Adatok
harita
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Máris rengeteg visszajelzést kaptunk itt, mailen, és minden más komunikációs csatornán keresztül Tőletek. Reméljük, átmegy, hogy amúgy is totál eufóriában telik az életünk, de minden kedves szó, bíztatás, az érzés, hogy velünk vagytok, még jócskán rálapátol. Nem…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
...mert tényleg állandóan könnyes a szemem, amikor olvasom a blogodat még akkor is, amikor közben mosolygok. Ez olyan meseszerű, minden, amit írsz. De drága Andim, én egy agyonhajszolt, állandó időzavarban és időhiányban szenvedő dolgozó nő vagyok, nekem erre nincs időm, hogy én állandóan belépjek a blogodba, hogy kétszer is elolvassam, hogy mi történt Veletek, hogy egész nap azon izguljak, hogy mikor lesz már folytatás, mikor ülsz már le a gép elé...talán, ha elkötnénk az írói vénádat, akkor az én életem is könnyebb lenne, na de így, hogy már Orsi is (a koll.nőm) a blogodat olvassa és ő is alig várja, hogy írd a következőt...én pedig úszom a munkában, mert munka helyett blogot olvasgatok...,hol nevetek, hol meghatódom, mert olyan, de olyan nagyon át tudom érezni azt, amit most érzel és örülök a boldogságodnak - mert az vagy, ez tiszta sor -, és még az is jó érzés, hogy irigyellek (nem is kicsit), hogy ilyen csodahelyre jutottál el...mondjuk az már azért túlzás, hogy saját lakás meg tetőtéri napozó...:-))))))))))
Szóval írj csak drága Andim, nagyon élvezem. Napozás közben pedig kereshetsz valami melót nekem ott Vietnamban, mert a főnök előbb vagy utóbb, de ki fog dobni, ha folyton a blogoddal vagyok elfoglalva a munka helyett:-))))))
Milliószor ölellek és puszillak, Tamást üdvözlöm szeretettel
(és nem ártana, ha klónozná magát, mert sokan vannak, akik szeretnének olyan boldogok lenni, mint TE vagy Vele és szeretnének olyan szerelmet, mint amilyet Te megtaláltál (no nem magamra gondoltam, de Orsi pl. egész komolyan a rajongód és olvasód lett:-)))))))