Regisztráció Blogot indítok
Adatok
ggiorgio

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Az 1990-es évek elején a hazai privatizáció célja volt az is, hogy a kisbefektetők tulajdonhoz (részvényhez) jussanak. Célszerű-e államilag támogatni egy magántulajdonon alapuló piacgazdaságban, hogy az adott országban minél több kisbefektető legyen részvénytulajdonos? Ha igen,…..
ggiorgio 2008.12.12 11:34:20
Huhh, az eddigi hozzászólásokat olvasgatva nagyon kell figyelnem, hányszor kattintok a komment küldése gombra.....

A témára rátérve: az eddigi véleményekkel nagyjából egyetértettem, mindenki által felvázolt alternatívákat lehet elfogadhatónak értékelni.

Én két dologgal szeretnék foglalkozni: meddig kicsi a kisbefektető? Emellett a jelenlegi kormányzat Új Tulajdonosi Programjáról méltatlanul nem esett szó, pedig ez a legújabb (ez lett volna) gazdaságpolitikai kezdeményezés a privatizációt, és a lakosság részvényhez-jutását illetően.

Véleményem szerint olyan tulajdonosi struktúrát, mint a rendszerváltáskor kialakult nem szabad mégegyszer létrehozni. Valóban olyan kisbefektetők jutottak részvényekhez, akiknek nem rendelkeztek megfelelő ismeretekkel a modern tőkepiacról, és ez hozhatott olyan furcsaságokat, amelyekről a könyvben is olvashatunk. A kis tulajdonosi hányaddal rendelkező egyénektől a nagyobb befektetők irányába áramoltak a részvények, akik nagyon sokat nyertek az üzleten. Teljesen egyetértek azzal a véleménnyel, hogy széles középosztály helyett egy szűk, nagyon gazdag réteg jött létre.
A folyamat tényleg az akkori tulajdonosok ismereteinek hiányából fakadt, hiszen ha néhány évig tartottak volna egy otp részvényt, több tíz, vagy akár százszoros nyereségre is szert tehettek volna (az otp árfolyama az induló 100-ról 30000-re szökött fel, amikor a részvényeket eltizedelték).

Az Új Tulajdonosi Program, amelyet a válság miatt hozott intézkedések miatt egyenlőre "jegelnek", egy racionális elképzelés lett volna. A piacképes állami nagyvállalatok nagy részét szakmai nagybefektetőknek értékesítették volna, de az állam nem vonult volna ki teljesen az adott cégből, és a lakosság egy részét is bevonták volna a tulajdonosi szerkezetbe. Ebben az esetben a sokak által kritizált, "kedvezményes" részvényhez jutás következett volna be, hiszen 250E Ft-ig 10%-kal több részvényt kaptak volna a befektetők; ez viszont nem jelentett volna túlságosan nagy előnyt. A másik ösztönző a vásárlásra a kedvezményes hitelkonstrukció jelentette volna, ez szintén elfogadhatónak tűnt.
Ezek a kedvezmények csak akkor lettek volna elérhetőek, ha legalább 5 évig nem került volna sok értékesítésre. Ezzel a lépéssel kiszűrésre került a tisztán spekulatív szándékú vásárlás.
Az üzleti szakemberek szerint a vevők ma nem annyira termékeket és/vagy szolgáltatásokat akarnak vásárolni, hanem komplex "megoldást" szeretnének kapni problémáikra. Ugyanakkor tömegével találunk termékeket, szolgáltatásokat nem kívánt, s nem is használt…..
ggiorgio 2008.12.04 18:49:46
A fogyasztói igényeket kielégítésére szolgál a "megoldás", tehát meghatározott termék-szolgáltatás kombináció. Ebben a megoldásban rengeteg opció lehet, minden fogyasztó találhat számára legmegfelelőbbet, azonban tökéleteset csak ritkán.
Ha már a mobiltelefon piac volt a legáltalánosabb példa: senki sem kényszeríti a fogyasztót arra, hogy megvegye a legújabb, legtöbb tudással felvértezett, csinos készüléket, amit aztán nem fog kihasználni. Az USA-ban még az sms sem igazán terjedt el, az msn pedig igazi ritkaság. Létezne alternatíva azok számára, akik ténylegesen csak telefonálásra használnák készülékeket, ezek valóban olcsó telefonok, de mégsem fogják tömegével venni őket. Méghozzá a presztízs miatt; kevesen használnának pl egy 5ezres telefont. Másrészt egyes funkciók általánossá váltak, gondoljunk a fényképező esetére: néhány éve még kuriózumnak számított, mára általános jelenséggé vált.
A megoldásra az egyik legjobb példa az utazási irodák által szervezett utak, ahol az utazni vágyónak csak bólintani kell az ajánlatra, az iroda megszervez helyette mindent. Természetesen ez sokaknak nem megfelelő, inkább maguk szeretnek dönteni, választani, egyedi utazáson akarnak részt venni.
Az említett iphone azért nem a legjobb példa, mert ott sok esetben nincs lehetőség változtatásra (nem írhat rá mindenki szabadon szoftvert, lásd opera böngésző).
Összefoglalásképpen azért vannak komplex megoldások, mert van rá fogyasztói igény
Mit gondol, miért él viszonylag kevés honfitársunk (más országokkal összehasonlítva) az Európai Unión belüli szabad munkahelyválasztás lehetőségével? Jó ez, vagy rossz? (A játékszabályok itt olvashatók, a november 21-én, pénteken 12.00 óráig beérkezett hozzászólásokat…..
ggiorgio 2008.11.20 21:29:22
Az eddig elhangzott vélemények között böngészve általánosan elmondhatjuk, hogy azt mindenki belátja, nagyon alacsony a társadalom földrajzi mobilitása. Ezt sokan a nyelvtudás hiányával magyarázzák, mások azzal, hogy félünk a bizonytalanságtól, vagy azzal, hogy nem akarunk szeretteinktől, barátainktól távol élni, de volt olyan vélemény, miszerint az EU-ban nem kedvelik a magyarokat.
Azt gondolom, hogy mindegyiknek van némi igazságtartalma, bár a felsoroltak akármelyik frissen csatlakozott közép-kelet európai ország lakosságára vonatkozhatna.
Amiben a jelenség okát én látom az a lustaság, begyepesedettség, és az ebből következő kirívóan magas saját ingatlanok aránya.
Ez a lustaság, begyepesedettség nem csupán a külföldi munkavállalása vonatkozik, hiszen a többség még Magyarországon belül sem szívesen költözne (lásd pl a Hankook nem talált elegendő magyar munkaerőt). Valahogy mindenki érzi, hogy nincsenek rendben a dolgok, de inkább panaszkodunk, és nem csinálunk semmit; lenyeljük a békát. Ezen a mentalitáson kellene változtatniá.
Az, hogy kevesen vállalnak külföldön munkát, szerintem jót tesz a nemzetgazdaságnak, hiszen az adót ide fizetik, ill. itt lesz belőle vásárlóerő. Nem lehet arra hivatkozni, hogy kevesebb munkanélküli segélyt kellene kifizetni, hiszen általában nem azok próbálnak szerencsét külföldön, akiknek itthon ne lenne valamilyen lehetőségük.
Zárásként a kedvelt mondásom: ha az értelmiség elhagyja az országot, akkor kik maradnak itthon?