Adatok
anya egyedül
70 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Barátnőmtől okosító könyvet kaptam karácsonyra. Olyan negyvenes nőknek szólót. Már egy ideje olvastam, de nem haladtam vele úgy, mint a romantikus regényekkel. Aztán a korona belehúzott. Felfaltam, és próbáltam belé kapaszkodni, biztos fog valami útmutatást adni, bölcsek köve szerű varázsigéket…..
Azt hittem, a korona elmúlik. Trónfosztás és kész, ennyi volt. De ez a valami nagyon ragaszkodik hozzám. Mikor már mindenhol harsogják, vége, elvonult a járvány, én képes vagyok benyelni. Ráadásul, nem is olyan igazán tipikusan indult. Egyszerűen bevérzett a szemem. A vérnyomásomra gyanakodtam meg…..
Láttam háború elől menekülő embereket, traumákkal küzdő fiatalokat. Néztem a szemükbe. Kitörölhetetlen emlékek. A déli határ mellett éltem, mikor a bombázások zajlottak, nappal a gépek zúgtak a fejünk felett, az utakon katonai konvojok masíroztak. A sötétedéssel pedig jöttek a közvetítések, a hírek,…..
Hosszabb hallgatás után jelentkezem újra, mert amiket írtam, nem mertem nyilvánosság elé tárni. Veszélyes időket élünk, amikor ezek nem szerencsés és biztonságos lépések egy magam fajta rendszer számára nem kedvelt egyéntől. Mondjuk úgy, nem vagyok kompatibilis. Hiszen egyedülálló, hívő, kamaszokat…..
Azt hiszem, Béláim ezt most túl fogom tolni. De muszáj. A minap a közösségi médiában kalandoztam, és gyorsan túladagolódott bennem a rosszindulat. Délre elértem a hülyeség adag maximumát, kikapcsoltam mindent, és elmentem sétálni a kutyámmal. A bíbor köd kezdett tisztulni az erdőben. Rájöttem, a…..
Könyvnek lennie kell az ember táskájában. Ez a legszükségesebb kellék. Mesélték a táskáim és a gardróbom. Nélkülözhetetlen, mint a levegő. Bármi történhet, bármikor szükség lehet rá. Ha várni kell, csak előkapom és már máshol járok, nem is sietek. Az idő repül. Nyáron nagy hasznát vettem az…..
Ma is gardrób gerillaharccal indult a nap. Közben sorban futok össze régi ismerősökkel, akik kedvesen üdvözölnek, érdeklődnek. Mindig meglep, mennyire másnak látnak, sokan azt sem tudják elváltam időközben. A valamikori huszonéves nőt látják még bennem, rá emlékeznek. A gyerekek ilyenkor mindig…..
Sok apróság kavarog bennem mostanság, de kamaszaim nem hagynak teret, hogy ezeket képernyőre varázsoljam. A szoftver dolgozik piros lámpáknál, mosdóban, meg elalvás előtt, de a hardverre várni kell, hogy elérhető legyen. Így kicsit lehet csapongós lesz ez a bejegyzés, viszont már annyira…..
Reggel az autóban üvölt a The Final Countdown, vagy az Eye of the Tiger, Pink Floyd, esetleg sír Lady Gaga és Bradley Cooper, Ed Sheeran. Próbálok erőre kapni, meggyőzni magam, hogy ébren vagyok, fitt és bizakodó csodanő vagyok, egy szupermodell. Na, aztán a parkolóba érve, mintegy szappanbuborék ez…..
Nevet és személyiséget adtam neki. Muszáj volt. Így működöm. Mindig okot és értelmet kell találnom a szenvedésemnek. Ez a túlélési stratégiám hosszú ideje. Most az összeomlás ellen, ez volt az egyetlen fegyverem. A gusztustalan, fájdalmat, szomorúságot és kétségbeesést okozó szörnyet a hasamban, meg…..
Kísértem már műtőbe mamámat, anyukámat, gyerekeimet. Én is jártam ott, anyukám fogta a kezem a liftig, visszafelé az ágynál is ő várt. Most újra én indultam. De egyedül. Felnőttként, sürgősséggel, bátorító és minden egyéb nélkül, mert ezekre már nem volt idő. Éjjel a kórházi ágyban a sötétben…..
Feküdtem az ágyon, mindkét karom kikészítettem, szabaddá tettem. Mellettem egy néni ült, neki úgy csöpögött az életet adó lé. Beszélgettünk, aggódott az unokáiért, hogy mennek vissza az iskolába. Mind a hárman egyet értettünk. A nővéren láttam, fáradt. Húsvétkor, hétvégéken is oltanak. Aztán meg…..
Vannak érzések, melyek bármi is történjen, nem tűnnek belőlünk, de megtanulhatjuk felismerni őket és kezelni, viselni. A sebek bár nem láthatóak, de belül maradandóak és életre kelnek váratlanul. Az elmúlt években sok mindenen mentem keresztül, dolgozom rajta, hogy uralni tudjam az emlékeim, az…..
anya egyedül
2021.04.06 09:15:22
Szia! Köszönöm :-) Igen, utána jöttem rá én is, és találtam meg. Nem gondoltam, hogy ennyire felkapott lesz a blog. Elvoltam szépen csendben. Köszönöm! @zoltankiricsi:
Egyre többet gondolok manapság nagyszüleimre. Néha azt érzem, szeretném megölelni mindegyiket, és elmondani, mennyire tisztelem őket. Mindig így volt, de most, mint mikor a szellő átsuhan a nappalin, engem is meglebbentett egy érzelem. Életem szerencséje, hogy csak megérintett, nem több. Fulladunk a…..
A röntgenben vetkőztem, az utolsó lépéseket tettem meg, hogy végre lezárjam koronás pályafutásom. Ahogy levettem a pólóm, a szívemnél egy kis foltot láttam. Már reggel és este is észrevettem, de azt hittem, eltűnik. Belenéztem az öltöző falán lévő tükörbe, és megérintettem a helyet. Mintha az eltelt…..
Úgy tűnik, életem koronája a szívemben időzik a legtovább. Onnan nem akar távozni, vagy csak azért van ott, hogy érezzem, van, és oly sokat sérült.
Legalábbis most erre próbálok gondolni. Amikor panaszkodtam egy barátomnak, nagyon fáj a szívem környéke, mely aggaszt, megkérdezte: csak néha, vagy…..
A gyerekeim elképzelése szerint én vagyok vasember, és semmi sem tud megtörni, ledönteni. Hát, erre meg is koronázott az élet. A szervezetem pedig gyors tartalékolási lázba kezdett, meg is növelte étvágyam, ki tudja, ha kórházba kerülnék, legyenek a zsírsejtjeimben emlékek a finomságokról.
Viccet…..
Vállalom. Mit? A mazsolaságom a városi forgalomban szitáló esőben, félhomályban, szürkületben, vagy akár hazafelé a vadak között az országúton. Igen, lassabb vagyok, kétszer körülnézek, megállok, hátranézek, lassítok, bekötöm az övet. Persze a zene üvölt az autóban, és én is veszettül énekelek. Ott…..
Beszívom a levegőt, kifújom. Létezem. Ez már nagy eredmény. Fáradt vagyok, mint aki megmászta a világ legnagyobb hegyét, és most légszomjjal küzd. Nappal alszom, amikor tudom fény van, vigyáznak rám, élet van körülöttem. Éjjel az emlékező csend ölel. A mellkasom őrzi a láncok súlyát, hiába nem…..
Néha távolság szükséges, hogy az ember lássa, mekkora utat tett meg, és mit ért el. Nekem ehhez azt hiszem, egy évre volt szükségem, és többszöri értesítés, hogy jogerős, megtámadhatatlan már a döntés. A hosszú idő és sok év arra nevelt, állandóan figyelni, készenlétben lenni, előre gondolkodni,…..
A láng
A kislány állt az utcán a gyertyájával a kezében. Nem tudott haladni, mert egy-egy kósza fuvallat mindig meglebbentette a pislákoló lángot. Óvatosan felpillantva irigykedve látta, milyen bátran, természetesen sétálnak gyertyáikkal körülötte az emberek, céltudatosan, nem is figyelve a…..
A napi halálozási statisztika számomra emlékeztető. Miközben olvasom, az jut eszembe, vajon a szeretteim tudják, mennyire szeretem őket, és a barátaim, milyen hálás vagyok értük. Átfutom fejben, kivel mikor beszéltem, mit mondtam, tudtam-e valami jót üzenni, tenni. Egy bizonytalan létezés van most.…..
Mint mikor egy óceánjáró horgonyát leengedik és dübörög a fém, zuhan a mélybe a vas, csikorognak a láncszemek, majd csobbanás. Valahogy így érzem az utóbbi időben magam. Egy civil szervezeten keresztül kaptunk segítséget. Február óta olyan hangnemben van részem, melyből csak barátoktól jutott nekem…..
Azon gondolkodtam, mi jellemez engem az elmúlt 10 évben a legjobban. Rájöttem, diszkrét voltam.
Diszkréten hallgattam a hálószobánkról, mert úgy éreztem, ennyit érek, hiszen mindig két emberen múlik. Aztán az átsírt utakat is igyekeztem diszkréten elhallgatni. Nem működik a házasságom, és nagyon…..
Rémálmok, hidegrázás, szorongás, és emlékek rohama. Ezek mutatják, hogy talán tényleg vége, hogy egy évtizednyi küzdelem véget érhet. Amikor a jogerős végzést megkaptam, kinyomtattam, öleltem, csókolgattam, szorítottam, mintha egy élő, lélegző valami lenne.
A megkönnyebbülés ilyesmi után nem…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz