Adatok
ÁtlagEdit
12 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
„ Leugrottam egy ládáról, vagy hokedliről, azért vittek be, és ott jött az, hogy tejbegrízt adtak, és én sugárban kihánytam, lehet, hogy tejberizs volt, nekem nagyjából mindegy, ha valami azzal kezdődik, hogy tejbe, egyből kórházszag keletkezik, fel kellett ülni, felültem az ágyban, és úgy, nem…..
Vagyis most már jobb, de amikor én még kislány voltam, az akartam lenni, ami körülöttem volt. Amit láttam, amit ismertem, amit tudtam. Olyat nem láttam, hogy női vezető. Vagyis de, de főkönyvelő ki a fene akar lenni?!
És végre, most már ez is változik!
Mindig tudtam, hogy mi akarok lenni.…..
Ma reggel ötkor keltem, mert a gyerek iskolai síelésre ment, egynapos síszünet van a suliban, mondjuk ő nem síel, hanem snowboardozik, rengeteg cuccal jár ez is. Maga a board, a hozzá való cipők, sisak, és hátizsák a sok szarnak, kesztyű, aláöltöző, gerincvédő, kaja. Harmadik próbálkozásra elindult…..
Három hónapja munkanélküli vagyok, mert el kellett jönnöm a gyárból, nem bírtam azt a port amiben dolgozni kellett, kiskoromban asztmás voltam, de én szeretek dolgozni, meg leszázalékolni sem lehet ezzel a bajjal, mert csak harmincegy százalékos az egészségromlás, rajta van a papíron, de kell a…..
Albániába? Minek? Nincs ott más, csak szemét és szamárkordé - ezt mondták ismerőseim, mikor megtudták a tervemet.
Bennem is volt valamiféle előítélet arról, hogy milyen is lesz Tirana. Azt gondoltam, hogy lepattant buszok, amelyen fürtökben lógnak az emberek, és menet közben kerülgeti a lovas…..
Nem a méret a lényeg?! Igen, ezt mindenki tudja. Amúgy tényleg nem, de azért a kis meglepetéseket nem szeretem. Vannak előjelei, hogy valami nem frankó. Az óriási terepjáró, főleg, ha fehér, gyanús. Tudom, általánosítok, de ezek most az én tapasztalataim, szóval vállalom. Mert minek is qrva nagy,…..
Tavaly év végén elhatároztam, hogy minden hónapban elutazom valahová. Januárban Berlinnel kezdtem, februárban Milánóval folytattam. Közben úgy alakult, hogy megismerkedtem egy fiúval, így randi lett belőle, Valentin nap után. Csak egy nappal, szóval, olyan mintha még az a nap lett volna.
Amúgy meg…..
Mindig megdöbbent az, amikor sajnálnak. Amikor tudatják velem, hogy nekem rossz. Rossz, mert egyedül élek, és EZÉRT nem tartozom senkihez. Régebben szóhoz sem jutottam annyira meglepődtem ezen a kijelentésen, ma meg már nem is foglalkozom vele. Vagy mégis? Hiszen írok róla.
Így, Valentin nap…..
Alig várja az ember, hogy betöltse és nagykorú legyen. Legalábbis én, így emlékszem. De hogy igazából akkor mi is történt, az előző nap, vagy aznap, meg utána, már annyira régen volt, hogy nem is tudom… Valószínűleg semmi extra sem. A szüleimet ismerve biztosan volt buli, torta, ajándék.
Anyukám…..
A pénteki napon a Dunakanyar elesett. Hó mindenhol, persze az úton is. A közlekedés nehezen, vagy alig ment. Igen, igen, nekem is tele van a hócipóm, azzal, hogy miért nincs az út eltakarítva, meg múljon már el a tél. A tél ilyen, hideg van és esik a hó. Jó esetben. Mert utoljára ekkora hó négy éve…..
Mikor eltelik egy év, és gyarapszik a megélt évek száma, örülünk, hogy épségben egészségben ez is megvolt és következik a ….. valahányadik. De mi van akkor, ha ez a szám már magas? Oké, ez nézőpont kérdése. A gyerekem szerint már öreg vagyok, a nagymamám szerint meg fiatal.…..
Először is: olyan nincs, hogy átlag. Valójában senki sem akar átlagos lenni.
Mindenki különleges, egyéni, egyéniség, meg más. Ezek a politikailag korrekt kifejezések.
Valójában mindenki „csak” átlagos szeretne lenni. Az átlagos élet kiváltságai: megtalálni a Nagy Ő-t, boldogan élni…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz