Regisztráció Blogot indítok
Adatok
pacsy

124 bejegyzést írt és 669 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Alább a magyar jezsuita Jálics Ferenc egyik írását adjuk közre. A világ egyik ma élő legjelentősebb lelki tanítója, több mint húszezer embernek adott személyesen kísért lelkigyakorlatot. Írása az imaélet fejlődéséről szól, ezt a jelenséget az egyház szemlélődő imahagyományának folyamába állítja..
pacsy 2018.11.30 15:07:29
@jabbok: Elhiszem, amit irsz.
@türkiz: Nem emlekszem, hogy barkit is hivtam volna a blogra. De ha szimbolikusan erted, akkor kitunteto es koszonom, hogy leirtad.
@matthaios: Orulok, hogy itt vagy. Mar aggodtam (egesz' komolyan...). Jol esett a jozan hang is, amivel hozzaszoltal - teologiai nezetkulonbseg nem a vilag.

Azoknak, akik netan ujak itt: Huhhh, de jol esett par nap tavollet a blogtol...! Lehet, hogy folytatom is - nem vagyok mazochista... Erre ertettem amugy, hogy van jogunk donteni az idonkrol, es hogy jatekosan kell felfogni. De Ti ertettetek is.
pacsy 2018.12.04 16:11:27
Ha hatralepunk egy kicsit, es tudjuk valamelyest tavolsagbol szemlelni az esemenyeket, azert erdekes, ami itt tortenik. Magamrol fogok beszelni, bar lehetne masok vedelmeben is. Mert hat ugye - nem nagyon szepitve az esemenyeket - engem itt 359 like, es egy olyan cikk alatt, amit nem en irtam (de amivel egyetertek), szepen nyilvanosan "12 duhos ember" keresztre feszitett. Akik raadasul (efelol nincs semmi ketsegem!) mind elkotelezetten keresztenyek es a legjobbat akarjak nekem. (Egyikuk, Jabbok, meg csak nem is haragszik ram...)

Csak ez a joakarat, ez a szeretet es nagyrabecsules nem megy at valahogy, es a modszer sem OK.

Illetve, hadd pontositsak, nincsenek 12-en, valojaban csak kurolbelul 4-en, 5-en. Azonban annyira elkapta okat a dinamika, hogy ez mar azok kozul is zavar nemelyeket, akik pedig vegkepp nem szoktak a vedelmemben megnyilvanulni, most megis fontosnak ereztek. Vigasztalhatnam magam azzal, hogy itt mar maga Jalics is megkapta a magaet, csak engem konnyebb szidni, de nem nagyon vigasztal... Mert hat azertigy is maradtak elegen, akik tovabbra is a legnagyobb joindulattal (amit abszolut nem ketlek) tovabbra is "olvassak" a gondolataimat, elemzik a (feltetelezett) erzelmeimet es motivacioimat es kovetelik, hogy kerjek bocsanatot, mikozben (tudom, hogy akaratlanul - vagy legalabb is erosen feltettem magamban ennek feltetelezeset) nagyon melyen megbantanak es papi letemben megsertenek. Ugyanok mindekozben minden ellenvelemenyt lesopornek az asztalrol, es ha jol ertem (legalabbis hallgatolagosan) azt feltetelezik, hogy az ket sorbol kiolvashato, hogy valaki mikor kerdez gunyolodva es mikor kerdez komolyan (ez megint Jabbok, bocsanat, pedig ne megyedul rola van szo).

Ettol tonkrement a blog, ellehetetlenult a beszelgetes. Meg sok mas dolog is eszembe jutott, hogy megirom, de kitoroltem, mert nem hasznalna: duhos vagyok es sertett - ilyenkor nem is volna szabad irni. Szinvonalban lassan ott tartunk, mint a KV (ahol lehet a papat is gyalazni - erre celoztam fentebb, nem arra, hogy Matthaios ezt tette volna, o fonomabb annal).

Azon tunodom, mit tehetnek. Ha ismet bocsanatot kernek (ezen a blogon eddig biztos, hogy en tettem meg ezt a legtobbszor), az talan egy valakit kielegitene, masnak viszont csak olaj lenne a tuzre... (Akkor kezdodne az, hogy "ez nem hiteles", amibol pedig nincs kiut..., ajjaj!) Ez tehat nem megoldas. Ha viszont ezentul mindenre csak bologatok, amit rolam es masokrol irnak, akkor ezzel csak bebetonozom a "12 duhos ember" poziciojat. Ha viszont hozzaszolok, peldaul magam mellett ervelni kezdek, ujra nekem rontanak, izekre szednek, inkvizicio ele ideznek. (Micsoda vilag, te jo eg...!) Az jut csak eszembe, hogy ismertem egy spiritualist, aki mindent es mindenkit kepes volt elviselni. Az o hatasara akkor - evekkel ezelott - azt fogalmaztam meg magamban, hogy minel nagyobb valakinek a kulonbsegeket elviselo kepessege, lelkileg annal erettebb - annal inkabb el szemlelodo eletet... Vegul is ehhez hu maradok akkor, ha nem futok most a bloggazdahoz segitsegert, hogy tiltsa ki a rendetlenkedoket, zarja be a blogot, szolgaltasson igazsagot... Igen, ez jo lesz: az elviselesben, a szeretettel valo elszenvedesben probalok maradni. De - lam csak, nem vagyok valami elorehaladott a szemlelodo eletben... - teljesen szo nelkul azert megsem birom hagyni a dolgokat. Talan megis reagalok egy-ket eszrevetelre. Meg nem jarok ott, mint egy bolcs baratom, aki ezen a blogon csak a posztokat olvassa, a kommenteket pedig elvbol nem, soha! Meg en is eljuthatok idaig...

Hat akkor lassuk.
pacsy 2018.12.04 16:22:51
@jabbok: ha nem lett volna legalabb egy szemernyi igazsag abban, amit irtam, szerintem nem akadtal volna ki ennyire - ezek performativ dolgok.

Szerintem egyebkent az a baj, hogy itt nincs olyan legkor, ahol a masiknak akar legkisebb igazsagat is el lehetne ismerni, igy csak vagdalkozas, gyulolkodes lesz a "beszelgetesbol". Nem kene kolcsonosen abbahagynunk egymas elemzeset?

@matthaios: , a Veled valo vita fontos a szamomra. (Intellektualis beallitodottsagu embereknel - egy kicsit talan mindannyian ilyenek vagyunk ezen a blogon - az elvont velemenykulonbsegek gyakran eros indulatokat generalnak (az erzelmek pedig gyakran "racionalizalas" formajaban tornek ki).

Ha jol ertem - most nem keresem vissza, de igy emlekszem - lenyegeben ismetelten modernizmussal (historizmussal, relativizmussal, szoval lenyegeben eretnekseggel) vadoltal. Mindenelott szeretnem megkoszonni azt, hogy ezt semmi esetre sem rolam lemondva, nekem tobb eselyt nem adva tetted. De a targyra visszaterve:

A moderniznus - lebutitva - azt jelenti, hogy minden kornak megvan a maga igazsaga, az igazsagnak nincs allando tartalma, az radikalisan a kor fuggvenye. A II. VZs-ot modernizmussal gyanusitani eretnekseg vagy szakadarsag - tudom, hogy Te ilyet soha nem tennel. Engem csak igaztalan igy beskatulyazni, illetve csak akkor "igazsagos", ha egyedul a "tomizmust" vagy az ujskolastikat tekinted lehetseges teologiai allaspontnak.

En szelesebben ertelmezem az ortodoxiat (a papaval es a mai teologusok jelentos tobbsegeves egyetertesben), de azt ezen a forumon nem tudom bebizonyitani, hogy miert nem vagyok elhajlo teologus. (Viszont irtam errol eleg sokat magyarul is, egyhazi kiadok jelentettek meg).

Szoval, es roviden, szeretnem kerni, hogy ezt ne tedd tobbet. Nem csak azert, mert tiltja a blogszabalyzat, hanem azert is, mert ez itt egy nyilvanos forum es en nyilvanos egyazi tisztseget viselo ember vagyok. Ugyanez vonatkozik - ha szabad kernem - @Déli pályaudvar: -t es @khamul: is

(Khamul, Neked egyebkent koszonom, hogy belinkelted az egesz hozzaszolasomat: igy ugyanis mar jo szivvel vallalom amit irtam, mert sokkal arnyaltabb, mint a korabban kiragadott resz.)

Azoknak, akik ujabbak itt: kicsit okolom magam, hogy igy alakult ez a blog - de hat ki gondolt ilyen fekevesztett reakciora... Hadd meseljek el inkabb egy regi tortenetet. Belso dolog ez: fiatal papkent, sok-sok evvel ezelott, nekem nagyon megrendito tapasztalat volt, amikor rajottem: az emberek altalaban maguk is tudjak, hogy mi az, amit joggal ronak fel nekik. Gyontatoszekben, lelki beszelgetesekben elojon ez - meg gondolom meg ezer mas szituacioban, ahol biztonsagban (szeretve, elfogadva) erezzuk magunkat. A blog nem ilyen kozeg. Egesz eletemben halas leszek azert, hogy papkent sokszor megtapasztalhattam, es ma is megtapasztalom olykor, hogy a szivunk melyen ismerjuk magunkat. Kegyelemnek tartom, hogy hallhattam magabiztos embereket beszelni a bizonytalansagaikrol, eroseket a gyengeikrol, peldamutatokat az ellentmondasaikrol. mert minden siker mogott rengeteg szenvedes es kudarcok huzodnak meg, es erofeszites - rengeteg erofeszites, az egyik kedvenc peldam www.youtube.com/watch?v=1n4qyX1w-CU -, de errol nem lehet itt beszelni, mert alkalmatlan erre EZ a kozeg.

Nem (csak) mi vagyunk erre alkalmatlanok, hogy ilyen melysegeket kimondjunk ebben a kommunikacios terben, de maga a szocialis media ezen fajtaja is (erre celoztam fentebb - aki akarta ott is ertette). Nincs meg a biztonsagos legkor, a szereto elfogadas kozege. Mert ez itt egy nyilvanos forum, es nem javaslom, hogy itt akarjatok megelni az intimitas-igenyeteket. Ez ugyanis itt egy nyilvanos forum, ahova akarki beeshet, es a koztunk levo polemia tisztazhatatlan. (A joakarat es a jo feltetelezese sok mindenen segit, de nem feltetelezheto.) Itt a tamadasra vedekezessel, ellentamadassal valaszolnak, kulonosen, akinek nagyobbak az erzekenysegei, a sebei (mindannyiunknak van epp' eleg...). Abbol pedig csak bekemenyedes lesz, ellehetlenul az onreflexio, az oszinteseg.

Van egy uj film is, amugy a szocialis media korlatairol (es veszelyeirol), kar, hogy meg csak olaszul: Perfetti sconosciuti (Tokeletesen ismeretlenek). (Meg biztos sok mas is, csak en csak ezt ismerem...) Itt az elozetes angol felirattal: www.youtube.com/watch?v=kqX0-xn8j1g&t=1s

Kezdek berendezkedni arra, hogy hetente nezek be, felduhit es elkeserit a blog, raszanok egy kis idot, aztan ket nap alatt megint megnyugszom... Masokat megolelgetni nemigen van alkalmam, mint Illilnek :) hat csak a magam modjan probalom tovabb szeretni az embereket. Ne toltsetek sok idot itt!
Szent Benedek vagy Szent Ferenc? Vajon milyen modellt kell az egyháznak követnie? Mi lehet számára a jövő útja a mai világban? Nemrégiben két új könyv jelent meg, amelyek nagy feltűnést keltettek és rengeteg vitát is kiváltottak, az egyház körein belül és kívül egyaránt. Jó alkalmat kínálnak hát a…..
A Hittani Kongregáció prefektusa, Luis Ladaria bíboros, érsek aláírásával, augusztus 1-jei dátummal közzétették azt a leiratot, amely újraértelmezi A Katolikus Egyház Katekizmusa halálbüntetésről szóló, 2267. pontját...
Ha nem hangzana túl nagyigényűen, azt írnám: az alábbiakban erkölcsfilozófiai, sőt erkölcsteológiai kalandozásokra szeretném meghívni a kedves Olvasót. Hogy elővételezzem: elgondolásom lényege, hogy létezik egy éretlen, archaikus erkölcsiség, amitől felnőtt korban is sokan szenvednek, viszont…..
pacsy 2018.07.12 14:37:52
Igen, a világot én sem szeretném egyszerűen barátokra és ellenségekre osztani, nem is szoktam. Az "ellenséggel" inkább arra akartam utalni, hogy vannak, mindig is voltak, akik gyűlölik az egyházat (bár ebben is van érték: foglalkoznak vele és komolyan veszik). (Meg persze az is előfordul, hogy valaki egy időszakában az életének gyűlöli, aztán meg beáll a szolgálatába. Pál apostol óta újra és újra megismétlődik ez - ismerek egy pár esetet személyesen is.)

Aki viszont az egyházat gyűlöli, az engem sem szokott elsőre szeretni. Elég gyakran megesett a múltban is (és nem kizárható, hogy megismétlődik), hogy valaki egyszerűen csak betör ide minden érzékenység nélkül, és - hogy is fogalmazzam tapintatosan... - nekem adresszálva lepakolja az összes dühét, kivérzett életsebét, frusztrációját. (Nota bene, azok közül is, akik az egyházon belül vannak, csak nem értenek velem egyet. Van egy egész blog, ami erre épül, "12 dühös ember" gyülekezete, egyszer vitatkoztam velük.) És ember legyen a talpán, aki ezt kibírja, ha elszabadulnak az indulatok... Ezért óvatosabbnak kell lennem, azt hiszem. Sokat cikkez arról a sajtó, hogy internetes fórumok és a média miatt öngyilkosnak is lehet lenni, mert az agyunk arra van huzalozva, hogy azzal az 50-60 emberrel, aki része a csoportnak, próbáljuk tisztázni a kapcsolatainkat, és az internet nem ilyen csoport, és a kapcsolatok nem tisztázhatók maradéktalanul. (Talán az életben sem...) Ez van.

Ez nekem csalódás, még akkor is, ha elég sokáig olvasom, akkor kiderül, hogy minden emberi közösség (még egy blogon is) képes moderálni magát és egy ponton túl megszólalnak kiegyensúlyozó hangok is (amiért fentebb nagyon hálás voltam).

De minden nem megy el. És nem tudom, hogy lehet-e ezt így folytatni moderálás nélkül. Mert szerintem a fentiek igazak az evangélium hirdetésére is. Jézus például nagyon megválogatta, hogy kinek mit tár fel Isten országa titkaiból, és általában nem szórta a gyöngyöket a disznók elé (bocsánat, a kép evangéliumi). A gazdag ifjút pedig egyszerűen "benézte", ha szabad így mondanom, mert először úgy beszélt hozzá, mint általában az tömeghez: a tíz parancsolat szintjén ("tiszteld apádat és anyádat, ne ölj, ne lopj, ne törj házasságot"). Aztán amikor hallotta, hogy ezt az iskolát már kijárta a fiú, kezdett el jobban, személyesebben odafigyelni rá: "Valami még hiányzik neked..." Benne történetesen csalódnia kellett... De az utolsó vacsorán - aminek elbeszélése a János evangélium majdnem két harmadát teszi ki - egészen direkt módon beszélt a belső tanítványi körnek (valószínűleg asszonyoknak is, ami pedig akkoriban hallatlan dolognak számított!). És ott olyan titkokat mondott, amikből ma is csak a szentek sejtenek valamit. (Találkoztam olyannal, aki sejtett, és az életének olyan hatása volt, hogy megtértek körülötte az emberek és aki egyszer is találkozott vele, sohasem felejtette el... Hát igen, ő nem "fejből" beszélt...) Nem véletlen, hogy az egyház féltve óvta az örömhírt - és óvja ma is, ha teheti - és kiküldte a katekumeneket a prédikáció után (a görög liturgiában lsd: "Az ajtókat az ajtókat..."). Szóval nem értek egyet azzal, hogy minden mindenkinek való. (És Jézust szép dolog példának hozni, de ha valami történetileg biztos, akkor az az, hogy nagyon sok ellenséget szerzett magának...)
pacsy 2018.07.12 14:49:07
Magyarázkodásképpen, még egyszer utoljára: engem általában nem élnek meg fennhéjázónak (bár erre nincs bizonyítékom) és eléggé biztos vagyok benne, hogy az itt kommentelők közül is kevesen vetnék a szememre, hogy "lekezelő" vagyok, ha beszélgetnénk. De hát írásban másként kommunikálunk... Belőlem például ilyenkor - úgy tűnik - előjön a "gyerek", aki biztonságban érzi magát, incselkedik, és kb. biztos a többiek szeretetében, ami aztán keveredik egy "szakmai énnel", a "teológussal", ami egyenként is bosszantó, de így együtt rendkívül visszatetsző, ezt kezdem észrevenni...

Főleg azoknak bosszantó ez - ugye, @Hermes the God in Yellow: - akik - bár az embert kérik rajtam számon - csak "a jezsuitát" látják bennem. Ami szerintem kettős mérce. De nem akarok többet vitatkozni, kösz, hogy az érzelmeidről beszéltél - így már sokkal jobban megértettelek. (Nekem olyan nehéz ez...!)

De elég műkedvelő pszichoanalízisből és a hamvába' holt beszélgetésekből!

Kedves @in satu: nagyon köszi, amit írtál, tényleg konstruktív volt és sokat jelentett nekem, tanultam is belőle. Igazad van, hogy nem értesz egyet azzal, amit fentebb szakmai gőgből/torzulásból írtam. Tényleg nem mondható el, hogy többet tud az, aki ismeri a fent sorolt szerzőket (és a többit), és "életének egy jelentős részét egy sajátos, és "belterjes" közegben tölti, mint mondjuk az egyszerű Pista bácsi, aki a természeti megfigyelésein, tapasztalatain keresztül szemlélődik, és tanul". Magam is prédikálok olykor erről, csak hát ugye... Mert nem az számít - ez teljesen világos! -, hogy ki kit olvasott és írt róla "egy tonnányi szakirodalmat" (és ez nem feltétlenül "irracionalizmus"!). Isten számít. Meg a kapcsolatok minősége, a szeretet áramlása, az élet szolgálata - ami jelentő pontokon ugyanaz. Szóval, be kell látnom, hogy ebben teljesen igazad van! (Csak vigyázz, mert itt racionalisták is vannak, akik szétszednek ezért...)

Igazából attól féltem a blogot, és azért "mentem neki" Matthaiosznak is, hogy a kommentekben egy olyan teológia kap itt kizárólagos szót, ami egy bezárt rendszerre redukálják a gondolkodást, ahol minden magasabb princípiumokból levezethető, mint a matematikában (illetve Gödel óta már abban sem...). Erre mindig lesz kísértés, és aki kicsit feszegetni próbálja a kereteket, arra mindig lesz, aki "relativizmust" kezd el kiabálni, de ez nem attól van, hogy tényleg baj volna, mert elveszítettük a mércét, hanem csak mert bizonytalanul kezdi érezni magát, és félti, hogy ettől összedől a hite/egyháza. Igy volt ez már a II. Vatikáni zsinat alatt és után is (ami nélkül az egyház ma kb. kicsiny integrista körökre szűkült volna le, ahelyett, hogy - mint ma - valódi globális fázisába lépett volna. De tudom, hogy ezek megint csak szavak, vitathatók - viszont ha Te ugyanazokat a tapasztalatokat szerezted volna, mint én, kb. ugyanígy látnád.

Na tessék, tárgyi dolgokról, az erkölcsteológia alakulásáról akartam írni, és röviden, mégis csak nagy általánosító szavak jönnek ki belőlem és személyeskedés. Remélem, hogy a blogon való beszélgetés során - "érintve a mélységeket" és "lemerülve" - nem sérülsz majd Te is annyit, hogy kiábrándulj a konstruktív párbeszéd lehetőségéből. De azt próbálom megfogadni, hogy - amennyire tőlem telik - félretegyem a prekoncepcióimat és "inkább bátrabban (akár megosztóan is, ha arról van szó)" nyúljak a témákhoz, és "majd ha esetleg valaki(t) nem teljesen ért(ek), legfeljebb kérdez(ek)." Tetszik, hogy azt írod: ez "szólhat arról is, hogy egymást építjük, gyakoroljuk, tanuljuk a szeretetet pl. azzal, hogy megtisztelem, felemelem a másikat, és így tovább. Nagyjából amúgy ez is történik, bár most elég sok kritikát kaptál, bízom benne, hogy ez nem kedvetlenít el, hanem esetleg kiráz a megszokott medreidből." Köszönöm!

Most mennem kell, jót is fog tenni... Áldott nyarat mindenkinek!

"Nem a sok tudással lakik jól a lélek, hanem azzal, hogy a dolgokat belsőleg ízlelje és átélje" (Szent Ignác, SJ)
   ..
pacsy 2018.07.05 16:00:38
A téma a „hit és ész” témakörébe tartozik. Bár a cím elég elvont kérdéskört sejtet, az alapgondolatban tulajdonképpen nincs semmi ördöngösség. Hogy némi szómagyarázattal kezdjem: a „teleológia” (a gör. thelosz = cél és logosz = tan, tudomány szavak összetételéből) a célokról szóló filozófiai…..
pacsy 2018.06.21 18:56:31
@matthaios: "Szerintem a dogma fejlődése az a folyamat, mikor a hitletéteményben bennfoglaltan meglévő dolog az ünnepélyes tanítóhivatal által definit módon kifejezetté, kifejezettebbé válik."

"Szerintem"-mel eddig Te még itt nem kezdtél mondatot (pedig már vagy tíz éve beszélgetünk) - tja, bizonyos egyházias (egyházias?) körökben ez nem szokás... -, tehát máris megérte a fentebb tett sok erőfeszítésem. Ami azonban a folytatást illeti, hát az már problematikusabb. Mert hiszen pontosan ez a baj: ez a "bennfoglalt kifejezetté válása", amit folyamatosan és oly büszkén hangoztatsz! Nem azt mondom, hogy nem lehet jól is érteni, de azt igen, hogy ahogyan azt Te használod, az szerintem tarthatatlan (lásd a fenti posztban: első szint). A tanfejlődés ugyanis nem egy lineáris, előre megállapított célra tartó folyamat, amelyben nincs helye a történelmi körülmények zavaró hatásainak és a nyelv, a kultúra változásainak. Nem arról van szó, hogy végül egy önellentmondásmentes zárt rendszerben ölt formát a kinyilatkoztatás: megváltoztathatatlan igaz kijelentések listába szedett hitcikkelyei (paragrafusok és artikulusok a hitről = Denzinger). Ez az újskolasztikus karikatúrája a valódi dogma- és tanfejlődésnek!

A kinyilatkoztatás egy Személyben való hit, aki nincs a zsebünkben. A Názáreti Jézus Krisztus már földi életében is kifürkészhetetlen titok volt követői számára, a távolabbi és közelebbi tanítványi körnek is, hát még ahogy teltek múltak az évek, az évtizedek és az évszázadok... Ezt az élőben megtapasztalt titkot (csodák, a kereszthalál botránya, a feltámadásról szóló tanúságtételek stb.) próbálták valahogy megfogalmazni az első egyházi közösségekben. Mindez odáig vezetett, hogy a mindenfelé cirkuláló, Jézus életéről szóló iratokat először is összegyűjtötték, majd pedig - évtizedekkel a Krisztus esemény után - az első apostoli zsinaton egy merész lépéssel arról is döntöttek, hogy mit tekintenek hitelesnek és mit legendának. A két műfaj persze már akkor sem volt élesen elkülöníthető, ahogy ma sem az. Itt is igaz, hogy naivitás azt gondolni, hogy a hittartalmat (gyereket) egyértelműen el lehet választani annak formájától (a fürdővíztől). (Persze ha az ember összehasonlítja az úgynevezett apokrif evangéliumok Jézusát a kanonikus könyvek Jézusával, akkor nagyon is látható, hogy a korabeli egyháznak megvoltak a maga jól körülírható szempontjai, és hogy azokkal mi is jó szívvel azonosulhatunk.)

Az évszázadok teltével aztán erre a titokzatos üzenetre ráépült egy egész egyházszervezet a maga esetlegességeivel és sokféle ellentmondásával, amely középkori hatalmának csúcsán Európa földterületeinek mintegy harmadát birtokolta. Intellektuális hatását mi sem jelzi jobban, mint hogy az emberi történelem naptárrendszere Krisztus születési dátumára épül és hogy a római pápa abban az időszakban spirituális és sokszor világi értelemben egyaránt uralkodóként magasodott a keresztényi áhítattal áthatott tömegek fölé. Úgynevezett "keresztény társadalmak" (societas Christiana) szerveződtek, a nagyvárosokban csodálatos gótikus katedrálisok nőnek ki a földből, kolostorok és apátságok működnek, bennük kéziratmásolók, tudósok hada fáradhatatlan munka közben, papok, szerzetesek és apácák tízezrei. Elterjed a latin nyelv ami egységesíti a korabeli tudományokat és a liturgiát. Soha nem látott mértékben kiterjed a betegellátás és a szegényekkel való törődés. A nagy egyházi ünnepnapok és a szentségi rituálék meghatározták a mindennapokat, körmenetek és fesztiválok, ragyogó egyházi képzőművészet, gregorián dallamok, misztériumjátékok, nem folytatom.

Ez a társadalom (a "krisztianitás"/Christendom, a vele összenőtt feudalizmussal együtt) lassan lebomlott, de a kereszténység ettől korántsem szűnt meg, legfeljebb csak átalakult. Többé nem tölti be azt az egységes egyetemes kulturális mátrix-szerepet, amit a 13. században, de a vallásosság nem hagyott alább (ma is, a legszekularizáltabb országokban is meglepő formákban újjászületik), legfeljebb a formái változtak. Az újkor beköszöntének óriási sokkját évszázadokig tartott, amíg az egyháznak sikerült feldolgoznia, de a II. Vatikáni zsinattal ez végre bekövetkezett.

Csakhogy a világ és annak fejlődése nem állt meg (talán írok egyszer még erről...), hanem azóta is rohamléptekkel halad. Ma is a katakomba egyháztól a birodalmi egyházzá váláshoz, vagy a középkori egyháztól az újkorba való belépés sokkjához hasonló változásokat élünk (globalizáció, digitális multimédia, bionika, nanotechnológia, népességrobbanás, mely szerencsére lassul azért, városiasodás, demokratizálódás, poszt-indusztriális társadalom stb.). Erre az új helyzetre keres hitből fakadó választ Ferenc pápa és az a teológia, ami mögötte áll (vö. a Laudato Sii enciklika 102. pontja és szövegkörnyezete). Nem csoda, hogy nem mindenki bír vele lépést tartani...
pacsy 2018.06.21 19:01:11
Messzire kanyarodtam. Onnan indultunk, hogy bármennyire is szeretnéd elhárítani a pozitivista, racionalista, logikai dedukcióra épülő teológizálás vádját (amely az ellentmondás elvére, ti. logikai és metafizikai formájára épül, olyannyira, hogy arra majdnem maradéktalanul vissza is vezethető), hiába próbálok elhessegetni a folyamatos "eretnekezés" ("boszorkányüldözés") Rád vetülő árnyát és bizonyítani, hogy nem tagadod a TÉNYLEGES dogmatörténetet, sajnos mindezek a vádak és feltételezések napnál világosabban beigazolódtak. Ha nem tudsz kitörni ebből az ördögi körből, akkor megkérlek, hogy ne nagyon kommentálj itt, mert elkergeted az érdeklődőket és lehetetlenné teszed a párbeszédet. Szerintem találsz olyan internetes fórumot, ahol szívesen látnak (sőt még a jelenlegi pápa gyalázása is megengedett).

Na... ezt most jól megírtam, kidühöngtem magam.

Ha "túltoltam" volna, elnézést érte. Nem azt akarom mondani, hogy ne vallhatnád továbbra is azt, amiben hiszel. Teológiailag is (például, hogy Jézus földi életében állandóan látta az Atyát, tehát a boldogító istenlátás/visio beatifica állapotában élt, mint az üdvözültek). Maradj, aki vagy, lelked rajta! Szóval nem akarom "letiltani", hogy továbbra is írj itt a (szokott) hívő szellemben, rengeteg erudícióval és mások iránti jóindulattal. Ismerünk és szeretünk erről az oldaladról. De kérlek ne tekintsd a nézeteidet egyedül igaznak, mert az félrevezető volna. Üdv és pax. pacsy
pacsy 2018.06.22 08:46:01
Itt vagyok, hát néha nincs sok köszönet az élénk jezsuita jelenlétben a blogon...

Köszönöm szépen a jóindulatú és empatikus visszajelzést
@puccini: , és - nahát, Te is itt vagy @IILiliII: ? :) - a kiegyensúlyozó érzelmi szempontot külön is.

Tényleg ítélkező-értékelő üzemmódban vagyok, ráadásul halálosan fáradtan, így a tanév végére (130 szóbeli vizsga, szakdolgozatok, beadandók, doktori védések stb. után, ráadásul még egy stresszel járó adminisztratív irányítói feladatot is kaptam). Sajnálom a kontrollvesztést (Pál Feri úgy mondaná: amikor a sérült gyermeki énrész átveszi az irányítást). De annyira azért mégsem, mert a az utolsó kérés/intés már rég óta kikívánkozott belőlem. Hát most ki is jött, jó nagy körítéssel...

Szerintem egyébként nekem az a szerencsém, amit fentebb inkongruenciának vagy zavarodottságnak mondtatok (elítélőn vagy csak ténymegállapítón), mert ez megengedi, hogy egymással ellentétes érzelmeket is meg tudjak élni, sőt ki is tudjak fejezni. Mert azok kétségkívül megvannak - és nem csak bennem. Ez (elvileg) megóv(hat) az egyoldalúságtól. Na persze nem mindig sikerül neki... :)

Matthaios, azt talán érzékeled, hogy egy nyílt konfliktus után túlságosan is érzékeny vagyok egy-két témára, és bosszantanak a jezsuiták ellen EZEN a blogon tett beszúrásaid is (mást meg nem olvasok, ugye...). Meg hát nyilván egy bizonyos Szerdahelyi úr miatt is elvertem rajtad a port, akivel egy hajóban evezel; bár ez is tiszteletben tartandó döntés. Milyen nagy dolog, hogy Te itt vagy, mersz beszélgetni, konfliktusba kerülni is!

Meg hát - ahogy egyszer egy nagyon szent ember, idősebb református lelkész barátom mondta - vannak, akik hajlamosak az intellektuális különbségeket érzelmi szinten megélni. Azért én is nagyon szeretnék egyszer MINDENT elfogadni, átölelni tudni... Hátha történik is, nagyon lassan, lépésről lépésre. Türelem.

Talán az is segít majd, hogy most a hétvégén világgá megyek és vagy két hónapra alig-alig leszek internet közelben. (Ha eközben posztolnék, az "önhibámon kívül" történhet.)

Áldott nyarat mindenkinek!
Jön a nyár, és talán megadatik, hogy kizökkenjünk a megszokott kerékvágásból. Talán adódik majd alkalom ismeretlen dolgok felderítésére is. Sokan esetleg külföldre is elutaznak, ahol hosszabb-rövidebb időre megmerítkeznek egy idegen kultúrában. Ha egy, a miénktől nagyban különböző világba…..
Antonio Maria Sicari életrajza alapján Amikor Ignác – már felnőtt, érett emberként – teológiai tanulmányokra adta a fejét, Önéletrajzában ezekkel az egyszerű szavakkal magyarázta tettének indítékait: „kezdte magának szüntelenül feltenni a kérdést: mit tegyen? Végül inkább arra hajlott, hogy egy…..
pacsy 2018.04.28 16:13:08
@altavista: Oh, nagyon sajnálom, bocsáss meg. Odáig tompultam, hogy olykor (mint most) már észre sem veszem, nem is érzékelem, hogy mi lehet bántó. Sorry!
pacsy 2018.04.29 16:15:33
@altavista: "honnan tudhatnánk, hogy szent?"

Hat, peldaul onnan, hogy egy biroi targyalashoz nagyon hasonlatos hosszadalmas eljaras soron megvizsgaltak az ugyet. voltak a velelmezett szentsegnek vedelmezoi es ellenzoi is ("ordog ugyvedje"/advocatus diaboli), de a vegen ugy talaltak, hogy erdemes ra. A processus persze korhoz kotott - mi nem az? -, de akik csinaltak, meg kozelebb voltak Istvan korahoz, es jobban lathattak, hogy mi mit JELENTETT akkoriban.

Nem ertek hozza, csak ugy mondom, jozan paraszti esszel...
pacsy 2018.05.01 13:34:04
@altavista: Megcsodaltam azt az alazatossagot, amivel kepes vagy reagalni (Szent Tamas szerint ez a spiritualis epulet alapkove), nagyon epulok rajta, koszonom szepen. Sokat jelent nekem (es egyebek kozott arra is felbatorit egy kicsit, hogy a sajat gyengesegeimmel is jobban szamot merjek vetni - nehez, nehez...)

@Hermes the God in Yellow: Sok mindennel egyetertak az elso reszol, amit irtal. Nyilvan mindennek van politikai vetulete, slagerszovegektol ( www.youtube.com/watch?v=7MuSYoZKoUE ) a sajto- es konyvkiadason at egeszen a Nobel dij megiteleseig (es nem csak "beke" kategoriaban!) - miert epp' a szentteavatas volna kivetel? Szerintem kar viszont, hogy ilyen radikalis vegkovetkeztetest vontal le - nekem fajdalmas is.
Ferenc pápa átölelt egy gyermeket, aki sírva kérdezett meghalt édesapja sorsáról. A szentatya múlt vasárnap látogatott meg egy római plébániát, és a hívekkel való szokásos beszélgetés, a forum alkalmával a legszörnyűbb, az egyik lehető legfájdalmasabb kérdéssel került szembe. Egy kisfiú szegezte…..
pacsy 2018.04.20 11:33:54
pacsy 2018.04.20 11:36:04
pacsy 2018.04.20 17:36:13
Kétségtelenül létezik néhány olyan vers a szentírásban, amelyeknek nehéz megragadni a mai értelmét. Ez még az Újszövetség esetében is így van, habár itt relatíve kisebb időbeli távolság választ el bennünket, mai olvasókat a korabeli világtól (alig kétezer esztendő).…..
pacsy 2018.03.16 09:30:30
@matthaios: « Actus autem [fidei] credentis non terminatur ad enuntiabile, sed ad rem [enuntiatam] » (Sanctus Thomas Aquinas, Summa theologiae, II-II, q. 1, a. 2, ad 2). Vo. KEK nr. 170 is!

Mondom en, hogy elvileg igen, csak gyakorlatilag nem. :)

Vagy igy pontosabb: a hit orthodoxiaja iranti (helyes, am esetetben tulzott) aggodalomtol vezettetve, szerintem, Te egyszeruen alulertekeled a kozvetitest.

Ha mar vita, hat hadd legyek egyertelmu (meg olyan aron is, hogy ezt tamadasnak is lehet olvasni). (De hat Jezus is nyiltan vitatkozik a farizeusokkal, ha hallgatjatok a napokban az evangeliumot a katolikus miseken - erdemes. ;)

Mert bizony a Te szellemi hozzaallasod szamomra olykor ijeszto allitasokhoz, konkluziokhoz vezet. Peldaul papaellenesseghez (valami fura ez zart ultraortodoxia neveben), koztiszteletben allo papok (jezsuitak es masok) ortodoxiajanak megkerdojelezesehez), tulhajtott metafizikahoz (rubricizmus, pozitivizmus, eretnekuldozes), erkolcsi hajthatatlansaghoz (amiben van jo is, csak ne merevedjen irgalmatlansagba), csak a skolasztikat legitimnek elismero egydimmenzios teologiahoz (teologiai monokultura), a filozofia- es teologiatortenet Tamassal torteo lezarodasanak (latens) allitasahoz stb. Roviden: a tortenetiseg logikai kategoriava redukalasa a problema.

Egyebkent egyetertek: roviden szolva, a vita koztunk a kozvetites mertekerol (ervenyessegi korerol es kovetkezmenyeirol) szol.

Viszont nagyon szepnek talalom, ahogy a vitakban alazatos vagy, erton es gyakran hasznalod a szentirast, epuletesen es kitartoan veded a katolikus igazsagokat es van egy varazslatos spiritualis erzekenseged is. Roviden szolva: szerintem melto tanitvanya vagy szent Tamasnak (ha nem is az ujito mereszsegeben, de az integrans egyhazhusegeben).

@altavista: Ja, szerintem - barmilyen furcsa is - van valami kozos Benned Mathaiosszal. Talan a termeszettudomanyos kepzettsegetekbol fakadoan mintha a tortenelemhez (meg eddig) Te sem talaltal volna megfelelo kulcsot. Azt hiszem, igaztalan azt gondolni - es termeszettudomanyos pozitivizmusbol fakad -, hogy a multban nalunknal butabb emberek eltek. Egy tortenesz peldaul sohasem ragadtatna magat ilyen allitasra, mert ismeri peldaul az okori vagy kozepkori szovegeket. En azt hiszem, hogy elodeink az elet lenyeges igazsagaihoz nem konyitottak kevesbe, mint mi, bar meg nem csinaltak tudomanyos es technologiai forradalmat. Mindenki a sajat kora gyermeke (es bizonyos ertelemben foglya is): mi nagykepuen megiteljuk a keresztes haborukat meghirdeto papakat, es elfelejtjuk, hogy 700 ev mulva minket is ugyanugy fognak megitelni, legfeljebb meg azt sem tudjuk (mert nem latunk ra), hogy milyen dolgokert. (Egyebkent a digitalis es technologiai forradalomnak is meg csak az elejen jarunk: zacc.cafeblog.hu/2017/11/25/a-mercedes-benz-vezerigazgatojanak-dramai-joslata/ - szamomra nagyon izgalmas riport!) Szoval, a tortenelem meg nem ert veget. Es szerintem nem szabad lenezni a vallast, annak igazsagait es erkolcset (aminek tortenetileg nagyreszt a mai erkolcsot is koszonhetjuk: www.youtube.com/watch?v=zoAOm3thwDk&t=4s ).

A message, amit mondani akarok, roviden, hogy szerves modon (poltikailag-tarsadalmilag) kell gondolkodni, mindenrol. Hogy iteled meg ma a vallasokat enelkul a dimmenzio nelkul? Es, hogy igazsagokat nem csak a termeszettudomany kozvetit, hanem peldaul a muveszet, a tortenelem, az erkolcs, a vallas is.

Elmeleti volt (es hosszu :), bocsanat... Neha kijon az emberbol... ;)
pacsy 2018.03.27 18:49:31
Egy darabig visszaolvastam, hat csak egy rovid reflexio:

@altavista: a dualista felfogas helyett a skala (sliding scale) - melysegesen egyetertek! (ami szamomra nem cafolja a "minosegi kulonbseget", ami miatt szerintem Mathaios eroskodik.)

"Még emberként is több a szeretet bennünk, Istennek sokkal bölcsebbnek kell lennie ennél."

Melysegesen egyetertek! Es sztem, nyugodj meg, igy is van. Legalabbis en ilyen Istenben hiszek. Szoval, szerintem a torteneted talalo a lanyrol es apjarol... A szentiras kepekben beszel Istenrol, aminek elonye, hogy eros es mindenki szamara ertheto; hatranya viszont, hogy ha rosszul olvassak nagyon felrevezeto lehet. A kepeket es metaforakat kulonbozo szinten lehet ertelmezni.
jezsuita.blog.hu/2017/07/04/fokozatok_a_lelki_eletben
jezsuita.blog.hu/2017/08/08/az_alazatossag_fokozatairol

(Ha engednek a szomorusagomnak, azt is hozzatennem meg, hogy gyakran jokora adag (nem felismert) agresszivitas (es eleg vultaris teologia is) van a jora valo kinyszerites / pokollal valo fenyegetes / mindenaron valo megteriteni akaras torekvese mogott. Ami biztos joszandakkal tortenik, nem akarom elvitatni. Regebben a jezsuitak is csinaltak ilyet - talan volt is helye abban a tarsadalomban, nem akarok itelkezni, akkor nem eltem... De hogy ma inkabb kontraproduktiv, abban biztos vagyok.)
Vajon vallástalanabb lett mára a világ? Hogy látják a kérdést a mai európai fiatalok? Egy olasz szociológiai felmérések szerint létezi egy fontos közös konvergencia-pont, amelyben a fiatal hívők, a fiatal ateisták, agnosztikusok és a vallás iránt közömbös fiatalemberek…..
A „La Civiltà Cattolica” című folyóirat aktuális száma részleteket közöl olyan beszélgetésekből, amelyeket Ferenc pápa legutóbbi Dél-Amerikában tett lelkipásztori látogatása során Chilében (január 16-án) és Peruban (január 19-én) rögzítettek. A pápa jezsuita…..
Ezennel ünnepélyesen átnyújtok nektek egy meghívót. Meghívlak Benneteket Isten Országába! Nos, mit szóltok egy ilyen invitációhoz? Remélem, nem hangzik unalmasan… Persze-persze, értem én: először nyilván tudni akarjátok, hogy miről is van szó. Hová is szól voltaképpen a…..
pacsy 2018.03.02 09:40:51
@IILiliII: Nahát, őszintén megörültem, hogy itt vagy... Köszönöm a linket (merész, merész! :)

Amúgy 10 éve blogolok, nem érdekelnek a lájkok, elhihetitek. De ha csak egyvalakit is megérint az Istennek való önátadás boldogsága, felszabadító öröme, akkor nem írogatunk itt hiába. Derűs hétvégét Nektek!
pacsy 2018.03.04 22:23:14
@IILiliII: Én is kihallottam belőle.

@Petimester: ez is merész... ;)

Itt van például a Pascendi Diminici gregis (1907). Mindjárt a második bekezdésben X. szent Piusz pápa az egyház iránti szeretetéről beszél. Ezt teljesen osztom. (Ezért próbálok másként beszélni...)

Minden kívánságod ilyen hamar teljesüljön!
A jó cselekedetekre vonatkozóan Jézus Krisztus üzenete eléggé egyértelmű. Az evangélium nem hagy kétséget afelől, hogy igazán jó tettnek valójában az számít, ami önző indítékok nélkül, azaz lényegében ingyenesen történik (Lk 14, 12-14). A viszonzás, az…..
pacsy 2017.12.22 19:46:07
@türkiz: @Kajla: Én is így látom. Köszönöm a kritikát, ha az is volt benne. Hiteles. Szóval, mindkettőtökkel egyetértek. :) Dömdödöm...

Valaki küldte és szerintem szép azért. (Mi az, hogy "azért"?)

JOCÓ KARÁCSONYA

Jocó félárva gyerek volt. Édesanyja belehalt a szülésbe, apja azóta idült alkoholista lett. Évek óta, alig volt egy-egy józan pillanata. Mindenüket elitta: a takaros házat, a háztáji földet. Így végül a falu szélén, egy elhagyott kis garázsban húzták meg magukat. Ott tengették életüket.

Apját a tüdőbetegsége gyakorlatilag ágyhoz kötötte, Jocó napjai koldulással, csavargással teltek.

A téli kemény, hideg napok fagyoskodását a rozzant sparhelt sem tudta enyhíteni, inkább füstölt, mint melegített. Ilyenkor Jocó odabújt köhécselő apjához, és a takaró alatt melegítették egymást.

Ha pedig nem volt mit ennie, bekopogott a plébános úrhoz, aki meleg étellel kínálta.

A szombat délutáni hittanórákon nagyon jól érezte magát, a cserépkályhának támaszkodva mennyei melegség futotta át vézna kis testét.

Karácsony közeledtével minden gyerek egy rajzlapot kapott, azzal a feladattal, hogy le kell rajzolni, milyen ajándékot adnának karácsonyra a kis Jézusnak.

Volt, aki a biciklijét rajzolta a jászol mellé, más a kis autóját,
labdáját, kedvenc babáját. Jocó rajzán igencsak elcsodálkozott a plébános úr. Két kis fejecske látszott a jászolban.

Megkérdezte:

- Jocó, te mit ajándékoztál a kis Jézusnak?
- Nincs nekem semmim, amit adhatnék neki - szipogott Jocó - Befeküdnék mellé a jászolba és átölelném, hogy ne fázzon.
A „Katolikus válasz” elnevezésű internetes felületen egy névtelen és egy aláírt cikkben azzal vádoltak meg négy papot – köztük engem is – hogy „szentségtörő gyakorlatot” népszerűsítünk Magyarországon. Többen is biztattak, hogy írjak valamit válaszképpen; nem is feltétlenül a magam védelmében (bár az…..
pacsy 2017.12.13 15:04:38
@matthaios: "50 éve erőlködik egy teológiai iskola azon, hogy a Tanítóhivatalt ellentmondáson kapja. Nem sok sikerrel."

Ez megint két olyan mondat volt, amin úgy kiakadtam, mint a sezlonyrugó - de jó angyalaim sugallatára vártam egy kicsit a válasszal.

Persze még most is dühöngök magamban, mert az ártatlanság álcája és a feddhetetlen egyházhűség áthatolhatatlan páncélja mögül mintha azt sugalmaznád, hogy én is ehhez az "iskolához" tartozom. Hogy lehet az, hogy nem bírod észrevenni (vagy legalább feltételezni), hogy az Egyház szavahihetősége érdekében igyekszem azon, hogy ne kelljen tagadni az egyház és teológiája történetiségét?! Nekem aztán igazán nem kell bizonygatnod, hogy nincs ellentmondás a katolikus egyház tanításában, és hogy a Tanítóhivatal mindig is "az embert védelmezte", valamint, hogy hű maradt (és mindörökre hű is marad) a Szentlélekhez - én ezt tanítom, erről publikálok, erről prédikálok és nem kedvtelésből vagy társadalmi munkában, hanem erre tettem fel az életemet!!

Legfeljebb az "ellentmondás" elkerülése érdekében nem kell tagadnom azt, ami napnál is világosabb: logikai szinten nem lehet NEM észrevenni, hogy az egyház tanítása változott például a kínzással, a lelkiismereti- és vallásszabadsággal, a kamatszedéssel és az idegen vallásokkal kapcsolatban és még egy sor más témában is. De ettől nem megijedni kell, hanem - mint most Te is nagyon helyesen tetted - esetleges történeti szempontokra hivatkozva meg kell magyarázni a dolgot (a társadalmi körülmények változására utalva: "például (...), hogy a pénz szerepe változott az újkorban"). Nagyon rossz (mert dekontextualizált) teológia és hamis apologetika az, ami ki akarja ragadni az egyházat és a kinyilatkoztatás a korából! Akinek erről kétségei vannak, a betlehemi jászol szemlélését javaslom a karácsonyfa alatt az ünnepekben - mert a megtestesülés kontextuális volt.

Szóval, az alapvető különbség köztünk nem az egyházhűségben van (örömmel látom, hogy újabban tényleg Te is hivatkozol a II. Vatikáni zsinatra is!), hanem abban, ahogy a dogmafejlődést (a történetiség szerepét) és az igazságot értelmezzük. Szerintem ez utóbbi nem redukálható a matematikai ellentmondásmentességre. (És ebben egyébként ma a humántudományok MINDEN művelője egyet fog velem érteni, ha a kor tudományos színvonalán műveli a szakmáját - a filozófusokról, művészekről és misztikusokról nem is beszélve.) A többi csak éteri spekuláció és életidegen elvonatkoztatás (ami épp' hogy a hit és értelem közti ellentmondásmentesség kimutatásának dolgozik ellene).

Amitől egyébként mindenkit nagyon óvnék, az a fanatizmus. Az ugyanis nem katolikus dolog és nem a Jó Lélek sugalmazza. Politikai szinten is ez okozza ma a legtöbb problémát. Ezért én nem is annyira Trumptól félek - aki alapvetően egy pragmatikus politikai vállalkozó, lelke mélyén pedig egy elkényeztetett gyerek, aki arra vágyik, hogy mindenki szeresse és megsértődik, ha nem ez történik -, hanem a tanácsadóitól. Mert az Egyesül Államok Kongresszusában is vannak vallási fanatikusok. És nem az iszlám követői...

És végül még egyszer: ha papok és szerzetesek között akartok eretnekeket keresni, akkor ne itt kommenteljetek, kérlek. Mert az itt nem megy! (Majdnem azt mondtam: menjetek máshová kávé-zni..., de ez dühből írtam volna.) ITT - mint egyébként minden lelkileg egészséges társalgásban is katolikusok között - az egyházias hit, különösen a hierarchikus Anyaszentegyház képviselőinél, fel van tételezve.
pacsy 2017.12.15 09:56:20
@matthaios: "Ki tagadja az Egyház és teológiájának történetiségét, kontextualitását?"

"Az aki utálja saját történelmét, ebben csak a rosszat keresi, az soha nem lesz szavahihető."

Egyetértek (bár nem érzem találónak saját magamra nézve). Annyival pedig kiegészíteném, hogy aki meghamisítja a történelmét, és száműzni próbálja belőle a rosszat (letagadni, mindenáron kimagyarázni, "megideologizálni", "keresztvízzel meghinteni" stb.), az sem. (Nem állítom, hogy mindig ezt csinálnád.)

A történelmiség szerepét a teológiában szerintem tragikusan félreérted; ez (majdnem :) minden baj oka. De ezt itt nem fogjuk megoldani. Tudtommal erkölcsi kérdésekben még nem született dogma - talán nem véletlen.

@khamul: "Egy bálnavadásznak viszont jó eséllyel mindennapos tapasztalat a szopó bálnakölyök látványa."

Asszem, Te sem bálnavadászattal keresed a kenyeredet. :)

@altavista: "A kerdesem az, ezt hogy magyarazod? Mert o nem volt kereszteny."

Mielőtt az utóbbi válaszodat olvastam, ezt írtam.

Keress rá egy kicsit a youtube-on a Sai Baba "csodákra", kamerával elég jól dekumentált trükkök. Régebben belinkeltem egyszer, mert engem is meglepett, de most nincs időm újra megkeresni. Plusz az, hogy a halála után rengeteg pénzt és aranyat találtak a szobájában, számomra teljesen hiteltelenné teszi. (NB: Ez két dolgot nem jelent: 1. hogy az itt beszélgetők nagy részével ellentétben ne tekintenék nagy tisztelettel a nem keresztény vallások spirituális hagyományára (és alkalmanként ne ismerném el a csodákat, amiket a szentjeik véghezvittek); 2. hogy ugyanúgy érteném Jézus csodáit, mint az itt beszélgető keresztények jó része. De hát ettől szép a katolikus teológia, hogy sokféle értelmezést megenged.

Miután írtad, hogy másról van szó:

Én örülök, hogy ott is vannak csodás gyógyítók! Efelől egyébként egyáltalán nem is voltak kétségeim. A terciám alatt (ami az utolsó képzési időszak a jezsuitáknál) két éve, olvastam egy mai spanyol misszionárius abszolút szavahihető beszámolóit - megdöbbentő!
Egy korábbi bejegyzésben már nekilendültem, hogy válaszoljak néhány bírálómnak. Talán nem is annyira a személyes hiúság hajtott (bár biztos abból is van bennem egy adag...), még csak nem is a „mundér becsülete” mentésének szándéka (bár az sem egészen közömbös a számomra...). Hogy mi tüzelt akkor?…..
pacsy 2017.11.29 07:22:35
@matthaios: "Viszont azt mondani, hogy Isten úgyis irgalmas, nem kell megtérni, nem kell törekedni a bűntől való megszabadulásra, az egyik legnagyobb visszaélés Isten irgalmával, valódi irgalmatlanság."

Ügyelned kéne arra, hogy úgy foglald össze az "ellenfeleid" (adversari) véleményét, hogy az is magára ismerjen. Különben csak ellenségképeket gyártasz, amiket aztán nagy retorikai tehetséggel "cáfolsz", kipellengérezel és így ülsz (az egyetlen ortodoxia képzelt trónján) erkölcsi diadalt.

Kérlek, légy körültekintőbb, különben kénytelen leszek ezt az eljárást - amolyan ultima ratio-ként - mathaios-féle logikának keresztelni.

(De nekem nem tetszik ez a hang, amibe belekényszerítve érzem magam, úgyhogy nem is fogom folytatni.)
pacsy 2017.11.30 15:53:33
@matthaios: "Sajnálom, hogy „fölkaptad vizet”, de bizonyos mértékig örülök is neki. Mert ez arra mutat, hogy ebben a kérdésben azonos vagy hasonló véleményen vagyunk."

Már hogy a fészkes fenébe ne eveznénk már egy csónakban, menj már... ne bosszants!! Mégis mit gondolsz, talán jódolgomból lettem pap, élek cölibátusban, dolgozom napi 16 órát az Egyházért, töltöm az időmet például ezzel a bloggal, ha nem azért, hogy egy kicsit én is előrébb vigyem az Isten országának ügyét?? Ha ezt még magyarázni, bizonygatni kell, ház az kiakaszt azért...!

Na jól van, igyekszem lehiggadni... Megyek vissza a lelki olvasmányomhoz.

"Aki hozzám jön gyónni, annak néha ezt mondom: a feloldozás nem azt jelenti, hogy Isten mindent elvesz tőled, amivel vádoltak magad. Sok mindent nem tudsz jóvátenni. Nem mindent tudsz megbánni. Amikor a feloldozás liturgikus szavait kiejtem, akkor mindketten azt a bizalmat újítjuk meg, hogy abból, amit nem tudok megváltoztatni, Isten jót tud kihozni. Isten mindent fel tud használni.

Minden alkalommal tudatosan megújítom magamban azt a döntésemet, hogy úgy hallgassam meg a gyónót, hogy ne szégyenüljön meg előttem. Az elfogadottság közegében önvád helyett alázatossá válhat. S a takargatás, szégyenkezés helyett azt tudja majd mondani: felvállalom."
(Mustó Péter SJ-Hári Ildikó SSND, Ahol otthon vagy, Jezsuita Kiadó, Budapest, 2017, 217.)

Jézustól senki sem távozott megszégyenülve.
pacsy 2017.12.02 06:51:13
@matthaios: „Jézus fölegyenesedett, és azt mondta neki: »Asszony, hol vannak ők? Senki sem ítélt el téged?« Az erre így szólt: »Senki, Uram!« Jézus ekkor azt mondta neki: »Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!«” (Jn 8, 10-11).

Ó, ki vagyok oktatva... :( - De hisz' ezt az idézetet most hallom először...!

Vagy mégsem? ;) jezsuita.blog.hu/2013/06/02/egyhaz_szent_vagy_vagy_inkabb_bunos - Te talán még emlékszel is...
Hadd kezdjem egy provokatív felütéssel. A neves magyar humánetológus, Csányi Vilmos legutóbbi könyvében ezt írja: „Az erkölcs első fokozata az, amikor a szabályokat a csoport kényszerei miatt tartják meg. Második fokozatán az erkölcsöt kényszerítő szankciókat a csoporton kívülre, ősökre, büntető…..
pacsy 2017.02.19 21:51:00
Kedves @türkiz: ! Köszönöm neked azt a szempontot, amit valahol fentebb írtál a napokban, hogy hálásnak kéne lennem. Ebbe kapaszkodom, és sokat segít is, a tőled is kapott sebek gyógyulásában is. Bocsánat, ha én is bántottalak, akaratlanul is. Tudom, hogy Te is a legjobbat akarod, senkinek nem hibája.

Szóval, jó, hogy itt vagytok. Nem tudok kitérni mindenkire.

Most nem fogom követni már, hogy mi történik - egy kis levegőre van szükségem. (Az csak a látszat, ha "posztolok" majd - előregyártott.) De hátha mások is jönnek még...

Tu autem, Domine, miserere nobis.
pacsy 2017.02.23 11:26:29
@godit: Nagyon kösz a linket, informatív volt. Így kéne kommunikálni...
pacsy 2017.10.13 10:23:19
Akinek csak kevés ideje van:
www.youtube.com/watch?v=meiU6TxysCg (3 perc)

Akinek kicsit több:
www.youtube.com/watch?v=GcJxRqTs5nk (17 perc)

Mindkettő nagyon szórakoztató!
„Ha a szíved kószál és szenved, / vidd vissza óvatosan a helyére, / és helyezd gyengéden a te Istened jelenlétébe. / És ha soha semmi mást nem csináltál egész életedben, / csak a szívedet hoztad vissza / s helyezted ismét Isten jelenlétébe, / – bár az újra meg újra elszaladt, miután visszahoztad –,…..
Ismerek egy atyát, aki szentség hírében áll. Mindenki így tartja számon, aki csak ismeri. Nagyjából egész életében plébánosként dolgozott, körülbelül negyven évig Budapest egyik legszegényebb (bár újabban rohamosan fejlődő) negyedében, közel ahhoz, ahol Teréz anya nővérei is házat alapítottak.…..
Mármint házasságkötés előtt vagy után? Persze, hisz mi másra is gondolhattunk volna… ;) Szexualitás, egy örökké visszatérő kérdés és szerintem nincs olyan ember az Egyház környezetében, aki valamilyen módon ne találkozott volna ezzel a sokat vitatott témával. Nem csoda, hiszen ez egyszerűen hozzá…..
pacsy 2017.08.09 18:03:37
pacsy 2017.08.10 15:47:31
Kedves @matthaios:

Elnézést, hogy belekotyogtam a beszélgetésbe (pedig igyekszem távolabb maradni, ha már egyszer végre
más is ír a blogra és nem én vagyok témagazda). Tőled pedig talán azért külön is, hogy egy nem Téged erősítő szempontot hoztam be. (Lám, nem tudtam a háttérben maradni: nincs is ennél fényesebb bizonyítéka, hogy mostanában kevéssé élek kontemplatív életet:
jezsuita.blog.hu/2009/04/13/szemlelodo_ima_szemlelodo_eletforma - kül. a 3. pont. Majd jobban igyekszem.)

Egyébként semmi esetre sem a relativizmus becsempészése és az igaz egyházi tanítás meggyengítése/lejáratása okán írtam, amit írtam, mint esetleg vélelmezhetted, hanem azért, mert annak idején megörültem annak, hogy lám, még Ratzinger pápa is hajlamos kontextuálisan gondolkodni (nem is csoda, hiszen jó teológus, és a kulturális kontextus figyelembe vétele nélkül nincs morális teológia), és az jutott eszembe, hogy ami nekem akkor, az ma másnak is örömére lehet. (Persze nem Rád gondoltam ekkor.)

Egyébként én nem vártam XVI. Benedek pápától "forradalmi fordulópontot" a fogamzásgátlás kérdésében (ahogy az Amoris Laetitiától sem - nem is hozott!). De már azt is nagy dolognak tartom, hogy - ahogy Lombardi atya mondja - Ratzinger "eredeti hozzájárulást tett" a témában, és egy kis lépést "a szexualitás emberibb és felelősebb gyakorlásának irányába". (Lsd. az általad linkelt megnyilvánulás.)

A nekem szánt egyik kommented utolsó mondata ("Ez nálad valahogy lemaradt.") egy kicsit mintha azt sugallta volna, hogy tudatosan hallgattam el valamit az egyház hivatalos véleményével kapcsolatban, pedig hát csak belinkeltem körülbelül az első angol nyelvű találatot, amit kiadott a Google. Köszönöm, hogy Te több időt fordítottál rá, és egyháziasabban pontosítottad.

Az a megjegyzésed is bántott egy kicsit, "hogy valamilyen „maszatolás” van" ("beindult") "ezen a téren, egyes egyháziak részéről is", de lehet, hogy csak én vagyok paranoiás. Szeretném, hogy tudd: nagyon nagyra tartom a "keskeny utat", amit propagálsz, és én is úgy gondolom, hogy ha az Egyház ugyanazt mondaná, amit a világ, akkor nem csak híveit veszítené el, de létének értelmét is. Viszont egy régi történet jutott az eszembe.

A halálos ágyán egyszer meghallgattam egy 90 év feletti nénit (évekkel később halt meg, de ugyanazon az ágyon), akinek 9 gyermeke volt. Hitvalló pesti értelmiségi nagypolgári család, katolikus tradíció. Elmesélte, hogy a 6. gyermek születése után, mivel egészségügyi problémái jelentkeztek, megkérdezte a család gyóntatóját, hogy nem lehetne-e valahogyan védekezni. A páter egyetlen félmondattal válaszolt, ami viszont egy életre beleégett az emlékezetébe: "Most már a végén ne rontsuk el..."

Én abban hiszek, hogy számára ez volt az életszentség útja, hogy követte a lelkiatyja tanácsát (egész élete rá a bizonyíték). Hogy ma ugyanezt mondanák-e neki a lelkiatyák, azt nem tudom. (Egyébként én is az óvszeres védekezés ellen vagyok, intuícióból, bár sosem gondoltam át a kérdést - de az afrikai prostituáltak esetében nem biztos...) A "keskeny út" járására azonban ma biztosan adódnak más utak is.

A szexualitás nagyon fontos téma, szerintem evolúciós alapon mindnyájan egy kicsit fixálva vagyunk rá (mi, cölebsz egyháziak talán még egy kicsit jobban is az átlagnál). A hithez is nyilván sok köze van, mert a hitnek mindenhez van köze, ami fontos, ami "az emberre a maga személyességében vonatkozik". Viszont a szexualitás nem minden.

Többet már nem fogok belekotyogni, ígérem!

Szeretettel és imával:
pacsy
Tudok egy nagyon idős és nagyon derék lengyel jezsuitáról, aki a ’60-as években titokban Magyarországon végezte el a filozófiai és teológiai tanulmányait. Rendi körökben azóta is tréfálkozva meséli, hogy két idegen nyelvet beszél magas szinten, ám a nemzetközi…..
pacsy 2017.07.18 13:17:29
@hatarszel1: Köszi, örülök, ha mondott valamit - én is csak a magam számára fogalmazgatom... És igen, azt hiszem nincsenek hiábavaló "kidobott erőfeszítések"...

@matthaios: Jól van, jól van, ez régi vitánk. ;) Én is mindig hangsúlyozom, hogy csak bizonyos értelemben. De Neked mi a tapasztalatod sok-sok éves németországi (stb.) tartózkodás után?
pacsy 2017.08.02 19:37:03
@ladybug17: Köszi, hogy leírtad, tanultam belőle!

@Hojdák Gergely: "nagy örömmel tettem le minden verseny- és teljesítménykényszert" - gratula! ;)
pacsy 2017.08.08 15:55:20
@Hojdák Gergely: jól van, jól van, értem azért! (De sok baj van ezzel az erredfordulós nemzedékkel... ;) www.youtube.com/watch?v=5MC2X-LRbkE

@vaszilisza: hát ez szép, úgy örülök, hogy így tudtad alkalmazni! Sztem egyébként minél nagyobb feszültséget kibír vki önmagában, annál kreatívabb. (Csak attól azért nehéz...)
A mondanivaló szemléletéséhez egy kicsit távolabbról kell kezdenem. Nemrégiben történt, hogy egy fontos liturgikus eseményre voltam hivatalos, amit az egyik nagyobb templomban tartottak. A mise előtt vagy huszadmagammal – mi, a koncelebráló papok – a sekrestyében öltözködtünk. Én már fel is vettem a…..
Nemrégiben történt, hogy a rendi elöljáróim elérkezettnek látták a pillanatot, hogy engedélyt adjanak a jezsuitáknál szokásos úgynevezett „harmadik próbaév” (tertiatus) elvégzésére. Ez azt jelenti, hogy – miután már egy kicsit (sőt nagyon is… :) beledolgoztam magam egy munkába – újra kivonnak a…..
Hallottatok már Pió atyáról? Ő egy szentéletű olasz kapuccinus szerzetes, akit 2002-ben emelt oltára (vagyis avatott szentté) a katolikus egyház. Fantasztikus személyiség, hihetetlen kisugárzással – ez már abból is nyilvánvaló, hogy máig is milyen eleven tisztelete él Olaszország szerte! Részben…..
pacsy 2017.07.07 17:58:37
@matthaios: Koszonom szepen a valaszodat. Utolso erombol mar csak annyit pontositanek, hogy 1. Heisenbergre a Kant filozofiajara valo hivatkozas kapcsan utaltam (amennyire kell, annyira ő is komolyan veszi, annál jobban "a jezsuiták" sem); 2. azt nem Neked (ugyan hova is mernelek Teged "segiteni" akarni?!), hanem Callis-nak irtam, hogy "De ennel tovabb mar nem tudlak segiteni. Hiszen ezek a kerdesek (termeszetfogalom atalakulasa stb.) mar a filozofia teruletere tartoznak, ami meredek ut, sok eszantsag es erdeklodes kell hozza. Ha neked nincs - ami nem bun!"

(Azert most mar kezdem erteni, hogy miert nem valaszol a papa a ot tamado biborosoknak...)

Köszönöm a beszélgetést!
pacsy 2017.07.07 21:37:15
@csakpozitivan: Koszi a "miheztartas vegett"-et... (ehh, micsoda humor...)

Nem, es nem is akartam serteni vele, elnezest, @matthaios: ha ugy hangzott volna! Egyszeruen csak az a tapasztalatom, hogy ez egyszeruen nem visz tisztazasra. Inkabb azzal fenyeget, hogy minden csak rosszabb lesz tole: "bekemenyitesre", az allaspontok megmerevedesere tesz hajlamossa. Az ilyen intellektualis/racionalis nezetelteresek egyszeruen nem oldhatok meg csupan. intellektualis/racionalis szinten. Szerintem.

Ugyhogy szinte jol is jon, hogy holnaptol megint off line leszek egy darabig. Gyumolcsozo beszelgetest!
Esett már szó ezen a blogon arról a nehéz kérdésről, hogy hogyan értelmezzük a lelki életben meglévő fokozatosságot. Mivel a témának nagy gyakorlati jelentősége van mind a lelkivezetésben, mind pedig a lelkipásztorkodás számos más területén, most újra nekiveselkedem az alapgondolat kifejtésének –…..