Regisztráció Blogot indítok
Adatok
asterisk

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Az alábbiakban amellett fogok érvelni, hogy az utóbbi évtizedekben valami megváltozott általában véve a szellemi életben és a teológia berkein belül is. Ezt a változást azzal a provokatív metaforával fogom kifejezni, hogy véget ért a metafizika korszaka. Elsőként számba veszem a fundamentális…..
asterisk 2018.08.07 15:25:46
Bocsássa meg a kérdést, de hogyan kíván provokáló kérdésfeltevéssel vitát generálni, ha világosan megfogalmazott állítások helyett csupán egy olyan szakirodalom tömeget ad, melyet csak nagyon-nagyon kevesen tudnak mélységében átlátni? A katolikus teológia soha nem volt homogén, és nyilván jó dolog új megközelítéseket alkalmazni, de önmagában a teológia sokszínűsége miért volna érték?

A nem-európai kultúrák helyi adottságainak integrációja a katolicizmusba olyan vita, ami a jezsuita rend alapítása óta tart, de ez a liturgikus külsőségeknél súlyosabb problémáról szól. A szubszaharai Afrikában jelenleg szinte mindenki hisz a boszorkányságban – akkor csináljunk egy speciális afrikai teológiát, melynek része a boszorkányüldözés? A helyi pünkösdista gyülekezetek felső és külső kontroll híján pont ezt teszik. Ez is a nyugati kultur-imperializmustól való megszabadulás, nem igaz? Az európai katolicizmusban legyenek a nők egyenrangúak a férfiakkal, Indiában maradjanak alacsonyabb értékűek?

Ön azt írja, hogy az egyházi tanítás valamiféle egységét a pluralista és nem normatív teológia mellett is biztosítaná az „antropológiai principium” és a Krisztusban való hit. Hogyan definiálja az antropológiai principiumot? Ez egyáltalán nem olyan egyértelmű fogalom. És mégis mit szavatol a Krisztusra épülő hit önmagában? Assissi Szent Ferenc, Markión, Kálvin és Torquemada egyaránt őszinte és jóhiszemű követői voltak Krisztusnak. Ettől még a kereszténységük egyformán hiteles volna és nyugodtan utánozhatom bármelyiküket?

Mint írása végén kiderül, a nézetek végső bírája ezután is a Tanítóhivatal maradna. Azonban a régi jó metafizika korában, amiről Ön, bocsánat, de elég naiv definíciót ad, létezett egy közös filozófiai, teológiai, logikai alap, mely alapon állva lehetséges volt vitatkozni, így védekezni is. A (teológiai) eszmék posztmodern pluralizmusában ehelyett maradna a Tanítóhivatal teljes önkénye abban, hogy mit tilt, tűr, támogat.

És végül, ha tényleg nem akarunk naivak lenni: a nyugati teológia legújabbkori fejlődésében tagadhatatlan szerepe volt a teológusok ama vágyának, hogy integrálódhassanak a szekuláris akadémiai világba. Akkreditált egyetemek, elismert professzori címek, magas impakt-faktorú folyóiratokban való publikálás, sok doktorandusz, a nem-hívő kollégák elismerése: ezek vonzó dolgok. Cserébe csupán igazodni kellett olyan trendekhez, melyeknek semmi közük a kereszténységhez. Hasonló igazodási folyamatok az ókorban és a középkorban is léteztek, de éppen a liberális teológia szokta szigorúan elítélni azokat.

A legelvontabb filozófiai spekulációknak is hatásuk van a gyakorlati etika kérdéseire és válaszaira. Chestertonnak ez a hajdani vesszőparipája valós: egy pici változtatás Krisztus isteni és emberi természetének viszonyán, és máris egy teljesen különböző világba léptünk meg, megváltozott szabályokkal és feladatokkal - vagy éppen azok nélkül. Ha én kijelenteném, hogy szeretnék átlépni az ortodox, esetleg a buddhista térfélre, nem nagyon látom, hogy Ön (vagy akár a pápa), a saját filozófiája alapján milyen módon tudna racionálisan érvelni egy ilyen lépés ellen, hiszen tagadja az objektív normativitás lehetőségét is.