Regisztráció Blogot indítok
Adatok
dealantom

30 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Hétfőn este érkeztünk egy vicces repülőút után. Ezúttal minden terv szerint alakult, de útközben volt egy gyors megálló a sivatag kellős közepén, ahol felvettünk még pár utast. Ilyen apró repteret sem láttam még. No meg ilyen rövidet sem repültem, nettó 15 percet. Ha belegondolok, hogy ez autóval…..
Hát nem indult simán az utazás. Mert az egy dolog, hogy lélekben is nehéz volt útnak indulni, de még a járatunkat is törölték Lusakából Windhoekbe. De Afrikában végül mindig minden megoldódik: így vagy úgy. Sascha most is halál nyugalomban a telefonját nyomkodta, míg én reptéren viaskodtam a…..
Az utolsó előtti napunk, az utolsó meg végképp már a búcsúzkodásról szólt. Vicces, hogy mennyire meg tud szeretni az ember egy-egy diákot, tanárt. Hétfő este volt talán a legnehezebb, mikor Leah-nak és a gyerekeknek kellett búcsút inteni. Leah természetesen könnyekben tört ki, a gyerekek meg kézen…..
Beindult végre a mangószezon és 30 forintért dobálják az emberhez a finomabbnál finomabb gyümölcsöt. Oh la la! Mondtam már, hogy a kedvenc gyümölcsöm?  No de nem csak ez boldogít, hanem természetesen a jogi klub is, ahol a diákjaimról továbbra is csak szuperlatívuszokban tudnék nyilatkozni.…..
Rég írtam, itt az ideje pótolni a kimaradást – még mielőtt magam is elfelejtem az elmúlt hét történéseit. Egy csütörtöki nappal fejeztem be a történetet, amikor is a hetedikeseket tanítottam az internet veszélyeire. Másnap Karrier Napot tartottak az általános iskolásoknak, ami annyit takar, hogy…..
Hétvégén valóban mélypontra süllyedtem, olyannyira, hogy a házból sem volt kedvem kimozdulni. Igazából a semmi sem jó szindróma vett erőt rajtam. Jobbra balra raktam magam, se olvasni nem volt kedvem nekiállni, a megkezdett filmeket is csak szakaszosan néztem végig. Na de nem erről akarom, hogy…..
Ha őszinte akarok lenni, akkor Moncsi távozása után az ittlétem legnehezebb részét éltem meg az elmúlt napokban, már ami a lelkiállapotot illeti. Általában nagyon jól működik, hogy ha eleget mondogatom magamnak és vizionálom a pozitív kicsengésű szcenáriókat, akkor másnapra valóban jókedvűen és…..
Inkább csak szemelvényeket emelnék ki az elmúlt hetekből, mert sok minden kimaradt, amit szerettem volna megörökíteni, de csak azóta jutott eszembe. Például a legfrissebb fejlemény, tegnap megjött a nagymama, itt lesz egy hetet. Mondtam is neki viccesen, hogy csak nem azért jött, hogy tőlünk…..
Mivel a kis német haverunk elhúzott szombat reggel, hogy a hétvégéjének egy részét feláldozva segítsen a végzős diákoknak az egyetemi jelentkezési lapokkal, így miénk volt az egész délelőtt Moncsikával. Ezért a kerti villásreggeli után megnéztük az Oroszlánkirályt, hogy visszaidézzük a csodás…..
Kedden kora reggel indultunk Botswana felé, tele félelmekkel. Ugyanis az indulás előtti napon közölte az utazásszervező a hostelben, hogy tudomása szerint a magyarok nem utazhatnak be vízum nélkül az országba egy pár nappal korábbi változtatás értelmében. Lecsekkolva a botswana-i honlapot valóban…..
Vasárnap reggel egy 3 dolláros reggeli után bepattantunk Fran autójába, egy halálcuki dél-afrikai hölgyemény, aki a hostelben dolgozik és aznapra fizetett be ő is a Delvil’s Pool túrára. Az autó mondjuk alig bírta ki a 15 perces utat, de megérkeztünk épségben. A kiinduló pont egy olyan ötcsillagos…..
A sofőr ezúttal igazán pontos volt és éjfélkor már úton is voltam Moncsiért a reptérre. Közben azon tűnődtem, hogy vajon azért van-e szófosása az ürgének, hogy ne aludjon el ezen a késői órán, vagy egyszerűen ez az alapbeállítása. Minden esetre egy remek kontakt lesz, ha újabb dili lenne a vízum…..
Semmiben és mindenben. Semmiben, mert végső soron ők is gimnazista diákok, akik között ugyanúgy ott vannak a lázadók, mint a tanárok kedvencei. Vagy a lusták és semmirekellők, de épp úgy a nagyon szerelmes és elcsigázott diákok is. Hol vidámak, hol lelkesek, hol szomorúak, hol pimaszok. Hol csillog…..
Megint annyi minden történt a múlt héten (és a vízumhosszabbítás visszásságairól már nem írok többet), amit meg akarok örökíteni. Részben azoknak, akik követik a blogot, nagyobb részben pedig magamnak. Mert rájöttem, hogy az írás az, ami segít megörökíteni a pillanatot és talán még inkább megélni az…..
Hát ezt az élményt soha senkinek. Nem sokon múlt, hogy ez a bejegyzés legyen az utolsó. Igaza volt Péternek – a magyarországi küldőszervezet vezetőjének, mikor az első találkozónkon azt mondta, hogy nem kell keresni a kalandokat, mert azok úgyis megtalálnak maguktól és akkor majd foghatjuk a fejünk,…..
Egész lelkesen írom most a bejegyzéseket. Ha a doktorimat írnám fele ekkora lelkesedéssel már egész impresszív lapszámon túllennék. Lemaradtam a hétévégén a szüretről, amit már csak azért is sajnálok, mert annál több munka jutott a szüleimre, pedig igazán megérdemelnék, hogy egyre több teher…..
Péntek este Michael-el újra elmentünk az ázsiai negyedbe és megint egy olyan thai vacsorát ettem, hogy az ízlelőgümőim örömtáncot jártak. Remélem ide minden héten eljutok egyszer, míg itt leszek. Aztán egy pár sör erejéig egy újonnan nyitott helyre ültünk be, ami a röpke másfél óra alatt az aktuális…..
Szóval ott hagytam abba a történetet, hogy az ősz első hétvégéjén mindenki hiányzott otthonról. Ezügyben a helyzet persze változatlan, gyanítom, hogy jobb nem is lesz, maximum csak annyiban, hogy minden nappal kevesebb van hátra a viszontlátásig. Pedig a család, ahol lakunk, azt sem tudja, hogy…..
Egy újabb hajnali ébredés után fájó szívvel magunk mögött hagytuk a Marula Lodge nevű álomszerűnek tűnő helyet, hogy 4 órakor buszra szálljunk. Csak az volt a fejemben, hogy ha majd számot kell adnom életem legjobb napjairól, az elmúlt kettő egészen biztosan köztük fog szerepelni. Életben pedig az a…..
Rég jelentkeztem. Na de most pótlom. A dolog ott akadt el, hogy a szafarira készültünk. Augusztus utolsó hétfője gyakorlatilag eseménytelenül telt, a legizgalmasabb momentum bevásárlás közben ért, mikor megemeltem az egyik fedelet a kimérésre szánt árucikkek között és farkaszemet nézett velem…..
Szombaton viszonylag korán keltünk, mert elmentünk megnézni egy lakást. Mondjuk nem kellett volna sietni, mert természetesen a megbeszélt 9 helyett fél 11-re ért ide értünk a tulaj, hogy elvigyen körbe mutatni, de ilyeneken lassan már nem csodálkozom. És ráadásul csak egy laza 10 perces sétára lett…..
A környéken bandukolva, lépten-nyomon belefutok a cselédeket bérlésre felkínáló hirdetésekbe. Árucikk, konkréten árucikk itt egy húsvér ember. Már a megfogalmazás is bicskanyitogató. „Cselédek elérhetők.”, vagy „Képzett cselédek hosszútávú bérlésre elérhetők.” és persze a telefonszám, de akár…..
Nem tudom, hogy meg lehet-e itt szokni. Mármint abban az értelemben, hogy ne érezd magad aliennek. Mert az egy dolog, hogy viszonylag magabiztosan használom már a tömegközlekedést, de járva-kelve továbbra is kívülállónak érzem magam. Sascha gyengélkedett a minap, gondolom annak köszönheti, hogy…..
Már több, mint 10 napja itt vagyok, de még mindig meglep, mikor random gyerekek tágas mosollyal felnéznek rád és hatalmasat köszönnek. Vagy mikor random emberek köszöntenek az utcán és megkérdezik hogy vagy. Lassan kezdem elengedni az otthonról hozott virtust, ami akarva akaratlanul is a legelső…..
A vasárnap viszonylag eseménytelenül telt. Alapból későn keltünk a buli után, így a vasárnapi gospel misét csak a távolból hallottuk. A reggelivel sem siettünk. Aztán filmet néztünk, majd elmentünk bevásárolni. Még mindig meglep, hogy bármit megkapsz, maximum drága. Mármint a helyi termékek…..