Adatok
GonoszSün
8 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
“Egy amerikai üzletember az orvosa utasítására nyaralni ment egy kis tengerparti faluba, Mexikóba. Az első reggelen, miután az irodából érkező sürgős telefonhívás után már nem tudott elaludni, kisétált a mólóra, hogy kiszellőztesse a fejét. Egy kis hajó állt a dokkban…..
A hétköznapi élet története
"Egyik nap úgy, mint a másikon" - Életritmus és időbeosztás a hagyományos társadalomban
2014.02.02 10:28:43
Az embereknek az időhöz való viszonya a 19. század folyamán alapjaiban változott meg. Az óra diktatúrája alatt élő mai ember szemében a hagyományos társadalom életritmusa felfoghatatlanul lassú, időbeosztása pedig ésszerűtlenül pazarló volt.
Az életszakaszok allegorikus ábrázolása évszázadokon…..
GonoszSün
2014.02.10 19:48:53
A hétköznapi élet története
"Nem mindig szerfölött mulatságos az utazás" - A budapesti tömegközlekedés kezdetei
2014.02.09 10:00:04
Az omnibusz szót ma már legtöbben csak Zerkovitz Béla slágeréből ismerik. A helyi tömegközlekedés első eszköze egy évszázadig tartozott a budapesti utcaképhez, s a nagyvárosi viselkedési normák elsajátításában is fontos szerepet játszott.
Bécsi omnibusz a 19. század közepén..
GonoszSün
2014.02.10 19:44:52
Ekkor megszólalt egy vékonyka hang a sarokból.- Én... Azt hiszem én tudnék segíteni!Minden szem és kiöntő csőr meglepetten fordult arra. A kis kávéfőző szólalt meg, a legkisebb, aki még nem is főzött kávét életében.- Tudjátok, én ma, pont délben érem el a kávéfőző…..
- Azon könnyen segíthetünk - vihogott a boszorka.- A számmisztika kidobta, a jóskönyv megjósolta, hogy valami nagy öröm fog ma érni. És mi lehet nagyobb öröm annál, minthogy megszerzem az elixír receptját, és téged elpusztítalak? Mindíg is utáltalak téged. Olyan lelkes, olyan…..
- Tudnod kell, hogy az én közvetlen ősöm, nevezetesenaz ük-ük apám volt Nagy, vagy másképp Első Luigi. Nyughatatlan elme volt, sohasem elégedett meg azzal, amit készen kapott. Mindíg jobbítani akart, és a kávfőzés az élete volt. Jelmondata: "citius, altius, fortius"…..
A konyhában, ahol a kis kávéfőző élt, minden reggel nagy volt a sürgés-forgás. Ott voltak a szülei és rokonai, mind kávéfőzők, (a nagypapa egy öreg kotyogós, de jószívű, mindig vidám gőzt eregetett a szájából), a papája egy csillogó-villogó nagynyomású…..
- Tudnod kell, hogy az én közvetlen ősöm, nevezetesenaz ük-ük apám volt Nagy, vagy másképp Első Luigi. Nyughatatlan elme volt, sohasem elégedett meg azzal, amit készen kapott. Mindíg jobbítani akart, és a kávfőzés az élete volt. Jelmondata: "citius, altius, fortius"…..
A konyhában, ahol a kis kávéfőző élt, minden reggel nagy volt a sürgés-forgás. Ott voltak a szülei és rokonai, mind kávéfőzők, (a nagypapa egy öreg kotyogós, de jószívű, mindig vidám gőzt eregetett a szájából), a papája egy csillogó-villogó nagynyomású…..
Aszondja a konricsávó, hogy mink itten, nagyon lokálisak vagyunk, és ez így nem lesz jó. Globálisnak kell lennünk, nem ilyen helyi, elmaradottnak. Az már nem megy, nem szolgálja a cég érdekeit. Persze ezt úgy adja elő, hogy a mi érdekünk. "Növekednünk kell", mondja. Meg…..
Nyilván mindenki ezzel kezdi :-)..
GonoszSün
2010.01.06 16:12:11
GonoszSün
2010.01.06 16:13:10
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában
terebess.hu/keletkultinfo/sulace.html
33. történet:
"Feltaláltad a macskát, jó apát"
Lin-csi apát egy nap meglátogatta a szomszédságában álló kolostort. Az ottani apát büszkén mutatta neki, mennyi bambuszfáklyát gyártanak szerzetesei.
- Szorgalmas, dolgos szerzeteseim vannak, Lin-csi, láthatod! Sokat dolgozunk, de sokat is keresünk. Annyi bambuszfáklyát adunk el a városban, hogy kolostorunk vagyona vetekszik Vang nagyúréval.
- Na és miért szorgoskodtok ilyen nagyon, apát uram? – kérdezte tőle Lin-csi.
- A munkánk hasznából munkásokat veszünk a faluból, és velük még több bambuszfáklyát gyártunk. Majd azt is eladjuk a városban.
- És a hasznából újabb fáklyákat gyártotok és újabb hasznot termeltek? –kérdezett újból Lin-csi.
- Igen. A haszonból újabb hasznot termelünk, abból megint újabbat, és így tovább – válaszolt az apát, majd szétrepesztette a büszkeség.
- Mondd, minek nektek ehhez a kolostor? – firtatta Lin-csi. – Nyugodtan kint maradhattatok volna a városban, ott is mindenki ilyesmivel elfglalava.
- Elárulom neked Lin-csi. Már csak néhány év, s a miénk lesz az ország leggazdagabb kolostora. Ezután megint néhány év, és úgy élünk majd itt, mint palotájában a császár. És amikor gazdagok leszünk, már nem gyötörjük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyelünk. Teát iszunk naphosszat, s a Tanításról beszélgetünk. Elmélkedünk, és hallgatjuk a kert madarainak énekét. Boldog idők várnak ránk, barátom! Nekem elhiheted. Ezért gürcölünk.
- Mondd, apát! Mit csináltatok ti, mielőtt nekiláttatok pénzt keresni?
- Mielőtt nekiláttunk pénzt keresni, – kezdte az apát –bizony nagyon csendesen éltünk. Igaz nem gyötörtük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyeltünk. Teát ittunk naphosszat, s a Tanításról beszélgettünk. Elmélkedtünk, és hallgattuk a kert madarainak énekét. De akkor szegények voltunk, Lim-csi, nagyon szegények – sóhajtott az apát, s várta, hogy Lin-csi sajnálja őket. De Lin-csi csak ennyit mondott.
- Feltaláltad a macskát, jó apát, amelyik se kint, se bent nem fog egeret! – s bár valóban őszintén szánta a csapdába esett apátot, dühösen elviharzott. Soha többé nem látogatta meg azt a kolostort.