Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Bete-Noire

0 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2009.01.12. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Hamburg 048 Új év, új lakás... csak én vagyok a régi 2009.06.05 19:40:00
Hűű, de régen hallattam magamról! Mondanám azt, hogy rettenetesen elfoglalt voltam, mert olyan fontos személyiség vagyok, de az az igazság, hogy a szimpla lustaság győzött. :-)   Azért egy-két újdonságról be tudok számolni. Először is elköltöztem. Véget ért a jó élet,…..
Bete-Noire 2009.06.10 18:26:49
Hamburg 041 Pletyka, pletyka... és egy megvitatandó kérdés 2009.02.04 19:13:00
És most pedig a KisFejről fogok pletykálni, mert róla van mit. :-) Nemrég kaja közben egész jól elbeszélgettünk, pasikról, kapcsolatokról – mi egyébről lehetne? :-) És már akkor mondta, hogy éppen szakítanak a barátjával. Aztán az említett múlt szombati bulira……..
Bete-Noire 2009.02.14 19:30:53
Már régóta várom, hogy feltedd ezt a kérdést. Sokszor voltam így. Sőt most is épp egy ilyen helyzetben vagyok.
Ha azt hiszed, beképzeltnek tartom azt, aki azt állítja, egészen biztos bizonyos döntéseiben, akkor nagyon félreértettél. Amikkel ösztönösen vitába szálltam, azok valójában az elég sarkosan fogalmazott, kategorikus állításaid voltak. Természetesen nem lehetne normális életet élni úgy, hogy folytonosan kételkedünk fontos döntéseink helyességében. De szerintem az általad vázolt döntésfolyamat utópisztikus, ismerve az emberi lélek bonyolultságát („…ha a szakító fél eljutott idáig, tisztázta magában azokat a kérdéseket, amelyeket Te is írtál - nos, akkor joga és kötelessége(!) szakítani…”).

Igazság szerint az eddigi kommentjeimben nem szándékoztam választ adni arra, miért megy tönkre annyi kapcsolat. Csupán írtam pár példát, hogy miért jöhet elő a szakító félben a bűntudat érzése.
Hogy miért ritka a hosszú, jó kapcsolat, erre csak azt tudom válaszolni, amit én is összecsipegettem innen-onnan, és amit magam körül látok.
Vigyázat!! már érzem, ébredezik bennem a szociológus… ajaj! Még nem késő, hogy menekülj… : )))
Szakembertől hallottam, hogy régebben, mondjuk 20-30 éve, a pszichiátriai esetek legnagyobb részét a neurotikus betegek tették ki (ép személyiséggel), mára őket felváltotta a mai 20-40-es korosztályra jellemző rengeteg narcisztikus és infantilis (nem ép!) személyiség. Az emberek jelentős része eleve képtelen normális érzelmi kapcsolatokat létrehozni, a meglévő kapcsolatokban pedig jellemzően az elvárások dominálnak, szemben az adás-kapás egyensúlyi állapotával.
Mivel a társadalmi normák fellazultak, az egyént már semmi sem „kényszeríti” arra, hogy bennmaradjon egy kapcsolatban. Különösebb áldozatok és társadalmi presztízsvesztés nélkül kiléphet belőle, sőt azonnal kereshet új partnert.
De hogy lehetnének „normálisak” az emberek egy olyan társadalomban, ahol a szellem és a lélek fejlődésének fontossága teljesen alárendelődött az egyéniség kultuszának? Ahol az egyén önértékelése a testsúlyától függ, vagy attól, mennyire képes eltűntetni az öregedés természetes folyamatának jeleit.
Így lesz egyre több olyan felnőtt, aki azt mondja: egyéniség vagyok, tökéletes vagyok, ezért ami jó van az életben, az jár nekem.

Véleményem szerint egy jó házasságon mind a két félnek nap mint nap „dolgozni” kell. Még akkor is, ha fáradtak, ingerültek vagy dühösek a másikra. Ráadásul a „kemény munka” csak hosszútávon térül meg, és még „lazítani” sem lehet, szóval nem könnyű. De ha nem így tesznek, a kapcsolat előbb-utóbb kiüresedik vagy elsorvad. Még akkor is, ha úgy érzik, társuk az Igazi!
Mit értek „munka” alatt? Sok apró és kevésbé apró dolgot. Mindenekelőtt a tiszteletet, a türelmet, az őszinteséget, a bizalmat, a kielégítő szexuális életet, a beszélgetést, a nevetést, a házimunka megosztását, egymás segítését, a mindennapi gyengédséget, apró figyelmességeket stb.
Egy romokban heverő kapcsolatnál a legtöbb esetben már nincs sok teendő (azon kívül, hogy szétválunk), de legalább megvan a lehetőség, hogy tanuljunk belőle. Van aki tanul, és van - a többség ilyen -, aki nem tanul belőle.
Hát röviden ennyi.

Ha még ezek után is élsz : )), te is elmondhatnád, szerinted miért nem gyakori a hosszú, sikeres kapcsolat.

Idézlek: „Ahogy ezt leírtam, irtózatosan önzőnek és beképzeltnek érzem magam.” – Bár én nem úgy gondolom, hogy egy életem van, nem értem, miért érzed magad emiatt önzőnek és beképzeltnek. : )
Bete-Noire 2009.02.06 23:17:37
Én úgy gondolom, az alapkérdés helytelenül általánosít: "Miért van az, hogy az ember akkor is szomorú és itatja az egereket, ha a szakítást ő maga akarja?"
Természetesen nem mindenki itatja az egereket.
Az elválásnak is nyilván sok oka lehet. Sőt a felek egymáshoz való viszonya is alapvető tényező. És akkor még nem is szóltunk a személyiségről, a lelki beállítottságról, és arról, hogyan reagál valaki a stresszre.
Holdfoglalóval egyetértve, én is úgy sejtem, a szakítást kezdeményező fél valószínűleg találkozik a bűntudat érzésével.
Hogy miért? Sok oka lehet. Itt van 3 példa:
1. Döntésével egy másik ember életét is gyökeresen átformálta. Vajon adott-e esélyt a másiknak, hogy változtasson a dolgokon?
2.a. Azt kérdezi magától, vajon ő maga megtett-e mindent annak érdekében, hogy helyreálljon a kapcsolat, vagy csak kényelmesen továbbállt.
2.b. Nem volt-e túl érzékeny, túl kemény, túl kritikus stb.?
3. Kétsége támad, valóban helyesebb volt-e szakítani, mint (újabb) erőfeszítést tenni a kapcsolat érdekében.
Persze a bűntudat is annyiféle és akkora, ahány élet van a földön.

És egyetértve veled is, Bitteschőn, ugyanakkor elveszett álmainkat is siratjuk. No persze nem 17 évesen. Akkor az ember még azt hiszi, minden úgy lesz, ahogy az a „nagykönyvben”: van még idő megtalálni az „igazit”. Na majd 30 fölött…!

De azt igazán nem értem, Bitteschőn, hogy miért vagy te olyan biztos abban, amiben olyan biztos vagy: „ha a szakító fél TUDJA, hogy jót tesz a szakítással, mert csak egyre boldogtalanabbak lesznek mindketten egy egyre unalmasabbá váló kapcsolatban, akkor nem kell bűnösnek éreznie magát! Amikor az orvos oltást ad egy kisgyereknek és a gyerek bőg, mint a záporeső - akkor az orvosnak lelkiismeret-furdalása van, mert fájdalmat okozott?”
Irigyellek, hogy ilyen biztos tudásod van arról mi jó neked, és mi jó másoknak. ; ) És ha a párod ugyanilyen jól TUDJA, kinek van közületek igaza? ;))
Bete-Noire 2009.02.12 19:19:07
Hamburg 038 Az a bizonyos százas 2009.01.16 12:48:00
Itt az új év, itt az új tervek és ígéretek ideje!   Nem tudom, ti szoktátok-e magatokat újévi ígéretekkel stresszelni, én már régen feladtam. Viszont már régóta dédelgetem azt az álmot, hogy összeállítom azt a bizonyos százas listát azokról a dolgokról, amelyeket még…..
Bete-Noire 2009.01.24 22:45:09
Bete-Noire 2009.01.26 17:23:09
Hamburg 036 Advent és amit a németeknek jelent 2008.12.24 23:49:00
Nem valószínű, hogy olvassátok a blogomat pont Szenteste, de kívánok mindenkinek kellemes, békés, bejglimajszolós Karácsonyt!Most ugyan éppen idehaza vagyok, úgyhogy nem tudok beszámolni róla, hogy milyen a Karácsony Németországban, de az Adventet teljes valójában átéltem! Az…..
Bete-Noire 2009.01.12 03:06:12
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása