Substantia Grisea 2020.06.23 22:54:31

@Im just here for the comments: Szia. Rém egyszerű és logikus a kérdésedre a válasz, hogy miért kell a szülőnek is ott tanulnia a gyerekkel. Egy elsős most tanulja a betüket. Ha nem magyarázzák el, hogy kell leírni, kiejteni, nem fogja tudni. Most tanulja a számokat. Meg el kell neki magyarázni, hogy páros, vagy páratlan, 1 vagy 2 jegyű, mik a zomszédai, hogy tudja, hogy jön sorrendben, nagyobb-e vagy kisebb mind egy másik szám, és mennyivel (itt már különbség is van, kivonás, melyiket melyikből és miért, mert ugye az összeadás és szorzás kommutatív, tehát felcserélhető, hogy melyikkel melyiket, stb... Ha másodikos, akkor a további új dolgok, ragok, szótagolás, római számok, szorzás, osztás, stb. és így tovább minden évfolyamra. Ha magától megtanulható lenne, nem lenne szükség tanárokra. Ha valamit nem tud valaki (gyerek vagy felnőtt) akkor el kell magyarázni, hogy értse is amit csinál. Ezt értem minden tantárgyra. A verstanulástól kezdve, egy szabályos torna gyakorlaton keresztűl, a szabályosan kötött betükön át, a helyesíráson, a kovalens kötésen, a szögfügvényeken, a szabványokon , rajzokon, környezeten, tételeken, definiciókon keresztül tényleg mindenre. És persze ebből sok mindent határidőre. Emlékezz amikor te tanultál valami újat, azt is elmagyarázta valaki, nem csak itt a könyv, tanuld meg.
És csak a poén kedvéért, Ha minden tantárgyra külön tanár van, miért kell a gyereknek mindent tudnia. :) A szülök sem tudják már a 20-30 éve tanult dolgokat, még ha azt szinte minden évben meg kellett tanulnia. (Himnusz, szózat, verselemzések, évszámok, történelmi személyek, definíciók, törvények, szabályok, tételek, stb.)

Substantia Grisea 2020.01.28 14:36:47

Sziasztok.
Nagyon jó amit leírtál. Hűen tükrözi az akkori rendszert. Akik itt negatív kommenteket írnak, azoknak üzenném, hogy feltételezem nem éltek még akkor, különben nem írnának ilyet, hogy "nemet mondok", vagy "a lényeg, hogy más a hibás". Azért vegyük figyelembe, hogy 30-40 évvel ezelőtt egy gyerek nem mondhatott semmit, nem hogy nemet. Megpróbálhatta ugyan, de pár atyai csakra és aura-tisztító pofon után máris megváltozott a véleménye. Mivel a nagyanyjára volt bízva, azt KELLETT tennie amit ő ondott. Össze lehetett ugyan kapni, és sírva piros arccal/fenékkel duzzogni, de mivel vele élt, mi értelme lett volna? Sok helyen akkoriban még az asztaltól sem állhatott fel a gyerek, amíg a családfő nem végzett. Ha meg nem ízlett amit kapott, akkor addig ott ült, amíg meg nem ette. (A diktatúrára csak annyit, hogy az akkori családkép egy gyerek szemével valóban mini diktatúra volt) Akik fiatalabbak, és most itt írják a nárcisztikus énképjük megnyílvánulását, azokra igaz leginkább a mondás A nehéz idők kemény embereket szülnek, a kemény emberek jó időt hoznak, a jó idők pedig elkényeztetett embereket. Remekül látszik a mai fiatal felnőtt (de)generációnak. Önzők, csak a saját érdekeiket tartják szem előtt, "Ilyen vagyok,akinek nem tetszik mehet tovább", és társai míg végül egyedül maradnak.
Gondolom ez az írás jó szándékkal született, azoknak akik hasonló cipőben járnak. Persze lehet változtatni MOST (akkor nem lehetett és visszamenőleg sem) és épp ennek a folyamatát írja le. A 4 gyerek és napi munka mellett megnézném kinek maradna ideje/pénze/akarata napi 3-5 órát konditeremben lenni, csak azért, hogy a mások által szépnek hitt testképet elérje. Vagy ilyet nem szabad írni, mert akkor megdől a nem állok be a sorba kép? ;)
Jó az írás, csak így tovább, ne engedd, hogy a kedved szegjék, higy épp az ilyenek miatt jutottál oda ahonnan ki akarsz törni.