spigi 2009.10.31 19:58:59

Ez még semmi. Mint közismert Párizs egy olyan szegletében laktam, laktunk, ahol nem túl visszafogott volt a "külföldiek aránya/m2. Azt nem mondhatom, hogy nem kedvelem a "külföldieket", mivel magam is francia állampolgáságom ellenére az vagyok. De én rá jöttem ,hogy mi a különbség a kinaiak és jappánok között. Ha jön veled szemben egy vágott szemű, akinek két kamera lóg anyakában, és egy fényképezőgéppel fozóz, akkor az a kinai aki az egyiket el akarja adni neked.

spigi 2009.03.24 18:03:32

@Acél Csaba:

Van egy mondás a szomszédos Franciaországban. " egy szívvel két urat nem lehet szolgálni".
Mert ugye melyik ujjamat harapjam meg. ( Na nem én, a szívemhez közel állok). Az eskű ( valami ismert görög névvel) vagy a boldogulás ( valami isrert fizetőeszközzel).
Értem én e dilemát. Mint ismert a nevemre írt nagyon kiváló szakembernek tartott, sokáig dolgozott egy nem keleteurópai intézmény falai között. Azt nem mondhatnánk, hogy éhbérért robotolt. Napi 4 óra az osztályon, és kettő az ambulancián / nap. A szorzatainak azért az összegért amit itthon kap. De. És ez egy fontos de, ma azt mondja ITTHON dolgozom.
Én megértettem, és ha nem is értettem vele egyett, úgy vélem az Ő döntése, és bár sokkal jobban éreztem magam ott a szomszédos "fény városában", itt sem élek boldogtalanul. Nem is ez fáj, hiszen az tudja értékelni, hogy itthon van aki már sokat volt távol. Nos én 16 évet éltem távol szülőföldemtől.
Az fáj, hogy egy olyan tehetséges nép, mint a magyar már megint !!!!!! itt tart. Egyszer, nincs 1 éve New York.-ban egy üzleti megbeszélés után, egy amerikai szemmel is nagy vállalat egyik alelnöke ( nálunk osztály -vezetőnek hívják ezt a poziciót), azt kérdezte tőlem:
- Monjda mi van magukkal Magyarokkal?
- Már milyen értelemben? - kérdeztem vissza.
- Tudja, itt minden évben a szakavatott tudósok és üzletemberek megszavazzák, csak úgy hobby szinten, az érinett én húsz legokosabb emberét. Persze szubjektív a dolog, de nagyjából fedi a szellemi potenciát. Eddig nem volt olyan év, hogy legalább 2-3 magyar ne lett volna benne. Maguknak már rég meg kellet volna enniük a környező országokat pénzügyileg.
- Azt hiszem a politikusainkat biztos nem szavaznák be ebbe a húszba.-mondtam rezignáltan, és akkor értettem meg, nem ezzel a kicsi néppel van baj, hanem, hogy még még mindig hiszékenyek vagyunk, és hagyjuk magunkat megvezetni.
Ha jól emlékszem, ha nem, elnézést, Szécheny mondta, hogy hogy egy népnek olyan a sorsa amilyen vezetőket választ magának, és addig tart amíg eltűri.
Megtudom érteni azokat akik elmennek, mert szinte nevetséges összegekért dolgoznak nap mint nap.
Értem én, hogy a tudást valamikor illene beváltani egy kis anyagiakra.
Értem én, hogy olyan helyzetbe hozták az orvos társadalmat, hogy nem mernek dönteni, mert vagy az etikaibizotság elött állnak, vagy néha ( nagyok sokszor néha) zsebből gyógyítanak.
Értem én, hogy azzal a lexikális és szakmai tudással amivel a hazai orvosok rendelkeznek, játszva teszik zsebre a kinti kollégáikat. Az vesse rá az első követ arra aki megszólja az elmenőket, aki nem szeretne egy kis anyagi elismerést is a 6 év kemény tanulásért, és megalázó robotért.
Ezért mondom, hogy minden tiszteletem az olyan orvosoknak, akik elmehetnének, de vállalják, hogy ITTHON gyógyítanak.

spigi 2009.03.18 17:30:28

Szerencsésnek mondhatom magam, mivel ismerem a blog tulajdonosát, és meglehetősen nagy tiszteletet vívott ki a lelkemben. Így nincs kétségem a leírtakban, annál is inkább mivel sajnos én is többször megjártam már az urológiának nevezett inkvizíciós kazamatát. Mint szakrendelésileg, mint bentfekvő.
Orvos szülő gyermekeként, és egy "nevemre vett" orvossal az életemben, meglehetősen nagy a tolerancia szintem, és mivel az életem nem mindig az irodai "fönöki" elfoglatsághoz kötött voltam már olyan helyén ennek a világnak, amit az igényes irodalomban csak bélsárnak hívnak, és általában a gazban szokott lapulni. De amit a hölgy, és az általam oly nagyra értékelt "Doki Bá" felvillantott csak a felszíne ennek az áldatlan anomáliának.
Mint mondám, szerencsés vagyok, van a legjobb baráti kőrben olyan nagy nevű, és főleg nagy tudású szakavatott aki bellüről is ismeri ezt az áldatlan álapotot. Nem védeni akarom őket, Istenemre nem. De, néha amikor egy-egy baráti vaterkázás közben hallom a "story.-kat", csak nézek mint az a bizonyos lőt medve. ( Ha már egy vadász bologjában vagyunk).
Olyan alapvető műszerek hiányoznak ami, vérlázító. Nem oly régen egy kisebb műtéti beavatkozáson vettem részt, természetesen önszántamból. Ébredés után a már említett szakavatott fő-fő orvos aki a műtétet elvégezte, kissé zavartan elnézést kérve mondta, hogy a két szívó melyet a műtét során elhelyezett a terűleten azért nem egyforma, mert nem volt két ugyan olyan. Nem viccelek!!!! Filléres dolog lehet. Egy üvegedény-katéter, és a felesleges folyadékok távoznak. Nem volt két egyforma. Egy üveg, ami korekt, és autentikusan oda való, meg egy műanyag, ami mindenre jó, csak erre nem. Na ná, hogy a műanyag már az első nap elengedte a vákumot, és persze minden olyan lett mint egy vágóhídon.
De a nagy 400 ágyas sem élvez jobb helyzetet. Egy proktologiai vizsgálatnál saját tapasztalatom, hogy megúszhattam volna egy nagyon kellemetlen és megalázó vizsgálatot, ha a klinika rendelkezett volna egy ánus.-ban is használható ultrahang készülékkel.
De vissza az urológiára. Nyugodtan szögezzük le, hogy a bányászbéka alfele a kilátó tetején piheg ehhez az állapothoz képest.
Mindazonáltal kalapot le az ott dolgozó orvosoknak, hogy ilyen körülmények között is helyt tudnak állni. Természetesen megilleti az elismerés a többieket is, hogy szinte sziszfuszi munkával próbálnak emberi körülményeket teremeteni. Mint azt tudjuk, ennek az osztálynak sajátossága a mellékhelységek nem kis arányú használta. Azt is el kell mondani, hogy betegtársaink olykor a szemészetre is kérhetnének beutalót. Nem olyan kicsi az a fajansz. Istenemre bele lehet találni. Ja és a nagy igazság senkinek, ismétlem senkinek nem tiltották meg, hogy kihasználja az angol wc sajátosságát, amit a vizzel való öblités jelent. Csak meg kell húzni. Csak meg kell húzni.
Majdnem 16 évet éltem a világ szerencsésebb fejlődésű felén. Azt kell mondanom, hogy sokban hozzájárul embertársaink viselkedési morálja is, hogy itt tartunk. Az kétségtelen, hogy ott ennél kellemesebb állapotok uralkodnak, de a delikvensek is jobban megbecsülik a lehetőséget, és tudnak élni vele. De miért kell mindent tönkre tenni? Lerombolni? A klinikák a kártalanitásra fordítják a költségvetésük 20-30%.-át!!!!!!!
Összetört mosdok, ellopott csapok, kitört üvegek! Soroljam? Mindenki tisztában van vele. Mit várunk egy olyan országban, ahol a szemetet kiborítják az erdei utak mellé? Egy alkalommal már szégynemben összefogtunk a barátokkal, és kitakarítuk egy szégyenfoltját megyénknek. 2 nap mulva megjelent az első szemetes zsák!!! a második hét végére már volt heverő, rezsó, és terméstesen további szemetes-zsák. Ingyen be lehet vinni a Biokom telephelyére. Nyitva van 24 órán keresztül.
Végül:
Minden tiszteletem az orvosknak, és köszönet azoknak akik még nem adták fel, és nem kis kaladfaktort megélve ittmaradtak, hogy a lehetetlen határán is gyógyítsanak.

Köszönöm!