Adatok
valami külföldi
0 bejegyzést írt és 11 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Egy régi körgangos házban lakom Budapesten. Az a fajta, aminek kettő udvara is van, és amiben az udvarok meglehetősen kicsik, a lakások nagyon közel vannak egymáshoz.Lakik ebben a házban egy Down-kóros (középsúlyos mértékben fogyatékos) fiatalember a szüleivel, két szinttel…..
valami külföldi
2012.08.26 19:55:53
@ekszvájzed: Emberem! Megőrülök. Beszélgetünk :D Ráadásul egy csomó olyan értéket képviselsz, amivel akár még én is azonosulni tudok. Mondjuk egy-két alkalommal kicsit sarkítva szerintem. Például:
"Tudod, a túlélés ösztöne, mikor a vadonban kolbászoló humanoidok, miután elébb távolról megfitogtatták kiváló erőnlétüket, közelebbre mrészkedve a második opcióként megnyugtatólag morogva körülszaglászták egymást, hogy ki az alfahím, meg hol a tüzelő nőstény ... :)
És hogy az idegenek vajon vadászni, hadiösvényen, lakhelyváltoztató vándorúton, vagy csupán a tájat csodáló túrán járnak-e :)"
Erről azt gondolom, hogy a kutyák is marják egymást, meg a mittomén milyen állatok is, de szinte soha, vagy max véletlenül csinálja ki az egyik a másikat. Merthogy minek irtani a saját fajtámat, az rosszul festene a genetikai térképemen.
Jah és még egy:
"Mert az ember a mai napig is mindig és mindenhol magára az emberre nézve a legveszélyesebb ... Nem hiszem, hogy ezt ennyi évezred után is magyarázni kell."
Tök jó kép az egymást szagolgató ősember. Azonban meg vagyok győződve róla, hogy az ember nem öli a másikat csak az ölésért. Minden ember tökre önző, ebben igazad lehet (mintha mondtál volna ilyesmit), de számomra alapelv, hogy: Minden cselekvés mögött egy jó, vagy jónak vélt szándék van. Azaz a dél-amerikai indiánokat keresztre feszítő inkvizítorok meg voltak róla győződve, hogy a helyes dolgot cselekszik. Meg biztos van még a történelemben ezer példa, de végül is vasárnap van, én pedig nem szeretek nagyon a neten lógni, amikor nem kell.
Ellenben a fenti hipotézisem (miszerint minden cselekedet mögött a szándék jó, vagy jónak vélt) bizonyítja az is, hogy kiderült, hogy nem vagyunk seggfejek. Asszem egyikünk sem. Igen, még én sem :D Csak a te véleményed szerint az lenne a jó megoldás, ha a nevezett intézetek minőségén javítanánk, szerintem meg ha a társadalom normálisnak tartott (jajjajjj, ez nem burkolt lehülyézés, de tényleg, csak valahogy ki kell fejeznem) rétegét meg a nem normálisnak tartott réteget nyitogatnánk egymás felé.
Nah, én személy szerint elégedett vagyok, érvek kerültek elő, és nem emlegettük fel egymás felmenőit, sem szexuális beállítottságát, esetleg fekáliát, halált, ördögöt, vastagbeleket, halott állatokat meg mindenféle gusztustalan dolgot. Köszi. De télleg, eddig nagyon élveztem a társalgást. :)
"Tudod, a túlélés ösztöne, mikor a vadonban kolbászoló humanoidok, miután elébb távolról megfitogtatták kiváló erőnlétüket, közelebbre mrészkedve a második opcióként megnyugtatólag morogva körülszaglászták egymást, hogy ki az alfahím, meg hol a tüzelő nőstény ... :)
És hogy az idegenek vajon vadászni, hadiösvényen, lakhelyváltoztató vándorúton, vagy csupán a tájat csodáló túrán járnak-e :)"
Erről azt gondolom, hogy a kutyák is marják egymást, meg a mittomén milyen állatok is, de szinte soha, vagy max véletlenül csinálja ki az egyik a másikat. Merthogy minek irtani a saját fajtámat, az rosszul festene a genetikai térképemen.
Jah és még egy:
"Mert az ember a mai napig is mindig és mindenhol magára az emberre nézve a legveszélyesebb ... Nem hiszem, hogy ezt ennyi évezred után is magyarázni kell."
Tök jó kép az egymást szagolgató ősember. Azonban meg vagyok győződve róla, hogy az ember nem öli a másikat csak az ölésért. Minden ember tökre önző, ebben igazad lehet (mintha mondtál volna ilyesmit), de számomra alapelv, hogy: Minden cselekvés mögött egy jó, vagy jónak vélt szándék van. Azaz a dél-amerikai indiánokat keresztre feszítő inkvizítorok meg voltak róla győződve, hogy a helyes dolgot cselekszik. Meg biztos van még a történelemben ezer példa, de végül is vasárnap van, én pedig nem szeretek nagyon a neten lógni, amikor nem kell.
Ellenben a fenti hipotézisem (miszerint minden cselekedet mögött a szándék jó, vagy jónak vélt) bizonyítja az is, hogy kiderült, hogy nem vagyunk seggfejek. Asszem egyikünk sem. Igen, még én sem :D Csak a te véleményed szerint az lenne a jó megoldás, ha a nevezett intézetek minőségén javítanánk, szerintem meg ha a társadalom normálisnak tartott (jajjajjj, ez nem burkolt lehülyézés, de tényleg, csak valahogy ki kell fejeznem) rétegét meg a nem normálisnak tartott réteget nyitogatnánk egymás felé.
Nah, én személy szerint elégedett vagyok, érvek kerültek elő, és nem emlegettük fel egymás felmenőit, sem szexuális beállítottságát, esetleg fekáliát, halált, ördögöt, vastagbeleket, halott állatokat meg mindenféle gusztustalan dolgot. Köszi. De télleg, eddig nagyon élveztem a társalgást. :)
valami külföldi
2012.08.27 13:09:28
@ekszvájzed: A dél-amerikai keresztre feszítős példa a gimnáziumi töriórák óta él bennem, ahol elhangzott, mintegy hiteles tényként 12 indián keresztre feszítése - in memoriam a 12 apostol, gondolom én. Persze messze volt az a gimi, de ezt a példát nem is az inkvizítorok eszközeinek megvitatása okán hoztam fel, hanem kiegészítésként ahhoz a gondolathoz, hogy alapvetően a szándék mindig jó, vagy annak vélt. És ezt a hipotézisem még nem tudtad megdönteni, mint ahogy a - szerintem - fanatikusnak ítélt embertársaim nézőpontját sem lehet (ismét szerintem :) azaz nem a Nagy Igazságokat, hanem véleményt formálok) szóval azt sem lehet megdönteni, sem idővel, sem zavartalan társalgással. Én személyesen egyszerűen elfogadom. Ha neki így kerek a világ, ám legyen. És cserébe csak azt az apróságot kérem, hogy fogadja el az én kerekített világképemet is. Tudom, ez néha nem elég, bizonyos esetekben meg sok.
"Más: Szerinted melyik megoldási javaslathoz (intézmények körülményeinek javítása, vagy elesettek társadalomba kiszórása) van szükség kevesebb erőszakra, és melyik szül kevesebb hosszan tartó gondokat?"
A kérdés nem csak az, hogy melyik okoz kevesebb gondokat, hanem az is, hogy kinek. Ez egy olyan helyzet, ahol:
1. a társadalom fogadhatja be azon tagjait (micsoda kifacsart kép, nem?), akik bizonyos értelemben nélkülöznek egyes skilleket, legyen az bár mentális, fizikai,pszichés jellegű.
2. A fent említett, skilleket nélkülöző társadalmi réteg von maga köré, (vagy inkább maga a társadalom teszi meg ezt?) egy burkot, aminek a fala nem vagy csak korlátozott mértékben átjárható.
Bár naiv és romantikus lélek vagyok, azt tudom, hogy jelenleg a társadalmi átlagvélemény talán a 2. megoldásra szavaz. És nincs is ezzel semmi gond, azonban - és azt hiszem a fenti cikknek is ez a célja - hogy ezen változtassunk. Persze ez már megint erősen romantikába hajló, de mint ahogy nem életlenül neveztem a társadalom részének az érintett fogyatékkal élőket, én igenis amellett vagyok, hogy az emberiségnek nyitnia kell az ilyen irányú "problémák,kötelezettségek" felé. Azért van idézőjelben, mert számomra egyáltalán nem csak nehézségeket jelentenek a mindenféle fogyatékkal élő emberek. A tapasztalatom - és ezt mondom úgy, hogy van egy jó pár év mögöttem ilyen emberek társaságában - hogy rengeteget profitálhatunk abból, ha a hétköznapi interakciók részévé válik a mentális, fizikai, pszichés problémával élő emberekkel való kapcsolat.
Hogy egy példát mondjak erre, az utcán kisgyerekével sétáló anyuka, mikor megjelenik egy kerekesszékes, furcsa kéztartással stb. akkor azt mondja a gyereknek: "Ne bámuld szegényt!"
Nem hibáztatom, mert a jó szándékot érteni vélem mögötte, talán azt gondolja, hogy nem kellemes a kerekesszékesnek ha megbámulják. Viszont ezzel a gesztussal sajnos kirekeszti a kisdedéből a nyitottságot a "másként" élők felé.
Hogy hol kommentelgettem eddig? :D Sehol. Olvasgatni olvasgattam kommenteket, de most először szállta ringbe. Bár nem döbbentett meg a hangvétel, de be kell valljam nem is esett jól, még akár a te első reakciód sem. Na nem vagyok nagyon viráglelkű gyerek, de még a te első reakciód is tartalmazott indulati, meg kompetitív elemeket. Mondjuk burkoltan nyilván az enyém is. :D
De nézd meg most, hogyan kommunikálunk. Szerintem hibátlan, szerintem lépéseket tettünk a humanisztikus emberi mítosz megvalósítása felé :D Érvek, ellenérvek. Nah ez az ami nekem itten jólesett, meg amiért lelkendeztem.
És akkor igazoltnak is tekinthetjük azt a tézisedet, miszerint ha kulturáltan közeledünk úgy kulturált fogadtatásban is lesz részünk. Vivát, erre inni kell! :)
Igen, talán már látszik, a célom nem kisebb mint az átlag emberek világszemléletét mozdítani. Meg azt is tudom, hogy ez alapból baromság, képtelenség, lehetetlen. De mint az már fentebb is kiderült, javíthatatlanul idealista és romantikus vagyok.
"Más: Szerinted melyik megoldási javaslathoz (intézmények körülményeinek javítása, vagy elesettek társadalomba kiszórása) van szükség kevesebb erőszakra, és melyik szül kevesebb hosszan tartó gondokat?"
A kérdés nem csak az, hogy melyik okoz kevesebb gondokat, hanem az is, hogy kinek. Ez egy olyan helyzet, ahol:
1. a társadalom fogadhatja be azon tagjait (micsoda kifacsart kép, nem?), akik bizonyos értelemben nélkülöznek egyes skilleket, legyen az bár mentális, fizikai,pszichés jellegű.
2. A fent említett, skilleket nélkülöző társadalmi réteg von maga köré, (vagy inkább maga a társadalom teszi meg ezt?) egy burkot, aminek a fala nem vagy csak korlátozott mértékben átjárható.
Bár naiv és romantikus lélek vagyok, azt tudom, hogy jelenleg a társadalmi átlagvélemény talán a 2. megoldásra szavaz. És nincs is ezzel semmi gond, azonban - és azt hiszem a fenti cikknek is ez a célja - hogy ezen változtassunk. Persze ez már megint erősen romantikába hajló, de mint ahogy nem életlenül neveztem a társadalom részének az érintett fogyatékkal élőket, én igenis amellett vagyok, hogy az emberiségnek nyitnia kell az ilyen irányú "problémák,kötelezettségek" felé. Azért van idézőjelben, mert számomra egyáltalán nem csak nehézségeket jelentenek a mindenféle fogyatékkal élő emberek. A tapasztalatom - és ezt mondom úgy, hogy van egy jó pár év mögöttem ilyen emberek társaságában - hogy rengeteget profitálhatunk abból, ha a hétköznapi interakciók részévé válik a mentális, fizikai, pszichés problémával élő emberekkel való kapcsolat.
Hogy egy példát mondjak erre, az utcán kisgyerekével sétáló anyuka, mikor megjelenik egy kerekesszékes, furcsa kéztartással stb. akkor azt mondja a gyereknek: "Ne bámuld szegényt!"
Nem hibáztatom, mert a jó szándékot érteni vélem mögötte, talán azt gondolja, hogy nem kellemes a kerekesszékesnek ha megbámulják. Viszont ezzel a gesztussal sajnos kirekeszti a kisdedéből a nyitottságot a "másként" élők felé.
Hogy hol kommentelgettem eddig? :D Sehol. Olvasgatni olvasgattam kommenteket, de most először szállta ringbe. Bár nem döbbentett meg a hangvétel, de be kell valljam nem is esett jól, még akár a te első reakciód sem. Na nem vagyok nagyon viráglelkű gyerek, de még a te első reakciód is tartalmazott indulati, meg kompetitív elemeket. Mondjuk burkoltan nyilván az enyém is. :D
De nézd meg most, hogyan kommunikálunk. Szerintem hibátlan, szerintem lépéseket tettünk a humanisztikus emberi mítosz megvalósítása felé :D Érvek, ellenérvek. Nah ez az ami nekem itten jólesett, meg amiért lelkendeztem.
És akkor igazoltnak is tekinthetjük azt a tézisedet, miszerint ha kulturáltan közeledünk úgy kulturált fogadtatásban is lesz részünk. Vivát, erre inni kell! :)
Igen, talán már látszik, a célom nem kisebb mint az átlag emberek világszemléletét mozdítani. Meg azt is tudom, hogy ez alapból baromság, képtelenség, lehetetlen. De mint az már fentebb is kiderült, javíthatatlanul idealista és romantikus vagyok.
Egy kereszt többet ér tíz plakátnál. Hiába látunk akár tíz kilométerenként óriási felületre nyomtatott baleset-megelőző hirdetéseket, bokánk nem válik könnyebbé, tenyerünk nem csavar kisebbet a gázon. Ha a szerpentinen meglátjuk a veszélyjelző táblát, még vissza is…..
valami külföldi
2009.10.12 17:52:33
Mi a közös bennük? Barack Obama, Albert Einstein, Arisztotelész, Bill Gates, Bob Dylan, Fidel Castro, Gandhi, Jimi Hendrix, Henry Ford, Steve McQueen, Franz Kafka, Leonardo da Vinci, Napóleon Bonaparte, Neil Armstrong, Winston Churchill, Charlie Chaplin, Tom Cruise, Robert de Niro, Friedrich…..
valami külföldi
2009.04.20 20:26:41
Offline kollégánk, a Motorrevü nyomtatott motoros magazin aláírásgyűjtést kezdeményez, melynek célja, hogy Magyarország buszsávjait megnyissák a segédmotorok és a motorkerékpárok előtt. A buszsávok legális használata nem csak a motorosok közlekedését segítené, de…..
valami külföldi
2009.01.25 20:03:07
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
"Más szóval biztos az a jó nekik, ha bezárod a négy fal közé, nehogy a seggfej barmok nyugalm
át és kényelmét megzavarjuk.
Aki neked nem tetszik, el kell tünteni a világból, nehogy bántsd őket, hiszen az rossz lenne nekik. Értem."
miről is filozofálgattunk mi ketten a címkékkel kapcsolatban? :)
"A te és hozzád hasonlók szomszédsága miatt egyébként sem ér túl sokat." itt valami ingatlan értékéről van szó... finoman burkolva, de csak ott van :D semmi érv, csak az indulat :) hihetetlen jó :D
"És úgy fogok ujjongani akára totál debilek és kretének láttán is, akik aztán majd a házunk előtt ugrálnak, mint még senki, soha, nekem elhiheted." na meg kell hagyni,azért van benne némi humor, de a stílus... cö cö cö... :D
Na és az egyik kedvencem, minden kifinomultságot nélkülöz, csak a nyers energiája a felháborodottságnak:
"engem a jelenléted zavarna de már első alkalommal te gyökér"
Mit akarok ezzel mondani? Hogy nem Bélapátfalvi kollégánk megjegyzéseit voltam bátor "fröcsögésnek" titulálni, akadt itt szép számmal másé :D
Nade, amire ráébredtem, hogy mi ketten nem leszünk robinhúdok :D annyibaj legyen... :D