Adatok
Eszter Mami blogja
195 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Emlékeim. Kertes házba költöztem. Mindig szerettem volna kertes házban lakni. Ott születtem, mint sokan, akik paraszt ősökkel dicsekedhetünk. Nem egészen, így képzeltem el a házépítést és a költözést, de hát sokszor a „ szükség törvényt bont „. Ez történt velem is 1984- ben. Amikor magamra maradtam…..
Még egy Lengyel sztori. A gyárban, ahol dolgoztunk volt néhány kisebb csoportokból álló társaság, akik az asszonyok és a férjek munkatársiból tevődtek össze. Elhatároztuk, hogy közösen csinálunk egy nagy kirándulást Krakkóba. Néhány naposra terveztük az utat, kamasz gyerekeikkel ismerősök,…..
6./ Szopot és Danszk. Reggel barátságtalan hideg időre ébredtünk, a kemping elég kezdetleges volt, csak kinti vályúnál lehetett cicamosdást csinálni, egy gyors reggeli után úgy döntöttünk, hogy hideg, ide, vagy oda mi azért jöttünk, hogy lássunk valamit. Elindultunk felderíteni a tengerpartot.…..
5./ Torunban. A remek ágyban alvás után frissen ébredtünk. Jöttek értünk Gabi, Kati és a Kazsu barátja. Szabadságon voltak ezen a napon és bennünket gardíroztak. Megmutattak mindent amit Torunban érdemes megnézni. A város a Visztula partján fekszik, régi szép város, még az évszázados városfalak is…..
4 / Varsó. Az esti táborozás mindig azzal kezdődött, hogy nem találtunk igazán jó helyet és vitatkoztunk. Mindenki mondta a magáét, egyik helyet sem találtuk elég jónak. Akkor még csak az egészen nagy városok mellett volt kemping, így aztán tetszett vagy nem minden este vad kempingeztünk. Most is…..
3./ Auschwitz. Ébredés után gyorsan szétbontottuk a sátrakat, hogy amíg pakolunk, megszáradjon valamennyire. A felajánlkozott Lengyel idegenvezetőnk, nem jött 8 órára, amit nem bántunk, elég nehezen fért volna el a kocsiban. A lágerben pedig volt idegenvezetés, de ha nem lett volna, akkor is ott…..
2./Lengyelországban. Elég korán a határhoz érkeztünk, nem lehetett több 10 óránál. A Tátra nagyon szép szakaszán haladtunk és érkeztünk meg Javorinába a határállomásra. Alig láttunk házakat úgy tűnt csak a határátkelő van ezen a szép helyen. Az átkelőhelyen nagy volt a huzavona. Rengeteg autó állt…..
Portyázásaink. Lengyelországi kirándulásunk 1965. A hatvanas évek közepén kezdték el a szolnoki Tiszamenti Vegyiműveknél a kénsav gyárak fejlesztését. Részben Szovjet, részben Lengyel, kénalapú komplett új gyárakkal. A különbség az volt, hogy az egyikhez szilárdként, a másikhoz folyékonyként…..
Útközben a Dunán. 1964. Első nap rövid időre kötött ki a hajó Bécsben, Úsztunk tovább felfelé a Dunán. Gyönyörű a Wachau ahol végig hegyes völgyes part mellett vitt az utunk. A lankás partokon szőlő táblák voltak lugasnak kialakítva. Azt csak később tudtam meg, hogy az egyik legjobb bortermő vidék.…..
. A régi szép időkben, vagy „ bezzeg az én időmben”, kinek, hogy tetszik jobban, a szakszervezettől kaphattunk külföldi útra beutalót. Az eset akkor történt 1964 ben, amikor a vasfüggöny mögött minden rossz volt. Az emberek kapitalisták, a társadalom halódó, amit az is mutatott, hogy nem arra vitt…..
Városok és emberek. Miután a helyi körülményeket töviről, hegyire megismertük, úgy döntött a csapat, hogy ellátogatunk Edit bátyjához Schwerinbe. Nagyon szép város közvetlenül a Nyugat- Német határ mellett. Kedves házaspár fogadott bennünket, akik simulékonyabb, kellemesebb emberek voltak, mint…..
Útközben az NDK ban. Ahogy elhagytuk Brnót és közeledtünk a határhoz, örömmel tapasztaltuk, hogy jó a fék. Gondolatunkban továbbra is központi kérdés maradt. Útlevél és vámvizsgálat után folytathattuk most már az NDK ban az utat, minden simán ment, semmi „ elvámolni valót” nem vittünk.. Rátértünk az…..
Útközben az NDK ban. Ahogy elhagytuk Brnót és közeledtünk a határhoz, örömmel tapasztaltuk, hogy jó a fék. Gondolatunkban továbbra is központi kérdés maradt. Útlevél és vámvizsgálat után folytathattuk most már az NDK ban az utat, minden simán ment, semmi „ elvámolni valót” nem vittünk.. Rátértünk az…..
Világot látunk, utazás az NDK ba. Valamikor 1957-58 ban kezdtem Németül tanulni és úgy gondoltam jót tesz, ha keresek levelező partnert magamnak. Egy Német folyóiratban jelent meg a kérésem, amire egészen hamar jött három válasz. Akkor is egészen szolid voltam, így mind a hárommal elkezdődött…..
15 /.Indulás haza. Hamar eltelt az egy hét, pakolnunk kellett. Nem volt gond a vásárolt holmikkal, mert még annyi különleges árút sem sikerült találnunk, mint Moszkvában vagy Kijevben korábban. Utolsó nap még megmártóztunk a habokban, még akkor is, ha ettől nem lettünk „Hab leányok”. Szép barna…..
14 /.Kirándulás a Rica tóhoz és Szuhumiba. A kirándulás napja ismét érdekesnek ígérkezett. Az egész csoport útra kelt egy olyan busszal, ami nagy valószínűséggel megjárta Berlint a Nagy Honvédő Háborúban. Nem tudjátok elképzelni, hogy milyen volt. Minden porcikája zörgött, lógott az ajtaja, de…..
13./Felderítjük az üdülőhelyet. A szállodában mindenkit kétágyas szobákban helyeztek el. Kényelmesek szépek, tiszták voltak. Ahogy kipakoltunk másnap a szobaasszonyok már a fél ruhatárunkat meg akarták venni. Valamennyit adtunk el belőle, abban a biztos tudatban, hogy nem valószínű, hogy tudunk…..
12 / .Üdülünk. Nagyon kegyes volt hozzánk az időjárás, hét ágra sütött a nap egész ottlétünk alatt. Igyekeztünk minél több időt a vízben tölteni. A part lankás, homokos volt. Igazi üdülő hely. Messze a vízben felfedeztünk egy delfin családot, ahogy csoportosan úsztak. Sokan voltunk a parton a sekély…..
11./Abházia, Picunda. Úgy látszik engem, 5-6 évenként engednek be az Oroszok, igaz most sokkal több idő eltelt már nem hiszem, hogy útnak indulnék. Legutóbb 1982 ben sikerült eljutnom Grúziába egy szakszervezeti csoporttal. Az utat aktivistáknak szervezték. Ezúttal is repülővel utaztunk Szocsi…..
10,/ Búcsú nap. Hamar eltelt a hét, aminek az utolsó napján elment az egész nagy csapat a Lihacsov autógyárba. Gondoltuk legalább megnézzük, hogy készülnek a Zsigulik. Abból semmi sem lett, mert csak a kultúr teremig jutottunk, ahol vártak bennünket azok az asszonyok, akik az üdvözlésünkre elénk…..
9./ Metrózunk. Szóltam a csoportomban, hogy aki akar, eljöhet velem Metrózni. Mondtam, hogy én nagy Moszkva szakértő vagyok már egyszer jártam a városban. Összesen négyen vállalkoztak rá, mert mi lesz, ha mégis eltévedünk. Nem bíztak bennem, különösen abba nem, hogy vissza találunk. Hiába mondtam,…..
8./A vörös tér és Lenin. Szállásunk a vörös tér oldalánál álló Rossija szállóban volt, ami egészen újnak nézett ki, nem régen adták át. Hatalmas több emeletes épület, mi a hatodik emeleten voltunk. Egy emelettel lejjebb volt az étterem ahol étkeztünk, olyan labirintuson jutottunk el ide, hogy ha nem…..
7 /.Vonattal Moszkvába. Eltelt majdnem 5 év, amikor újra kijutottam Moszkvába. A fehér házba kerültem dolgozni, 1973 ban én lettem a városi nőfelelős. Ebben az évben indult egy különvonat csupa nőkkel Nőnap alkalmából. Szolnok megye minden nagyobb városából, falujából az aktivisták utazhattak.…..
6 /.Gyárlátogatás. Reggeli után elindult velünk a busz, Moszkva egyik külvárosa felé. Zömében a Vegyiparból jöttünk, így a kiszemelt gyár, kénsavat és sósavat gyártott. Nem hiszem, hogy a háború óta újítottak rajta valamit, annyira lepusztult volt, hogy a szolnoki kénsavgyár mellette patika. Csak az…..
5 /A Metró és a kincstár. Tudtuk, hogy másnap a múzeumok közül a legszebbet fogjuk megnézni, és mert máskor nem maradt rá idő Miklós megígérte, hogy programon kívül elvisz bennünket Metrózni, ha korán megreggelizünk. Nálunk Pesten akkor még csak a kis Földalatti működött és szerettük volna megnézni…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz