masud 2016.09.12 19:59:42

A Szentháromsággal kapcsolatban az alábbi problémáim, meglátásaim vannak, nem feltétlenül fontossági sorrendben:
1. Melyik modellről van szó? (Keleti, Nyugati, mormon, baptista stb.)
2. Melyik elgondolásról, hiszen ahány ember, annyi hit, így hát szinte ugyanannyi Szentháromság elképzelés a fejekben, mivel az elfogadásához elsősorban hitre van szükség, nem logikára.
3. Nem üdvkérdés. Sehol nem olvasom, hogy Jézus Urunk a szerint fog ítélni, hogy ki hitt a Szentháromságban és ki nem, és aki hitt, az melyik típusában hitt (egészen más kritériumokat olvasok az Írásokban, mint pld. a szeretet, Jézus követése, Jn 13,34-35. stb.).
4. A Szentháromság dogmája eredeti céljától eltérően nem tudta megvédeni az egyházakat a beszivárgó idegen tanításoktól, viszont sok vitát, háborúságot, vérengzést, megkülönböztetést el lehetett/lehet érni vele.
5. Nincs értelme tagadni a Szentháromságot, hiszen létrehozták, megalkották, létezik az emberek tudatában, de ne legyen kötelező hinni benne és ne legyen kötelező tagadni sem, ne ez döntse el, hogy keresztény vagyok vagy nem és melyik egyháznak/közösségnek lehetek tagja vagy sem.

masud 2016.09.12 20:59:59

Szia! Nem is kritikának szántam, inkább egyetértésnek, vagy valamiféle támogatásnak. Nem akartam semmi rosszat. Valószínűleg csak az egóm kerekedett megint felül. Elnézést!

(A 6. pont le is maradt: "A Szentháromság dogmája tulajdonképpen három személy egymáshoz való kapcsolatáról illetve egymáshoz való viszonyáról szól. Egy olyan dimenzióból, mely nem e világi, nem emberi, így emberi szavakkal az nem írható le.")

Mormonok szerint az Atyaisten, Jézus Krisztus, és a Szentlélek három különböző, különálló személy, Jézus és a Szentlélek a Mennyei Atya és egy mennyei anya leszármazottja, de szándékukban egységesek. Több Isten van, hiszen mindannyiunkból lehet Isten, egy külön világ Istene stb. Persze a mormon irányultságú egyházak nem mindenben egységesek, így vannak, akik elfogadják a nyugati modellt. Úgy 30 évvel ezelőtt kezembe akadt egy mormon szórólap, ne kérdezd melyik egyházuktól, mert már nem emlékszek, de arra még most is, hogy egyértelműen három különböző Istenként és három különböző nem egylényegű személyként azonosították az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Azért emlékszek, mert akkoriban még Katolikusnak készültem és a tanítónk véres zászlóként hordozta körül, így hívta rá fel a figyelmet, mintegy elrettentésül.

Nyugati modell szerint a Szentlélek az Atyától és a Fiútól egyaránt fakad, míg a keleti modell szerint csak az Atyától és a Fiút átjárja. Ha jól emlékeszek. Ebből egyházszakadás is lett.

A baptisták közül sem gondolja mindenki úgy, hogy a jelenlegi szentháromság-megfogalmazások a mérvadók, talán nem véletlen, hogy hitvallásukhoz (igaz, nem mindenhol), hozzáteszik a Szentháromsághoz, hogy nincs szükség semmilyen egyesítésre vagy szétválasztásra. Erre vajon miért van szükség? Ugyanakkor "Az Atya a Fiú és a Szentlélek három személy, de egy isten. DE: Az Atya nem egyenlő a Fiúval, A Szentlélek sem a Fiúval stb... Mind a három isten, méghozzá ugyanaz az isten, de a három személy nem azonos." (Ezt egy baptista hozzászólásból másoltam ki).

Aztán még református és metodista atyafiaknál is találkoztam érdekes megfogalmazásokkal, de azokat most megkeresni nem tudnám, szóval a lényeg, hogy nagy kavargás van a fejekeben.

Egyébként meg nagy élvezettel és együttérzéssel olvasom az írásaidat, gyakran vagy a szívembe találsz, vagy emlékeket ébresztesz bennem.

masud 2016.08.31 01:14:33

@picket9: Szia! Írod, hogy Columbia nagyon rendes és korrekt. Magam sem gondoltam másként, már csak azért sem, mert nem ismerem. Azt is írod, hogy Te nem vagy ilyen. És? Most meg kellene ijednem? Rettegnem kellene?
Nem a könyv ébresztett fel, hanem az adta meg az utolsó lökést és pont időben is jött. Tényleg nagyon jó könyv, de csak azoknak, akik eljutottak odáig, hogy el is olvassák és el is gondolkodjanak rajta. Abban segített, hogy amiről egyébként is tudtam, vagy amit csak sejtettem, éreztem, arról végleg megbizonyosodjak, hiszen ha azt egy külső ember, egy idegen is úgy látja, mint én – és mások is belülről -, ráadásul olyan, aki egyébként eljárogatott a gyülekezetekbe, azt nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Szóval nekem a döntésben segített.

masud 2016.08.31 02:41:30

@kiterjesztett valóság: „Igazából azt sem tudom, hogy hol kezdjem veled...”
Igazából nem kellene sehol sem, de ha már elkezdted és nem tudod hogy hol, akkor a legjobb, ha ott abba is hagyod. Szerintem.
Nem sértődök meg, nem szokásom.
Igen, naiv vagyok és idealista. Nem kicsit. Önmagában ez valóban nem rossz, csak remélem, hogy valami jobbat feltételez. És? Mi a gond? Az én problémám.
Nem várok választ oly kérdésre, mely fel sem merült bennem, így arra választ sem várhatok. Hát ha még te sem tudod a kérdést!
Igen, történtek velem dolgok. Mint ahogy másokkal is. Nem feltételezek dolgokat, vagy ha mégis, azokat gyorsan tovább engedem, mert csapdát sejtetnek.
Milyen történetben kellene elhelyeznem magamat és hol? És miért ne áldozatként? Vagy miért a hitét megpróbált személyként? Hol kezdődik az áldozat, hol végződik, hol kezdődik a hitét megpróbált és hol végződik?
Állítólag az igazság a valóság és a tudat megfelelése egymásnak. Vajon Jézus miért hallgatott, amikor Poncius Pilátus kérdezte az igazságról?
Hát, te melyik igazságra gondolsz? Melyik hazugságra gondolsz? Mi az igazság, ami igazság? Mi a hazugság, ami hazugság?
- Az igazság nem tévedés.
- A tévedés nem igazság.
- A tévedés hamisság.
- A hamisság hazugság.
- A tévedés hazugság.
A tévedés hamisságon, azaz hazugságon alapszik.
Magam is úgy vélem, hogy az „igazság” keresése közben tévedhetünk, mert keresésünk hazugságon alapszik, de hol a határ a tévedés és a hazugság között? Hol, mikor, milyen körülmények között ismerjük fel? A családok felbomlásakor? A gyermekek szomorú tekintetében? Szeretteink halálában? Netán a máglyán, amikor meggyújtják alattunk? Ezreket végeztek ki, nyomorítottak meg az igazság nevében, tévedésből, mert nem tudták, hogy az az igazság csak egy „vélt” igazság volt, tévedés, vagyis hazugság.
Az igazsághoz nem lehet „idomulni”, ez a diktatúrák privilégiuma. A tévedés és a hazugság korrigálható, de örök nyomot hagy, mint ahogy a vélt „igazság” is. Vagyis a vélt „igazság” = hazugság. A tévedés fogalommal csak mi, emberek takaródzunk, próbáljuk megmagyarázni a hazugságon alapuló vélt igazságtudatunkban elkövetett vétkeinket/bűneinket.
Isten valóban nem hazudik, csak az emberek. Isten „vélt” emberei és Isten ellenségei egyaránt, de kik az Isten ellenségei? Kik az Isten emberei? Te döntöd el? Vagy egy csoport? Vagy egy egyház? Vagy egy szervezet? Vagy a „gyümölcsök”?
Áruld már el végre, szerinted mi az igazság és mi a hazugság?

masud 2016.08.31 14:30:11

@kiterjesztett valóság: Szerintem neked nem velem kellene összeakadni, hanem egy jó orvossal, vagy ha már megtörtént, akkor rendszeresen szedni azokat a kis színes bogyókat, amit felírt és te elfelejtetted kiváltani. Még nincs késő, a gyógyszertárak nyitva. Látom, szeretsz önmagaddal társalogni. A kérdéseidet önmagad felé kell feltenned és azokra magadnak kell válaszolni rá, nem nekem. További jó szórakozást!