Adatok
Leper
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Miért lényeges a bor esetében, hogy a fogyasztók bizalmát a cég elnyerje? Ha ez ilyen fontos, akkor miért kell mégis folyamatosan megújítani a promóció formáját és tartalmát? Mégsem eléggé lojálisak a fogyasztók?..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
1. Akik a bort csak az alkoholtartalma miatt veszik;
2. Akiknek a minőség is fontos;
3. "Érett" borfogyasztók.
(A kategóriák határai nagyjából egybeesnek az előadáson említett 300 és 1000 FT-os mezsgyékkel)
Az 1. típus csak az árcédulára fókuszál, és, habár bornak aligha nevezhető pancsokat isznak, mégis jelentős fogyasztói rétegről van szó (már csak a megivott mennyiség miatt is). Az ő esetükben is beszélhetünk egyfajta márkahűségről, de ez inkább csak abban testesül meg, hogy az adott kiskereskedelmi egységben huzamosabb ideig ugyanaz a bor a legolcsóbb. Esetükben a promóciók hatása minimális, és lojalitásról sem igazán beszélhetünk.
A 2. csoport tagjai ritkábban fogyasztanak szeszes italokat, de ha borról van szó, nagyobb körültekintéssel választják ki a megfelelőt. Számukra az ár nem döntő tényező, hajlandóak a lélektani határnak tekinthető ezer forint körüli összeget is áldozni egy palack borra. Tapasztalatom szerint "szakértelmük" maximum a legnevesebb borász(at)ok felsorolásáig terjed ki, így gyakran hajlandóak kiadni 4 jegyű összeget is egy Bock, vagy Gere feliratért. Korlátozott ismerteik miatt abszolút meggyőzhetőek, befolyásolhatóak a megfelelő promóciós csatornákon keresztül. Mivel főként a fiatalabb generáció tagjai alkotják a szegmenst (huszon- és harmincévesek), az internet, ill. a közösségi terek ideális közegnek tűnnek számomra a csoport eléréséhez. Az előadás alapján a Varga Pincészet elsősorban őket próbálja megszólítani a Facebookon, Twitteren, stb. A huszonéves borivókból lojális fogyasztók "nevelhetőek", talán éppen a folyamatosan megújuló promóciós formák segítségével.
A 3. kategória elsősorban az idősebb borkedvelőket foglalja magába. Ők azok, akik főként drága borokat isznak, de nem ragadnak le az "elismert" borászok termékeinél: borkóstolók alkalmával hajlamosak kipróbálni az új nedűket, ezekből esetenként vásárolnak is. Jellemzően inkább gyűjtik, mint isszák a borokat. Szakismereteik révén képesek a valóban minőségi borokat kiválasztani, így elmondható, hogy őket is nehezen lehet marketinggel elérni. Kísérletezőkedvük, és a "minden borból legyen egy palack a pincében" mentalitás miatt e csoport tagjai sem nevezhetők lojálisnak.
Egyébként newgie kollegával abban teljesen egyetértek, hogy a hazai borivók nagy része nem tud különbséget tenni a különböző borászatok termékei között. És a kommentje kimondatlan igazságával is, miszerint a borfogyasztás mára abszolút társas eseménnyé alakult át. Csak az ökör iszik magában, ugye.