Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Callis

0 bejegyzést írt és 152 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Nem szabad meglepődnünk azon, hogy egy idő után a legfelkészültebbek és legalkalmasabbak, a domonkos fráterek kaptak megbízatást arra, hogy mindenütt felderítsék a fenti titkos csoportosulások tagjait, és kikérdezzék őket, mit is tanítanak voltaképpen. Hiszen ők voltak leginkább kiképezve arra, hogy…..
Callis 2020.07.22 13:30:55
@Felicitasz: sokkal izgalmasabb témát pendítesz meg, mint amire gondoltam. Eredetileg annyi volt, hogy ma ugyan a szólásszabadságot szentnek tartjuk, de akkor egy olyan végzés, hogy Galilei most lesz szíves csendben maradni és nyilvánosan nem tanítani, az végzés volt, és kész; ha nem tartja be, az engedetlenség.

Persze ma is megvannak azok a témák, ahol nemcsak nem pollkorrekt, de adott esetben jogilag is büntethető, ha bizonyos véleményt kellő eréllyel hangoztatok: a szólásszabadság nem visz mindent ma sem. Akkor nem a mai fejünk szerintiek voltak ezek a témák, ami talán nem meglepő.
Miközben Magyarországon sok-sok szülő arra törekszik, hogy a gyerekeit mielőbb megismertesse egy idegen nyelvvel (pl. Helen Doron angolra viszi a kisbabáját, beíratja az óvodai nyelvoktatásra, esetleg ő maga beszél vele otthon idegen nyelven), mi, a külföldön élő magyar családok,…..
Callis 2010.10.19 14:38:25
@csupkamupka: "a férjemmel angolul, a gyerkőccel pedig ki-ki a saját nyelvén beszél?" Csakis. A gyerek felé nem szabad keverni, ha magyarul beszélsz hozzá, akkor mindig magyarul kell. Az számít, amit neki mondasz, amit a férjednek vagy másoknak, abba beleszokik hogy az valami más.

Hogy milyen nyelven válaszoljon, afelől mi nem "kényszerítettük" semmire. Ha a férjem nyelvén vagy keverve válaszolt, kézzel-lábbal metakommunikáltam hogy a válasz jó, mert értem amit mond (és az a lényeg), szóban pedig elismételtem magyarul, amit mondott. Kb mikorra már nem keverte a két nyelvet, addigra kialakult magától hogy a megfelelő nyelven válaszolt mindenkinek. Sőt, ha kellett, átment az apjához és elismételte neki apa-nyelven, amit én magyarul mondtam; pl az hogy "mondd meg apának, hogy hozza be a kenyérkosarat" a konyhában már a másik nyelven hangzott el, hiba nélkül. [Csak azt ne várjuk tőle ovis korban, hogy tolmácsoljon úgy, hogy minden szereplő egy helyen van. Mert mi a csudának mondja el újra, ami már egyszer (számára!) érthetően elhangzott? ;)]
Callis 2020.01.30 18:52:34
@Reka27: a férjem nem beszél magyarul és harmadik nyelvű országban élünk, úgyhogy gyakorlatilag csak én beszéltem magyarul a lányommal (+ rajzfilmek persze). Alapfokon simán megtanulta. Nem az akcentus a baj (nincs), hanem a szókincs. Sokat olvasó gyerek voltam, jó fogalmazó, azt hittem, jó szókinccsel és stílussal vágtam neki az életnek. Ehhez képest időnként ledöbbenek, hogy a lányom gyakori kifejezéseket nem ért meg - ezek szerint én nem használom ezeket aktívan, vagy félig tudat alatt vele nem használtam, hogy neki könnyebb legyen.

Az írás-olvasás meg az iskolai szintű nyelvhasználat egészen más tészta. Mi ebbe nem vágtunk bele (az okok elég specifikusak, szóval mindegy miért), de ha jobb körülmények közt újrakezdhetnénk, elsősorban az olvasást bátorítanám, és remélném, hogy az magával hozza a felnőttebb szintű szókincset is. De erre sajnos nincs garancia, pláne ha a kölök az ország (=iskola) nyelvén olvasva könnyebben jut hozzá ahhoz, ami érdekli. Mindenesetre az angol szókincsén és olvasási készségén rengeteget lendített az utolsó Harry Potter kötet, aminek az országnyelvre való fordítását nem bírta kivárni, viszont az elején piszok nehéz volt :D.
Callis 2020.03.06 13:11:44
Nem vagyok szakembere a dolognak, úgyhogy nem is lenne szabad folytatnom, de szerintem nagyon fontos, hogy te azon a nyelven beszélj a gyerekkel, ami a legtermészetesebb a te számodra, és ha ez a magyar, akkor magyarul. Az működhet, hogy a férjed angolul beszél hozzá, és szerintem az se zavar majd be, ha egymás közt angolul beszéltek, csak az angol dominancia miatt neked jó sokat bele kell majd fektetni a magyarba. Eleinte a gyerek keverni fogja a nyelveket, azzal semmi baj. Mikor nekem mondott valamit a bölcsis korú lányom apanyelven vagy keverve, én kézzel-lábbal kommunikáltam hogy értem amit mond, tehát jól mondta (!!), de közben elismételtem magyarul, amit mondott.

Mi a jövendőbeli unokákkal kapcsolatban vagyunk megakadva. A lányom országnyelven fog beszélni a gyerekeihez, a férje viszont esélyes, hogy egy sokadik nyelven. Tehát eleve két nyelvvel indulnak, és ezek egyike se magyar, angol vagy a férjem anyanyelve. Az egyik lehetőség, hogy a férjem is meg én is angolul beszélünk, ezzel bebiztosítjuk, hogy az unokák akcentussal beszéljenek angolul, de legalább mindenki ért mindent, amit mondunk. Vagy beszélhetek magyarul (amit se a gyerekek leendő apja, se a férjem nem ért, és egy évtized épp elég volt abból, hogy nem értjük, hogy a másik mit mond a gyereknek). A lányom egyelőre nem tudja, mit szeretne ő. Beszéltem egy félig-meddig szakértővel, aki a magyart bátorította, ismét azon az alapon, hogy az az anyanyelvem, az a legtermészetesebb.
Etty Hillesum és Mózes Kor Éva. Mindketten zsidók, és átélik Auschwitz borzalmait. Etty 1943 novemberében veszíti ott életét, Éva tavaly, 85 évesen hal meg Auschwitztól nem messze, éves látogatása során. Egyikük sem akar áldozat maradni, hanem a megélt szenvedésüket úgy építik be életükbe, hogy…..
A referenciakérés komolyabb pozíciókra bevett gyakorlat, ezért a referenciákat jól elő kell készíteni. A toborzó, közvetítő, fejvadász felelőssége is nagy, nem mindegy kiket és hogyan kérdez meg rólad. A szakma legjobbjainak persze erre is van külön referenciainterjú-protokolljuk, de sajnos nem…..
Callis 2019.09.02 19:01:15
@MAXVAL bircaman közíró: mondjuk én többet akarok az élettől, mint a péntek esti sörözés és a szombati délig alvás. A többletet legkönnyebben olyan munkával lehet elérni, amit szívesen csinálok, mert érdemes és szeretem.
Mármint házasságkötés előtt vagy után? Persze, hisz mi másra is gondolhattunk volna… ;) Szexualitás, egy örökké visszatérő kérdés és szerintem nincs olyan ember az Egyház környezetében, aki valamilyen módon ne találkozott volna ezzel a sokat vitatott témával. Nem csoda, hiszen ez egyszerűen hozzá…..
Callis 2017.10.27 10:33:30
@jabbok: "A jó házassághoz pedig semmi más nem kell, csak szabadság."

Kifejtenéd ezt a mondatot? (Amúgy nagyon tetszik, amit itt írsz.)
Callis 2017.10.27 20:31:34
@jabbok: az igaz, de hogyan is világítja meg a korábbi mondatodat? "A jó házassághoz pedig semmi más nem kell, csak szabadság." A Citadella-idézetből inkább az lehet releváns a szabadságra, hogy "nem kell tőle féltenem belső kertjeimet" - szabad annak lennem, aki vagyok. De még ezt is inkább biztonságnak nevezném, vagy még inkább hazaérésnek. (Nekem komoly szerepet játszott az elhatározásban. A hazaérésre való asszociációban pedig az, hogy jó családban nőttem föl, ahol szintén lehettem az, aki vagyok.)
Callis 2017.10.27 23:21:09
@jabbok: kár - de még nagyobb kár, hogy így még mindig nem tudom, mire is gondoltál. Pedig érdekel...
Esett már szó ezen a blogon arról a nehéz kérdésről, hogy hogyan értelmezzük a lelki életben meglévő fokozatosságot. Mivel a témának nagy gyakorlati jelentősége van mind a lelkivezetésben, mind pedig a lelkipásztorkodás számos más területén, most újra nekiveselkedem az alapgondolat kifejtésének –…..
Callis 2017.07.08 18:54:46
@marlar: nem tudom, vitatkozósabb kedvű vagyok-e :). Nekem teljesen ok, hogy ez egy lehetséges út, Szent Teréz egyike a "kedvenceimnek", na nem mintha messze tudnám követni. Az piszkál viszont, hogy akárhányszor kerül is elő a "lelki fejlődés útja" téma (nem csak itt), mindig Szent Teréz/Keresztes Szt János a kizárólagos hivatkozási alap. Ez a XVI. század. A Szentlélek aligha volt szabadságon ezelőtt: hol látható ez az út korábban? Szent Benedek ezen az úton járt? Aquinói Szt Tamás? Szent Ambrus? Szent Ágoston? Szent Pál? Nincs itt nagyobb változatosság?

A másik, ami piszkál, hogy hogyan viszonyul mindez a liturgiához. A liturgia az, ami egészen biztosan visszamegy az első századokra, amit az összes szent kétezer éven át végzett, és amit ma is úgy tartunk (legalábbis hivatalosan...), mint forrás és csúcs. Csak a lelki fejlődés leírásaiból hiányzik konzekvensen.
Mit jelent megbocsájtani? Mit jelent újra igent mondani arra az emberre, aki valamivel megbántott, aki valami olyasmit tett, ami megbocsájtás nélkül örökké vérző seb maradhat? Bevallom, ez mindig is nehéz kérdés volt számomra. Megbocsájtás… Talán amiatt is nehezebb ehhez a témához hozzányúlnom, mert…..
Hallottatok már Pió atyáról? Ő egy szentéletű olasz kapuccinus szerzetes, akit 2002-ben emelt oltára (vagyis avatott szentté) a katolikus egyház. Fantasztikus személyiség, hihetetlen kisugárzással – ez már abból is nyilvánvaló, hogy máig is milyen eleven tisztelete él Olaszország szerte! Részben…..
Callis 2017.06.24 23:38:11
@pacsy: én úgy tanultam, hogy Jézus valamennyi (az evangéliumokban leírt) csodája "kötelező". Miért lenne ez sacrificium intellectus? Aki megteremtette a világot, az nem nyúlhat bele, pláne, ha igen jó oka van rá?

Addig egyetértek veled, hogy a "mai embernek" (már ha van ilyen) talán kevésbé fontosak a csodák. Jézus kortársainak meg fontosak voltak, mint a messiási idő jelei, és konkrétan Jézus szavahihetőségének tanúi. A kortársak (meg egy pár tucat generáció azután) nem számítanak, csak mi? Jézus valójában nem tett csodákat, vagy legalábbis nem úgy (bármit jelentsen is ez), mert minket zavar a dolog? ;)
Callis 2017.06.25 23:45:44
@pacsy: hmmm. Megnéztem az első videót, amit belinkeltél - az első youtube komment alatta jól összefoglalja, azt másolom be:

"Rather than asking "Are they true/false?"; this video argues that we should ask "In what sort of universe would this story make sense?" Miracles were, from the time of their first telling, an invitation to their audiences to expand their imagination."

Én TTK-s vagyok, nekem az első kérdés bizony az, hogy valami igaz-e, vagy nem. Ha igaz, akkor ez egy tény, amit el kell helyeznem ebben a világban, illetve az erről a világról alkotott képemben. Ha nem igaz, akkor egy cseppet sem érdekel, hogy milyen világban lenne értelmes. Hogy a csodák elbeszélése a képzelet kitágítására való meghívást jelentené - és csak ennyit -, az nem-is-túl-burkoltan tagadja, hogy a csodák valóban megtörténtek volna. Ez Jézus csodáival kapcsolatban hangzik el, amiben fent megegyeztünk, hogy valós eseményként fogadjuk el őket.

(A második videót nem bírtam végignézni, olyan dedósan szájbarágó...)

Odáig megint egyetértek veled, hogy a csoda "Isten erejének megnyilvánulása", de nem csak úgy általában, hanem konkrétan egy olyan eseményben, ami a dolgok rendjén kívül van (=Aquinói Szt Tamás és matthaios fent).

TTK-sként külön érdekelne, mi az a természet-fogalom, amit "ma már a természettudományok művelői közül is kevesen tartanak"...
Az igény szerinti szoptatás alapvetően azt jelenti, hogy a kisbaba akkor eszik, amikor éhes, annyit, amennyit akar, addig, ameddig akar. Ez teljesen így van - ha a szóban forgó kisbaba az első gyereked ;-) De ha nem, akkor már sokat tudsz arról, hogy az igény szerinti szoptatásban az…..
Callis 2017.05.09 22:29:25
@Benettke: dehát szophat ő is nyolc hónapig, vagy tízig, vagy tizenkettőig. Legfeljebb eszik még mellé, most tápszert, aztán majd mást.
Az alábbiakban szeretnék megosztani Veletek néhány dolgot a lelkivezetői tapasztalataimból, és abból, ezen a téren hogy hogyan jutottam oda, ahol most tartok. Talán már nem rátartiság, ha azt mondhatom: vannak tapasztalataim. Az elmúlt 20 évből 11 és fél évet hivatalosan voltam spirituálisi vagy…..
Callis 2017.01.06 23:26:25
@Déli pályaudvar: nagyon jól megfogtad, hogy Pacsy a mentálhigiénés segítést írja le, ami lehet része a lelkivezetés folyamatának, de azért nem ez az egész.

A pedofil papos példában viszont a gyónási titok sérthetetlen, a gyóntató nem adhatja ki az infót az égvilágon semmilyen, mégoly fontos okból sem Tudtommal köztörvényes bűnöknél az elégtétel része, hogy ballagjon be a hatósághoz és vállalja a világi jog szerinti büntetést. Az elégtétel pedig súlyos bűn után szintén súlyos bűn terhe alatt kötelez, ha nem tesz neki eleget, a bűnbánata is megkérdőjelezhető a következő gyónásban. A baj persze ott jön, ha a botránytól való félelem miatt nem osztogatnak efféle elégtételt egy pedofil papnak.
Leginkább maradék készételt szoktunk a mélyhűtőbe tenni, pedig számos olyan gyümölcsöt, süteményt, vagy fűszernövényt lefagyaszthatunk, ami enélkül megromlana, és ki kellene dobni. Sokat spórolhatunk, a megfelelő tartósítás mellett pedig Spurcikám észre se veszi, amikor…..
Callis 2016.10.25 12:08:03
@dr. pretender: mi sokat használjuk. Adagonként fagyasztom le, a zacskóból kivéve forró vízzel olvasztom ki, vagy mikróban. Mikróban egy kisiskolás is meg tudja csinálni, kész szósszal, reszelt sajttal vagy sonkával összeüt egy gyors ebédet egyedül, anélkül, hogy forró vizes lábosokkal kéne bánnia.
Nemrég történt, életem egy új szakaszának kezdetén, hogy elhatároztam, egy teljes éjszakát virrasztással töltök el egy kápolnában. Úgy terveztem, hogy nem fogok sem leülni, sem lefeküdni: állva és térdelve akartam átvirrasztani, átimádkozni az éjszakát, hogy ilyen módon is megerősítsek néhány…..
Callis 2016.10.19 23:00:20
@ozorai pippo: szerintem félreértetted. (A csehszlovákot meg én nem értem, a "csehszlovák időkben" hótugyanez ment Mo-on is.)
Ahogy látom, a Time Magazin Ferenc pápát újra beválogatta a világ legbefolyásosabb személyiségeinek 100-as listájába. Nem biztos, hogy jót tesz az ilyen népszerűség; persze nehéz is ellene védekezni. Az is vitatható (s vitatját is eleget), hogy vajon tényleg „prófétai” vezetőre van-e szükség…..
Callis 2016.10.08 21:17:56
@Déli pályaudvar: így van, ezzel teljesen egyetértek.

@matthaios: köszönöm. Ritka szépen és pontosan írtad le, ki az Isten.
Mi papok ritkán prédikálunk, és még ritkábban írunk az imáról. Néha az a rosszindulatú feltételezésem, hogy ez azért van, mert nem foglalkoztat minket, mert nem is gyakoroljuk… Vagy csak nem eleget. Most mégis az imáról szeretnék valamit megosztani veletek, elsősorban talán a…..
(egy fogyatékkal élő gyermek érkezésének példáján) Nemrég egy kedves ismerős házaspárral beszélgettem. Hamar a legmélyebb dolgoknál tartottunk: elmesélték, hogy a harmadik gyermekük súlyos fogyatékkal született, és nemrég – néhány hetesen – meghalt. Mindkettőjüket megrázta az esemény; persze nagyon…..
Callis 2016.10.05 00:11:06
@jabbok: köszönöm, jabbok, és matthaios is, effélére gondoltam azzal, hogy valami értelemmel megfogható dolog a szenvedésben. Nem megmagyarázni a szenvedést, hanem kontextusba helyezni. A kolosszei levéllel például.
Az igazság nem szorítható be hiánytalanul a természettudományos gondolkodás kalodájába. Már majdnem azt írtam, hogy „a matematikai logika kalodájába”, de még időben észrevettem, hogy ez nem volna OK: ez a tudományág ugyanis Kurt Gödel bécsi matematikus korszakos logikai…..
Callis 2016.07.08 22:36:43
@matthaios: ezzel mélyen egyetértek, köszönöm, hogy leírtad.

(A világból kergetnek ki az olyan frázisokkal, mint "megtaláltad a te igazságod". Én AZ igazságot akarom megtalálni. Sőt, az Igazságot :).)
Jezsuita bloggerek A fény mágusa 2015.11.01 12:41:15
December 31-ig van lehetőségünk Csontváry Kosztka Tivadar életművét a budai várban, az egykori Honvéd Főparancsnokság felújított épületében megtekinteni. Érdemes legalább kétszer elmenni. Az első alkalommal a kitűnő kísérőszövegek által kalauzolva a mű és a művész…..
Callis 2015.11.21 15:15:09
@odamondogato: ha mindig is a természetfelettire gondoltál, és az "okságok" nem érdekelnek, akkor ne írj ilyeneket: "Akkor egyetértünk! Természetesen "másodlagos okságról" [=természetes, fizikai ok] van szó az égitestek esetében is"
Callis 2015.11.21 15:22:09
@odamondogato: "a Kos kirobbanó, feltartóztathatatlan tüzes ereje a tavaszt kezdő időszak robbanásszerű megújulásával, a természet életre kelésével analóg"

... különösen a déli féltekén, ahol az ősz kezdődik. Bocs, de ezt nem bírtam kihagyni...

(Azonkívül a tavaszpont ma nem a Kos csillagképben van.)
Callis 2015.11.21 23:09:17
@andronikos: "A "horoszkóp" szó másodlagos jelentése ennek a képletnek az asztrológiai értelmezése. Ez vonatkozhat múltra, jelenre, jövőre, de idősíktól függetlenül is, általános érvényűen. Ezt a patrisztika korában (mint a tudományos világkép részét) elfogadta az egyház, azzal a kitétellel, hogy az embert a szabad akarat ebből kiemeli. Pontosabban az ember lelkét emeli ki ebből a szabad akarata, de az ember testére, biológiájára ugyanúgy hatással van."

A bolygók hatásával teológiai szempontból nem lenne semmi baj, amíg egy természetes erőt feltételezünk. Amiről Szt Tamás ír, az pont úgy hangzik, mint a fronthatás: valami befolyásol a testen keresztül, de a szabad akaratot nem veszi el. Más kérdés, hogy ez akkor a tudományos világkép része volt, mára pedig tarthatatlan lett. Ebben nem az Egyháznak kell nyilatkoznia.

Amit az Egyháznak kell megítélnie, az az asztrológia mint természetfeletti erő, ideértve persze a jóslást meg az okkult részeként értelmezett asztrológiát is, de bármiféle állítólagos természetfölötti behatást is.
Ha megkérdezzük valakitől, aki történetesen katolikus, hogy hány szentség van, alighanem gondolkodás nélkül rávágja: hét. No és hány parancsolat van? A válasz ugyanilyen egyszerű: tíz. Ha rászánjuk az időt és egy kicsit utánanézünk néhány egyháztörténeti adatnak…..
Callis 2015.10.25 00:51:25
@kvark1: talán nem olyan nagy a különbség, mint elsőre látszik. Mert ha tudom, hogy csak az Egyház által lehet üdvözülni, akkor nem mondhatom azt, hogy most azért jakobita maradok, aztán majd a halálomkor üdvözítsen az Egyház. Ezért ha azt mondom, hogy egy felekezet nem üdvözít, akkor azt is mondom, hogy a tagjai nem üdvözülnek, ha ezt tudva és akarva maradnak meg benne.
Callis 2015.10.25 14:14:58
@kvark1: "Nem valószínű, hogy a szöveg szerkesztői tagadták volna a vágy- és vérkeresztséget... - Én ebben nem lennék olyan biztos..."

A vágy- és vérkeresztség ugye az első keresztényektől kezdve köztudatban van. Az aprószenteket az ötödik század óta ünnepli az Egyház, erről is tudnak a firenzei zsinat atyái, pedig a szöveg alapján ők is elkárhoznának. Ahol ilyen nyilvánvaló az ellentmondás egy szöveg mai olvasata és a szerzőinek józan esze között, ott alighanem a mai logika szerinti olvasat a rossz. Mintha a teremtéstörténetet olvasnánk történeti beszámolóként.

"No jó, de ki az, aki noha teljesen tisztában van vele, hogy az a felekezet, melyhez tartozik, nem üdvözít, sőt azt is tudja, hogy az üdvözülés egyetlen eszköze kizárólag a katolikus egyház, mégis megmarad abban az egyházban, melyről tudja, hogy biztosan nem üdvözítő számára?"

E mentén a logika mentén ki az, aki tudva és akarva halálos bűnt követ el? Azért van olyan.
Callis 2015.10.25 19:35:00
@kvark1: @kvark1: "az, hogy már korábban is fellelhető a vágy- és vérkeresztség eszméje az egyházban, nem azt jelenti, hogy azt széles körben, és általánosan
elfogadták abban az értelemben, hogy függetlenül attól, hogy valaki pogány, zsidó, eretnek vagy szakadár, attól még ugyanúgy üdvözülhet, mintha formálisan is a katolikus egyházhoz tartozna"

Én sem gondolom, hogy a "votum implicitum"-ot a mai értelemben kifejezetten vallották volna a firenzei zsinat idején, ez egy későbbi kérdésre adott későbbi válasz. Viszont a firenzei szöveg szószerinti olvasatában olyan sarkos, hogy ellentmond dolgoknak, amiket viszont a firenzei atyák biztosan hittek. A szöveg kizárná az ószövetségi szenteket rögtön Ádámmal és Ábrahámmal az élen (Ádám megváltása hangsúlyos a húsvéti liturgiában, a koldus Lázár pedig a példabeszédben Ábrahám ölén van a mennyben), kizárná Illést (aki ugye elragadtatott a mennybe), kizárná Szt Joakimot és Annát, sőt Keresztelő Szt János is necces. Emiatt nem gondolom, hogy eredetileg úgy gondolták volna ezt a szöveget, ahogy a mai logika szerint olvasnánk. Ez a szöveg szerintem nem a megkereszteletlenek kérdésére ad választ, hanem arra, hogy vissza kell-e térni az Egyházba: igen. (Persze anakronisztikus a mai állapotokkal évelni, de ma is van jókora adag indifferencializmus - "mindegy hogy hova jár, csak járjon templomba" és társai - ami ellen az Egyháznak fel kell emelnie a szavát.)

"Abból, hogy vannak olyanok, aki halálos bűnt követnek el, még nem következik..." - egyetértünk, nem következik, de a helyzet analóg annyiban, hogy ki lenne az a bolond, aki elveti az üdvösséget. De van ilyen.

" Ilyen fokú elrugaszkodottságot, őszintén szólva - normál református, evangélikus, vagy akár ortodox hivő ember részéről - el sem tudok elképzelni." - én sem. Szerintem sokan fognak üdvözülni a votum implicitum alapján.

(Hozzátenném, hogy örülök ennek a vitának, és ha történetesen azt az oldalt védenéd, amit most én, akkor meglehet, én mondanám azt, amit most Te, kipróbálandó, hogy meddig lehet eljutni. Engem is zavar, mikor előhúznak egy sarkos szöveget a múltból, amiről nem rögtön nyilvánvaló, hogy miért nem mond ellen a ma megfogalmazott tanításnak; valamint az erőltetett érveket sem szeretem.)
Az alábbiakban nagyon nagy együttérzéssel és compassioval, együttszenvedéssel szeretnék beszélni arról, amit „sérült férfiasságnak” is mondhatnék. Csak utalásszerűen hadd említsem az ezen a területen támadó nehézségeket: a homoszexualitást nagyon merész dolog…..
Callis 2015.10.15 21:19:15
@Déli pályaudvar: és az univerzum egészében az entrópia vidáman nő.
Callis 2015.10.15 21:43:02
@Déli pályaudvar: ?? a második főtétel azt mondja, hogy az entrópiának ("rendezetlenségnek") nőnie kell. Nő is. Mi az, ami nem lehetne?
Callis 2015.10.15 22:14:29
@Déli pályaudvar: bocs, de ez értelmetlen. A második főtétel nem azt mondja, hogy nem lehet rend; azt mondja, hogy az idő előrehaladtával az entrópia nő. És ez így is van, az univerzum nincs ellentmondásban a természettörvényekkel.

Már ott könnyen el lehet csúszni, hogy az entrópiát íróasztali rendetlenségnek képzeljük. Hogy az univerzumban egyre több a vörös (infravörös,...) foton a kékek (UV, ...) rovására, az nem tűnik fene nagy rendetlenségnek, pedig az univerzum entrópiája döntően ilyesmiből jön össze. A szubjektív rend-élménynek vajmi kevés köze van a termodinamikához.
Évente 100-120 gombamérgezésnek titulált esetet regisztálnak Magyarországon. 60%-uk nem mérgezés áldozata, gyakran a gyomorgörcs, hányás, hasmenés (gasztrointesztinális tünetek) túl sok vagy már bomlásnak indult (túl nedvesen, öregen, vagy kukacosan szedett, vagy túl sokáig…..
Callis 2014.11.26 11:31:59
@sas70: Fehér lemezű, galléros gombát nem szedünk. A bocskort vagy látjuk egy galócán, vagy nem, a hiánya nem megbízható.
Érdekes és nagy vihart kavaró könyv jelent meg alig egy hónappal ezelőtt az USA-ban. A címe Battle Hymn of the Tiger Mother ("A tigrisanya harci himnusza"); magyar nyelvű recenziót már közölt például a Heti Válasz, és az Átmeneti Állapoton megjelent cikket is ajánlom…..
Callis 2011.02.21 17:09:02
Köszi a cikket, ezen érdekes és érdemes gondolkozni.

Bennem egyelőre kérdőjelek görbülnek a keleti tigrisekkel kapcsolatban. Remélem, nem viszi túlságosan félre a beszélgetést, ha leírom őket.

Az első, hogy hol vannak az eredményei ennek a keleti tigris-nevelésnek? A kínaiak és más távol-keletiek létszámarányosan több kiemelkedő tudóst, művészt, sportolót adnak, mint más kultúrák? Nekem az a benyomásom, hogy nem. (Az igaz, hogy Amerikában lassan már csak a keletiek dolgoznak, de ezt inkább Amerika problémájának gondolom, mint a keletiek kiválóságának. Az is igaz, hogy NÉHA bejön a dolog, mint a Polgár-lányoknál, de én nem látom, hogy a többségnek ez egy működő modell lenne.) A saját szakterületemen (alkalmazott matematika egyik ága) úgy látom, hogy iszonyat nyomás alatt vannak pl. hogy vezető nyugati lapokban publikáljanak, de nem megy a dolog. És nem az a baj, hogy nem tanulták meg a matematikát, hanem szerintem az, hogy nem jól választják meg a kutatási problémát, amin dolgoznak. Ez át is vezet a következő kérdőjelemhez:

Hogyan bontakozhat ki valakinek a kreativitása akkor, ha egész gyerek- és fiatal korában előírják, hogy min kell dolgoznia? A "kreativitásra nevelés" persze elkoptatott liberális jelszó, és túlhajtása biztosan nem vezet sehova, de a hiánya sem. Kapcsolódó harmadik kérdőjel:

Honnan tudja a keleti szülő, hogy miben tehetséges a gyerek, mibe érdemes ezt a rengeteg munkát és szenvedést beleölni? Persze aki egyhez tehetséges, az hasonló dolgokhoz is valószínűleg tehetségesebb az átlagnál, meg maga a befektetett munka pozitív visszacsatolást ad, node ennek vannak határai. Miért zongorázni kell Chua családjában, miért nem balettozni? Csak felötlik az emberben a sztereotíp sztori a szülőkkel, akik mindenáron orvost akarnak faragni a gyerekből: miért menne ez keleten jobban, mint nyugaton?
Nyolc-kilenc éves lehettem, amikor elkezdtem olvasni ehhez a bloghoz: a családi könyvespolcon megtaláltam az Egészségügyi ABC-t, Ranschburg Jenő Szülők lesznek című könyvét (Gondolat Kiadó 1979, a babát ringató szőke kislánnyal a kemény fekete karton címlapon) és dr. Zoltán…..
Callis 2012.11.20 21:27:53
@furmint-m: ha stresszel, és amúgy nincs sürgetős ok a hozzátáplálásra, akkor momentán nem sürgős. Pihend ki magad és utána próbáld újra :). Vagy csak minden másnap. Ne tekintsd még "evésnek", hiszen még nem mennyiség, inkább játéknak, vagy valami újat tanulásnak.
Ellopom ezt metaforává lett nevet - hatalmas karriert futott be hetek alatt, én ráadásul nagyon könnyen magamra is tudtam szabni, és mostanában többször el is gondolkodtam azon, hogy mit jelent a számomra.Néhány hónappal ezelőtt, amikor itt a blogon arról beszélgettünk, hogy…..
Callis 2011.11.02 07:20:52
@kicsinap: Kereszteljétek meg Vilmost. Ez a legnagyobb, amit most adni tudtok neki, ha minden jól végződik, akkor is most a legjobb.

Imádkozom Értetek.
Callis 2011.11.25 19:11:43
@Lapis Lazuli: én nem találom a jó híreket arrafelé, az indexen meg két napja írt és nem jókat... mindenesetre imádkozom értük!
Callis 2012.05.29 23:03:45
@Felicitasz: Nem tudom, én mindig némi szkepticizmussal olvasom az ilyesmit. Talán mert a saját bőrömön nem tapasztaltam hátrányokat. Talán mert őszintén nem szeretnék felsővezető lenni, ők már egyáltalán nem tudják azt csinálni, amit én szeretek.

Az, hogy a PhD évek alatt esik azok aránya, akik az egyetemen maradnának, az önmagában nem baj. Ha az egyetemnek sikerül tényleg a krémjét megtartania, és aki látja, hogy nem igazán rúg labdába, az letesz róla, az rendben van. A PhD tömegesedésével egészen normális, hogy a többség nemcsak nem marad akadémiai keretek közt, de nem is akar. Jobb esélye van egy jó állásra, mint PhD nélkül, ennyi. (Illetve legalább volt állása három-négy éven át a diploma után - az itteni egyik doktori iskola felmérése szerint ez a legerősebb motiváció, miért akarnak az emberek PhD-t egyáltalán...)

A korai karrier nehézségei, úgymint a költözések és a bizonytalanság, a fiúkat is sújtják. Szerintem nem a bizonytalanság önmagában a baj, hanem a pároknál a két karrier összeegyeztethetetlensége. Nők azért már házasodnának, gyereket szülnének ekkorra. Ha tudható, hogy a következő hat évből legalább három évet otthon van a feleség, akkor marad az, hogy favorizáljuk a férj karrierjét. Na az összeegyeztethetetlenségben persze szerepet játszik a postdoc léttel járó mobilitás, a favorizálás szükségességében meg a bizonytalanság. De ezek nem közvetlenül hatnak, hanem a családon keresztül.

Mégis nem tartom igazán lehetetlennek, hogy az ok _részben_ az _is_, hogy a nők relatíve kevésbé motiváltak leküzdeni a nehézségeket. Talán szélesebb spektrumban gondolkoznak, amikor eldöntik, mi a fontos, nem rendelnek alá mindent ennek az egynek. Az egyetemi pálya meg pillanatnyilag eléggé úgy van berendezve, hogy alá kell rendelni mindent. Csakhogy ha a "legjobbakat" akarjuk, akkor alighanem azokat kapjuk, akik nemcsak jók, de bele is teszik magukat, vagyis alárendelnek.

Ezt kicsit provokatívra írtam, mert mások véleménye is érdekel :)