Adatok
youknowwho
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Szívlapát | a Kreatív magazin játszóblogja
"A vihar közeledik" - homofób kampányfilm az USA-ból
2009.04.23 18:15:00
Eheti megawtf (a szimpla már volt korábban) az amerikai National Organization for Marriage homofób kampánya. Különösen megerőltető feladat eldönteni, hogy melyik betanított színész szövege érdemelne nagyobb nyaklevest: az a fapina, amelyik azt mondja, hogy a szabadságát elveszik…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Sosem írkálok kommenteket sehová, mert nem nagyon érdekel a műfaj és egyébként másokat sem érdekel, hogy miket írkálok. De üsse kő, egy marhapörkölt után, és egy befejezendő munka előtt most mégis megnyilvánulok. Mert van kedvem. :)
Miután elolvastam miket írtatok, eszembe jutott valami. Beszélnem kellene valahogyan Jézussal, meg az ő apjával és a Szentlélekkel, mert nagyon kibasztak velem. Ha esetleg mégsincs közük a fogantatásomhoz, akkor meg valami genetikust kellene elcsípnem, mert akkor lehet, hogy anyámék basztak ki velem. Nem izgatnak fel a feszes női hátsók, hosszú combok, ringó mellek. Az esztétikájukat érzékelem, csak nincs kedvem közelebbről is megismerkedni velük. Olvasva hozzászólásaitokat egy dolog vált nyilvánvalóvá számomra. Egy heteró sosem értheti meg, egy meleg pedig sosem lesz képes elmagyarázni. Fantasztikus családban nőttem fel, heteroszexuális emberek között. Nem volt előttem "más" példa, csak az anyám és az apám, akik 30 éve imádják egymást és ma is kézen fogva sétálnak moziba hétvégenként. Sem az orális, sem a fallikus-és még sorolhatnám- szakaszban nem ért semmilyen trauma, mégis kamaszkoromtól kezdve a saját nemem érdekelt.
Próbálkozni én is próbálkoztam, csak nem éreztem semmit. Aztán megértettem és többet nem próbálkoztam. Illetve mégis, csak egy kedves fiatalembernél.
Nem akarok házasságot kötni vele, vele, akivel több mint egy éve élek együtt. Gyereket sem akarunk örökbefogadni, mert hadd lásson az a gyerek nőt is meg férfit is. Csak élünk ketten, és hétvégenként mi is együtt megyünk moziba. Nincs piros tangánk, nem táncolunk kamionon, kordonok közé szorítva, csak szeretjük egymást. És ez tökéletesen elég.
Summa summárum, mégsem beszélek a szenthárommal, és genetikusokat sem ostromolok meg. Ilyen vagyok és jól érzem magam. Nem büszke vagyok, hanem boldog.
Nem jut eszembe semmilyen frappáns befejezés, szóval csak annyit írok: A marhapörkölt finom.