Adatok
Dylan D. Tides
249 bejegyzést írt és 9 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Egyik zsebből cigi, gyújtó, sarokba gyűlt zsebpiszok,a másikból két szem rágó (frissen mosva, gyors szitok),kulcscsomó a harmadikból, negyedikből blokk repül,a telefon viszont sehol. Már-már meg is penderül,de végül csak gondol egyet (pár perc úgyis csak a bolt),nem megy vissza, ma délelőtt már…..
Elsurranni, hogyha hagyják.El a Minden torka mellett.Sugaramat csak elcsalnák.Más nem maradt, pont a lelketengedném a kiszínezett,talmi vágynak martalékul?!Ellöktem már annyi kezet...Nem akarom!! Ha Beléd hull,nem marad, mi mentne Téged!Azt sebezzem, kiknek több jár?!Hadd hagyjak csak nyomnyi…..
Fedél alatt,mint egy falatkinti meleg.Fagyban. Veled.Nem tudhatom,priccs, vagy peronágyad-e ma.Van-e ima..?Piszkos kezedmindent leszed.Mindent rólam!Az én tollam,mint a Tied.Enyém? Tiéd?Szavak Neked.Szívek Veled.Volt, ami volt.Fény még a Hold!..
- Hallom-hallom, annyira azért nem kell zörögni! – dünnyögte mosolyogva a tejködben csak tompán szűrődő kalapálás irányába. – Dolgozz csak!
Két csapdája még hátra volt, de már azon gondolkodott, hogy hagyja a fenébe őket. Ha fogtak is valamit, ebben a hidegben úgyse lesz baja holnapig se a nyúl-,…..
Asztalomon ugyanaz a koszorú, mint mindig,de nem vonz a csupaszsága. Lehet, hogy egy szintigvörösboros kábulatba kellene ma esnem.Eltompulna kissé az, hogy magányos az estem.Nélküled én azt se látom, hogyan kezdhetném el.Tudom, apró szemeiddel szakértően nézel,akárhol is legyél, most is, de hiányzik…..
Leverte a vihar a hárs illatát, s lelkevesztett, rozsdás hömpölygéssé vált a gyomkeretbe zárt járdaszéleken. Illattalan zöld az utcaképeken. Újszülött tócsákat forró aszfalt rág - szurokízű gőzbe harap a világ. A bőrön levegő izzadsága ül, nyirkos a csend, de már szép lassan derül. Mint szerető…..
Ó, egy csepp rosszért és jóért!
Ó, egy csepp a hazug szóért!
Ó, egy csepp az álnok szívért!
Ó, egy csepp a szakadt hídért!
Ó, egy csepp a kifolyt vérért!
Ó, egy csepp a fáradt szélért!
Ó, egy csepp a szürke fákért!
S még egyet csalárd anyámért.....
A vén ringyó lábai közt festettem a szívedet, kis Suzette, még tiszta voltál, nem hallottam híredet. Megöltem egy szeretődet; nem könyörgött, nevetett; finom bőrén biztos kézzel döftem át az ecsetet. Volt egy kutyád - Eugen talán? Édes volt, oly szertelen! Őt szeretted. Vízbe ölnöm zsibbadt-jó volt,…..
Sörrel kínálsz, hátradőlünk, így megy ez már évek óta. Korhadt padunk nem nyikordul, köztünk egy sóhaj sem fordul, bámulunk a hulló hóba. Mindenféle játék-képet képzelek a pehely-táncba, nem gondolok semmi gondra, kristály száll a homlokomra, békét olt az ezer ráncba. Rozsdafoltos nyárfalevél…..
...amikor a nagy Üveghegy szilánkokra hasadott, s ezer ördög söpörte a milljó olvadt darabot... ...amikor a Szóló Szőlőt gyilkos fullánk marta szét, s többé senki nem kívánta kínná poshadt vér-levét... ...amikor a Kis Királyfi sárkánytűzben hamu lett, s hercegnőjét a toronyban széttépte az…..
Régen kísér engem már egy meseszerű álom.
Mind ott vagyunk benne, ahogy mosolygunk egy képen.
Azt hiszem, hogy most, amikor kézjeledet várom,
talán az az álom-fotó készülhet el éppen,
hiszen ahogy körbenézek tényleg mind itt vagytok.
Zsibongtok az izgalomtól: "Picik elől, kérem!"
Minden vétlen…..
Dylan D. Tides
Virágos
Volt mifelénk "nénije" tán mindennek a világon.
Ruhás Gizi zoknit hozott át a román határon;
Bolond Ilont siserehad kísérgette utcaszám
(nagy röhögve gúnyolódtak minden furcsa mondatán);
Cicás Margit portáján a szag a nyárnak válaszolt
(igaz, hogy vagy ötven…..
"Felesleges volt ez, Fiam. Hó is fúj, meg csúszik is. Kemény, jeges december ez, nem egy bohóc április!" - morgolódott dúlva-fúlva a hajanincs kisöreg. "Különben meg honnan veszed, hogy a sztrádán nincs tömeg? Ilyentájban útra kelni... Botorság, na! Elvagyok békében a tévé mellett. Vagy tán jobb, ha…..
Tudom én, hogy csak azért, mert felnőtt lettél végre nem kell attól tartanom, hogy kapunkon kilépve holnaptól csak látogatni jársz majd vissza hozzám. Így - mielőtt keserédes picsogásom hoznám - ne tarts tőle, hogy e pár sor "apa-könnyben" ázik... Ez pusztán egy rövid lista. Pont, aminek látszik.…..
Szombat reggel, kávé után még kérek a csöndből. A redőnyön annyit húzok, hogy a nehéz ködből épp csak egy kis fény szökjön be, de a nappal még ne, s láthassam, hogy tested mellé hová bújhatnék be. Csukott szemmel mosolyogsz, míg bal karomra váltom párnádat és súgva mondom: "Ráérsz még!", s az álom…..
A Festőnekvedd csak el az ecsetét ésüres lesz a vászon. Az Alpinistánakrabold el a hegyeit ésnem lesz hova másszon. A Trubadúrnakkitéped a hangszálait,s nem lesz többé ének. Az írónakradírozd ki szavait és……megszűnik a Lélek. Titkaidat szavak nélkül őrizni is könnyebb. Egyszerűbben útját állni az…..
- Eh..! – rázta meg a fejét bosszúsan Martin, ahogy meghallotta a lejárt kazetta kattanását. Épp nyitotta volna a walkmant, hogy megfordítsa az albumot, de összerezzenve vette észre, hogy már nincs egyedül a szobában.
- … kisasszony pedig 32 éves, fejsérült, - darált Dr. Jones, a vizitet vezető…..
Van az a nap, amelynek már a reggelén eldől, hogy semmi nem fog összejönni. A kávézacc melléugrik a kukának, a bútorok sarkai mágnesként vonzzák a csípőt/térdet/kislábujjat, a gomb leszakad, a kulcs beletörik, a pénztárca otthon marad… Egyszóval… Nem érdemes nekiindulni a világnak. Be kell zárni az…..
Engedd, Uram!..Nem emlékszem, hogy valaha kimondtam e szókat...Lehetek-e egyáltalán, aki Hozzád szólhat?Templomba csak augusztusi hőség kínja űzött,s nagy ritkán a kíváncsiság. Tetszett, ahogy fűzödpapok száján, cirkalmasan, s konokul igéid,s tömjénszaggal borítod be egyházad bibéit,hadd ragadjon…..
Foszló füst, félhomály, vércsepp a szám szélén...
Ezer széttört szép...
Könny a fegyver csövén, két térdre omló lét...
Hogyan harcolnék..?
Zokogó magamért..?
... ha az, ami volt ma halomra dőlt?
Ha nem ugyanúgy hív már a zöld?
Ha remeg a Föld, mikor embert lát?
Rajz a bunker…..
Ebéd szagú városunkat hátunk mögött hagyva,
becsaptuk a dolgos hetet egy fél vasárnapra.
Hónom alatt két szerelmes, pillangónyi élet...
Tíz éve is van, hogy együtt kerestük a rétet.
Aprók voltak még, de lábuk nyűhetetlen izmát,
követni se bírtam. Volt hogy két pár sáros csizmát
láttam…..
Dylan D. TidesNyarunkOlajosan izzó sínszag a nyár most,nyögve síró pórusaink öntik el a várost.Kezed is csak néha kúszik kezembe,kellemetlen a közelség. Más jut az eszembe.Valaki, egy régi, illatos nyárból,néhány régi fénykép, egy kis balatoni mámor,amikor a hőség olaj volt a tűzre,s félmosollyal…..
Színes-szárnyas álmot láttam:mosolyogva égbe szálltam.Lóghat rongyunk cafatokban,lehet minden darabokban;leköphetnek reggel, este,sárban morzsákat keresve;alhatunk bár töltés mellett,ahol csak a hit ölel meg;alázzuk bár földig magunk,lesz egy végső, csodás dalunk:Így megyünk a csillagokba!Mindent,…..
- ott állokaz azóta felgyűltrengeteg emlék miattmár teljesen felismerhetetlenre mosódottgyerekarc között,kántálom, hogy"öltozzetekújruhaba anyáknapjahajnalára",miközben a szokásos, tavaszikörfertőzések egyike miattfolyik a taknyom;szorongatom amegkínzott,inkább letört,napon hagyott,fonnyadtra…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz