Regisztráció Blogot indítok
Adatok
L.Cz.

3 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Hanyag álláshirdetőként sokan egyszerűen letudják az elvárások listájának megírását: vagy azt kell tudni azonnal, belépéskor, amit a lelépő kolléga 10 év alatt szedett fel náluk, vagy azt, amit egy másik hirdetésből kimásoltak. Nem állítom, hogy minden álláshirdető így működik, de sokszor egyértelmű…..
L.Cz. 2019.05.29 00:10:27
A diplomához, mint elváráshoz, amiről ezt írtad: "Régebben még jelentkezett is akár diplomás ilyen állásra, mert nem volt választása. Ma már van"
Nem biztos, hogy van. Rettenetes mennyiségű hasznavehetetlen diplomást sikerült képeznie a magyar felsőoktatásnak az elmúlt 10-15 évben. Tömegével vannak olyan szakok, amelyeknek a végeredménye csupán annyi: "van egy diplomád, fiam, nem is érdekes, hogy miről, de legalább már írni-olvasni tudsz". Sajnos manapság a diploma csak ezt jelenti sok esetben (pl. turizmus-vendéglátás, informatikus könyvtáros, földrajz). Manapság az érettségit súlyos funkcionális analfabéták is tudják teljesíteni. A "szentháromságra" (diszlekszia, diszgráfia, diszkalkulia) olyan felmentéseket kap, amelyekről a többség csak álmodni mer. Matematikából nem is érettségizik, magyarból és történelemből nincs neki írásbeli, helyette húz két szóbeli tételt, a társadalomismeret érettségi középszinten pedig egy vicc: az írásbelit helyettesítő projektfeladatot akárki megírhatja, csak adja be határidőre, a vizsgázónak elég az, ha nagyjából tudja, mi van benne.
Ebből adódóan az, ami 10-15, de inkább 20 éve az érettségi után csak írni-olvasni tudó, de amúgy hótt' hülye ifjú titánoknak munkalehetőségként adódott (adatrögzítő, adminisztrátor, gyártósori tréner, ügyintéző), az ma már a diplomások kiváltsága. Persze nem minden diplomásé: akinek "rendes" diplomája van, az nem fog ilyesfajta betanított szellemi munkákat megpályázni. De a rengeteg "büfészakos" ezeket fogja keresni. Hiszen nem azért járt X évig az egyetemre vagy főiskolára, hogy utána a sor mellett műszakozzon, neki, mint diplomásnak _jár_ az irodai munka hétfőtől péntekig rugalmas munkaidőben!
Az a szerencsétlen paraszt, akinek meg csak érettségije van, menjen csak szalagmunkára és dögöljön meg ott, ahol van - há' mér' nem szerzett diplomát?
Nem tudom, hol a probléma. Ott, ahol te élsz, biztosan az a helyzet, hogy a diplomás nem vállal el mindent. Jogos a hozzáállása: nem azért tanult huszonsok éves koráig, hogy az első adandó állásajánlatra hülye módjára ráboruljon, mint gyöngytyúk a takonyra. De ott, ahol én élek (és ez is Magyarország, nem is olyan nagyon messze a világ közepének gondolt Budapesttől) egy láthatóan betanított jellegű irodai adminisztrátor állásra is tucatjával jelentkeznek a diplomások, mer' az mégiscsak iroda, osztán nem köll műszakóni meg hétvégén melózni, úriember módjára lehet élni. Az ugyanolyan képességű és tudású (pl. egy vidékfejlesztési agrármérnök sem Excelből, sem idegen nyelvből nem tanult sokat az egyetemen), de csak érettségizett jelentkezőket pedig lazán lepattintják, mert ugyan kinek kell az érettségizett paraszt, ha van diplomás is ugyanarra a pozícióra? Holott a munka, amit végezni kell, nem indokolja a diploma meglétét.
Valami nem stimmel kis hazánk munkaerőpiacán, de ehhez én nem érthetek.
Bár általában csak néhány másodperc jutott nekik, mégis a sorozat elmaradhatatlan szereplői voltak, többnyire lenge ruhában...
A maximalizmus tud jó dolog lenni, mert a munkájukra igényes emberekkel elvileg jó dolgozni. De az igényesség és a maximalista, perfekcionista hozzáállás között bőven van különbség. Sokan, leginkább irodai állásokra pályázva rossz tulajdonságukként mondják a maximalizmust, mert azt gondolják, hogy…..
L.Cz. 2019.04.16 11:16:37
@Jankove: Nem, nem ilyen munkaerőt keresnek. Hogy a zenés példádnál maradjak: ha Pistike elkezd nyolcévesen hegedülni tanulni és az ominózus kultúrház színpadánál magasabb szintet céloz meg, akkor is lesz egy olyan időszaka a tanulás elején, amikor csak három akkordot tud és a kultúrház színpadán próbálja azokat eljátszani több-kevesebb sikerrel az évzáró hangversenyen. Akkor, ott elég is ennyi: előad valami egyszerű tanulódarabot pár hibával, megtapsolják, jövőre majd jobb lesz, ha pár évtizeden át komolyan veszi, azon kevesek egyike lehet, aki el tudja játszani Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét.
De ha Pistike és környezete maximalista, akkor a gyerek ilyen tudással nem áll színpadra. Az első napon odaadják neki a D-dúr hegedűverseny kottáját: amíg ezt hibátlanul el nem játszod egymás után háromszor, fiam, nincs semmi szórakozás, színpadi bohóckodás! Pistike pedig belefog és majd valamikor húszéves kora környékén jön össze először, hogy a hegedűversenyt végigjátssza, újabb tíz év múlva talán meg is hibátlanul háromszor, ahogy kérték. Pistike tökéletes hegedűjátékos lesz - csak mondjuk harmincévesen, az első koncertjén derül ki, hogy közönség előtt, színpadi fényekkel megvilágítva nem tud zenélni.
Kérdés, hogy van-e értelme így zenélni tanítani a gyereket. Szerintem nem sok, ugyanúgy, mint ahogy annak sem, hogy az ember mindig tökéletességre törekedjen a munkájában. Vannak egyszerű feladatok, amiket lehet rutinból, rugalmasan végezni. Ezekkel időtlen időkig szöszmötölni, minden részletüket tökéletesre kidolgozni teljesen felesleges. Csak időt és energiát vesz el azoktól a feladatoktól, amelyeket tényleg tökéletesen kell megoldani, mert más megoldás nem jó. Szerintem nem azért hiba a maximalizmus, mert az ember a tökéletességre törekszik, hanem azért, mert nem tud különbséget tenni fontos és kevésbé fontos feladatok között.
Megint felröppent egy hír egy (lehetséges) munkáltatói módszerről, ami fura érzéseket hozott elő belőlem. Miközben a technológiai fejlődés alapvetően nagyon jó dolog, társadalmilag-gazdaságilag hasznos, boldogabb világot hozhat(na), most bemutattak egy olyan szoftveres megoldást (valójában már…..
L.Cz. 2019.04.11 22:46:28
A magam részéről két problémát látok ezzel kapcsolatban.
Az egyik az, amit már korábban is említettek a bemeneti adatok terén: ha olyan adatokat gyűjt a cég, amiből meg lehet mondani, hogy állást kíván változtatni a munkavállaló, az nagyjából sehogy sem fér bele a GDPR-ba (vagy megkeresi a kiskaput a cég, akkor meg kb. semmit sem ér a rendelet), ha pedig szigorúan GDPR-kompatibilis adatokat gyűjt és a munkavállaló egy kicsit is elővigyázatos (mondjuk csak annyira, hogy nem céges eszközről és nem céges internetkapcsolaton át nézeget álláshirdetéseket, ami ma már abszolút megoldható), akkor meg az életben nem találja ki, hogy Kis Pista munkahelyet fog váltani.
A másik probléma ott van, hogy ha valami véletlen folytán tudja is a cég, hogy Kis Pista munkahelyváltásra készül, mit tud tenni ellene? Ha már más cégek hirdetéseit nézegeti a kolléga, esetleg jelentkezik is, akkor már régen elkésett minden. Nehezen győzi meg a kisfőnök Kis Pistát, hogy megéri maradni. Egyáltalán: mi az, amit a kisfőnök saját hatáskörön belül (tudom, a "saját hatáskör" mindenütt mást jelent) adhat munkaerő-megtartásra és valódi eredményt ér el vele?
Erről szívesen látnék egy írást, ha belefér a HR témakörébe. Illetve arról is, hogy a blogon eddig megjelent cikkeket hogyan lehet alkalmazni "melós", fizikai, avagy blue-collar dolgozóknál. Amit olvastam, az mind szép és jó volt, de ez mind az "irodista" társulatnak szól, hiszen a problémák és az azokra adott megoldási javaslatok nagy része olyan, hogy csak ők tudják igazán kihasználni. Vajon vannak-e működő, a mumkakörülményeket jobbá tevő HR megoldások a sok műszakban dolgozó melósoknak is vagy ők tényleg olyan lesajnált munkaerő, mint amilyennek (már-már joggal) gondolják magukat?
L.Cz. 2019.04.13 19:36:25
@Mate12345: Értem, köszönöm. Nem is gondoltam volna, hogy a LEAN erről is szól. Már a sokadik olyan munkahelyemen vagyok, ahol előkerül a fogalom és ennek megfelelően próbálunk fejlődni, de eddig egyszer sem vettem észre, hogy ez a termelésben dolgozók "jó közérzetét" (szerencsétlen megfogalmazás, de nem tudok jobbat) is szolgálná. Mondjuk semmi sem lehet tökéletes. :-)
Annak mindenki örül, hogy mostanában a pálinkának jobb híre lett, mint az átkosban volt. Emlékszünk még, hogy mikor a nagybácsink megkínált a vendégségben, akkor igazából azt kellett mondani, hogy én sört iszom. Csak nehogy a saját készítésű C-vitamin+ecet kombinációjára emlékeztető saját borából…..
Házi, vegyes, mindenféle Sátán 2017.10.28 08:29:12
Egy volt osztálytársamnál, Gézánál jártam pár hete. Rendszeresen irkálunk egymásnak Facebookon, de személyesen csak ritkán tudunk találkozni.Új kutyája van, nevet is adott neki: Sátánnak hívják. Kissé meglepő név, nem is értettem, miért így kellett elnevezni. Rá is kérdeztem az okra.Várj csak fél…..
Indításként következzen egy réges-régi történet. Eddig akárhányszor blogoltam, mindig előkerült és általában mindig az első pár napban. Amolyan hagyomány ez nálam. De attól még örökzöld.Tehát kötött pálya, kötött gondolkodás. 2003 vagy 2004 ősze volt, középiskolába jártam Miskolcra. Vasárnap este…..
Házi, vegyes, mindenféle Ezmiez? 2017.10.24 20:32:53
Üdvözöllek itt, kedves olvasó!Miért kattintottál ide?Nem, nem számonkérlek. Tényleg érdekel. Mi vonzott erre az oldalra?A cím?Házi, vegyes, mindenféle. A mai, gasztroforradalom által két (kettő, a f***t, minden!) oldalról sújtott világban ez egy hatásvadász címnek tűnik. Jóféle, nagymamától…..