Regisztráció Blogot indítok
Adatok
málészájú tévésztár

0 bejegyzést írt és 72 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Tisztelt Terror!   A minap állásinterjún volt balszerencsém részt venni. Tavaly diplomáztam, eddig dolgoztam egy cégnél, amely sajnos tönkre ment, így nekiálltam a keresésnek. Egy multi céghez küldtem el legutóbb az önéletrajzomat, be is hívtak e hónap 19-én 10 órára.…..
málészájú tévésztár 2011.05.27 21:25:04
Tisztelt levélíró!

Nem olvastam minden eddigi kommentet, így elnézést, ha valaki előttem már felhozta az alábbiakat. A történettel kapcsolatban én két forgatókönyvet tudok elképzelni. Nevezetesen:

Az első szerint tényleg ekkora bunkó volt az egész banda. Ez esetben tedd össze a két kezedet, hogy nem kerültél be hozzájuk. Ha már a legelején ilyen képet festenek önmagukról, annál a cégnél Te csak ne akarj dolgozni. Nem éri meg az az áldozat, amit hoznod kellene a melóért (egészségi és szellemi leépülés elsősorban). Viszont - és most nem azt mondom, hogy bármi is kitaláció lenne a levélből - a sztori nekem valahol sántít. Egyszerűen egy olyan cég, ami nem csak árokásással foglalkozik (értsd: szüksége van legalább minimálisan képzett munkaerőre) és fél évnél tovább is a piacon akar maradni, nem engedhet magának ilyen viselkedést. Nagyon gyorsan ugyanis a valamire való munkavállalói dobbantanának tőle. Nem a levél írója állít szerintem valótlant, egyszerűen azt gyanítom, nem ismerte fel a valódi helyzetet.

Személy szerint ugyanis egyedül úgy tudom megmagyarázni a történteket, hogy itt bizony egy (kibicek által kivitelezett) stresszinterjúról volt szó. A szék hiánya, a háromfős felvételiztető csapat, valamnint a sértő/kínos kérdések is erre utalnak számomra. Sajnos ismerősi körből hallom, hogy újabban egyre gyakrabban alkalmazzák ezt a módszert. Előfordul, hogy nem szakember végzi a szűrés ezen szakaszát, és ilyenkor sokszor a fentiekhez hasonló szituáció sül ki a dologból. Mindenesetre ha erről volt is szó, akkor is inkább örülj, hogy nem kerültél be oda. Vedd úgy, szerencsés voltál, hogy láthattad a vállalat valódi arcát. (Tudom, ez most a legkevésbé sem vígasz.)

Sok sikert kívánok a levél írójának az állásvadászathoz, és ha szabad, egy tanácsot adnék még neki. Mint mondta ugyanis (sokunkhoz hasonlóan) ő sem tapasztalt még az álláskeresés terén. Ha sikeresen elhelyezkedik, olvasson a dolgok után, és kisebb-nagyobb időközönként járjon el állásinterjúkra, még ha nem is keres éppen új munkehelyet. Pláne akkor. Megtanulja ugyanis kezelni a fentiekhez hasonló kényes (vagy éppen abszurdnak tűnő) szituációkat egy olyan helyzetben, amikor igazából nincs mit veszítenie. Az állásinterjú ugyanis már régen nem arról szól, hogy természetes vagy, és önmagadat adod.
zoli voltam Dorian Gray 2010.02.26 07:15:00
Nem tudom, hogy így 30évesen még az utolsó, megkímélt generációhoz tartozom-e, vagy már nálunk is szarrá lett dokumentálva, hogyan romlunk.A családi fényképalbumunk nagyanyám és a nővére fotójával kezdődik: két kislány mezítláb, de szép, fehér ruhában, kábé 1933…..
málészájú tévésztár 2010.02.26 09:30:00
Nálam ez a fénykép-téma igencsak aktuális. Mostanában , mikor már mellmagasságig gázolok a két ikszben kezdtem el gondolkodni, hogy össze kellene szedni a családi legendáriumot. Egy-egy nagyszülő él még mindkét oldalról, ilyen tekintetben szerencsés vagyok. Mindkettejüknél szép masnikkal átkötve pihennek a szekrény mélyén a családi fényképek. A probléma viszont, hogy ezekhez a fekete-fehér képregényekhez én (de szerintem még a szüleim sem) tudok történeteket társítani. Fogalmam sincs, hogy kik voltak a képeken szereplők, milyen szegről-végről-sarokról tartoznak a családhoz. Látom például a nagybátyámat, aki most, ötven körül kezd el érdeklődni a soha nem látott rokonok iránt. Az idők során néhány családtól eltekintve egyetlen elszakadt rokon, vagy család sem próbálta velük (velünk) felvenni a kapcsolatot. Ahhoz ők relatíve szegények, és befolyás nélküliek voltak. Akár csak mi. De ahogy vénül, és a gyerekeik is kirepültek otthonról, úgy gondolta, hogy már csak önmaga miatt is tudni szeretné, honnan is jött igazából. De múlik az idő, és sorban halnak meg azok, akik még össze tudnák kötni a múltbéli pontokat. Nehéz ügy.

Apropó fényképek. Eszembe jutott még valami: az alázat. Az élettel, másokkal, de különösen a szüleimmel szemben. Sokat tanultam róla, míg ezeket a vackokat nézegettem. Tudod, mikor előveszem az ősök képét, az apám magabiztosan, életvidáman, magát kihúzva, egyenes gerinccel néz vissza rám. Aztán oldalra fordulok, és látom azt az embert, aki az élete nagy részét már letudta, közben pedig aki tehette végigpofozta. Nincs már meg a régi optimizmus, és nem hogy a büszkeséget, de már a régi méltóság (talán jobb szó az önbecsülés) nyomait is csak nyomokban látom rajta. Nem bízik már az emberekben, mindenkiről eleve a legrosszabbat feltételezi. Ezt a viselkedését sokáig nem tudtam megérteni. És akkor édesanyámról még nem is beszéltem.
Vastagbőr Hova tűnt 79.623 euró? 2009.09.24 11:01:00
2005. március 24-én átadták Szegeden a a nagyközönségnek a Roma Információs Szolgáltató Központ és Közösségi Házat, vagyis az Amaro Khert. Az eseményen megjelent Teleki László politikai államtitkár, aki elmondta: egy valódi közösségi tér jött létre, mely nemcsak…..
zoli voltam Ezt lopd el, geci! 2009.09.04 11:08:00
Babiczky Tibor egy faszfej geciputtony.  ..
málészájú tévésztár 2009.09.09 14:16:37
Mindenek előtt szia Zoli! Tudom, hogy első kommentem itt, de ha megengeded, nem futom le az elcsépelt tiszteletköröket (visszatérő olvasó vagyok, jó az oldal, csak így tovább satöbbi, satöbbi...).

A magam részéről ezeken a "kicsit nyúlok innen, kicsit onnan - a végén úgy sem vesz észre majd senki" - mentalitású embereken már meg sem lepődök. Egy fenti kommentelőhöz hasonlóan először nekem is az iwiw-en posztolt bemutatkozásomat nyúlták le. Addig mondjuk nem is zavart a dolog, amíg csak különféle blogokon köszöntek vissza egy az egyben a viccesnek szánt gondolataim - természetesen saját szerzeményként beállítva. De mikor egy-két kisebb változtatással elkezdték pólókra, kitűzőkre nyomtatni, és ugyancsak saját szerzeményként értékesíteni... Maradjunk annyiban, hogy nem kicsit ment fel bennem a pumpa.

Egyébként egy jó másfél évvel ezelőttig saját szórakoztatásomra szerkesztgettem egy zenei blogot is. Nem posztoltam mélyreható zenei elemzéseket, de törekedtem arra, hogy ne abból álljon minden poszt, hogy kiteszek egy youtube videót, és kész. Próbáltam röviden, tömören, de a saját stílusomban írni. Mígnem egyszer arra lettem figyelmes, hogy több általam használt (nagyon jellegzetes) szó, szókapcsolat, és félmondat az egyik legnagyobb hazai, zenével foglalkozó lapban visszaköszön. Valószínű, hogy a szerzők nem maguktól találták ki ezeket a dolgokat, mert jellemzően elütöttek a szövegkörnyezettől, másrészt (mivel több mint egy éve olvastam már a lapot) ezek a sziporkák nem voltak jellemzőek az adott újságírókra. Két egymást követő lapszámban is egyből észrevettem ezeket a "koppintásokat".* Bizonyítani semmit nem tudtam volna, de a magam részéről azonnal felhagytam az újság vásárlásával.

* ha jól emlékszem, anno nem is annyira a lopás ténye volt az ami kiakasztott, hanem az, hogy az egyik érintett cikkben a becses író a nyúlást követően elkezdte durván csesztetni a zenei bloggereket.
Pályakezdőként, friss diplomával az ember 80 ezer forintos nettó fizetésre számíthat. Elkeserítő...A pályakezdők viszontagságai akár több oldalt is megérnek, én csak a saját sztorimat mesélném el. A külkerre jártam és az utolsó félévben gyakorlati időt kellett töltenünk…..
málészájú tévésztár 2009.05.26 13:54:07
No ez a post is egy tökéletes példa arra, hogy milyen egy rosszindulatú, gyűlölködő, irigy és tudálékos nép a magyar. Ebben az országban mindenki tudja, hogy hol vannak elszarva a dolgok, és mit kellene csinálni, hogy egyenesbe hozzunk mindent. Mindenki a másik életét akarja egyenesbe tenni, mikor maga is nyakig lubickol a szarban. Aztán érdekes módon mikor fel kellene gyűrni az ingujjakat, és munkához látni, jönnek a kifogások...

Úgy látom strici úr nemcsak realistán szemléli a dolgokat, de az itt firkálgatókkal ellentétben némi élettapasztalata is van. A kiábrándító igazságot viszont jelen esetben szerintem kultúrterrorista mondta ki. Az általa leírtakat én is égető problémának tartom. Honnan a fenéből tudja ugyanis egy 18 éves gyerek, hogy mihez kellene kezdenie az életben? Milyen piacképes szakmát tanuljon? Tudja, hogy szeret csajozni, inni, jól megy neki a matek, meg gyűlöli a biológiát. Mondjuk. És szegény (még a szocialista érában nevelkedett, jellemzően kétkezi munkás) szülő mit lát ebből. "há' cseszd meg annyuk, a Zoli milyen jól elvan mán a nyulakkal a ker'ben. ebből a gyermekbűl agronómus lesz, ha beledöglik is". Igen, az lesz, még akkor is, ha a büdös életben nem kap így munkát, és ha haláláig is fogja utálni a szakmát, valamint legfőképp az apját. Még a hóbelevancon írtam erről kommentet, Most bemásolom ide:

Az okatási rendszer ilyen keserű helyzetéért/válságáért én nem csak a mostani vezetőséget okolnám. A szülők legalább annyira ludasak a dologban, mint a 'fejeseink'. Ezt a saját példám is alátámasztja. A szülőknek ugyanis az lenne a feladata, hogy a gyereket terelgesse, a pályaválasztását segítse. A rendszerváltás viszont betette a kaput az addig jól működő rendszernek. Megynyíltak azok a bizonyos kapuk, és többé már nem elég, ha a szülő betolja a jogi egyetemre a gyerekét, vagy a kölyök szerez egy tanári diplomát. Ezt a társadalom felsőbb rétegéhez tartozó családokban nagyon hamar megértették. A legtöbb helyen viszont képtelenek felfogni, hogy most már nem a jogász-gazdász-agronómus triász a nyerő (legalábbis nem ők játszanak a legjobb odds-okkal). Igaz, az ilyen szülők közül sokan vannak, akik napi 10+ órában húzzák az igát, és végzettségüknél/társadalmi helyzetüknél fogva ha akarnának sem lennének képesek egy reális, és életképes tanulmányi utat felvázolni a gyerek előtt.

Valaki írta valamelyik blogon, hogy ebben az országban senki sem ott dolgozik, ahol szeretne, vagy amihez ért. A többség (jellemzően a fiatal korosztály) nem tudja reálisan szemlélni a saját képességeit. Irreális igényeket támasztanak, de jellemzően sosem magukkal, hanem mindig a másik oldallal szemben. A emberek boldogtalanok, hogy úgy mondjam 'szarnak bele az életbe', mert nem is látják a kiutat. Nem lehetetlen ugyanis kitörni, de ha már apád benyomott valami suliba, és el is végezted, munkába kell állnod. Aztán ahogy szerzel némi élettapasztalatot elkezdessz rájönni (még jócskán a huszas évid közepén) hogy téged ez egyáltalán nem érdekel. Na akkor válts pályát! Persze úgy, hogy közben dolgoznod kell (hisz a család már jellemzően nem tud tovább eltartani, vagy csak pofád nincs egy újabb bőrt lehúzni a nyomorgó szüleidről), és a radikális váltásokra már nincs lehetőséged. Azon kapod magad, hogy még gyerek vagy, de egy olyan szférában ragadtál, ahonnan csak vérrel, verejtékkel, és iszonyatos szerencsével lehet kikerülni. És ha az ember mellett nem áll egy támogató család/baráti kör, akkor előbb-utóbb feladod, és elhiszed, hogy hiába kapálózol, neked ezt dobta a gép.

Nyelvtudásról: okosabban már leírták előttem, de én is idefirkantom, mert fel tudja cseszni az agyam. Senkit nem érdekel a papír. Tudás kell. Két idegen nyelvet magabiztosan (!!!) beszélve az önéletrajzodban ezt a rubrikát simán kipipálhatod, és a többi jelentkező 70 százalékát (minimum) kenterbe vered. A többség az alapvető nyelvtannal sincs tisztában. Ha meg igen, akkor az aktív szókincse néhány száz szóra korlátozódik, amivel gyakorlatilag kitörölheti a valagát. Vannak ismerőseim felsőfokú nyelvvizsgákkal, akik segghülyék. Mert mihelyst nem egy konkrét előre begyakorot szituról van szó, megáll a tudás. Nem kell a financial timest szótár nélkül olvasgatnod. A meghirdetett melók sztem 90-95 százalékához elég egy stabil (nem 'éppen átcsúsztam a középfokú C-n' - stabilitásról beszélek), bármikor elővehető középfokú nyelvtudás. No és mellé egy hatalmas szókészlet. Ha megvannak az alapok, ezt kellene fejleszteni. Csak erre a többség kibaszott lusta. Nem kellene, csak naponta jó fél órát leülni a szótár/könyv mellé, és 1-2 év alatt óriási előnyre tennél szert. Két nyelv esetén ez napi egy óra, és ezzel akár tévézés közben is lehet szöszmötölni. A rendszeresség lenne a kulcs. Csak persze mindezt munkaidő után kellene csinálni. ehhh... Na nem tépem már a számat, amúgy is sok baromságot összehordtam már...


Ja, és hogy a posztolónak is üzenjek valamit:

a helyedben én az alábbiakat tenném (jobban mondva én is éppen ezt teszem):

1. keresnék egy helyet, ahol annyit fizetnek amiből minimálisan megtudok élni, összehúzva a nadrágszíjat, és szakmai tudást szerezhetek, és amivel később eladhatom magam.
2. váltás egy olyan helyre (rosszabb esetben még mindig alacsony jövedelemért) ahol már hosszabb időn át, hivatásszerűen is el tudod magad képzelni.
3. szerezz plusz tudást. relevánsat! próbálj meg részt venni a melóhelyen különféle projektekben, vagy iratkozz be egy suliba, ha az összeegyeztethető a munkahellyel. de vigyázz! ne a papírra hajts, mert azzal ugyanott vagy, ahol a part szakad. kérdezz körbe szakmai berkekben, hogy ki mit ajánl. ne légy megalkuvó. törekedj olyan irányba, amivel a későbbiekben tényleg foglalkozni akarsz, DE a realitásokat (ti. hogy minek van jövője és minek nincs) ne felejtsd el.
4. ha a fentiek megvannak, elkezdhetsz a magas fizetésre, és karrierre hajtani.


>málé kikapcs
Remélhetőleg sok olyan elhalt sorozatpróbálkozásról kiszivárog majd videü, mint a Body Politic, amit a CW nem rendelt be első körben, pedig jobban járt volna, mint bármelyik újoncával, legalábbis a szereplőgárdát és a netre kiszivárgott jeleneteket elnézve mindenképpen. A…..
Vastagbőr A nagy K 2009.05.15 13:01:00
Végre kijött! Nem várattak tovább! Végre anélkül kurvázhatjuk le ezt a ribancot, hogy valami konfekció jakós pribékje beperelne. Pedig perelni szeretnek ezek nagyon, becsületsértésért is megítél a bíróság annyit, amennyiért ez lement kutyába. Sőt! Akinek nem esett volna le :…..
Biztos a személyes érintettség okán, de arra jutottam, hogy egy társadalom köcsögségének legjobb indikátora a hely át nem adása. Emlékszem, kisiskolásként, olyan 25 éve, rendszeresen találkoztam olyan buszsofőrrel, aki bemondta a mikrofonba, ha terhes vagy kisgyermekes anyuka…..
málészájú tévésztár 2009.05.15 10:01:39
Igaz, nekem nincs összehasonlítási alapom a múlttal, de a magam babapúderes seggével még én is látom, hogy az emberek hogyan viszonyulnak egymáshoz. De nemhiába mondják, hogy a magyar mindig is egy széthúzó nemzet volt.

A magam részéről én az emberek határokat nem ismerő kotnyelességét, és rosszindulatát nem bírom elviselni. Valaki írta valamelyik blogon, hogy ebben az országban senki sem ott dolgozik, ahol szeretne, vagy amihez ért. A többség (jellemzően a fiatal korosztály) nem tudja reálisan szemlélni a saját képességeit. Irreális igényeket támasztanak, de jellemzően sosem magukkal, hanem mindig a másik oldallal szemben. A emberek boldogtalanok, hogy úgy mondjam 'szarnak bele az életbe'. Nincs saját életük, életcéljuk, ergo mintegy olcsó szórakozásképpen a másikét veszik nagyító alá. Folyton a másik zsebében turkálnak, hogy némá' az mennyit keres, 'meg mire fel'. De csak addig jutnak el ebben a puffogásban, hogy a szomszéd kétszer annyit keres mint ők. Az, hogy ő a fogait összeszorítva húzza az igát, hogy éveket, évtizedeket áldozott arra, hogy eljusson oda ahol most van - az már nem jut el a többség agyáig. Akinek meg mégis, azt pedig egyszerűen nem érdekli. Ők csak egy okot keresnek arra, hogy a szomszéd alá lehessen tenni. És erre tökéletes indok, hogy ő többet keres. És az már valahol a vég kezdete, amikor a saját szüleid mondják neked, hogy ez a normális. Téged okolnak, mert nem vagy hajlandó alkalmazkodni azokhoz, akik mindig mindent tudni akarnak a szomszédjukról, akik folyton a másik pénztárcájában kutakodnak.
És nem elég, hogy az emberek kibeszélik a másikat, hanem mindenki fúr mindenkit akit csak ér. Természetesen nem szemből, mert ahhoz bizony gerinc kell. Egyenes. És ezért is sajnálom azokat a többnyire csekély értelmi képességekkel rendelkezőket (akinek nem inge...), akik a külföldön dolgozó honfitársainak szidják. Sokan vannak ugyanis, akik azt mondják, hogy nem kérnek ebből a szarból, ami itthon van. Lehetne a hőst játszani, hogy sok kicsi sokra megy, meg ha mindenki akarja, megváltozik ez az ország. De sajnos nem ez az igazság. Túl nagy a visszahúzó erő, és ha évekig csak a szart kapod a pofádba, ha mindig csak kritikákat hallassz, hogy miért akarsz te fejlődni, tanulni, előrébb jutni (pláne tisztességesen, nem támaszkodva senkire), miért nem jó neked az a hely ahol a anyád világrafosott.... nos, előbb-utóbb feladod. És ez az igazi tragédia. Sok ismerősöm van, akinek sem végzettsége nem volt, sem pedig nyelveket nem beszélt (minek ide többes szám - még egy idegen nyelvet sem) mikor külföldre ment. És lehet rájuk sárga epét hányni az irigységtől, meg a megvetéstől, de egy dolog tény: aki igazán kitartó, alázatos, és szorgalmas volt, az egy nagyon szép életet épített fel magának kint. Van aki fehér-, van aki kékgallérosként dolgozik, de olyan körülmények (nem csak tárgyi, hanem emberi is) között, és olyan fizetésért amiért itthon sokan ölnének is. Ha tehetem, én az ilyen mentalitású emberek társaságát keresem. Nem azokét, akik itthon pöffeszkednek minimálbérért, de verik a szőrös mellüket, hogy nekik büdös a kétkezi munka, hogy ők idegenbe rabszolgának sosem. (Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sokan csak azért mennek külföldre, mert azt hiszik hogy ott kolbászból van a kerítés. Közben nem elég, hogy nincs versenyképes végzettsége, nem beszéli a célország nyelvét, de még dolgozni is lusta. Ők egy külön kategória )

Amúgy pedig azt hiszem, hogy Bokros írta valahol, hogy a fiatalságnak világot kellene látnia, körül kellene néznie a világban. Nem kell ehhez Brazíliába utazni, elég csak ha a környező országokban eltöltenek némi időt, csak hogy lássák: másképp is lehet csinálni. Csak sajnos a saját tapasztalatom az az átlag magyarok terén, hogy aki egyszer eljutott külföldre mondjuk egy nyaralásra az nem figyel, nem tanul. Azt hiszi azzal, hogy ő már járt Thaiföldön, vagy éppen Németországban valahol a többi magyar fölé emelkedik szellemileg.

ehhh... Sok dolgot akartam még mondani, de inkább nem fosom tovább a szót....
Magyar zászlós, Hajrá, Magyarok! feliratos címlapképpel díszített vezető anyagban csatlakozott felhívásunkhoz az egyik fontos szlovák jégkorongportál, a hokej.sk. Kezdeményezésünkről beszámolt a SITA, a szlovák nemzeti hírügynökség, ennek eredményeként majd tucatnyi lapba…..
Bruhaha, rohannom kell a gyerekekért óvodába, de ezt nem bírom nem megírni két mondatban. Az Index ma vendégvéleménynként lehozta Jeszenszky Zsolt lendületes publicisztikáját, amiben a szerző, aki a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének munkatársa, és az online fájlcsere elleni…..
málészájú tévésztár 2009.04.22 18:10:42
Lehet, hogy nem jogszerű leszeni cucokat innen-onnan, de ez a Jeszenszky nevű napszámos is igen el van tévedve. Ez a rendszer ugyanis épp arról szól, hogy a tecnika fejlődik, és mindenkinek alkalmazkodni kell(ene). Van aki ezt felismeri, és van aki a mellét/f*szát veri, visszasírva a feudális világot, ahol minden fekete és fehér volt, nem kellett semmin agyalni.

Érdekes módon a kedvenc bandáim már több éve nem holni artisjus nevű vizfej segítségére várnak. Ferlismerték, hogy ez már más világ, mint a jó tíz évvel ezelőtti. A Cd-k helyett a bevételeik jelentős részét turnézásból, ruházati termékekből, és egyéb kiegészítőkből szerzik. Ezeket ugyanis nem lehet letölteni. Persze, tudom én, hogy a fordított arányosság a cél. Minimalizálni a munkába feccölt energiát, maximalizálni a hasznot.

A letöltéseknek egy óriási haszna éppen az (és itt most nem menteni akarom a tevékenységet), hogy célirányos. Mondjuk gyanítom, hogy ha nem is a nemzetközi, de a magyar zenei élet buckalakóinak ezzel a célirányossággal, és tudatosságal van a legfőbb bajuk. Mert a netről már le tudod húzni a Tankcsapda, vagy Kispál összest is. Persze ettől te még a koncertre is elfogsz menni, és megnézed a kedvenc bandádat (jellemzően évente nem is egyszer). Viszont az a korosztály, akikre Lajcsit, meg Postás Józsit erőszakolták rá, lófüttyöt sem ért a torrentekhez. És ebből lesz a probléma. A fiatalok nem veszik a lemezeket, nincs kit megfejni, hogy vissza tudják osztani a lét az egylemezes szupersztároknak. A fiatalok inkább megrendelik a neten ugyanazt a lemezt fele, vagy harmada áron, vagy átruccannak a szomszédos országokba nagybevásárolni.

Nem csinálok ebből az egészből ideológiai kérdést, de pont az a jó a netben, hogy a jobbnál jobb lehetőségeket az ember orra elé hozza. Legálisakat és illegálisakat egyaránt. És az egyeduralmi helyzeteknek ezzel vége. Persze így is lehetne kaszálni a piacon. Ám ahhoz nem ártana gondolkozni, új stratégiákat kidolgozni, és a bevételi források szerkezetét átcsoportosítani. Csakhogy az átlagmagyar (dolgozzon akár a zeneiparban, akár máshol) jellemzően lusta egy barom. Mindegy mi van, csak dolgozni ne kelljen.


A magam részéről azt mondom, hulljon a férgese.
Ezt nevezem hírérzékeny döntésnek: a Spike TV tegnap este jelentette be, hogy Pirate Hunters címmel olyan dokureality-műsort készítenek majd, amiben a szomáliai kalózokra vadászó amerikai hadihajók legénysége és mindennapjaik állnak a középpontban. Persze a sorozat terve nem új,…..
Sikerült, de nem úgy, ahogy elterveztem. A Mizuno cipő jól vizsgázott. A végig aszfalton és macskakövön való futást sem érezte meg jobban a lábam, mint a megszokott erdei földutat. Jó a csillapítása a cipőnek! Este éreztem egy kis jóleső izomlázat a combomban, de az kellett is,…..
málészájú tévésztár 2009.04.07 14:49:33
szia.

ez ugye a nettó időd lett?

az általad leírt okok miatt vártam én is elég sokáig az átöltözéssel. A rajt előtt jó fél órával már hétágra sütött a nap. Sokan voltak akik kivették a ruhatárból a táskájukat és azt a plusz 1-2 réteget belepakolták. A többség megpróbált minél tovább kivárni. Egyébként vicces, mert nemcsak a verseny előtt, de az azt követő napokon is elég cudar volt az idő. A szervezők nagyon beletrafáltak.

Amúgy a magam részéről jól teljesítettem. A csajok között. Hiába hangsúlyoztam a nevezési lapon, és a telefonban is, hogy kéretik férfiként figyelembe venni, úgy tűnik a hangomban volt valami kellemesen nőies (vagy a keresztnevem zavart be). Mókásan hathatott, mikor rózsaszín F-betűs rajtszámmal, rövid hajjal, és körszakállal megjelentem a rajtvonalnál. A futás viszont rendben volt, az utolsó 3-4 kilométerre már jócskán vissza is vettem a tempóból. Nem a versenyek miatt futok, de így is bő 20-25 perccel a vártnál jobb időt mentem. Tapasztalatszerzésnek mindenesetre jó volt. Azt hiszem a félmaraton engem már csak addig fog motiválni, amíg össze nem jön egy 1.40-en aluli eredmény. Aztán valami más célt kell keresnem.

Amúgy egy kérdés: más is látta a Tankcsapdás Lukács Lacit a futók között, vagy csak nekem káprázott a szemem. A hapsi nagyon hasonlított rá. Nem vagyok valami nagy rajongó, de asszem ő volt az (meg talán a neten is megtaláltam a befutók között). Fekete számozott mezben, és Lukács felirattal tolta. Rajta kívül is sok honfitárs volt ott, amennyire én hallottam. Külön öröm volt azokkal a honi lányokkal találkozni, akik futás közben kocsisokat megszégyenítően káromkodtak. Mondjuk az külön posztot is megérne valahol, hogy jellemzően miért csak magyar embereket hallok külföldön is káromkodni (mert néhány nyelv alapszókészletével azért tisztában vagyok).

Amúgy meg bocs a sok szájtépésért... ;)

Ja és mégy egy: egy néhány mondatos posztban összefoglalhatnád, ha találsz a közeljövőben valami normális versenyt itt-ott az országban. Sokunknak nincs kedve mindig a netet túrni, és talán te belefutsz olyan infóba, ami felett mi elsiklanánk. Például április végén lesz a már több éve megrendezésre kerülő Kossuth staféta Sátoraljaújhely és Sárospatak között. Infót alig találni róla, ami van, az is elég szűkszavú. A helyieken kívül szerintem csak az igazán fanatikusok tudnak róla. Jó 5-6 éve még indultam rajta, akkor egy közel száz (vagy talán annál is több) embert megmozgató, de alapjában véve családias hangulatú esemény volt. Általában tiszteletüket tették nevesebb futók is (pl. Bogár János), akik óriási időket aláztak a mezőnyre. Csak azért mondom mindezt, mert nagyon sok jó futóverseny van az országban anélkül, hogy olyan hírverést kapnának amit megérdemelnek. No de most aztán tényleg befejezem.


>kikapcs
Nem nézem többet a Dr. House-t. Sajnos a karakter elfáradt, már mindent kihoztak belőle, amit lehetett.Már az előző évadot is végigszenvedtem. Jogos volt, hogy kissé hátrébb tolták a régi teamet, hiszen bennük sem volt már több. De akiket a helyükre hoztak, nélkülöznek mindent,…..
Pat Cortina szövetségi kapitány ma hajnalban Münchenbe utazott, klubcsapata, az EHC München sorsdöntő mérkőzéseket játszik a feljutásért. Hétfő hajnali visszaérkezéséig Énekes Lajos és Diego Scandella edzők viszik a csapatot, kapcsolatban a főnökkel. A szakvezetés a ma esti…..
Idén számomra az első hivatalos futóesemény a március 21-én, Veszprémben megrendezésre kerülő 6 órás Ultramarathoni Futó Egyéni Országos Bajnokság lesz. Még januárban Tamás haverom szólt, hogy ne tervezzek semmit erre a hétvégére, mert csapatban nevezett, és mivel én vagyok…..
málészájú tévésztár 2009.03.11 08:19:44
@DaMartian: Spórolni én sem spórolok a futócipőn. A 14-18 ezer szerintem reális ár egy kényelmes, és viszonylag tartós cipőért. Korábban általában ebből az ársávból válogattam. Most nem akarok antireklámot a blognak, de egy konkurens márkát vettem 8-9000-ért leértékelésen. De mindenféle akció nélkül is kábé 13 ezer körül van az ára. Mármint külföldön. Itthon jó 20-30 százalékkal drágább És sajnos a legtöbb futócipőnél dettó ez a helyzet. Mivel Pest elég messze van a számomra, ezért nagyon beszűkülnek a cipőválasztási lehetőségeim. Lehet, hogy a fővárosban kapnék a kívánt ársávban cipőt, de az utiköltség alaposan megdobná az összeget. De most, hogy a kommentelőktől kaptam pár jó tippet, ha legközelebb arra járok, legalább tudom, hogy merre kell keresgélnem. Ismételten köszi mindenkinek!
Vastagbőr Egy tanár levele 2009.03.06 11:01:00
A Független Újságírók Szövetségének honlapján jelent meg ez a levél:   Egy tanár levele   "Ez most rasszizmus..  Egy magyarországi általános iskolában tanítok középkorú tapasztalt kollektívában. Településünk nem Borsodban található, még csak nem is a…..
málészájú tévésztár 2009.03.06 22:58:29

Sajnos tény, hogy a levélben foglalt stílus és hozzáállás nem csak egy bizonyos népcsoportra jellemző. Többször voltam fültanúja, hogy a helyi általános iskolából hazafelé utazva úgy beszélnek a gyerekek az őket kísérő tanárral, mint egy darab szarral. És nem csak a cigányok. "Megveretlek a testvéreimmel", "Ki a fasz maga, hogy nekem parancsolgat", "Fogja be a pofáját", "Hülye kurva". Csak hirtelen néhány szösszenet, ami megmaradt bennem az elmúlt napokból. Talán a legnagyobb baj ott van, hogy a legtöbb szülő rohadtul keveri a szerepköröket. A tanárnak tanítani kell a gyereket, és nem nevelni. Az ugyanis a szülő feladata (lenne). Tíz húsz évvel ezelőtt mi volt? Ha hazament a gyerek, és panaszkodott az apjának, hogy megütötte a tanár, mi volt a fater reakciója (már egy átlagos családban)? Megkérdezte, hogy "de fiam miért kaptad a nyaklevest"? Aztán ha azt merted mondani, hogy káromkodtam/vihorásztam/nem figyeltem órán, kaptál egy olyan taslit a fatertól is, hogy az asztal adta a másikat.Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy verni kell a gyereket. De ez a fene nagy liberalizmus, meg egy újjal se érjünk a gyerekhez-felfogás is baromság. Itt valami nagyon a visszájára fordult. A szülő odaülteti a gyereket a tévé elé, és baszik nevelni. Azt hiszi, hogy azt a feladatot a tévé majd elvégzi helyette. Az öregem mondta erre régebben, hogy "fiam, pulyát csinálni mindenki tud. De felnevelni - na ahhoz már ember kell."

Vannak tanár, és tanító ismerőseim. Folyamatosan azt hallom tőlük, hogy lesz itt még lejjebb is. Például mert a gyereket nem lehet megbuktatni. Akkor sem, ha nem tud 5 percet a seggén ülni, de akkor sem, ha 3 év után gondot okoz leírni a saját nevét. Olyan lesz ez az egész, mint az usában a senkit sem hagyunk hátra program. Lesznek külvárosi és vidéki "gettóiskolák", ahová a problémás gyerekek járnak, és azok, akik nem engedhetnek meg maguknak minőségi oktatást. Pedig ismerősöktől hallom, hogy vannak nagyon okos, értelmes cigánygyerekek is az osztályaikban. De hiába is akarnak nekik tanítani valamit, ha a szülő már a tanítási nap vége előtt másfél órával az iskola előtt ordibál, hogy engedjék haza a gyereket. Otthon pedig csúfolják őket, ha tanulni akarnak, ha szeretnének kitörni. Ördögi egy kör ez.

A magam részéről magasról teszek rá, hogy egy gyerek (vagy annak családja) magyar, német, szerb, zsidó, vagy éppen cigány. Viszont azt is tudomásul kellene venni, hogy vannak akiknek eszük ágában sincs beilleszkedni az iskolában, az életben, a társadalomban. A kérdés csak annyi, hogy az ilyen emberek felzárkóztatását milyen áron, és meddig erőltetjük.

Futóblog Mi motivál(na)? 2009.02.17 16:20:00
Olvasva az eddigi cikkek kommentjeit, azt gondolom, a hozzászólók körében motivációból nincs hiány. Igaz, nem mindig a futásról van szó, hisz valaki hetente duplázza a fekvőtámaszait, valaki a vacsoráját felezi, de úgy tűnik, sokan a blog olvasása közben kaptak…..
Ma este (január 23.) ismét egy húzónevet hoz el nektek a Kollektiva csapata. Ezúttal Kissy Sell Out, a neves londoni rádiós polihisztor látogat el egy táncoltatás erejéig a Merlinbe, a lányok számára ingyen, fiúknak büdzsébarát belépővel. Kissy Sell Out abszolút a mai…..
Remélem, nem kell bemutatni senkinek a hölgyet, tudjátok, ő az, aki népszavazásra szeretné vinni a következő kérdést: "Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak…..
málészájú tévésztár 2009.01.12 20:40:26
Nekem valahogy mindig kinyílik a bicska a szebemben, mikor más országokat kezdenek el emlegetni ott legfelül. Pont azok az emberek, akik tehetnének érte, hogy inkább a nyugathoz közeledjünk, ne a pejoratív értelemben vett Balkánba süllyedjünk bele.

De én mondom, hogy itt változás nem lesz, amíg a nép az utcára nem vonul, és -szó szerint- le nem hullik néhány méretes fej. Mikor valaki egyszerre lehet országgyűlési képviselő (úgy, hogy 3 év alatt érdemi munkát nem végzett), egy kis település polgármestere (ahol dúl a munkanélküliség, az urambátyám viszony, és a "lefölözés"), valamint mindenféle kistérségi funkcionárius (természetesen itt sem jelenik meg soha), addig én már nem is reménykedek semmiben. Egyszerűen ne csodálkozzon az ember, ha nagyon sok fiatal minél messzebbre akar innen menekülni.

Tény, hogy a közigazgatást is át kellene alakítani. Tudom, látom, hisz benne élek. Nem csoda, hogy azok a fiatalok, akiknek esze van, és nem valami no name lóidomár iskolát végeztek, hanyatt homlok menekülnek ebből a szférából is. (Persze akinek nincs tehetsége semmihez, és küzdeni is fél, az itt kényelmesen ellubickolhat - már ha bekerül.)

Akinél tényleg van tudás, tehetség, rátermettség, és kreativitás, az elmegy a versenyszférába (itt most az IGAZI versenyszférára gondolok), és felküzdi magát akár a pincéből is. Az még hagyján, hogy a közigazgatásban (vidéken pofátlanul nyíltan) rokonokkal, haverokkal törltik fel a helyeket. De a többségük dolgozni sem akar. Mit nem akar, nem is tud, hiszen lövése sincs a dolgokhoz. Nem egyszer még a jegyzőknek, körjegyzőknek sem (hajjaj erről mennyit mesélhetnék!). Vagy egyszerűen csak ülnek napi nyolc órát a székben, és szarnak bele mindenbe (no erről is lenne egy-két jó sztorim). A dolgozók másik felét meg úgy leterhelik munkával, hogy heti ötször tíz órában sem végezne a papírmunkával. És akkor még a kötelező ügyfélfogadásról nem is beszéltünk.

Viszont ami a leginkább idegesít, az az önkormányzati rendszer. A környékemen nem egy olyan önkormányzatot ismerek, amelyik alaphangon 5-15 főt tart el (polgármester, hivatalnokok, sofőrök?, gondnokok stb). Persze érdemi munka nem folyik ezeken a 1-300 lakosú településeken, hanem pölö az ügyiratokat összegyűjtik, és kétnaponta átviszik a szomszéd faluba, ahol az ügyintéző elpepecsel velük. Az az 5-15 ember pedig, akinek egyébként semmi dolga, havonta felveszi a nem kevés fizetését. És ez dívik még a legutolsó, 100 fő alatti lakosú településeken is. Undorító. Soha nem fogom megérteni, hogy a 3-400 fő alatti, a világtól nem elzárt, nem isten háta mögötti településeknek minek kell külön polgárjenő hivatal, tele paprikajancsikkal. (Az igazat megvallva értem én, hogy miért kell, csak a gyomrom kifordul a választól.)

Aztán a másik dolog. Csoda, hogy nem halad az ügyintézés? Persze, hogy nem, hiszem a jelenlegi szabályozásnak köszönhetően még a legegyszerűbb kéréseket is papíron kell rögzíteni, legalább 3 példányban, mindegyiket külön szígnózva a felettesed által. Aki persze nem ír alá mindig, csak meghatározott időközönként. Szóval az ügyfél majd jöjjön be még kétszer-háromszor. És bár ég a pofámról a bőr, hogy szegény nyolcvan éves nénit hányszor be kell rángatnom, de ha nem teszem, a saját állásommal játszom (és ezt rendszeresen a tudomásomra is adják).

Minden hivatalban, intézményben, minisztériumban van kismillió osztályvezető, osztályvezető helyettes, főosztályvezető (és ezek legkülönfélébb mutációja). Na nem azért, mert az ő oly' remek szakmai munkájuk nélkül nem haladna az ország sehova. Naná, hogy nem. Csak így megkapják az éves majd 40 nap fizetett szabadságot, meg a tököm tudja milyen prámiumokat.
No és a sok papíros: aki nem (funkcionális) analfabéta, mind posztgraduális képzésre, meg másoddiplomára hajt, mert azután ilyen-olyan szorzó jár. De hogy ettől még egy levélre sem tudják majd felnyalni a bélyeget, csakúgy mint azelőt, hát jajj.... Szóval csessze már meg az ég! Szegény gyereknek elvégez valami néptánc-művelődésszervező szakos másoddiplomát, hogy hozzádobjanak még a fizujához x százalékot. A munkaadó meg bátorítja is szegény boborjánt, mert a gyerek szegről-végről rokon/ismerős. Hányinger.

A polgármesterek nem ritkán az alapján szelektálnak a segélyeknél, hogy ki a haragosuk, és ki nem. Olyan segélyekeket, ami törvény alapján jár, nem hajlandóak aláírni, mert XY nem adta neki bérbe a földjét, lakását, boltját (és most nem kisebbségiekről van szó). Az egész hivatalt arra használják fel, hogy a saját versenytársaikat (mezőgazdaság, vendéglátás, idegenforgalom) megfojtsák a térségben. Hányinger ami itt zajlik. Egyszerűen kiölik az emberből a tenniakarást.

És ami a legrosszabb, hogy az ilyen emberek amíg csak egy szusznyi lélegzetük van, (akár mások kárán is) mindenre rá akarják tenni a kezüket. Egyszerűen rosszul vagyok ettől az egész - olyan jellemzően magyar - mentalitástól. Mindenesetre a magam részéről nem sajnálom a közigazgatásban eltöltött időt. Itt ugyanis megtapasztaltam, hogy milyen szakmai/emberi közegben nem szeretnék soha többé élni, és dolgozni. Messze, messze, el innen...
Azt már megtudhatták kedves olvasóim, hogy milyen vagyok én; most azonban fény derülhet arra is, hogy milyen vagy te, kedves olvasó. Persze csak akkor, ha hajlandó vagy alávetni magadat egy tesztnek.Erről a pszichológiai tesztről egy szupertitkos, pszichológiával foglalkozó…..
málészájú tévésztár 2009.01.10 08:35:55
Erre a tesztre én is kíváncsi leszek, úgyhogy lássuk a medvét:

Az állatos kérdésekkel kapcsolatban a válaszom attól függ, hogy mire vonatkozik a "kedvenc" szó.

Ha azt akartad kérdezni, hogy milyen álllat lennék a legszívesebben:

1. Sas, mert nagy, és méltóságteljes. De legfőképp mert a magasból sok olyan dolgot (át)lát, amik a földről nem vehetsz észre. És mindezt kívülállóként teszi.

2. Bálna. Nem a mérete miatt, hanem mert békés, magának való, senkinek nem kell megfelelnie, és a maga komótos módján számomra mindig nyugalmat sugároz.


Ha az első két kérdésed arra vonatkozott, hogy milyen állatot tudnék magam mellett a legszívesebben:

1. Kutya (mégpedig egy konkrét fajtából). Azért mert okos, játékos, igényli a folytonos mozgást, bármikor képes felvidítani az embert, és nagyon erősen kötődik a gazdájához.

2. Skorpió. Kicsi, nem igényel sok törődést, és nagy felelősséget, nincs szüksége nagy térre. És mert egzotikus állat lévén annyira kitűnik az itthoni környezetből.

3. Közömbös, de ha választanom kell, inkább nem. Képen gyönyörűen néz ki, pláne egy esőerdő, de nekem a valóságban általában a bezártság, és a korlátozottság jut róla eszembe.

4. Ellentmondásos, de inkább igen, szeretem. Egyrészt félek tőle, mert nem tudok úszni, másrészt lenyűgöz a végtelenségével, a szépségével, és a gazdag élővilágával. (Persze mindez csak akkor igaz, ha a környék nincs tele hangos, és tapló nyaralókkal, meg kultúrsznobokkal. Akkor bármit és bárkit képes vagyok gyűlölni.)

5. Imádom. Egyrészt az élettani hatásai, másrészt az íze, és illata miatt. Szeretek kísérletezni a különféle izű kávékkal, és felfedezni olyan apró eltéréseket, amik felett mások nap mint nap elsiklanak a nagy sietségben.


(Bocs a hosszú kommentért.)
A nyúlon túl Homár 2008.12.22 08:48:00
"Hogy utálom, ahogy sikítanak főzés közben. Az nem sikítás, hanem csak a kiszökő levegő hangja"..
A két évvel ezelőtt elhunyt, világszerte legismertebb magyar ember, Puskás Ferenc egész életében bárhová ment, autogramkérők rohamát kellett elviselnie. Ennek nyomán azt hihetnénk, hogy aláírása fokozatosan egyszerűsödött az évtizedek során, de egyáltalán nem ez a jellemző,…..