kereszténység. (Utóbbinak ugyanis egyik vezérgondolata a bűnbánat és a bűnbocsánat lehetősége, mégpedig Krisztus Áldozatának érdemei által).
Virágoskert
2011.05.19 23:55:50
@peppe80:
Látom, hogy kérdésed nem nekem szólt, de - kizárólag segítő, informáló szándékkal - hadd adjak egy linket, mely az egyháztagság fogalmának lényegét foglalja össze. Nagyjából ez a II. V.Zs. utáni teológia (jelenlegi) alapállása. (Megjegyzem, ezen teológiai, ekkleziológiai álláspont bizonyos részleteit néhányan vitatják, de a szócikk megállapításai - összességében - összhangban vannak a hagyományos tanítással.)
http://lexikon.katolikus.hu/E/egyháztagság.html
Egyébként, ha egy ateista érdeklődést mutat az iránt, hogy - üdvösségére vonatkozóan - mit is tanít az Egyház, az talán annak a jele, hogy az illető mégsem áll szilárdan ateizmusában.
Látom, hogy kérdésed nem nekem szólt, de - kizárólag segítő, informáló szándékkal - hadd adjak egy linket, mely az egyháztagság fogalmának lényegét foglalja össze. Nagyjából ez a II. V.Zs. utáni teológia (jelenlegi) alapállása. (Megjegyzem, ezen teológiai, ekkleziológiai álláspont bizonyos részleteit néhányan vitatják, de a szócikk megállapításai - összességében - összhangban vannak a hagyományos tanítással.)
http://lexikon.katolikus.hu/E/egyháztagság.html
Egyébként, ha egy ateista érdeklődést mutat az iránt, hogy - üdvösségére vonatkozóan - mit is tanít az Egyház, az talán annak a jele, hogy az illető mégsem áll szilárdan ateizmusában.
Virágoskert
2011.06.01 23:06:46
@egyérintő:
Ha megengeded, kérdeznék valamit, de szigorúan jóindulattal, nem offenzív szándékkal: a református teológia az általad idézett értelmezésben vett hit aktusát az üdvösség előfeltételének (azaz okának, eredőjének) tekinti, amely hit "létrehozásának" következményeként az egyén kiérdemli az üdvösséget, vagy pedig a hit is mindössze csak a kiválasztottság (vagyis a majdani üdvösség) jele, indikációja? Azaz, van-e a hitnek érdemszerző természete, vagy pedig, pusztán csak az üdvösségre, ill. kárhozatra való predesztináltság feltételezhető a meglétéből, ill. a hiányából?
Valamint, mi a helyzet a bűnnel, mint a jó cselekedetek ellenpárjával? Az elég egyértelmű, hogy a református (kálvini) tanok szerint az erkölcsileg jó tetteknek sincsen semmiféle érdemszerző ereje az üdvösségre, de - ezzel párhuzamosan - van-e a bűnöknek "érdemszerző" ereje a kárhozatra?
Ha megengeded, kérdeznék valamit, de szigorúan jóindulattal, nem offenzív szándékkal: a református teológia az általad idézett értelmezésben vett hit aktusát az üdvösség előfeltételének (azaz okának, eredőjének) tekinti, amely hit "létrehozásának" következményeként az egyén kiérdemli az üdvösséget, vagy pedig a hit is mindössze csak a kiválasztottság (vagyis a majdani üdvösség) jele, indikációja? Azaz, van-e a hitnek érdemszerző természete, vagy pedig, pusztán csak az üdvösségre, ill. kárhozatra való predesztináltság feltételezhető a meglétéből, ill. a hiányából?
Valamint, mi a helyzet a bűnnel, mint a jó cselekedetek ellenpárjával? Az elég egyértelmű, hogy a református (kálvini) tanok szerint az erkölcsileg jó tetteknek sincsen semmiféle érdemszerző ereje az üdvösségre, de - ezzel párhuzamosan - van-e a bűnöknek "érdemszerző" ereje a kárhozatra?
... egyházmentő akcióba keveredett a magyar politika: ki kell deríteni, hogy itt és most, melyik az igazi, történelmi egyház és melyik nem. Ha kicsi és fiatal, az nem igazi. Minden igazi egyház tehát legalább 500 vagy 2000 éves. Jobb esetben több is.…..
Virágoskert
2011.05.21 19:44:46
@eichikarl:
Igen, én is hasonlóképpen gondolom. Természetesen, fontos, hogy (mindenkor) megmaradjunk a józanság és a realitás talaján, ez a 'restaurációs' folyamatokra is ugyanúgy érvényes. Alapvetően, nem tartanám egészséges dolognak, ha kizárólag a modernizmus elvtelen, aposztáziába hajló, általános laxizmusa, illetve a janzenista típusú, fojtogató, iszonytató rigorizmus közül lehetne csak választani. Pusztán annyit akartam jelezni, hogy - szubjektív megítélésem alapján - kár a II. V.Zs. "szelének" megérkezésére, illetve a zsinatból kiinduló reformok további fokozódására várni: egyrészt, azért mert mindez már régen megérkezett, (sőt, túlhaladottá vált ), másrész, azért is, mert egy egészen ellentétes irányú áramlat van kibontakozóban. Elsősorban, most nem is a liturgikus, hanem a teológiai hagyományokra gondolok. Akik ezzel nem számolnak, azok - nagy valószínűséggel - nagyot fognak csalódni, ami nem jó.
Igen, én is hasonlóképpen gondolom. Természetesen, fontos, hogy (mindenkor) megmaradjunk a józanság és a realitás talaján, ez a 'restaurációs' folyamatokra is ugyanúgy érvényes. Alapvetően, nem tartanám egészséges dolognak, ha kizárólag a modernizmus elvtelen, aposztáziába hajló, általános laxizmusa, illetve a janzenista típusú, fojtogató, iszonytató rigorizmus közül lehetne csak választani. Pusztán annyit akartam jelezni, hogy - szubjektív megítélésem alapján - kár a II. V.Zs. "szelének" megérkezésére, illetve a zsinatból kiinduló reformok további fokozódására várni: egyrészt, azért mert mindez már régen megérkezett, (sőt, túlhaladottá vált ), másrész, azért is, mert egy egészen ellentétes irányú áramlat van kibontakozóban. Elsősorban, most nem is a liturgikus, hanem a teológiai hagyományokra gondolok. Akik ezzel nem számolnak, azok - nagy valószínűséggel - nagyot fognak csalódni, ami nem jó.
Virágoskert
2011.06.01 12:59:29
@coala:
A belinkelt cikkel kapcsolatban, mindenkinek:
Én, személy szerint, nagyon örülök a "trienti" rítus felelevenítésének és elterjedésének, de egy valamit azonban mégsem értek: miképpen lehet "hibás" az Egyháznak bármelyik liturgiája is (akár a novus ordo, vagy akár a trienti)? Az igazi teológiai problémát ezen kérdés veti fel. Tehát, aki egyiket, vagy éppen másikat "hibásnak" mondja, annak először e fenti elvi problémát kell érdemileg megválaszolnia. Azaz, hogyan fordulhat elő, hogy az Egyháznak egy legitim pápája (a püspökök karának csaknem egyöntetűen teljes támogatásával, illetve a későbbi pápai utódok utólagosan is helyeslő hozzáállásával) olyan misekönyvet adjon ki, mely "en bloc" hibás liturgikus szabályokat tartalmaz? Miképpen lehetséges, hogy az Egyház papjai, püspökei évtizedeken keresztül voltaképpen egy "hibás" szentmisét mutassanak be, mely Istent nem kiengeszteli, hanem egyenesen felharagítja? Vagy, a Szentlélektől származó vezetettség néha mégsem érvényesül? Ha ez így van, akkor kinek a tiszte, illetve feladata eldönteni (felülbírálni), hogy aktuálisan a "vezetettség" állapotában van-e a pápa (és vele együtt az Egyház), vagy sem?
Az a véleményem, hogy - összehasonlításképpen - beszélhetünk szebb, méltóbb, illetve ünnepélyesebb liturgiáról, de alapvetően hibás liturgiáról, aligha. Úgy vélem, hogy ez tárgyi lehetetlenség. (Ez kissé olyan volna, mintha valamely dogmát hibásnak, hamisnak mondaná valaki: elvi lehetetlenséget állítana.)
A belinkelt cikkel kapcsolatban, mindenkinek:
Én, személy szerint, nagyon örülök a "trienti" rítus felelevenítésének és elterjedésének, de egy valamit azonban mégsem értek: miképpen lehet "hibás" az Egyháznak bármelyik liturgiája is (akár a novus ordo, vagy akár a trienti)? Az igazi teológiai problémát ezen kérdés veti fel. Tehát, aki egyiket, vagy éppen másikat "hibásnak" mondja, annak először e fenti elvi problémát kell érdemileg megválaszolnia. Azaz, hogyan fordulhat elő, hogy az Egyháznak egy legitim pápája (a püspökök karának csaknem egyöntetűen teljes támogatásával, illetve a későbbi pápai utódok utólagosan is helyeslő hozzáállásával) olyan misekönyvet adjon ki, mely "en bloc" hibás liturgikus szabályokat tartalmaz? Miképpen lehetséges, hogy az Egyház papjai, püspökei évtizedeken keresztül voltaképpen egy "hibás" szentmisét mutassanak be, mely Istent nem kiengeszteli, hanem egyenesen felharagítja? Vagy, a Szentlélektől származó vezetettség néha mégsem érvényesül? Ha ez így van, akkor kinek a tiszte, illetve feladata eldönteni (felülbírálni), hogy aktuálisan a "vezetettség" állapotában van-e a pápa (és vele együtt az Egyház), vagy sem?
Az a véleményem, hogy - összehasonlításképpen - beszélhetünk szebb, méltóbb, illetve ünnepélyesebb liturgiáról, de alapvetően hibás liturgiáról, aligha. Úgy vélem, hogy ez tárgyi lehetetlenség. (Ez kissé olyan volna, mintha valamely dogmát hibásnak, hamisnak mondaná valaki: elvi lehetetlenséget állítana.)
Shlomo Sand, izraeli történész tavaly ősszel magyarul is megjelent világhírű könyvét olvasom, melynek címe: “Hogyan alkották meg a zsidó népet?” (The Invention of the Jewish People). A könyv bemutatója épp a házunkban volt, amelyen maga a szerző is megjelent. Mindaz,…..
Virágoskert
2011.05.13 13:38:50
@csaba carmarthen:
mek.niif.hu/06800/06897/html/1103.htm
www.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=56259
A témának egyébként egyre bővülő irodalma van, sokakat foglalkoztat ez a gondolat. A német nemzetiszocializmus tekintetében, számomra mindig gyanús volt az általános antikatolicizmus (ha nem is olyan harsány kivitelben, mint a kommunistáknál), illetve a pogány germán mitológia felelevenítésének és megszállott kultiválásának miértje. Ugyanígy furcsa az okkultizmusba hajló, gyanús szimbólumok alkalmazása is. Aztán, azt se felejtsük el, hogy a Szentszék a 30-as, 40-es években, különböző megnyilatkozásaiban egyértelműen és markánsan elítélte a német nemzetiszocializmust (legismertebb ezek közül talán XI. Piusz pápa "Mit brennender sorge" kezdetű enciklikája.).
szit.katolikus.hu/feltoltes/Mit%20brennender%20Sorge.pdf
A magyar viszonyok tekintetében pedig Serédi bíboros-hercegprímás (az ország főpapja, s egyik legfőbb közjogi méltósága) és a püspöki kar határozottan küzdött a német-nyilas befolyásért, illetve nagy tiltakozást váltott ki Szálasi hatalomátvétele is. (Lásd pl. Serédi emlékiratait. Az eredetit az Esztergomi Prímási Levéltárban őrzik, de egyszer könyvben is kiadták.) Serédi hercegprímás egyébként nem is ismerte el Szálasiék hatalomátvételét sem, ill. a Szálasi-kormány megalakítását, minthogy több ízben be is bizonyította (pl. felszólalása alkalmával az Országtanács '44 okt. 27-i ülésén), hogy a hatalomátvétel ti. - de iure - érvénytelen volt. De tekinthetünk éppensséggel a későbbi hercegprímás-utód, Mindszenty püspök nyilas meghurcolására is. (Állítólag, még Apor Vilmos győri püspök és Kelemen Krizosztom pannonhalmi bencés főapát ellen is kiadták az elfogatóparancsot).
Egy rövid, idevágó részlet a Serédi-féle emlékiratból:
www.freeweb.hu/katolikus-honlap/0904/seredi.htm
Részemről, én nem volnák rá annyira büszke, ha a trágyadombnak a másik, a kommunisták helyével ellentétes oldalú tövében fetrengenék, abban a hamis tudatban, hogy jelentős minőségi, erkölcsi többletet képviselek, mint amazok.
mek.niif.hu/06800/06897/html/1103.htm
www.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=56259
A témának egyébként egyre bővülő irodalma van, sokakat foglalkoztat ez a gondolat. A német nemzetiszocializmus tekintetében, számomra mindig gyanús volt az általános antikatolicizmus (ha nem is olyan harsány kivitelben, mint a kommunistáknál), illetve a pogány germán mitológia felelevenítésének és megszállott kultiválásának miértje. Ugyanígy furcsa az okkultizmusba hajló, gyanús szimbólumok alkalmazása is. Aztán, azt se felejtsük el, hogy a Szentszék a 30-as, 40-es években, különböző megnyilatkozásaiban egyértelműen és markánsan elítélte a német nemzetiszocializmust (legismertebb ezek közül talán XI. Piusz pápa "Mit brennender sorge" kezdetű enciklikája.).
szit.katolikus.hu/feltoltes/Mit%20brennender%20Sorge.pdf
A magyar viszonyok tekintetében pedig Serédi bíboros-hercegprímás (az ország főpapja, s egyik legfőbb közjogi méltósága) és a püspöki kar határozottan küzdött a német-nyilas befolyásért, illetve nagy tiltakozást váltott ki Szálasi hatalomátvétele is. (Lásd pl. Serédi emlékiratait. Az eredetit az Esztergomi Prímási Levéltárban őrzik, de egyszer könyvben is kiadták.) Serédi hercegprímás egyébként nem is ismerte el Szálasiék hatalomátvételét sem, ill. a Szálasi-kormány megalakítását, minthogy több ízben be is bizonyította (pl. felszólalása alkalmával az Országtanács '44 okt. 27-i ülésén), hogy a hatalomátvétel ti. - de iure - érvénytelen volt. De tekinthetünk éppensséggel a későbbi hercegprímás-utód, Mindszenty püspök nyilas meghurcolására is. (Állítólag, még Apor Vilmos győri püspök és Kelemen Krizosztom pannonhalmi bencés főapát ellen is kiadták az elfogatóparancsot).
Egy rövid, idevágó részlet a Serédi-féle emlékiratból:
www.freeweb.hu/katolikus-honlap/0904/seredi.htm
Részemről, én nem volnák rá annyira büszke, ha a trágyadombnak a másik, a kommunisták helyével ellentétes oldalú tövében fetrengenék, abban a hamis tudatban, hogy jelentős minőségi, erkölcsi többletet képviselek, mint amazok.
Virágoskert
2011.05.31 18:14:10
@marikaneni:
Feri, ezt igazán nem mondhatod, itthon is vannak nagyon népszerű zarándokhelyek (pl. Mátraverebély-Szentkút, Csíksomlyó). Meg kell nézni, a nagyobb búcsúk alkalmával csak úgy özönlenek az emberek (pl. a Nagyboldogasszony-búcsú Szentkúton, a pünkösdi búcsú Csíksomlyón, stb.). Medjugorje-t pedig a folyamatosan zajló, feltételezett Szűzanya-jelenések híre miatt látogatják annyira a jóhiszemű hívek. (Ha majd rájönnek, hogy kitaláció, akkor majd megcsappan a forgalom is.)
Én inkább azért aggódom, mert Makovecz Imre már a csíksomlyói zarándokhely építészetét is megfertőzte az ezoterikus szimbolikájával (a többi, rengeteg egyéb épületről már nem is beszélve):
ordoguzo.blogspot.com/2010/12/legszentebb-helyeinket-sajatitjak-ki.html
Feri, ezt igazán nem mondhatod, itthon is vannak nagyon népszerű zarándokhelyek (pl. Mátraverebély-Szentkút, Csíksomlyó). Meg kell nézni, a nagyobb búcsúk alkalmával csak úgy özönlenek az emberek (pl. a Nagyboldogasszony-búcsú Szentkúton, a pünkösdi búcsú Csíksomlyón, stb.). Medjugorje-t pedig a folyamatosan zajló, feltételezett Szűzanya-jelenések híre miatt látogatják annyira a jóhiszemű hívek. (Ha majd rájönnek, hogy kitaláció, akkor majd megcsappan a forgalom is.)
Én inkább azért aggódom, mert Makovecz Imre már a csíksomlyói zarándokhely építészetét is megfertőzte az ezoterikus szimbolikájával (a többi, rengeteg egyéb épületről már nem is beszélve):
ordoguzo.blogspot.com/2010/12/legszentebb-helyeinket-sajatitjak-ki.html
Virágoskert
2011.05.31 21:12:19
@thotferi:
Értelek. Az infrastruktúra valóban nem olyan fejlett, nem olyan kiépített, mint Medj.-ban. Azzal is egyetértek, hogy Medj. hatalmas, ill. ékes bizonyítéka a magyar emberekből (is) elemi erővel előtörő, spiritualitás utáni általános "vágynak".
Én úgy látom, hogy inkább maga az ezotéria az, amely az ősmagyar szimbólumokból merít, ahogyan sokféle nép, sokféle kultúra jelképrendszerével is ezt teszi. Így áll össze egyfajta zavaros, ezoterikus szellemi keverék (szinkretizmus). Ha úgy tetszik, kisajátítja, végül pedig összekeveri a legkülönbözőbb mitologikus, kulturális, vallási és egyéb elemeket. Gyakoriak például az ó-egyiptomi hitvilág szimbólumai is (pl. a "szárnyas piramis"). Azaz, egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy Makovecz építészetében hazafias indíttatástól vezérelve jelennek meg az ősmagyar motívumok. Ahogyan az "Ördögűző" blog szerzője is rámutat: gyanítható, hogy a hazafias színezet Makovecznél csak álca. Egyébként, nem akartam most feltétlenül idekeverni a zsidóságot, illetve a szabadkőművességet, egyelőre csak azt a megállapítást teszem, hogy Makovecz építészete és filozófiája ezoterikus (vagyis a keresztény világképpel összeférhetetlen), melyeket igyekszik megjeleníteni az egyházi, szakrális építészetben is.
@egyérintő:
Bevallom, meglepett a "Kurucinfós" párhuzamod. Éppen nemrégiben taglaltam ezen a blogon, hogy mennyire nem tudok azonosulni a "Kuruc" stílusával és módszereivel (többek közt az alaptalan vádaskodásokkal, stb.). Ha jól tudom, az "Ördögűző" szerkesztője is hasonló véleménnyel van arról a portárról. Én úgy vettem észre, hogy a blogszerző inkább egy művelt úriember, és nincsen sok köze a kuruc alpári, útszéli hangneméhez.
Ha már említetted, a Sagrada Familia bazilika épülete szerintem borzalmas, és az alapjaiban is istentelen, XX. századi avantgarde művészeti irányzatok jellegzetes stílusjegyeit (és filozófiáját) hordozza magát. A szakrális térrendezésnek és építkezésnek szigorú és pontos szabályai, ill. ősi hagyományai vannak, melyeket nem szabad megtörni. Komolyan, pont ma gondolkoztam azon, hogy mennyivel jobb lett volna az összes XX. századi, avantgardista "művészt" (pl. Dali, Picasso, stb.) szimplán elmegyógyintézetbe zárni, semmint teret engedni ámokfutásaiknak.
Makovecz Imrével kapcsolatban pedig olvasd az "Ördögűzőt", ott érdekes adalék-információk jelennek meg tevékenységéről.
Értelek. Az infrastruktúra valóban nem olyan fejlett, nem olyan kiépített, mint Medj.-ban. Azzal is egyetértek, hogy Medj. hatalmas, ill. ékes bizonyítéka a magyar emberekből (is) elemi erővel előtörő, spiritualitás utáni általános "vágynak".
Én úgy látom, hogy inkább maga az ezotéria az, amely az ősmagyar szimbólumokból merít, ahogyan sokféle nép, sokféle kultúra jelképrendszerével is ezt teszi. Így áll össze egyfajta zavaros, ezoterikus szellemi keverék (szinkretizmus). Ha úgy tetszik, kisajátítja, végül pedig összekeveri a legkülönbözőbb mitologikus, kulturális, vallási és egyéb elemeket. Gyakoriak például az ó-egyiptomi hitvilág szimbólumai is (pl. a "szárnyas piramis"). Azaz, egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy Makovecz építészetében hazafias indíttatástól vezérelve jelennek meg az ősmagyar motívumok. Ahogyan az "Ördögűző" blog szerzője is rámutat: gyanítható, hogy a hazafias színezet Makovecznél csak álca. Egyébként, nem akartam most feltétlenül idekeverni a zsidóságot, illetve a szabadkőművességet, egyelőre csak azt a megállapítást teszem, hogy Makovecz építészete és filozófiája ezoterikus (vagyis a keresztény világképpel összeférhetetlen), melyeket igyekszik megjeleníteni az egyházi, szakrális építészetben is.
@egyérintő:
Bevallom, meglepett a "Kurucinfós" párhuzamod. Éppen nemrégiben taglaltam ezen a blogon, hogy mennyire nem tudok azonosulni a "Kuruc" stílusával és módszereivel (többek közt az alaptalan vádaskodásokkal, stb.). Ha jól tudom, az "Ördögűző" szerkesztője is hasonló véleménnyel van arról a portárról. Én úgy vettem észre, hogy a blogszerző inkább egy művelt úriember, és nincsen sok köze a kuruc alpári, útszéli hangneméhez.
Ha már említetted, a Sagrada Familia bazilika épülete szerintem borzalmas, és az alapjaiban is istentelen, XX. századi avantgarde művészeti irányzatok jellegzetes stílusjegyeit (és filozófiáját) hordozza magát. A szakrális térrendezésnek és építkezésnek szigorú és pontos szabályai, ill. ősi hagyományai vannak, melyeket nem szabad megtörni. Komolyan, pont ma gondolkoztam azon, hogy mennyivel jobb lett volna az összes XX. századi, avantgardista "művészt" (pl. Dali, Picasso, stb.) szimplán elmegyógyintézetbe zárni, semmint teret engedni ámokfutásaiknak.
Makovecz Imrével kapcsolatban pedig olvasd az "Ördögűzőt", ott érdekes adalék-információk jelennek meg tevékenységéről.
Az utóbbi napokban a boldoggá avatás közeledtével sokat gondolkodtam arról, hogy mit is jelentett számomra II. János Pál személye. Ki is ő nekem? Miként hatott rám? Mi az öröksége számomra?..
Virágoskert
2011.05.06 12:16:36
@thotferi:
Jól látod. A bűn - definíció szerint is - nem egy meglévő valami, nem többlet, hanem éppen hiány.
Jól látod. A bűn - definíció szerint is - nem egy meglévő valami, nem többlet, hanem éppen hiány.
Virágoskert
2011.05.27 00:59:34
@Endrosz:
Minden katekumen, és minden új megtérő rendkívül nagy öröm az egész Egyház számára. Isten áldása, kegyelme kísérje életedet, és árassza ki rád Szent Lelke adományait!
Minden katekumen, és minden új megtérő rendkívül nagy öröm az egész Egyház számára. Isten áldása, kegyelme kísérje életedet, és árassza ki rád Szent Lelke adományait!
Képzeljétek! XVI. Benedek pápa alig két hete közzétett üzenetében megemlékezett rólunk! A Pápa elégedett velünk!! Na persze nem személyesen dicsért meg – ott még nem tartunk (-; de azért mégiscsak megdicsért… És bátorított. Arra, hogy blogoljunk tovább.…..
Virágoskert
2011.05.18 13:58:51
@Izrael misztériuma:
Vannak még másféle, komolyabb katolikus blogok is, de - úgy látszik - ezek nem kapnak akkora nyilvánosságot a Magyar Kurírban. Engem az zavar egy kissé, hogy amióta - nemrégiben - "tisztújítás" következett be Magyar Kurír gárdájában, azóta gőzerővel reklámozzák ezeket az ún. "ifjúkonzervatív" portálokat (Konzervatórium, Mandiner, Konzervatív Tea-Kör, stb.). Azért nem tetszik ez a gyakorlat, mert, egyrészt, ezek csak érintőlegesen katolikus szellemiségű oldalak, vagyis, a publicisztikák tematikája csak egészen kis részben vallásos, inkább aktuál-politikáról, vagy töténelmi kérdések boncolgatásáról szólnak. Másrészt pedig, az összes "ifjúkonzervatív" portált áthatja egyfajta fennkölt gőg, egyfajta intellektuális fölényeskedés, maguk a blogok pedig arra szolgálnak, hogy a szövetkabátos, bölcsészkarra járó ELTE-s egyetemisták megcsillogtathasság "bámulatos műveltségüket", és bemutathassák, hogy micsoda intellektuális-erkölcsi fölényt képviselnek ők, mint igazi, valódi, eredeti, hamisítatlan konzervatív ifjoncok. Gyakorlatilag, minden megjelenő írásuk színtisztán offenzív jellegű és megalázóan gunyoros hangvételű, sokszor már a közönségesség és a szimpla mocskolódás határait súrolva. A hozzászólásokról nem is beszélve, azok színvonala egyenesen minősíthetetlen ("nyomdafesétket nem tűrő"), gyakorlatilag nyílt trágárkodásban, és sokszor a legocsmányabb szidalmakban merülnek ki. Márpedig, e stílusnak nem sok köze van a katolicizmushoz.
Az a fő gond ezzel az "ifjúkonzervatív áramlattal" , hogy kínosan erőltetett, mesterségesen generált, illetve - éppen a fentiek miatt - alapvetően komolytalannak mondható jelenség. Vannak jó írásaik, de, összességében, számomra nem túl hiteles ez a mozgalom, s ezen érzetemmel talán nem is vagyok egyedül. (Úgy mondom ezt, mint határozottan konzervatív beállítottságú ember.)
Vannak még másféle, komolyabb katolikus blogok is, de - úgy látszik - ezek nem kapnak akkora nyilvánosságot a Magyar Kurírban. Engem az zavar egy kissé, hogy amióta - nemrégiben - "tisztújítás" következett be Magyar Kurír gárdájában, azóta gőzerővel reklámozzák ezeket az ún. "ifjúkonzervatív" portálokat (Konzervatórium, Mandiner, Konzervatív Tea-Kör, stb.). Azért nem tetszik ez a gyakorlat, mert, egyrészt, ezek csak érintőlegesen katolikus szellemiségű oldalak, vagyis, a publicisztikák tematikája csak egészen kis részben vallásos, inkább aktuál-politikáról, vagy töténelmi kérdések boncolgatásáról szólnak. Másrészt pedig, az összes "ifjúkonzervatív" portált áthatja egyfajta fennkölt gőg, egyfajta intellektuális fölényeskedés, maguk a blogok pedig arra szolgálnak, hogy a szövetkabátos, bölcsészkarra járó ELTE-s egyetemisták megcsillogtathasság "bámulatos műveltségüket", és bemutathassák, hogy micsoda intellektuális-erkölcsi fölényt képviselnek ők, mint igazi, valódi, eredeti, hamisítatlan konzervatív ifjoncok. Gyakorlatilag, minden megjelenő írásuk színtisztán offenzív jellegű és megalázóan gunyoros hangvételű, sokszor már a közönségesség és a szimpla mocskolódás határait súrolva. A hozzászólásokról nem is beszélve, azok színvonala egyenesen minősíthetetlen ("nyomdafesétket nem tűrő"), gyakorlatilag nyílt trágárkodásban, és sokszor a legocsmányabb szidalmakban merülnek ki. Márpedig, e stílusnak nem sok köze van a katolicizmushoz.
Az a fő gond ezzel az "ifjúkonzervatív áramlattal" , hogy kínosan erőltetett, mesterségesen generált, illetve - éppen a fentiek miatt - alapvetően komolytalannak mondható jelenség. Vannak jó írásaik, de, összességében, számomra nem túl hiteles ez a mozgalom, s ezen érzetemmel talán nem is vagyok egyedül. (Úgy mondom ezt, mint határozottan konzervatív beállítottságú ember.)
Virágoskert
2011.05.18 19:34:04
@Virágoskert:
Hogy ne legyek egyoldalú, hozzáteszem, hogy mindemellett igyekeznek átfogni a számításba jöhető "virtuális" katolikus szférát:
www.magyarkurir.hu/hirek/blogokkal-bovuelt-magyar-kurir-linktara
www.magyarkurir.hu/linkgyujtemeny
A linktárban sokféle és változatos profilú katolikus portál található, köztük egészen komolyak is.
Hogy ne legyek egyoldalú, hozzáteszem, hogy mindemellett igyekeznek átfogni a számításba jöhető "virtuális" katolikus szférát:
www.magyarkurir.hu/hirek/blogokkal-bovuelt-magyar-kurir-linktara
www.magyarkurir.hu/linkgyujtemeny
A linktárban sokféle és változatos profilú katolikus portál található, köztük egészen komolyak is.
Jézus tanítványainak e szavaival köszönnek egymásnak az orosz keresztények mind a mai napig. Mi is minden évben, sőt minden vasárnap megüljük Jézus feltámadásának örömünnepét. Ezért érdemes elgondolkodni azon, hogy mit is jelent „a test feltámadása”. A húsvéti…..
Virágoskert
2011.05.07 15:35:37
@Dr. szpahi:
Régi szokásunk ez nekünk, azaz a római (nyugati) egyháznak is, csak fel kellene eleveníteni!
- Cristus resurrexit!
- Vere resurrexit!
Régi szokásunk ez nekünk, azaz a római (nyugati) egyháznak is, csak fel kellene eleveníteni!
- Cristus resurrexit!
- Vere resurrexit!
Egy hete abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy meghívtak egy „Széder vacsorára”. A vacsorát a Council of Christians and Jews (Keresztények és Zsidók Tanácsa) szervezte, melynek egyik tagja a közösségünk egy idősebb papja. Annál is inkább érdekelt az esemény,…..
Szent Pál még olyan szépen, olyan egyértelműen megírta a Bibliában, hogy mulier taceat in ecclesia (a nők hallgassanak az egyházban)! (Vö. 1Kor 1,34). Bezzeg akkor még rend volt! Nade manapság, hogy a nők nem átallnak fedetlen fővel megjelenni – és imádkozni! i-mád-koz-ni!!…..
Virágoskert
2011.03.04 00:35:04
@zzzsuzsa:
Annyiban igazad van, hogy ez nem a legmegfelelőbb hely erre. Csak megláttam, hogy Jacksonról beszélgettek, ill. arról, hogy vajon mi tehette tönkre szegényt? Én meg nem tudtam megállni, hogy ne írjam be, hogy szerintem (és nemcsak szerintem) micsoda tette tönkre. Egyébként, külön kiemeltem, hogy nem Jackson-ellenes propagandát akarok folytatni. Nem ellene irányult az írásom. Nézd, ha a legutóbbi néhány bejegyzést "eichikarl"-lal való párbeszédnek szántad, akkor azt jobb lett volna privát levélben elintézni. A kívülálló úgy értelmezi, hogy a nyilvános írásokhoz szabadon hozzá lehet szólni.
Lehet, hogy nincsen igazam, de nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a heves ellenkezést annak az esetleges felismerésnek lehetősége váltotta ki, hogy a sátán nem a középkori legendák kitalált szereplője, amivel legfeljebb a kisgyerekeket volt szokás ijesztgetni. Illetve, hogy nincsen kiűzve a világból, hanem benne működik. Illetve, hogy a jelek szerint a legtöbbek által hallgatott zenék, videoklippek dugig vannak sátánista szimbólumokkal, és az egész szórakoztatóipart megkaparintotta egy okkultista kör.
Óvakodni akarok az öregasszonyos rémhírterjesztéstől és szörnyülködéstől, ill. az ostoba hiszékenységtől, de amiket láthatunk, azokat a legnagyobb jóindulattal sem lehet pozitívnak ítélni, ártatlannak minősíteni.
Aztán lehet hogy tévedek, és csak beképzelem az egészet. Akik a zenéket írják és a sztárokat foglalkoztatják, valószínűleg mindannyian jóakaratú emberek, eszük ágában sincs az ifjúságra romlást szabadítani, ill. tudatosan rossz irányban manipulálni a közízlést. Az Illuminátus rend sem létezik, az is csak az Egyház paranoiás rémálma. A magasrangú amerikai politikusok pedig azért mutogatnak "ördögszarvakat" a különböző konferenciákon, mert valamiért azt képzelik, hogy éppen rockkoncerten vannak.
Egyébként, részemről lezártnak tekintem a dolgot, leginkább azért, mert nem akarom teljesen eltéríteni a témát (ez max. csak egy kis kitérő lehet). Amire fel akartam hívni a figyelmet, azt már úgyis megtettem. Szóval, nem írok többet a témában és nem is válaszolok az esetleges hozzászólásokra.
Annyiban igazad van, hogy ez nem a legmegfelelőbb hely erre. Csak megláttam, hogy Jacksonról beszélgettek, ill. arról, hogy vajon mi tehette tönkre szegényt? Én meg nem tudtam megállni, hogy ne írjam be, hogy szerintem (és nemcsak szerintem) micsoda tette tönkre. Egyébként, külön kiemeltem, hogy nem Jackson-ellenes propagandát akarok folytatni. Nem ellene irányult az írásom. Nézd, ha a legutóbbi néhány bejegyzést "eichikarl"-lal való párbeszédnek szántad, akkor azt jobb lett volna privát levélben elintézni. A kívülálló úgy értelmezi, hogy a nyilvános írásokhoz szabadon hozzá lehet szólni.
Lehet, hogy nincsen igazam, de nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a heves ellenkezést annak az esetleges felismerésnek lehetősége váltotta ki, hogy a sátán nem a középkori legendák kitalált szereplője, amivel legfeljebb a kisgyerekeket volt szokás ijesztgetni. Illetve, hogy nincsen kiűzve a világból, hanem benne működik. Illetve, hogy a jelek szerint a legtöbbek által hallgatott zenék, videoklippek dugig vannak sátánista szimbólumokkal, és az egész szórakoztatóipart megkaparintotta egy okkultista kör.
Óvakodni akarok az öregasszonyos rémhírterjesztéstől és szörnyülködéstől, ill. az ostoba hiszékenységtől, de amiket láthatunk, azokat a legnagyobb jóindulattal sem lehet pozitívnak ítélni, ártatlannak minősíteni.
Aztán lehet hogy tévedek, és csak beképzelem az egészet. Akik a zenéket írják és a sztárokat foglalkoztatják, valószínűleg mindannyian jóakaratú emberek, eszük ágában sincs az ifjúságra romlást szabadítani, ill. tudatosan rossz irányban manipulálni a közízlést. Az Illuminátus rend sem létezik, az is csak az Egyház paranoiás rémálma. A magasrangú amerikai politikusok pedig azért mutogatnak "ördögszarvakat" a különböző konferenciákon, mert valamiért azt képzelik, hogy éppen rockkoncerten vannak.
Egyébként, részemről lezártnak tekintem a dolgot, leginkább azért, mert nem akarom teljesen eltéríteni a témát (ez max. csak egy kis kitérő lehet). Amire fel akartam hívni a figyelmet, azt már úgyis megtettem. Szóval, nem írok többet a témában és nem is válaszolok az esetleges hozzászólásokra.
Virágoskert
2011.03.30 12:15:09
@-JzK-:
Milyen igaz! Csak az a kérdés, hogy manapság hol vannak úgymond külön lányiskolák, ill. fiúiskolák, ahol is a két nemet hermetikusan elzárják egymástól? Ha jól tudom, ezt már a szerzetesrendek által fenntartott, neves katolikus oktatási intézményekben sem teszik ilyen következetességgel és szigorúsággal, ahogyan XI. Piusz pápa tanítja. Mi tehát a megoldás?
Milyen igaz! Csak az a kérdés, hogy manapság hol vannak úgymond külön lányiskolák, ill. fiúiskolák, ahol is a két nemet hermetikusan elzárják egymástól? Ha jól tudom, ezt már a szerzetesrendek által fenntartott, neves katolikus oktatási intézményekben sem teszik ilyen következetességgel és szigorúsággal, ahogyan XI. Piusz pápa tanítja. Mi tehát a megoldás?
Virágoskert
2011.03.30 12:19:47
@Virágoskert:
Tehát, a félreértések elkerülése végett, nem azt mondom, hogy a mai helytelen gyakorlat XI. Piusz pápa tanítását mintegy felülírni hivatott, hanem gyakorlati megfontolások érdekelnének. Azaz, egyáltalán szabad-e manapság iskolába járni, tekintve, hogy mindenhol a helytelen gyakorlatot követik?
Tehát, a félreértések elkerülése végett, nem azt mondom, hogy a mai helytelen gyakorlat XI. Piusz pápa tanítását mintegy felülírni hivatott, hanem gyakorlati megfontolások érdekelnének. Azaz, egyáltalán szabad-e manapság iskolába járni, tekintve, hogy mindenhol a helytelen gyakorlatot követik?
Nem értek a politikához. A március 15-ei miniszterelnöki beszéd most mégis elgondolkoztatott. Orbán Viktor elég energikusan fogalmazott: „Nem tűrtük el 1848-ban, hogy Bécsből diktáljanak nekünk, nem tűrtük el 1956-ban, hogy Moszkvából diktáljanak, most sem hagyjuk, hogy…..
Virágoskert
2011.03.27 17:32:10
@zzzsuzsa:
Előre kérem, hogy ne vedd kötözködésnek, vagy támadásnak, amit most mondani fogok.
"Vagy nem ugranának olyan hevesen olyan szavakra, mint: meditáció, nirvána...stb és az eretnekezést befejeznék." -írod.
Csak annyit szeretnék pontosítani, hogy ez a fajta heves ellenkezés nem az intoleranciából, vagy a másik vallások iránti "féltékenységből" ered, vagy legalábbis, nem ebből kellene, hogy eredjen. Itt pusztán csak arról van szó, hogy az ún. nirvána gondolata és a keresztény értelemben vett üdvösség (mennyország) gondolata kizárják egymást. Vagy az egyik igaz, vagy pedig a másik. Ha valaki azt tartja a létezése céljának, hogy "eljusson" a nirvánába, vagyis, hogy többszöri és a legkülönbözőbb éltformákban való "újjászületések" során, a szenvedések beletörődő elviselésével, a "karmáját" lemondással, aszkézissel megtisztítva, ill. különféle módszerek (pl. meditáció) segítségével a saját személyiségét - mely valójában csak egy illúzió, és ez az illúzió okozza a létezés minden problémáját - "lebontva" és felszámolva "feloldódjon" a személytelen világmindenségben, az a legnagyobb nyitottsággal sem egyeztethető össze a keresztény világképpel, a mi üdvösség-fogalmunkkal. Ebben még nincsen semmilyen eretneküldözés, dogmasulykolás, vagy az egyházi tekintéllyel való fenyegetőzés. Itt csak arról van szó, hogy két vélemény, felfogás teljességgel és elméleti síkon zárja ki egymást. Aki a nirvánába akar jutni, annak a katolikusok mennyországa úgy sem felel meg, hanem egyszerű mesebeszédnek, naiv emberi kitalációnak tartja azt.
Előre kérem, hogy ne vedd kötözködésnek, vagy támadásnak, amit most mondani fogok.
"Vagy nem ugranának olyan hevesen olyan szavakra, mint: meditáció, nirvána...stb és az eretnekezést befejeznék." -írod.
Csak annyit szeretnék pontosítani, hogy ez a fajta heves ellenkezés nem az intoleranciából, vagy a másik vallások iránti "féltékenységből" ered, vagy legalábbis, nem ebből kellene, hogy eredjen. Itt pusztán csak arról van szó, hogy az ún. nirvána gondolata és a keresztény értelemben vett üdvösség (mennyország) gondolata kizárják egymást. Vagy az egyik igaz, vagy pedig a másik. Ha valaki azt tartja a létezése céljának, hogy "eljusson" a nirvánába, vagyis, hogy többszöri és a legkülönbözőbb éltformákban való "újjászületések" során, a szenvedések beletörődő elviselésével, a "karmáját" lemondással, aszkézissel megtisztítva, ill. különféle módszerek (pl. meditáció) segítségével a saját személyiségét - mely valójában csak egy illúzió, és ez az illúzió okozza a létezés minden problémáját - "lebontva" és felszámolva "feloldódjon" a személytelen világmindenségben, az a legnagyobb nyitottsággal sem egyeztethető össze a keresztény világképpel, a mi üdvösség-fogalmunkkal. Ebben még nincsen semmilyen eretneküldözés, dogmasulykolás, vagy az egyházi tekintéllyel való fenyegetőzés. Itt csak arról van szó, hogy két vélemény, felfogás teljességgel és elméleti síkon zárja ki egymást. Aki a nirvánába akar jutni, annak a katolikusok mennyországa úgy sem felel meg, hanem egyszerű mesebeszédnek, naiv emberi kitalációnak tartja azt.
Virágoskert
2011.03.27 23:31:24
Virágoskert
2011.03.28 20:35:17
@YganA:
Tulajdonképpen, oda lyukadunk ki, hogy pontosan mit is nevezünk meditációnak? Amit te leírsz, az inkább egyfajta (keresztény) imádságos elmélyülésnek tűnik, NEM a klasszikus értelemben vett buddhista meditációs gyakorlatnak. Ebben még nincsen semmi elfogadhatatlan. Sajnos, a kifejezések megtévesztőek! Hétköznapi szóhasználatban azt is nevezhetjük meditációnak, ha valamilyen dologról (legyen az gyakorlatilag bármi) megtervezett módszerességgel és mélyebben elgondolkozunk. Ez még nem a buddhista értelemben vett meditatív technika, bár a megnevezés ugyanaz. Ezen utóbbinak az a világoscélja, hogy felszámolja az ún. diszkurzív (oksági) gondolkodást, és lebontsa az egyén személyiségét, mivel az tul. képpen (a buddhista tanok szerint) egy illúzió. A "végső cél", hogy a meditációs technikák segítségével az egyén túljusson minden olyan fogalompáron, mely a normális gondolkodásnak egyébként sajátja (pl. jó-rossz, igen-nem, létezik-nem létezik, stb.) és az egyén számára már csak egyetlen kérdés maradjon: "én, vagy nem én?". Ugyanis, a buddhisták világképe szerint minden dolog, minden létező lényegileg voltaképpen egy és ugyanaz, mégpedig valamiféle személytelen, kozmikus rendező elv, amit csak "világmindenségnek" szoktak nevezni. Tehát, NEM azt tanítják, hogy minden létező része a világmindnségnek, hanem azt, hogy minden létező lényegileg tökéletesen egy, és ez az egységes valami a világmindenség! Szerintük, a személyiség illúziója homályosítja el az emberben ezt a "nagy" felismerést, és ez az elhomályosodás minden probléma, ill. szenvedés alapvető oka (a szenvedés is puszta illúzió). Ahhoz, hogy az ember megszabaduljon ettől az illúziótól, többszöri és különböző létformákban való "újraszületésre" is szüksége van, és aki elérte a teljes szabadulást, az jut el az ún. nirvánába, mely - ahogy kifejtettem - egyfajta személytelen feloldódás a világmindenségben (tulajdonképpen megsemmisülés). Amikor egy buddhista "imádkozik", nem Istenhez (a keresztények Istenéhez, a Biblia Istenéhez) imádkozik, hanem egy technikát gyakorol, mellyel az egyéniség illúziójától igyekszik megszabadulni, pl. bizonyos, ismeretlen szellemi lények nevének "mantrázásával". (Arra most nem térnék ki, hogy, keresztény értelemben, vajon kicsodás/micsodák lehetnek ezek a titokzatos szellemi hatalmak, melyek neveit olyan nagy buzgalommal mantrázzák.)
Mostmár talán látod, hogy a felsoroltak miért nem egyeztethetők össze a keresztény világképpel. Ennek aligha a vaskalapos, bigott intolerancia az oka. A "nirváná" nem a katolikus "mennyország" másfajta elnevezése. Ahogyan fent kifejtettem, itt teljesen másról van szó. A mennyország nem megsemmisülés, hanem élet!
Tulajdonképpen, oda lyukadunk ki, hogy pontosan mit is nevezünk meditációnak? Amit te leírsz, az inkább egyfajta (keresztény) imádságos elmélyülésnek tűnik, NEM a klasszikus értelemben vett buddhista meditációs gyakorlatnak. Ebben még nincsen semmi elfogadhatatlan. Sajnos, a kifejezések megtévesztőek! Hétköznapi szóhasználatban azt is nevezhetjük meditációnak, ha valamilyen dologról (legyen az gyakorlatilag bármi) megtervezett módszerességgel és mélyebben elgondolkozunk. Ez még nem a buddhista értelemben vett meditatív technika, bár a megnevezés ugyanaz. Ezen utóbbinak az a világoscélja, hogy felszámolja az ún. diszkurzív (oksági) gondolkodást, és lebontsa az egyén személyiségét, mivel az tul. képpen (a buddhista tanok szerint) egy illúzió. A "végső cél", hogy a meditációs technikák segítségével az egyén túljusson minden olyan fogalompáron, mely a normális gondolkodásnak egyébként sajátja (pl. jó-rossz, igen-nem, létezik-nem létezik, stb.) és az egyén számára már csak egyetlen kérdés maradjon: "én, vagy nem én?". Ugyanis, a buddhisták világképe szerint minden dolog, minden létező lényegileg voltaképpen egy és ugyanaz, mégpedig valamiféle személytelen, kozmikus rendező elv, amit csak "világmindenségnek" szoktak nevezni. Tehát, NEM azt tanítják, hogy minden létező része a világmindnségnek, hanem azt, hogy minden létező lényegileg tökéletesen egy, és ez az egységes valami a világmindenség! Szerintük, a személyiség illúziója homályosítja el az emberben ezt a "nagy" felismerést, és ez az elhomályosodás minden probléma, ill. szenvedés alapvető oka (a szenvedés is puszta illúzió). Ahhoz, hogy az ember megszabaduljon ettől az illúziótól, többszöri és különböző létformákban való "újraszületésre" is szüksége van, és aki elérte a teljes szabadulást, az jut el az ún. nirvánába, mely - ahogy kifejtettem - egyfajta személytelen feloldódás a világmindenségben (tulajdonképpen megsemmisülés). Amikor egy buddhista "imádkozik", nem Istenhez (a keresztények Istenéhez, a Biblia Istenéhez) imádkozik, hanem egy technikát gyakorol, mellyel az egyéniség illúziójától igyekszik megszabadulni, pl. bizonyos, ismeretlen szellemi lények nevének "mantrázásával". (Arra most nem térnék ki, hogy, keresztény értelemben, vajon kicsodás/micsodák lehetnek ezek a titokzatos szellemi hatalmak, melyek neveit olyan nagy buzgalommal mantrázzák.)
Mostmár talán látod, hogy a felsoroltak miért nem egyeztethetők össze a keresztény világképpel. Ennek aligha a vaskalapos, bigott intolerancia az oka. A "nirváná" nem a katolikus "mennyország" másfajta elnevezése. Ahogyan fent kifejtettem, itt teljesen másról van szó. A mennyország nem megsemmisülés, hanem élet!
Szerintetek a kegyelem tapasztalható? Milyen pompás kis teológiai probléma! Olyan, amin a végtelenségig lehet vitatkozni, ám egy tapodtat sem megy tőle előre a világ! :) Mindenkinek van róla véleménye (legalább annyi, hogy „na, ez aztán úgy, ahogy van: hülyeség!”), és…..
Virágoskert
2011.03.27 16:55:31
@plumbeus:
Szerintem, a félreértés leginkább abból eredhet, hogy nagyon sokféle dolgot értünk a "kegyelem" fogalma alatt. Afféle szemantikai csapda ez. A klasszikus, úgymond teológiai értelemben vett kegyelem (megszentelő kegyelem, segítő kegyelem, kezdő kegyelem, stb.) meglétét vagy hiányát önmagában nem tudjuk sem látható, sem látható módon megtapasztalni, vagy csalhatatlanul kikövetkeztetni. Egyedül az Egyház szentségei (összesen hét van), mint látható jelek utalhatnak egészen biztosan a kegyelem közlésének tényére. Például, ha valaki érvényesen gyónt, akkor biztos lehet benne, hogy Isten megbocsátó kegyelmében részesült. De ugye, ez egyfajta absztraktív, kevésbé direkt következtetés, ezt nem nevezném a kegyelem közvetlen megtapasztalásának, hanem ez inkább a kegyelem közlésére garanciát adó külső jelekből (szentségek) való következtetés a kegyelemre.
Nem klasszikus értelemben (tehát inkább hétköznapiasabb szóhasználatban) kegyelemnek szokás még nevezni egyéb dolgokat is, mint például a misztikusok elragadtatásait, különleges Istenélményeit, vagy éppen, mondjuk egy bűnös ember megtérését. Ha így nézzük, akkor az ilyen értelemben vett kegyelem megtapasztalható. Dehát, ilyenformán, akkor maga az élet, a létezés is kegyelem, Isten gondviseléséről árulkodik, s mint ilyen, szükségszerűen a tapasztalás dimenziójába esik. De ez megintcsak nem a kegyelem közvetlen megtapasztalása, hanem inkább annak további következményeiből (járulékos hatásaiból) való visszamenőleges következtetés Isten kegyelmére, mely az egyén életében beállt üdvös változásokat létrehozhatta.
Szerintem, a félreértés leginkább abból eredhet, hogy nagyon sokféle dolgot értünk a "kegyelem" fogalma alatt. Afféle szemantikai csapda ez. A klasszikus, úgymond teológiai értelemben vett kegyelem (megszentelő kegyelem, segítő kegyelem, kezdő kegyelem, stb.) meglétét vagy hiányát önmagában nem tudjuk sem látható, sem látható módon megtapasztalni, vagy csalhatatlanul kikövetkeztetni. Egyedül az Egyház szentségei (összesen hét van), mint látható jelek utalhatnak egészen biztosan a kegyelem közlésének tényére. Például, ha valaki érvényesen gyónt, akkor biztos lehet benne, hogy Isten megbocsátó kegyelmében részesült. De ugye, ez egyfajta absztraktív, kevésbé direkt következtetés, ezt nem nevezném a kegyelem közvetlen megtapasztalásának, hanem ez inkább a kegyelem közlésére garanciát adó külső jelekből (szentségek) való következtetés a kegyelemre.
Nem klasszikus értelemben (tehát inkább hétköznapiasabb szóhasználatban) kegyelemnek szokás még nevezni egyéb dolgokat is, mint például a misztikusok elragadtatásait, különleges Istenélményeit, vagy éppen, mondjuk egy bűnös ember megtérését. Ha így nézzük, akkor az ilyen értelemben vett kegyelem megtapasztalható. Dehát, ilyenformán, akkor maga az élet, a létezés is kegyelem, Isten gondviseléséről árulkodik, s mint ilyen, szükségszerűen a tapasztalás dimenziójába esik. De ez megintcsak nem a kegyelem közvetlen megtapasztalása, hanem inkább annak további következményeiből (járulékos hatásaiból) való visszamenőleges következtetés Isten kegyelmére, mely az egyén életében beállt üdvös változásokat létrehozhatta.
Van egy rossz hírem. A valódi pokol sokkal rosszabb annál, mint hogy a földi életünk során nehézségekkel kell megküzdenünk! És bizony tényleg létezik! Még csak nem is olyan mint a viccben, mely szerint a haverokkal és a családdal úgyis ott találkozunk, és majd lehet jól…..
Kedves Peti! Köszönöm leveledet és kérdéseidet. Jól esett, hogy érdeklődtél! Már régóta nem volt köztünk kapcsolat, igazán örömmel kezdek neki levelet írni és válaszolni a kérdéseidre. Mióta utoljára levelet váltottunk, több kórházat megjártam különféle…..
Virágoskert
2011.03.21 16:28:24
@eichikarl:
Én is elolvastam az írást, azt kell mondjam, én egyetértek Williamson atyával (legalábbis, azzal, amit a cikkben állít). Amikor Japánban megtörtént ez a már-már apokaliptikus katasztrófa-sorozat, nekem is hasonló gondolatok jutottak eszembe. E hatalmas szerencsélenségeket, különösen a világ jelenlegi erkölcsi állapotának fényében, aligha lehet "jutalomként" értelmezni, vagy a szentéletűeknek kijáró, a már kiforott erények tökéletesítésére szolgáló, amolyan tisztító jellegű szenvedésként. Emellet, egy ekkora méretű csapás komoly figyelmeztetés az emberiség számára, és jó alkalom, hogy a világ megtérjen, visszatérjen Istenhez és az Isteni Törvény által kijelölt úton haladjon. Hiszen mindezek rendkívüli hangsúllyal bizonyítják be, hogy teremtményi mivoltunknál fogva mennyire sebezhetőek és mulandóak vagyunk, ill., hogy a világ által nyújtott relatív érékek, és a csalóka biztonság helyett az Abszolút felé kell beirányoznunk magunkat. Úgy gondolom, e fentiek minden józan (katolikus) keresztény számára nyilvánvalóak.
Azonban, nem lehet elmenni amellett, hogy Williamson atyánál mindezen megállapítások egy kicsit másfajta kontextusba ágyazódnak. Szerinte (és a keményvonalas SSPX-tagok szerint is) még "akolon belül" is kétszer kell megtérni. Aki nem tradicionalista, aki elfogadja a II. Vatikáni Zsinatot, az majdnem ugyanúgy tévúton jár és romlottságban él, mint a pogányok. A radikálisabb tracicionalisták úgy gondolják, hogy a II. V.Zs.-tal és az annak hajtóerőt biztosító elgondolásokkal az Egyház és azon keresztül az egész emberiség Isten haragját vonta magára. Ezért, hasonlóan a jeruzsálemi templom lerombolásához, Isten - büntetésből - még a méltó Szentmiseáldozatot (trienti rítus) is elvette az Egyháztól, és az Egyház dolgainak irányítását átengedte a sátánnak, modernista pápákat ültettett Péter trónjára. Ezért van a világban ekkora káosz és ennyi katasztrófa. Persze, az Egyház, mint Isten Új és Végleges Szövetségének népe nem semmisülhet meg, ezért maradhatott egy "maréknyi" igazhitű katolikus, akik helyesen végzik a Szentmisét, helyesen értelmezik a tanítást, és hűek maradtak a hagyománokhoz, ellentétben a nem-tradicionalistákkal. Egyedül miattuk nem pusztult el még a világ. Én szoktam olvasni az SSPX-tradicionalistáktól, ők mindezt komolyan így gondolják, ezt mindenfajta túlzás nélkül állíthatom. Ez az amivel én, személy szerint, már nem igazán tudok azonosulni, és egyúttal remélem is, hogy ennyire azért nincsen rossz helyzetben az Egyház. Persze, vannak azért mérsékeltebb tradicionalisták is (pl. FSSP), de ők is már-már megalkuvónak számítanak a keményvonalasok szemében. Én nagyon-nagyon megdöbbennék, ha ilyen megtörténhetne az Egyházban.
Én is elolvastam az írást, azt kell mondjam, én egyetértek Williamson atyával (legalábbis, azzal, amit a cikkben állít). Amikor Japánban megtörtént ez a már-már apokaliptikus katasztrófa-sorozat, nekem is hasonló gondolatok jutottak eszembe. E hatalmas szerencsélenségeket, különösen a világ jelenlegi erkölcsi állapotának fényében, aligha lehet "jutalomként" értelmezni, vagy a szentéletűeknek kijáró, a már kiforott erények tökéletesítésére szolgáló, amolyan tisztító jellegű szenvedésként. Emellet, egy ekkora méretű csapás komoly figyelmeztetés az emberiség számára, és jó alkalom, hogy a világ megtérjen, visszatérjen Istenhez és az Isteni Törvény által kijelölt úton haladjon. Hiszen mindezek rendkívüli hangsúllyal bizonyítják be, hogy teremtményi mivoltunknál fogva mennyire sebezhetőek és mulandóak vagyunk, ill., hogy a világ által nyújtott relatív érékek, és a csalóka biztonság helyett az Abszolút felé kell beirányoznunk magunkat. Úgy gondolom, e fentiek minden józan (katolikus) keresztény számára nyilvánvalóak.
Azonban, nem lehet elmenni amellett, hogy Williamson atyánál mindezen megállapítások egy kicsit másfajta kontextusba ágyazódnak. Szerinte (és a keményvonalas SSPX-tagok szerint is) még "akolon belül" is kétszer kell megtérni. Aki nem tradicionalista, aki elfogadja a II. Vatikáni Zsinatot, az majdnem ugyanúgy tévúton jár és romlottságban él, mint a pogányok. A radikálisabb tracicionalisták úgy gondolják, hogy a II. V.Zs.-tal és az annak hajtóerőt biztosító elgondolásokkal az Egyház és azon keresztül az egész emberiség Isten haragját vonta magára. Ezért, hasonlóan a jeruzsálemi templom lerombolásához, Isten - büntetésből - még a méltó Szentmiseáldozatot (trienti rítus) is elvette az Egyháztól, és az Egyház dolgainak irányítását átengedte a sátánnak, modernista pápákat ültettett Péter trónjára. Ezért van a világban ekkora káosz és ennyi katasztrófa. Persze, az Egyház, mint Isten Új és Végleges Szövetségének népe nem semmisülhet meg, ezért maradhatott egy "maréknyi" igazhitű katolikus, akik helyesen végzik a Szentmisét, helyesen értelmezik a tanítást, és hűek maradtak a hagyománokhoz, ellentétben a nem-tradicionalistákkal. Egyedül miattuk nem pusztult el még a világ. Én szoktam olvasni az SSPX-tradicionalistáktól, ők mindezt komolyan így gondolják, ezt mindenfajta túlzás nélkül állíthatom. Ez az amivel én, személy szerint, már nem igazán tudok azonosulni, és egyúttal remélem is, hogy ennyire azért nincsen rossz helyzetben az Egyház. Persze, vannak azért mérsékeltebb tradicionalisták is (pl. FSSP), de ők is már-már megalkuvónak számítanak a keményvonalasok szemében. Én nagyon-nagyon megdöbbennék, ha ilyen megtörténhetne az Egyházban.
TEPCO Tepco kamera Tepco fotók NISA MEXT JAIF Fukushima pref. IAEA WHO IAEA Briefings NHK Nikkei Kyodo Tepco beszámolók Tepco handout-ok OAH OKF OSSKI NEI…..
Virágoskert
2011.03.20 18:12:52
@'merehhezisértek':
internetfigyelo.wordpress.com/2011/03/19/a-fukushima-i-nuklearis-baleset-masodik-resz/
Itt, ugyanazon cikk végén, zárójeles megjegyzésként az olvasható, hogy: "az adatok egy része a francia nyelvű wikipedia-ról, a Google képtárából, és több más az interneten összegyűjtött forrásból származik". Magyarul, egy doktori fokozattal is rendelkező valaki (mondjuk egy állatorvos, vagy egy közgazdász) összeollózott mindenfélét a Google segítségével a francia Wikipedia-ról, meg egyéb helyekről, azokat - a szakkifejezések ismeretének hiányában - pontatlanul lefordította, és mindenfelé terjszti, mint valamiféle gnózist, mely olyan döbbenetes titkokat is elárul, amelyet a fősodratú médiumukból gonosz és hazug módon kicenzúráztak. Az ilyen áltudományos dezinformációk miatt szedik a "jólértesült" polgárok tonnaszámra a jódot, már Magyarországon is...
internetfigyelo.wordpress.com/2011/03/19/a-fukushima-i-nuklearis-baleset-masodik-resz/
Itt, ugyanazon cikk végén, zárójeles megjegyzésként az olvasható, hogy: "az adatok egy része a francia nyelvű wikipedia-ról, a Google képtárából, és több más az interneten összegyűjtött forrásból származik". Magyarul, egy doktori fokozattal is rendelkező valaki (mondjuk egy állatorvos, vagy egy közgazdász) összeollózott mindenfélét a Google segítségével a francia Wikipedia-ról, meg egyéb helyekről, azokat - a szakkifejezések ismeretének hiányában - pontatlanul lefordította, és mindenfelé terjszti, mint valamiféle gnózist, mely olyan döbbenetes titkokat is elárul, amelyet a fősodratú médiumukból gonosz és hazug módon kicenzúráztak. Az ilyen áltudományos dezinformációk miatt szedik a "jólértesült" polgárok tonnaszámra a jódot, már Magyarországon is...
Engem továbbra is az Isten kérdése izgat. Nemrég jelent meg Karl Frielingsdorf jezsuitának a könyve „Istenképek” magyar fordításban. Most készülök elolvasni, de már, amit hallottam róla, az is nagyon meggondolkodtató. Mondja, hogy vannak különböző, nagyon rossz…..
Virágoskert
2011.03.10 22:17:58
@Téglagyári Megálló:
Nyugtass meg: ugye, ez a tilalom nem vonatkozik a képi, tehát a látható ábrázolásokra? Avagy, teljeskörű képtilalmat parancsol-e az említett ószövetségi törvény (Kivonulás Könyve, Második Törvénykönyv)?
Nyugtass meg: ugye, ez a tilalom nem vonatkozik a képi, tehát a látható ábrázolásokra? Avagy, teljeskörű képtilalmat parancsol-e az említett ószövetségi törvény (Kivonulás Könyve, Második Törvénykönyv)?
Virágoskert
2011.03.11 11:53:23
@Pandit:
A tilalom a látható, képi ábrázolásokra (szobrok, képek, ikonok, stb.) egyáltalán nem vonatkozik, ezt már a II. niceai zsinat is tisztázta, ill. azóta egy sor tanítóhivatali megnyilatkozás. Az ószövetségi parancs a létrehozott ábrázolások imádata (bálványimádás) ellen szól, de ezt azóta sokan félreértelmezték. Elég, ha megnézzük, hogy pár verssel később már éppen a kerubok ábrázolására találhatunk pontos utasításokat, a Szövetség Ládájának elkészítését illetően. A kora középkorban, még az Egyházon belül is hatalmas viták voltak minderről (képrombolás). Manapság leginkább a neoprotestáns, ill. az egyéb, Krisztus-hívő szabadegyházak szokták igen nagy vehemenciával, a fent említett módon félremagyarázni a szóban forgó ószövetségi igehelyeket. Illetve, annak idején Kálvin is rendesen "kitakarította" a prot. templomokat (pontosabban, a lutheránusok nem vették át ezt a gyakorlatot).
Lényeg, hogy önmagában semmiképpen nem tilos ábrázolást készíteni "arról, ami fent van az égben". Gondoljunk csak arra, a Fiú is emberré lett és láthatóvá tette magát előttünk. Ugyan, a blogbejegyzés most nem a látható, hanem éppen a láthatatlan, azaz a "szívünkben faragott" ábrázolásokról, tehát a hívők istenképéről szól, de fentebb egy olyan vélemény született, miszerint tilos "istenképekről elmélkedni". Én pedig nem látom be: ha egyértelmű tanítóhivatali megnyilatkozások engedélyezik a látható képek készítését, akkor ez miért ne vonatkozhatna a "láthatatlan" képekre is? A látható ábrázolások esetében is jól tudjuk, hogy azok - természetesen - nem a felfoghatatlan és elérhetetlen Isteni Valóság megjelenítésére, ill. "lemásolására" szolgálnak. Amikor templomainkban (pl. a freskókon vagy az oltárképeken) a felhőkön trónoló, egy idős és egy fiatal férfialakot, felettük pedig egy fehér galambot látunk, akkor nyilvánvalóan tisztában vagyunk vele, hogy azzal nem a Szentháromság felfoghatatlan valóságát festettük meg, mintegy antropomorfizálva azt. Ennek analógiájára, a szívünkben őrzött istenkép gondolata sem lehet elvetendő. Bár, természetesen, annak helyesnek kell lennie, és ennek igenis vannak objektív, jól körülhatárólható kritériumai.
A tilalom a látható, képi ábrázolásokra (szobrok, képek, ikonok, stb.) egyáltalán nem vonatkozik, ezt már a II. niceai zsinat is tisztázta, ill. azóta egy sor tanítóhivatali megnyilatkozás. Az ószövetségi parancs a létrehozott ábrázolások imádata (bálványimádás) ellen szól, de ezt azóta sokan félreértelmezték. Elég, ha megnézzük, hogy pár verssel később már éppen a kerubok ábrázolására találhatunk pontos utasításokat, a Szövetség Ládájának elkészítését illetően. A kora középkorban, még az Egyházon belül is hatalmas viták voltak minderről (képrombolás). Manapság leginkább a neoprotestáns, ill. az egyéb, Krisztus-hívő szabadegyházak szokták igen nagy vehemenciával, a fent említett módon félremagyarázni a szóban forgó ószövetségi igehelyeket. Illetve, annak idején Kálvin is rendesen "kitakarította" a prot. templomokat (pontosabban, a lutheránusok nem vették át ezt a gyakorlatot).
Lényeg, hogy önmagában semmiképpen nem tilos ábrázolást készíteni "arról, ami fent van az égben". Gondoljunk csak arra, a Fiú is emberré lett és láthatóvá tette magát előttünk. Ugyan, a blogbejegyzés most nem a látható, hanem éppen a láthatatlan, azaz a "szívünkben faragott" ábrázolásokról, tehát a hívők istenképéről szól, de fentebb egy olyan vélemény született, miszerint tilos "istenképekről elmélkedni". Én pedig nem látom be: ha egyértelmű tanítóhivatali megnyilatkozások engedélyezik a látható képek készítését, akkor ez miért ne vonatkozhatna a "láthatatlan" képekre is? A látható ábrázolások esetében is jól tudjuk, hogy azok - természetesen - nem a felfoghatatlan és elérhetetlen Isteni Valóság megjelenítésére, ill. "lemásolására" szolgálnak. Amikor templomainkban (pl. a freskókon vagy az oltárképeken) a felhőkön trónoló, egy idős és egy fiatal férfialakot, felettük pedig egy fehér galambot látunk, akkor nyilvánvalóan tisztában vagyunk vele, hogy azzal nem a Szentháromság felfoghatatlan valóságát festettük meg, mintegy antropomorfizálva azt. Ennek analógiájára, a szívünkben őrzött istenkép gondolata sem lehet elvetendő. Bár, természetesen, annak helyesnek kell lennie, és ennek igenis vannak objektív, jól körülhatárólható kritériumai.
Virágoskert
2011.03.16 20:38:41
@peppe80:
Itt most a Kinyilatkoztatásból megismerhető istenképre gondoltam. Ez a Szentírás és az Egyház dogmái által bástyázható körül. Ezekből tudhatunk meg olyan dolgokat, mint például, hogy Isten Szentháromság, egyszerre irgalmas és igazságos, üdvözítő szándéka mindenkire kiterjed, stb. Krisztus Urunk kijelentései és példabeszédei is sokmindent elmondanak. Mivel a Kinyilatkoztatást éppen Isten adta meg nekünk, mely Magáról, és a világról való tervéről tartalmaz üzeneteket, ezért, ha forrásul a Kinyilatkoztatás igazságait választjuk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy istenképünket nem saját magunk alkottuk meg (mintegy, a saját ízlésünknek megfelelően). Csak a példa kedvéért: aki azt gondolná, hogy Isten nem igazságos, csak irgalmas (vagy éppen fordítva), akkor az egy hamis istenkép volna, mert nem illeszkedik a kinyilatkoztatott igazságokhoz. Ugyanez igaz mondjuk a Szentháromság-tagadók, vagy a panteisták, és a különböző, ún. "természeti vallások", vagy éppen az ókori görögök, rómaiak istenképére is. Az ilyen népek "istenüket", isteneiket gyakran egyfajta felnagyított embernek, vagy éppen valamiféle személytelen, kozmikus erőnek (energiának) képzelik el, esetleg magával, a világmindenséggel azonosítják. Addig sokan eljutottak és el is jutnak, hogy a világ létezőit valamiféle "eredő, abszolút létezőig" vezessék vissza, mely minden jelenség és létező végső megokolása. Erre, egyébként, Kinyilatkoztatás nélkül, természetes ésszel is rá lehet jönni. Ez, mondjuk a Szentháromság titkára már nem áll. Ezért több a Kinyilatkoztatás a természetes emberi okoskodásnál, filozófiánál. Illetve, azt is szem előtt kell tartani, hogy istenismeretünk - szükségszerűen - mindig töredékes, hiszen Isten dolgairól csak annyit tudhatunk meg, amennyit Ő kinyilatkoztat nekünk.
Itt most a Kinyilatkoztatásból megismerhető istenképre gondoltam. Ez a Szentírás és az Egyház dogmái által bástyázható körül. Ezekből tudhatunk meg olyan dolgokat, mint például, hogy Isten Szentháromság, egyszerre irgalmas és igazságos, üdvözítő szándéka mindenkire kiterjed, stb. Krisztus Urunk kijelentései és példabeszédei is sokmindent elmondanak. Mivel a Kinyilatkoztatást éppen Isten adta meg nekünk, mely Magáról, és a világról való tervéről tartalmaz üzeneteket, ezért, ha forrásul a Kinyilatkoztatás igazságait választjuk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy istenképünket nem saját magunk alkottuk meg (mintegy, a saját ízlésünknek megfelelően). Csak a példa kedvéért: aki azt gondolná, hogy Isten nem igazságos, csak irgalmas (vagy éppen fordítva), akkor az egy hamis istenkép volna, mert nem illeszkedik a kinyilatkoztatott igazságokhoz. Ugyanez igaz mondjuk a Szentháromság-tagadók, vagy a panteisták, és a különböző, ún. "természeti vallások", vagy éppen az ókori görögök, rómaiak istenképére is. Az ilyen népek "istenüket", isteneiket gyakran egyfajta felnagyított embernek, vagy éppen valamiféle személytelen, kozmikus erőnek (energiának) képzelik el, esetleg magával, a világmindenséggel azonosítják. Addig sokan eljutottak és el is jutnak, hogy a világ létezőit valamiféle "eredő, abszolút létezőig" vezessék vissza, mely minden jelenség és létező végső megokolása. Erre, egyébként, Kinyilatkoztatás nélkül, természetes ésszel is rá lehet jönni. Ez, mondjuk a Szentháromság titkára már nem áll. Ezért több a Kinyilatkoztatás a természetes emberi okoskodásnál, filozófiánál. Illetve, azt is szem előtt kell tartani, hogy istenismeretünk - szükségszerűen - mindig töredékes, hiszen Isten dolgairól csak annyit tudhatunk meg, amennyit Ő kinyilatkoztat nekünk.
Vajon létezik reinkarnáció? A hinduk és a buddhisták szerint: minden esetre (az pedig minimum összesen kb. 1,3 milliárd ember). No persze az igazság nem többségi szavazás kérdése (meg ugyebár amúgy sincsenek többségben! :) Minden esetre elgondolkoztató, hogy a reinkarnáció…..
Virágoskert
2011.03.14 17:11:50
@anobisz:
Hogy ezek senkinek sem jutottak eszébe 2000 év alatt! Ilyen bámulatos, zseniális leleplezésekkel forradalmasíthatnád a szentírástudományt!
Humort (iróniát) félretéve: a kereszteletlenül elhalt gyermekek a limbuszra jutnak (nézz utána, hogy pontosan mi az!), a megkeresztelt gyermekek pedig az örök üdvösségre. A kereszteletlen felnőttek az örök kárhozatra vagy szintén a limbuszra kerülhetnek. A megkeresztelt, felnőtt hívők az örök üdvösségre, vagy az örök kárhozatra jutnak. Röviden és durván leegyszerűsítve, így lehetne összefoglalni az ide vonatkozó katolikus tanítást.
Egyébként, gondolj bele abba is, hogy Isten nem ember, de mégcsak nem is egy "felnagyított ember"! Az aki megteremtett téged, azt tesz veled, amit csak akar. Ez ellen lázadni nem lehetséges, és nem is érdemes.
Ítéletalkotás előtt olvass többet a témában, mert információid erősen tévesek!
Hogy ezek senkinek sem jutottak eszébe 2000 év alatt! Ilyen bámulatos, zseniális leleplezésekkel forradalmasíthatnád a szentírástudományt!
Humort (iróniát) félretéve: a kereszteletlenül elhalt gyermekek a limbuszra jutnak (nézz utána, hogy pontosan mi az!), a megkeresztelt gyermekek pedig az örök üdvösségre. A kereszteletlen felnőttek az örök kárhozatra vagy szintén a limbuszra kerülhetnek. A megkeresztelt, felnőtt hívők az örök üdvösségre, vagy az örök kárhozatra jutnak. Röviden és durván leegyszerűsítve, így lehetne összefoglalni az ide vonatkozó katolikus tanítást.
Egyébként, gondolj bele abba is, hogy Isten nem ember, de mégcsak nem is egy "felnagyított ember"! Az aki megteremtett téged, azt tesz veled, amit csak akar. Ez ellen lázadni nem lehetséges, és nem is érdemes.
Ítéletalkotás előtt olvass többet a témában, mert információid erősen tévesek!
Virágoskert
2011.03.14 20:40:27
@anobisz:
"Én semmiféle keresztelésről nem beszéltem. A keresztelés egy szertartás eszköz ezzel pecsételem le, hogy Isten mellet akarok dönteni. Eszköz de nem mindenható. Én ilyet soha nem mondtam, hogy az jut be a mennyországba aki megkeresztelkedik."
Tudom, hogy te ilyet nem mondtál, éppen azért mondom én! Röviden felvázoltam a katolikus tanítást az ember üdvösségére vonatkozóan. A túlvilági sors szempontjából kétféle ember van: keresztelt és kereszteletlen. Az előbb a lehetséges variációkat írtam le. Aki megkeresztelkedik az üdvözülhet, de el is kárhozhat, ha halálos bűnben hal meg. Ez csak felnőttekre érvényes. Ha egy megkeresztelt kisgyermek meghal azelőtt, mielőtt értelmének megfelelő használatára jutott volna (kb. 6 év), akkor ő biztosan üdvözül, hiszen a bűn elkövetéséhez mindenképpen szükséges az értelem. Ha egy kereszteletlen kisgyermek hal meg azelőtt, mielőtt értelmének megfelelő használatára juthatott volna, akkor ő az ún. limbuszra (limbus) fog kerülni. Tehát, nem kárhozik el, de a mennyek országába sem juthat be, hanem, ez egyfajta köztes, de mindenképpen teljesen és megszakítatlanul boldog létállapot. A kereszteletlen felnőttek sem mehetnek be a mennyek országába, ők is legfeljebb a limbusz állapotában részesülhetnek. Azonban, mivel ők felnőttként már eljutottak értelmük megfelelő használatára, szabad akaratuk által egyaránt dönthetnek Isten törvénye mellett és Isten törvénye ellen is. Aki számára felkínálkozott az Evangélium igazsága és a keresztség felvétele (mely által az Egyháznak tagjává válhatna), de azt egészen élete végéig elutasította, az elkárhozik. Akinek mindez nem kínálkozott fel ilyen kifejezett formában, azokat a minden ember lelkiismeretébe írt Isteni Törvény követése alapján ítéli meg Isten (üdvösség, vagy kárhozat). Nézz csak körül, hogy a pogányok is mennyi gonoszságra képesek! Természetesen, a keresztény emberek is lehetnek gonoszak, de büntetésük is nagyobb lesz, mint az Evangéliumot nem ismerőké.
Tudom, hogy a jobb lator sem keresztelkedett meg, és mégis üdvözült. Ezt vágykeresztségnek hívják. Megismerte Krisztust és mellette döntött. Egyébként, nem ő az egyedüli, akit a vágykeresztség üdvözített, a hagyomány több ilyen esetet is ismer. Ha valaki fel akarja venni a keresztséget, Krisztus és az Anyaszentegyház tanítása szerint kívánja élni az életét, de a keresztelő előtt váratlanul meghal, akkor az attól még nem fog elkárhozni. Tehát, ez a vágykeresztség, de mindenképpen szükséges hozzá a keresztség felvételének KIFEJEZETT szándéka.
A vízkeresztség nem valami "haszontalan rituálé", hanem üdvösségünknek kulcsa, az Egyház ezt mindig is így tanította az elmúlt 2000 évben. Ennek előképe Keresztelő Szent János keresztsége, de az igazi, Szentlélekben való keresztséget Krisztus szerezte meg nekünk. Dehát, ez még nem jelenti azt, hogy a keresztséghez ne volna szükséges a víz! Az a különbség, hogy Keresztelő Szent János keresztelése csak egy jelkép (előkép) volt, mely üdvösséget nem szerezhetett az embernek, Krisztus (vagyis az Anyaszentegyház) keresztsége viszont valódi keresztség, mely megnyitja a mennyek országát. Az meg hadd ne érdekelje a katolikusokat, hogy a buddhisták, meg az ezoterikus szabadgondolkodók mit mondanak és hogyan magyarázzák félre a Szentírásból kiaragadott részleteket a kereszténység fogalmaival (ima, szeretet, üdvösség, stb.) együtt. Írjatok magatoknak saját könyveket!
Én is hadd kérdezzek egyet: ha van reinkarnáció, akkor miért született közénk Krisztus?
"Én semmiféle keresztelésről nem beszéltem. A keresztelés egy szertartás eszköz ezzel pecsételem le, hogy Isten mellet akarok dönteni. Eszköz de nem mindenható. Én ilyet soha nem mondtam, hogy az jut be a mennyországba aki megkeresztelkedik."
Tudom, hogy te ilyet nem mondtál, éppen azért mondom én! Röviden felvázoltam a katolikus tanítást az ember üdvösségére vonatkozóan. A túlvilági sors szempontjából kétféle ember van: keresztelt és kereszteletlen. Az előbb a lehetséges variációkat írtam le. Aki megkeresztelkedik az üdvözülhet, de el is kárhozhat, ha halálos bűnben hal meg. Ez csak felnőttekre érvényes. Ha egy megkeresztelt kisgyermek meghal azelőtt, mielőtt értelmének megfelelő használatára jutott volna (kb. 6 év), akkor ő biztosan üdvözül, hiszen a bűn elkövetéséhez mindenképpen szükséges az értelem. Ha egy kereszteletlen kisgyermek hal meg azelőtt, mielőtt értelmének megfelelő használatára juthatott volna, akkor ő az ún. limbuszra (limbus) fog kerülni. Tehát, nem kárhozik el, de a mennyek országába sem juthat be, hanem, ez egyfajta köztes, de mindenképpen teljesen és megszakítatlanul boldog létállapot. A kereszteletlen felnőttek sem mehetnek be a mennyek országába, ők is legfeljebb a limbusz állapotában részesülhetnek. Azonban, mivel ők felnőttként már eljutottak értelmük megfelelő használatára, szabad akaratuk által egyaránt dönthetnek Isten törvénye mellett és Isten törvénye ellen is. Aki számára felkínálkozott az Evangélium igazsága és a keresztség felvétele (mely által az Egyháznak tagjává válhatna), de azt egészen élete végéig elutasította, az elkárhozik. Akinek mindez nem kínálkozott fel ilyen kifejezett formában, azokat a minden ember lelkiismeretébe írt Isteni Törvény követése alapján ítéli meg Isten (üdvösség, vagy kárhozat). Nézz csak körül, hogy a pogányok is mennyi gonoszságra képesek! Természetesen, a keresztény emberek is lehetnek gonoszak, de büntetésük is nagyobb lesz, mint az Evangéliumot nem ismerőké.
Tudom, hogy a jobb lator sem keresztelkedett meg, és mégis üdvözült. Ezt vágykeresztségnek hívják. Megismerte Krisztust és mellette döntött. Egyébként, nem ő az egyedüli, akit a vágykeresztség üdvözített, a hagyomány több ilyen esetet is ismer. Ha valaki fel akarja venni a keresztséget, Krisztus és az Anyaszentegyház tanítása szerint kívánja élni az életét, de a keresztelő előtt váratlanul meghal, akkor az attól még nem fog elkárhozni. Tehát, ez a vágykeresztség, de mindenképpen szükséges hozzá a keresztség felvételének KIFEJEZETT szándéka.
A vízkeresztség nem valami "haszontalan rituálé", hanem üdvösségünknek kulcsa, az Egyház ezt mindig is így tanította az elmúlt 2000 évben. Ennek előképe Keresztelő Szent János keresztsége, de az igazi, Szentlélekben való keresztséget Krisztus szerezte meg nekünk. Dehát, ez még nem jelenti azt, hogy a keresztséghez ne volna szükséges a víz! Az a különbség, hogy Keresztelő Szent János keresztelése csak egy jelkép (előkép) volt, mely üdvösséget nem szerezhetett az embernek, Krisztus (vagyis az Anyaszentegyház) keresztsége viszont valódi keresztség, mely megnyitja a mennyek országát. Az meg hadd ne érdekelje a katolikusokat, hogy a buddhisták, meg az ezoterikus szabadgondolkodók mit mondanak és hogyan magyarázzák félre a Szentírásból kiaragadott részleteket a kereszténység fogalmaival (ima, szeretet, üdvösség, stb.) együtt. Írjatok magatoknak saját könyveket!
Én is hadd kérdezzek egyet: ha van reinkarnáció, akkor miért született közénk Krisztus?
Rejtőző Isten a mi Istenünk, mondja a Biblia. „Isten azért rejtőzik, hogy keresésére ösztökéljen”, mondja Ágoston. És hozzáteszi: „És azért végtelen, hogy még akkor is tovább keressük, amikor már megtaláltuk.” Erich Przywara, német jezsuita…..
Virágoskert
2011.02.22 13:12:17
@iovianus:
A Szentháromság titkát még a legzseniálisabb teológusok sem képesek felfogni, még akkor sem, ha némelyikük, esetleg, ezt a látszatot próbálja kelteni. A teremtmények számára ez lehetetlen, és ez alól még az üdvözültek sem kivételek.
Emellett, tényleg nem ártana az "egyszerű laikusoknak" szóló hittan, hitismereti irodalom, vagy akár a hitvédelem fellendülése, hasonlóan a régebbi időkhöz.
A Szentháromság titkát még a legzseniálisabb teológusok sem képesek felfogni, még akkor sem, ha némelyikük, esetleg, ezt a látszatot próbálja kelteni. A teremtmények számára ez lehetetlen, és ez alól még az üdvözültek sem kivételek.
Emellett, tényleg nem ártana az "egyszerű laikusoknak" szóló hittan, hitismereti irodalom, vagy akár a hitvédelem fellendülése, hasonlóan a régebbi időkhöz.
Virágoskert
2011.02.22 21:23:23
@Pandit:
Szorosan véve, hitvédelem (vagy apologetika) alatt a teológia tudományának egyik ágát érem, amelynek célja a katolikus/keresztény hit legkülönfélébb hitigazságainak igazolása, "védelme". Ennek gyakorlata egészen az ősegyház korába visszanyúlik. A hitvédelem tárgya főként a pogány, görög filozófiai iskolák tanításainak cáfolata volt. A hitvédelem gyakran a hit igazságaival kapcsolatban felmerülő ellenvetésekre kíván cáfolatot adni. Amilyen mértékben elszaporodnak a tévtanok, olyan mértékben van szükség a hitvédelemre. Manapság a szellemi-világnézeti-vallási pluralizmus jelent kihívást. Egy buddhista, vagy egy harcos agnosztikus számára nem lesz elég pusztán a hitigazságok felsorolása, hanem szükség van arra, hogy az apologéták - ha kell, akadémikus módszerekkel - tételesen rámutassanak arra, hogy az említett világnézetek hol és miért tévednek.
"Régebbi idők" alatt pedig a klasszikus népegyház korát értem, mondjuk XX. század közepéig bezárólag. Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy akkor még minden tökéletes volt, de úgy veszem észre, hogy régebben, összességében nagyobb gondot fordítottak az "egyszerűbb" rétegek hitoktatására. Nem kritikai szándékkal mondom ezt, csak egyetértettem az előttem szólóval, észrevétel szintjén.
Szorosan véve, hitvédelem (vagy apologetika) alatt a teológia tudományának egyik ágát érem, amelynek célja a katolikus/keresztény hit legkülönfélébb hitigazságainak igazolása, "védelme". Ennek gyakorlata egészen az ősegyház korába visszanyúlik. A hitvédelem tárgya főként a pogány, görög filozófiai iskolák tanításainak cáfolata volt. A hitvédelem gyakran a hit igazságaival kapcsolatban felmerülő ellenvetésekre kíván cáfolatot adni. Amilyen mértékben elszaporodnak a tévtanok, olyan mértékben van szükség a hitvédelemre. Manapság a szellemi-világnézeti-vallási pluralizmus jelent kihívást. Egy buddhista, vagy egy harcos agnosztikus számára nem lesz elég pusztán a hitigazságok felsorolása, hanem szükség van arra, hogy az apologéták - ha kell, akadémikus módszerekkel - tételesen rámutassanak arra, hogy az említett világnézetek hol és miért tévednek.
"Régebbi idők" alatt pedig a klasszikus népegyház korát értem, mondjuk XX. század közepéig bezárólag. Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy akkor még minden tökéletes volt, de úgy veszem észre, hogy régebben, összességében nagyobb gondot fordítottak az "egyszerűbb" rétegek hitoktatására. Nem kritikai szándékkal mondom ezt, csak egyetértettem az előttem szólóval, észrevétel szintjén.
Virágoskert
2011.02.23 15:46:18
@peppe80:
Akkor olvass hitvédelmi iratokat, ill. tanulmányozd a régi, neves egyházdoktorok, teológusok, ókeresztény írók, skolasztikusok, stb. munkáit! Tertulliánuszt, Szent Jusztinuszt, Alexandriai Szent Kelement, Órigenészt, Szent Iréneuszt, Szent Ágostont, Aquinói Szent Tamást, vagy éppen a XX. századi Bangha Béla, Prohászka Ottokár, Schütz Antal hasonló írásait. Olvashatsz hívő természettudósoktól is, mint pl. Pascal. Sajnos, én nem tudok neked magas színvonalú igazolásokat, vagy éppen cáfolatokat adni, merthogy nem vagyok sem apologéta, sem képzett teológus, csak, amolyan laikus érdeklődő.
Az interneten megvan Bangha Béla ismert műve, bár ez különösebben nem tudományos igényű, inkább az egyszerűbb emberek, egyszerűbb kérdéseire és ellenvetéseire válaszol:
mek.niif.hu/05300/05394/05394.htm
Aztán, van itt egy magyar apologetikai oldal, de ez sajnos protestáns. Azonban, a keresztény hit alapvető igazságait ők is vallják, ezért - bizonyos keretek között - a katolikus hitvédlemhez is jól használható az oldal.
www.apologia.hu/xtianity/main.html
Hozzá kell tenni, az igazán művelt és felvilágosult szellemeket ezek sem elégítik ki. Ha a hit igazságait nem sikerül kínos pontossággal, szigorúan a matematikában megszokott módszerekkel bizonyítani (úgy, mint mondjuk valamelyik nevezetes tételt), akkor az automatikusan egy nevetséges "középkori babonává" válik a szemükben, melyekkel a papok legfeljebb az írástudatlan, műveletlen és hiszékeny népeket tudták megvezetni.
Akkor olvass hitvédelmi iratokat, ill. tanulmányozd a régi, neves egyházdoktorok, teológusok, ókeresztény írók, skolasztikusok, stb. munkáit! Tertulliánuszt, Szent Jusztinuszt, Alexandriai Szent Kelement, Órigenészt, Szent Iréneuszt, Szent Ágostont, Aquinói Szent Tamást, vagy éppen a XX. századi Bangha Béla, Prohászka Ottokár, Schütz Antal hasonló írásait. Olvashatsz hívő természettudósoktól is, mint pl. Pascal. Sajnos, én nem tudok neked magas színvonalú igazolásokat, vagy éppen cáfolatokat adni, merthogy nem vagyok sem apologéta, sem képzett teológus, csak, amolyan laikus érdeklődő.
Az interneten megvan Bangha Béla ismert műve, bár ez különösebben nem tudományos igényű, inkább az egyszerűbb emberek, egyszerűbb kérdéseire és ellenvetéseire válaszol:
mek.niif.hu/05300/05394/05394.htm
Aztán, van itt egy magyar apologetikai oldal, de ez sajnos protestáns. Azonban, a keresztény hit alapvető igazságait ők is vallják, ezért - bizonyos keretek között - a katolikus hitvédlemhez is jól használható az oldal.
www.apologia.hu/xtianity/main.html
Hozzá kell tenni, az igazán művelt és felvilágosult szellemeket ezek sem elégítik ki. Ha a hit igazságait nem sikerül kínos pontossággal, szigorúan a matematikában megszokott módszerekkel bizonyítani (úgy, mint mondjuk valamelyik nevezetes tételt), akkor az automatikusan egy nevetséges "középkori babonává" válik a szemükben, melyekkel a papok legfeljebb az írástudatlan, műveletlen és hiszékeny népeket tudták megvezetni.
Ujjongjunk az Úrban, kedveseim, és a lélek gyönyörködésével vigadozzunk. Mert felragyogott nekünk az új váltság napja, mely helyreállítja a régi üdvöt, s megszerzi az örök boldogságot. Az év körforgásával megújul számunkra üdvösségünknek misztériuma, mely kezdettől…..
Karácsony Jézus születésének, azaz Isten megtestesülésének, emberré válásának ünnepe a keresztények számára. Széleskörben elterjedt tévhit, hogy a kereszténység elveti az anyagot, ami szerinte gonosz, és csak az önsanyargatást propagálja, elveti a szexet és az evilági…..
Jövőre kitiltják a koldusokat - akkor hova mennek? címmel az index.hu dívány társportáljára ma délután került fel az alábbi beszámoló arról a koldulás-konferenciáról, amelyet a jezsuiták szerveztek a Párbeszéd Házában. A cikk jól összefoglalja az ott elhangzottakat. Kedves…..
Virágoskert
2010.12.16 18:27:46
@kis_csirke:
Egyetértek veled, magam is kifejezetten sok olyan "pogányról" tudok, akik önzetlenül és igen komolyan gyakorolják az irgalmasság cselekedeteit. Ráadásul, az ilyen emberek ezt nem is parancsként teszik, hanem a lelkiismeretükbe írt term. erkölcsi törvény szavát követve jutnak el idáig. Amit írtam, inkább úgy értettem, hogy "a pogányok közül a keményszívűek". Távolról sem minden "hitetlen" viselkedik így, viszont manapság sajnos nem elhanyagolható azoknak az aránya sem, akik életvitelszerűen űzik az irgalmatlanságot.
Egyetértek veled, magam is kifejezetten sok olyan "pogányról" tudok, akik önzetlenül és igen komolyan gyakorolják az irgalmasság cselekedeteit. Ráadásul, az ilyen emberek ezt nem is parancsként teszik, hanem a lelkiismeretükbe írt term. erkölcsi törvény szavát követve jutnak el idáig. Amit írtam, inkább úgy értettem, hogy "a pogányok közül a keményszívűek". Távolról sem minden "hitetlen" viselkedik így, viszont manapság sajnos nem elhanyagolható azoknak az aránya sem, akik életvitelszerűen űzik az irgalmatlanságot.
Virágoskert
2010.12.16 18:29:41
Egyre gyakrabban tapasztalom, hogy katolikus körökben is milyen népszerűségre tett szert Badiny Jós Ferenc munkássága és elméletei. Sokan úgy látják, hogy keresztény hitük és magyarságtudatuk elmélyítését szolgálja az emigrációból 2001-ben hazatért, és 3 éve elhunyt szerző, aki egyébként elhagyta a…..
Virágoskert
2010.12.29 00:51:23
@thotferi:
Én vitatkoznék azzal, hogy az iszlám világnak ne volnának egyértelműen világuraloma törő tervei, igényei. Jelenleg is, Európában egy dinamikus iszlamizálódási folyamatnak lehetünk szemlélői. Nem élek azzal a közhellyel, hogy az erőszakos eszközöket is említsem, a harci taktika most elsősorban a "demográfiai hadviselés". Eltervezték, hogy végre "igaz hitre" térítik a "tisztátalan Szentháromság-hívőket", ill. az istenteleneket, a vallástalanokat pedig elvezetik az ő istenükhöz. Nem a levegőbe beszélek, már a nyugat-európai államok multikulturális szellemiségű vezetői is kongatni kezdik a vészharangot. Az alábbi videó is a fentieket igazolja:
magyarkurir.hu/hirek/video-mi-zajlik-parizs-utcain
Célzatos anyagi kisemmizésre, kvázi gyarmatosításra ugyan nem törekszenek, de - azt hiszem - mindannyiunknak vannak fogalmai arról, hogy mi a sorsa azoknak, akik nem kérnek a mohamedán világ harcos ágazatának tündöklő magasságokban szárnyaló erkölcsi rendszeréből, vallásából. Egy keresztény ember nem mondhat igent más vallás erkölcsi rendszerére, akkor sem, ha annak parancsai sokban hasonlítanak a keresztény értékrendhez, ill. akármilyen katonás rendben, irigylésre méltó módon működő társadalmakat és "tejjel-mézzel folyó országokat" is épített magának az iszlám világ keleten. Hiszen, az igenis hamis vallás (úgy, ahogyan az összes többi).
Szándékosan hagytam el a "Római" jelzőt a Katolikus Egyház nevéből. Ugyanis, vannak a latin rítustól eltérő, más rítusú katolikus részegyházak is (pl. görög, örmény, szír, káld, kopt, stb. katolikusok). Igaz, ők mindannyian egységben vannak a római pápával.
Végezetül, valóban csak a látható Egyházhoz tartozás kritériumait soroltam fel. Vannak emberek, akiket bizonyos informális, "láthatatlan" kötelékek fűzhetnek az Egyházhoz (az egyetlenhez, a láthatóhoz). Azok, akiknek nem hirdették hitelt érdemlően az Evangéliumot, ill. akik számára nem kínáltatott fel a formális egyháztagság lehetősége, de mindezek ellenére a lelkiismeretükbe írt isteni parancsot követik. Ők ezekkel a lazább kötelékekkel az Egyházhoz tartoznak, és az üdvösségükhöz szükséges kegyelmeket az Egyházon keresztül kapják. Akik számára a szóban forgó lehetőség felkínáltatik, de azt elutasítják, nem tartoznak az Egyházhoz. Akik pedig nem maradnak meg benne (pl. szakadárok, eretnekek, hithagyók), azokra is ugyanez érvényes. Extra Ecclesiam Nulla Salus!
Én vitatkoznék azzal, hogy az iszlám világnak ne volnának egyértelműen világuraloma törő tervei, igényei. Jelenleg is, Európában egy dinamikus iszlamizálódási folyamatnak lehetünk szemlélői. Nem élek azzal a közhellyel, hogy az erőszakos eszközöket is említsem, a harci taktika most elsősorban a "demográfiai hadviselés". Eltervezték, hogy végre "igaz hitre" térítik a "tisztátalan Szentháromság-hívőket", ill. az istenteleneket, a vallástalanokat pedig elvezetik az ő istenükhöz. Nem a levegőbe beszélek, már a nyugat-európai államok multikulturális szellemiségű vezetői is kongatni kezdik a vészharangot. Az alábbi videó is a fentieket igazolja:
magyarkurir.hu/hirek/video-mi-zajlik-parizs-utcain
Célzatos anyagi kisemmizésre, kvázi gyarmatosításra ugyan nem törekszenek, de - azt hiszem - mindannyiunknak vannak fogalmai arról, hogy mi a sorsa azoknak, akik nem kérnek a mohamedán világ harcos ágazatának tündöklő magasságokban szárnyaló erkölcsi rendszeréből, vallásából. Egy keresztény ember nem mondhat igent más vallás erkölcsi rendszerére, akkor sem, ha annak parancsai sokban hasonlítanak a keresztény értékrendhez, ill. akármilyen katonás rendben, irigylésre méltó módon működő társadalmakat és "tejjel-mézzel folyó országokat" is épített magának az iszlám világ keleten. Hiszen, az igenis hamis vallás (úgy, ahogyan az összes többi).
Szándékosan hagytam el a "Római" jelzőt a Katolikus Egyház nevéből. Ugyanis, vannak a latin rítustól eltérő, más rítusú katolikus részegyházak is (pl. görög, örmény, szír, káld, kopt, stb. katolikusok). Igaz, ők mindannyian egységben vannak a római pápával.
Végezetül, valóban csak a látható Egyházhoz tartozás kritériumait soroltam fel. Vannak emberek, akiket bizonyos informális, "láthatatlan" kötelékek fűzhetnek az Egyházhoz (az egyetlenhez, a láthatóhoz). Azok, akiknek nem hirdették hitelt érdemlően az Evangéliumot, ill. akik számára nem kínáltatott fel a formális egyháztagság lehetősége, de mindezek ellenére a lelkiismeretükbe írt isteni parancsot követik. Ők ezekkel a lazább kötelékekkel az Egyházhoz tartoznak, és az üdvösségükhöz szükséges kegyelmeket az Egyházon keresztül kapják. Akik számára a szóban forgó lehetőség felkínáltatik, de azt elutasítják, nem tartoznak az Egyházhoz. Akik pedig nem maradnak meg benne (pl. szakadárok, eretnekek, hithagyók), azokra is ugyanez érvényes. Extra Ecclesiam Nulla Salus!
Virágoskert
2010.12.29 13:37:48
@egyérintő:
Én is elindítottam a belinkelt videót. Az előadó részéről, kb. 10:50-től kezdve, hallható egy érdekes megállapítás. Azt állítja, hogy, ha Attila király halálának a Képes Krónika szerint feltételezett dátumához, 454-hez hozzáadunk 104 évet (ugyanis, a Képes Krónika szerint a honfoglalás Attila halála után 104 évvel következett be), akkor "549-et" kapunk. Aztán, mindjárt azt is kifejti, hogyha a Kézai Simon krónikájából ismert, a honfoglalás időpontjaként megjelölt, a Képes Krónikáétól nagyban eltérő, 872-es dátumot vesszük, majd abból kivonjuk Nagy Sándor halálának dátumát, azaz 323-at, akkor pont kijön az előbbi 549-es évszám. Ez így valóban meglepő és figyelemre méltó. A probléma csak az, hogy 454+104 = 558, nem pedig 549! Esetleg, eltévesztett valamit az előadó (remélem, hogy ez történt), vagy, netán azt feltételezi, hogy senki sem számol majd utána az egyszerre felvonultatott, rengeteg számadat kavalkádjában? Persze, az is lehet, hogy a matematikát is meghamisították a középkori kolostorok mélyén körmölő gonosz szerzetesek. Talán, az író következő könyve már éppen ezzel fog foglalkozni.
Én is elindítottam a belinkelt videót. Az előadó részéről, kb. 10:50-től kezdve, hallható egy érdekes megállapítás. Azt állítja, hogy, ha Attila király halálának a Képes Krónika szerint feltételezett dátumához, 454-hez hozzáadunk 104 évet (ugyanis, a Képes Krónika szerint a honfoglalás Attila halála után 104 évvel következett be), akkor "549-et" kapunk. Aztán, mindjárt azt is kifejti, hogyha a Kézai Simon krónikájából ismert, a honfoglalás időpontjaként megjelölt, a Képes Krónikáétól nagyban eltérő, 872-es dátumot vesszük, majd abból kivonjuk Nagy Sándor halálának dátumát, azaz 323-at, akkor pont kijön az előbbi 549-es évszám. Ez így valóban meglepő és figyelemre méltó. A probléma csak az, hogy 454+104 = 558, nem pedig 549! Esetleg, eltévesztett valamit az előadó (remélem, hogy ez történt), vagy, netán azt feltételezi, hogy senki sem számol majd utána az egyszerre felvonultatott, rengeteg számadat kavalkádjában? Persze, az is lehet, hogy a matematikát is meghamisították a középkori kolostorok mélyén körmölő gonosz szerzetesek. Talán, az író következő könyve már éppen ezzel fog foglalkozni.
Virágoskert
2010.12.29 15:55:33
@egyérintő:
Tehát, Attila király biztosan 453/454-ben hunyt el, de a Képes Krónika, tévesen, 445-öt állít, mert véletlenül összecseréltek két számjegyet. Így valóban kijön az 549 is. Egyébként, 10:30-nál egy tévesztés történt: az előadó véletlenül 454-et mond, pedig 445-öt akar mondani. Ezt a néző azonban akkor még nem tudhatja. Fontosabb kérdés, hogy a Képes Krónika 104 éve jól van-e megállapítva?
I. A 104 év valóban helyes, tehát csak a kezdődátumot, a helyes 454-et másították meg később 445-re egy számjegycserével, de a 104-et ugyanakkor már nem igazították ki (113-ra). Ekkor a valóság az volna, hogy 558-ban volt a honfoglalás. Ez feltételezi azt, hogy a számjegycsere egy óvatlan tévedés eredménye, melyet később sem vettek észre.
II. A helyes 454-gyel eredetileg 95 év szerepelt, de a számjegycsere után ezt kiigazították 104 évre, hogy kiadódjon a valóságos, 549-es évszám. Ez feltételezi, hogy a számjegycsere nem lehetett puszta tévedés, hiszen még az eredeti 95-öt is 104-re másították.
Engem, mondjuk az is érdekelne, hogy a Képes Krónika ténylegesen 445-öt jelöl-e meg Attila halálának dátumául. Sajnos, eddig csak a Képes Krónika lapjainak fényképes másolataira találtam rá, a középkori latin kódexírást pedig nem tudom olvasni.
Tehát, Attila király biztosan 453/454-ben hunyt el, de a Képes Krónika, tévesen, 445-öt állít, mert véletlenül összecseréltek két számjegyet. Így valóban kijön az 549 is. Egyébként, 10:30-nál egy tévesztés történt: az előadó véletlenül 454-et mond, pedig 445-öt akar mondani. Ezt a néző azonban akkor még nem tudhatja. Fontosabb kérdés, hogy a Képes Krónika 104 éve jól van-e megállapítva?
I. A 104 év valóban helyes, tehát csak a kezdődátumot, a helyes 454-et másították meg később 445-re egy számjegycserével, de a 104-et ugyanakkor már nem igazították ki (113-ra). Ekkor a valóság az volna, hogy 558-ban volt a honfoglalás. Ez feltételezi azt, hogy a számjegycsere egy óvatlan tévedés eredménye, melyet később sem vettek észre.
II. A helyes 454-gyel eredetileg 95 év szerepelt, de a számjegycsere után ezt kiigazították 104 évre, hogy kiadódjon a valóságos, 549-es évszám. Ez feltételezi, hogy a számjegycsere nem lehetett puszta tévedés, hiszen még az eredeti 95-öt is 104-re másították.
Engem, mondjuk az is érdekelne, hogy a Képes Krónika ténylegesen 445-öt jelöl-e meg Attila halálának dátumául. Sajnos, eddig csak a Képes Krónika lapjainak fényképes másolataira találtam rá, a középkori latin kódexírást pedig nem tudom olvasni.
A brit Robert Edwards nyerte az idei orvosi Nobel-díjat - jelentette be hétfő délelőtt a kitüntetést odaítélő stockholmi bizottság, amely azzal indokolta döntését, hogy a mesterséges megtermékenyítés úttörőjének számító kutató munkássága mérföldkövet jelent a modern…..
Virágoskert
2010.12.12 12:27:28
@khamul:
Igen, így már értelek. Egy kicsit megpróbáltam utána nézni ennek. Remélem, hogy jól értelmezem. A "teljes neme szerint halálos bűn" felosztás azt jelenti, hogy az adott bűnös cselekedetet a tárgyának csekélysége (amire irányul) semmilyen körülmények között nem teheti bocsánatossá, ellentétben bizonyos bűnökkel, melyeket tárgyuk csekélysége bocsánatossá tehet (pl. valakinek a gyümölcsfája alól eltulajdonítani egy rothadt cseresznyét, nem halálos bűn, a tárgy csekélysége miatt). A "saját neme szerint halálos bűnöket" a tárgyuk tehát nem, legfeljebb a cselekedet valamilyen tökéletlensége (teljes megfontoltság, ill. tudatlanság) teheti csak bocsánatossá. Azt nem tudom teljes biztonsággal megmondani, hogy a mesterséges fogamzásgátlás ilyen-e, de én erősen valószínűnek tartom, hogy igen. (Hiszen, nem lehet csak "kis mértékben" megakadályozni a fogamzást.) Van még a "lényegéből fakadóan", vagy "önmagában rossz" cselekedet", amely az előbbi kategóriához hasonló, és akkor keletkezik, ha a tettbe belső ellentmondás vegyül, vagyis a tett saját, eredeti céljával ellentétbe kerül. Ezeket pedig a szándék, vagy a cél esetleges jósága, ill. a körülmények azok, amelyek nem tehetik megengedetté. Ezen besorolás a mest. fogamzásgátlásra szükségszerűen igaz. (Az aktus eredeti, kettős célja az életadás és a szeretet kifejezése, de a mest. fogamzásgátlás a cselekedetet egyik eredeti céljától tevékenyen megfosztja, ezért válik önmagában rosszá, ezért azt semmilyen szándék, cél, körülmény nem szentesítheti.)
Egyébként, jó volna a fentiekről még egy hivatásos teológust, leginkább egy atyát is megkérdezni, mert nekem nincsen sem ilyen képzettségem, sem pedig teljes rálátásom az összetettebb erkölcstani kérdésekre. Én csak azt tudom mondani, amit olvasok, ill. pusztán a szakkönyvek böngészésébe nem is lehet maradéktalanul bezárni a mindennapi élet sokszor igen bonyolult helyzeteit.
Igen, így már értelek. Egy kicsit megpróbáltam utána nézni ennek. Remélem, hogy jól értelmezem. A "teljes neme szerint halálos bűn" felosztás azt jelenti, hogy az adott bűnös cselekedetet a tárgyának csekélysége (amire irányul) semmilyen körülmények között nem teheti bocsánatossá, ellentétben bizonyos bűnökkel, melyeket tárgyuk csekélysége bocsánatossá tehet (pl. valakinek a gyümölcsfája alól eltulajdonítani egy rothadt cseresznyét, nem halálos bűn, a tárgy csekélysége miatt). A "saját neme szerint halálos bűnöket" a tárgyuk tehát nem, legfeljebb a cselekedet valamilyen tökéletlensége (teljes megfontoltság, ill. tudatlanság) teheti csak bocsánatossá. Azt nem tudom teljes biztonsággal megmondani, hogy a mesterséges fogamzásgátlás ilyen-e, de én erősen valószínűnek tartom, hogy igen. (Hiszen, nem lehet csak "kis mértékben" megakadályozni a fogamzást.) Van még a "lényegéből fakadóan", vagy "önmagában rossz" cselekedet", amely az előbbi kategóriához hasonló, és akkor keletkezik, ha a tettbe belső ellentmondás vegyül, vagyis a tett saját, eredeti céljával ellentétbe kerül. Ezeket pedig a szándék, vagy a cél esetleges jósága, ill. a körülmények azok, amelyek nem tehetik megengedetté. Ezen besorolás a mest. fogamzásgátlásra szükségszerűen igaz. (Az aktus eredeti, kettős célja az életadás és a szeretet kifejezése, de a mest. fogamzásgátlás a cselekedetet egyik eredeti céljától tevékenyen megfosztja, ezért válik önmagában rosszá, ezért azt semmilyen szándék, cél, körülmény nem szentesítheti.)
Egyébként, jó volna a fentiekről még egy hivatásos teológust, leginkább egy atyát is megkérdezni, mert nekem nincsen sem ilyen képzettségem, sem pedig teljes rálátásom az összetettebb erkölcstani kérdésekre. Én csak azt tudom mondani, amit olvasok, ill. pusztán a szakkönyvek böngészésébe nem is lehet maradéktalanul bezárni a mindennapi élet sokszor igen bonyolult helyzeteit.
Virágoskert
2010.12.16 19:11:05
@khamul:
Arról, hogy a kérdést mennyire veszik komolyan a gyóntatók, lelkipásztorok, nincsen információm. Én reménykedem, hogy komolyan veszik és nem a bűn feletti egyszerű átnézéssel, hanem az egyéni problémákra szabott, a lehetőségekhez mért legmegfelelőbb lelki vezetés nyújtásával kívánják orvosolni a problémákat.
@álomfejtő:
Tudom, hogy leginkább az általad említett okok adják a téma kényességét, tudom, hogy a hitüket komolyan vevő hívek számára nem a "féktelen, buja ösztönök" kiélésének hiánya jelenti a fő problémát az önmegtartóztatás során. Egy családban e kérdésnek sokrétű lelki, illetve praktikai dimenziói is vannak. Úgy gondolom, ha egy házaspár úgy ítéli meg, hogy egy újabb gyermek vállalása komolyan veszélyeztetné a család anyagi biztonságát és lelki jólétét, akkor a természetes családtervezés jó megoldás lehet. Ez nem kívánja meg a teljes önmegtartóztatást, csak az időszakosat. Ha pedig a biológia vizeire evezünk, akkor láthatjuk, hogy igen jó "hatásfokú", fejlett természetes módszerek állnak a katolikus párok rendelkezésére. Azt is tudom, hogy a hétköznapi életben nem elég pusztán az erkölcstan tankönyvi idézgetése, hanem a gondok egyénekre szabott megoldására is szükség van. Komoly, imádságos lelki emberek nagyon sokat tudnak ebben segíteni, illetve a testi vágyak megfékezésében is, ha valakinek esetleg mégis ez volna a fő küzdelme.
Arról, hogy a kérdést mennyire veszik komolyan a gyóntatók, lelkipásztorok, nincsen információm. Én reménykedem, hogy komolyan veszik és nem a bűn feletti egyszerű átnézéssel, hanem az egyéni problémákra szabott, a lehetőségekhez mért legmegfelelőbb lelki vezetés nyújtásával kívánják orvosolni a problémákat.
@álomfejtő:
Tudom, hogy leginkább az általad említett okok adják a téma kényességét, tudom, hogy a hitüket komolyan vevő hívek számára nem a "féktelen, buja ösztönök" kiélésének hiánya jelenti a fő problémát az önmegtartóztatás során. Egy családban e kérdésnek sokrétű lelki, illetve praktikai dimenziói is vannak. Úgy gondolom, ha egy házaspár úgy ítéli meg, hogy egy újabb gyermek vállalása komolyan veszélyeztetné a család anyagi biztonságát és lelki jólétét, akkor a természetes családtervezés jó megoldás lehet. Ez nem kívánja meg a teljes önmegtartóztatást, csak az időszakosat. Ha pedig a biológia vizeire evezünk, akkor láthatjuk, hogy igen jó "hatásfokú", fejlett természetes módszerek állnak a katolikus párok rendelkezésére. Azt is tudom, hogy a hétköznapi életben nem elég pusztán az erkölcstan tankönyvi idézgetése, hanem a gondok egyénekre szabott megoldására is szükség van. Komoly, imádságos lelki emberek nagyon sokat tudnak ebben segíteni, illetve a testi vágyak megfékezésében is, ha valakinek esetleg mégis ez volna a fő küzdelme.
Virágoskert
2010.12.17 23:41:48
@álomfejtő:
Az jutott eszembe, hogy van egy olyan "elv", hogy a Jóisten senkitől sem kíván lehetetlen dolgot. Ezt Loyolai Szent Ignác is sokszor emlegette. Számomra ez az egyszerű, triviális gondolat sokszor ad erőt. Ebből az elvből kiindulva, lennie kell olyan megoldásnak is, amely mellett nem sérül a keresztény házasság harmóniája, a család testi-lelki egészsége. Én hiszem, hogy a Jóisten a különféle parancsolatok által nem azt kívánja a katolikus pároktól, hogy azok elviselhetetlen terheket hordozzanak, elhidegüljenek egymástól, sőt, még pszichiátriai deformációkat is szerezzenek. Idézzük fel gyakran, hogy - végső soron - minden parancs a szeretetet szolgálja, tehát azok bizonyosan, sohasem lehetnek öncélúak. Próbáljuk felfedezni, hogy a házasélet, ill. a születésszabályozó eszközök ezen szabályozása hogyan, miként szolgálja a szeretetet, kit, mit és mitől védelmez. Boldogabb, kiegyensúlyozottabb lenne-e az életem, a házasságom, ha a mest. módszereket is használnám? Próbáljunk másként tekinteni a bizonyos tiltásokra, mint zord, életidegen, rigorista, minden életörömöt kiölő, felesleges parancsolatra. Ha mégsem így teszünk, akkor az valószínűleg, előbb-utóbb egyfajta belső lázadásba fog torkollani. Próbáljuk meg értékelni, hogy az Egyház és a hivatalos teológia a földi örömök szabályozásának terén mindig is józan és mértékletes álláspontot képviselt. Tudom, hogy távolról könnyű okosnak lenni. Én mindenképpen egy komoly, nagy tudású lelkivezetőt és imádságos elmélyülést javasolnék, ill. a Szentségek gyakori vételezését. Nem szabad alábecsülni ezek kegyelmi hatásait! Ennél többet sajnos nem tudok tanácsolni, ezen bonyolult problémákhoz én meglehetősen kevés vagyok. Ahogy írtam is, egy bölcs és tapasztalt, Krisztusban mélyen gyökerező ember segítsége volna szükséges.
Az jutott eszembe, hogy van egy olyan "elv", hogy a Jóisten senkitől sem kíván lehetetlen dolgot. Ezt Loyolai Szent Ignác is sokszor emlegette. Számomra ez az egyszerű, triviális gondolat sokszor ad erőt. Ebből az elvből kiindulva, lennie kell olyan megoldásnak is, amely mellett nem sérül a keresztény házasság harmóniája, a család testi-lelki egészsége. Én hiszem, hogy a Jóisten a különféle parancsolatok által nem azt kívánja a katolikus pároktól, hogy azok elviselhetetlen terheket hordozzanak, elhidegüljenek egymástól, sőt, még pszichiátriai deformációkat is szerezzenek. Idézzük fel gyakran, hogy - végső soron - minden parancs a szeretetet szolgálja, tehát azok bizonyosan, sohasem lehetnek öncélúak. Próbáljuk felfedezni, hogy a házasélet, ill. a születésszabályozó eszközök ezen szabályozása hogyan, miként szolgálja a szeretetet, kit, mit és mitől védelmez. Boldogabb, kiegyensúlyozottabb lenne-e az életem, a házasságom, ha a mest. módszereket is használnám? Próbáljunk másként tekinteni a bizonyos tiltásokra, mint zord, életidegen, rigorista, minden életörömöt kiölő, felesleges parancsolatra. Ha mégsem így teszünk, akkor az valószínűleg, előbb-utóbb egyfajta belső lázadásba fog torkollani. Próbáljuk meg értékelni, hogy az Egyház és a hivatalos teológia a földi örömök szabályozásának terén mindig is józan és mértékletes álláspontot képviselt. Tudom, hogy távolról könnyű okosnak lenni. Én mindenképpen egy komoly, nagy tudású lelkivezetőt és imádságos elmélyülést javasolnék, ill. a Szentségek gyakori vételezését. Nem szabad alábecsülni ezek kegyelmi hatásait! Ennél többet sajnos nem tudok tanácsolni, ezen bonyolult problémákhoz én meglehetősen kevés vagyok. Ahogy írtam is, egy bölcs és tapasztalt, Krisztusban mélyen gyökerező ember segítsége volna szükséges.
1981 óta a "medjugorjei történet" megosztja a vallási közösségeket; folyik a vita a világ katolikusai körében arról, hogy vajon Mária állítólagos "megjelenései", a hat "látnokkal" állandóan közölt "üzenetei" hitelesek-e. A háttérben…..
Virágoskert
2010.11.12 21:15:12
@csaba carmarthen:
Üdv! Tudom, hogy nem hozzám szóltál. Mégis, szeretnék kérdezni valamit, de kérlek, semmi esetre se vedd sértésnek, vagy személyeskedésnek! (Komolyan.)
Olvastad-e már Montforti Grignon Szent Lajos valamelyik művét (pl. A tökéletes Mária-tisztelet címűt) huzamosabban, összefüggően, nem pedig csak Tőle származó, rövidebb-hosszabb idézeteket és részleteket, bizonyos műveinek szövegkörnyezetéből kiragadva azokat? Én olvastam a fent említett Tökéletes Mária-tiszteletet, és Szent Lajos műveiből számomra egy homlokegyenest ellenkező Máriás lelkület rajzolódik ki, mint amilyen a Medjugorje-jelenség köré szövődött. És, úgy gondolom, ez nem pusztán a saját, szubjektív értelmezésem miatt van így.
Illetve, tudod-e, hogy Hans Urs von Balthasar teológiájának valójában milyen híre, mekkora fajsúlya a komoly teológusok között? Tehát, nem a személyéről beszélek, hanem kizárólag a teológiájáról.
Üdv! Tudom, hogy nem hozzám szóltál. Mégis, szeretnék kérdezni valamit, de kérlek, semmi esetre se vedd sértésnek, vagy személyeskedésnek! (Komolyan.)
Olvastad-e már Montforti Grignon Szent Lajos valamelyik művét (pl. A tökéletes Mária-tisztelet címűt) huzamosabban, összefüggően, nem pedig csak Tőle származó, rövidebb-hosszabb idézeteket és részleteket, bizonyos műveinek szövegkörnyezetéből kiragadva azokat? Én olvastam a fent említett Tökéletes Mária-tiszteletet, és Szent Lajos műveiből számomra egy homlokegyenest ellenkező Máriás lelkület rajzolódik ki, mint amilyen a Medjugorje-jelenség köré szövődött. És, úgy gondolom, ez nem pusztán a saját, szubjektív értelmezésem miatt van így.
Illetve, tudod-e, hogy Hans Urs von Balthasar teológiájának valójában milyen híre, mekkora fajsúlya a komoly teológusok között? Tehát, nem a személyéről beszélek, hanem kizárólag a teológiájáról.
Virágoskert
2010.11.23 22:49:57
@egyérintő:
Most a 'Medjugorje-cirkusztól' függetlenül, hadd osszak meg ehhez néhány további gondolatot, például Montforti Grignon Szent Lajostól.
"Tökéletesebb, mert alázatosabb, Istenhez nem özvetlenül, hanem közbenjáró által közelednünk. Minthogy természetünk olyannyira romlott, ... hogy Istenhez eljussunk, nem támaszkodhatunk saját munkánkra, igyekezetünkre, előkészületünkre, mert minden jócselekedetünk szennyes és oly csekély értékű Isten előtt, hogy mindezek nehezen bírhatják arra, hogy meghallgasson bennünket és velünk egyesüljön. Mert nem ok nélkül adott nekünk Isten közvetítőket Fölségénél. Látta ugyanis méltatlanságunkat és képtelenségünket és megkönyörült rajtunk és, hogy irgalmasságához eljuthassunk, hatalmas közbenjárókat adott nekünk nagy Fölségéhez. Ezeket a közbenjárókat mellőzni és minden ajánlás nélkül közvetlenül közeledni Fölségéhez, azt jelenti, hogy nincs alázatosságunk; azt jelenti, hogy nincs tiszteletünk a fölséges és szent Istennel szemben; azt jelenti, hogy a Királyok Királyát kevesebbre becsüljük, mint egy földi királyt, vagy fejedelmet, akihez közbenjáró barát nélkül nem közelednénk."
"Nincs-e azonban szükségünk közbenjáróra magánál a Közbenjárónál is? Elég nagy-e a tisztaságunk ahhoz, hogy önállóan és közvetlenül egyesüljünk Vele? Nem Isten-e Ő, aki Atyjához mindenben hasonló, következőleg a Legszentebb, és a tiszteletre éppoly méltó, mint az Atyja? Ha Ő végtelen szeretetében kezesünk és közbenájórnk lett Istennél, Atyjánál, hogy Őt megengesztelje és Neki tartozásunkat kifizesse, kevesebb tiszteletet és félelmet kell-e ezért Fölsége és Szentsége iránt tanúsítanunk?"
A katolikusok a Szűzanyához fordulnak közbenjárásért, segítségért, mert Jézus Krisztus végtelen nagyságától való félelemből, ill. alacsonyságuk és bűneik miatt félnek közvetlenül az Ő isteni Színe elé járulni.
"Ő jó és gyöngéd; nincs rajta semmi szigorú, semmi félelmetes, semmi, ami túlságosan fenséges és vakító. Nem nap Ő, aki világosságának és sugarainak teljességével bennünket, gyengéket megvakítana, inkább szép és szelíd, mint a hold, aki fényét a naptól nyeri és azt enyhíti, hogy gyengeségünkhöz alkalmazza".
Mindezt, mindössze csak szemléletetésként másoltam ide, hogy mit is jelent valójában Szűz Mária a katolikusok számára.
Most a 'Medjugorje-cirkusztól' függetlenül, hadd osszak meg ehhez néhány további gondolatot, például Montforti Grignon Szent Lajostól.
"Tökéletesebb, mert alázatosabb, Istenhez nem özvetlenül, hanem közbenjáró által közelednünk. Minthogy természetünk olyannyira romlott, ... hogy Istenhez eljussunk, nem támaszkodhatunk saját munkánkra, igyekezetünkre, előkészületünkre, mert minden jócselekedetünk szennyes és oly csekély értékű Isten előtt, hogy mindezek nehezen bírhatják arra, hogy meghallgasson bennünket és velünk egyesüljön. Mert nem ok nélkül adott nekünk Isten közvetítőket Fölségénél. Látta ugyanis méltatlanságunkat és képtelenségünket és megkönyörült rajtunk és, hogy irgalmasságához eljuthassunk, hatalmas közbenjárókat adott nekünk nagy Fölségéhez. Ezeket a közbenjárókat mellőzni és minden ajánlás nélkül közvetlenül közeledni Fölségéhez, azt jelenti, hogy nincs alázatosságunk; azt jelenti, hogy nincs tiszteletünk a fölséges és szent Istennel szemben; azt jelenti, hogy a Királyok Királyát kevesebbre becsüljük, mint egy földi királyt, vagy fejedelmet, akihez közbenjáró barát nélkül nem közelednénk."
"Nincs-e azonban szükségünk közbenjáróra magánál a Közbenjárónál is? Elég nagy-e a tisztaságunk ahhoz, hogy önállóan és közvetlenül egyesüljünk Vele? Nem Isten-e Ő, aki Atyjához mindenben hasonló, következőleg a Legszentebb, és a tiszteletre éppoly méltó, mint az Atyja? Ha Ő végtelen szeretetében kezesünk és közbenájórnk lett Istennél, Atyjánál, hogy Őt megengesztelje és Neki tartozásunkat kifizesse, kevesebb tiszteletet és félelmet kell-e ezért Fölsége és Szentsége iránt tanúsítanunk?"
A katolikusok a Szűzanyához fordulnak közbenjárásért, segítségért, mert Jézus Krisztus végtelen nagyságától való félelemből, ill. alacsonyságuk és bűneik miatt félnek közvetlenül az Ő isteni Színe elé járulni.
"Ő jó és gyöngéd; nincs rajta semmi szigorú, semmi félelmetes, semmi, ami túlságosan fenséges és vakító. Nem nap Ő, aki világosságának és sugarainak teljességével bennünket, gyengéket megvakítana, inkább szép és szelíd, mint a hold, aki fényét a naptól nyeri és azt enyhíti, hogy gyengeségünkhöz alkalmazza".
Mindezt, mindössze csak szemléletetésként másoltam ide, hogy mit is jelent valójában Szűz Mária a katolikusok számára.
Virágoskert
2010.11.24 20:44:08
@egyérintő:
Annyit azért még tisztázni kell, hogy a katolikusok nem Istent kívánják a Szűzanyával felcserélni. Imádságukban pedig azért fordulnak mégis Hozzá, mert hiszik és remélik, hogy az Istenanya, mint közvetítő által imádságaik és szükségeik Isten színe előtt meghallgatásra találnak. Égi Édesanyjukként, Szószólóként tekintenek Őrá, aki szüntelen könyörög értük Szent Fiához, és mindenkor kiesdi számukra a szükséges kegyelmeket. Mindent, ami Isten akaratával megegyezik.
Egy meglehetősen antropomorf hasonlattal úgy lehetne ezt szemléltetni, hogy a Szűzanya a királyi palotában a királyné, aki aranytálcán, felékesítve viszi a király színe elé a különféle - önmagukban egyébként közönséges és méltatlan - ajándékokat, melyeket az egyszerű alattvalók hódolatuk jeléül felajánlanak.
Természetesen, mi sem gondoljuk azt, hogy a Szűzanya Isten volna, de hisszük, hogy Isten adta, rendelte Őt számunkra közvetítőül.
Annyit azért még tisztázni kell, hogy a katolikusok nem Istent kívánják a Szűzanyával felcserélni. Imádságukban pedig azért fordulnak mégis Hozzá, mert hiszik és remélik, hogy az Istenanya, mint közvetítő által imádságaik és szükségeik Isten színe előtt meghallgatásra találnak. Égi Édesanyjukként, Szószólóként tekintenek Őrá, aki szüntelen könyörög értük Szent Fiához, és mindenkor kiesdi számukra a szükséges kegyelmeket. Mindent, ami Isten akaratával megegyezik.
Egy meglehetősen antropomorf hasonlattal úgy lehetne ezt szemléltetni, hogy a Szűzanya a királyi palotában a királyné, aki aranytálcán, felékesítve viszi a király színe elé a különféle - önmagukban egyébként közönséges és méltatlan - ajándékokat, melyeket az egyszerű alattvalók hódolatuk jeléül felajánlanak.
Természetesen, mi sem gondoljuk azt, hogy a Szűzanya Isten volna, de hisszük, hogy Isten adta, rendelte Őt számunkra közvetítőül.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Szerintem, éppen a fordítottja igaz: az a szerelem, amelyet az ember nem áldozna fel üdvösségéért, nem valódi szerelem. Ritka, hogy választani kelljen, de azért előfordulhat. Az emberszeretetnek is csak "evilági" dimenziói vannak, azaz, a "túlvilági" célok vonatkozatási rendszerében egyszerűen értelmét veszti (mint minden egyéb).
Ki az, aki inkább az örök, végtelen szenvedést választaná, semmint, hogy lemondjon az egyébként is véges emberi kapcsolatokról (például egy meg nem engedett szerelemről)? Röviden, ebben áll az "ember tragédiája": az akarat - sokszor - egyszerűen képtelen beállni (meghajolni) a megváltoztathatatlan Isteni Törvénynek, és az Isten által megalkotott erkölcsi rendnek megfelelően. Ezt a szomorú állapotot - találóan - így írta le valaki: a keselyű még akkor sem hajlandó elengedni az általa megragadott dögöt, ha tudja, hogy a vadász le fogja lőni ezért.
Leszögezem, ezzel nem vádaskodni akarok, csak megfogalmaztam az ember(iség) alapvető problémáját, mely, kivétel nélkül, mindenki vállára ránehezedik.