Adatok
Virenzuola
0 bejegyzést írt és 10 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
ténytár.blog
Nemi megkülönböztetés – Férfi dominancia az élet majdnem minden területén
2016.06.02 08:00:00
A férfiak dominanciája érezhető az élet szinte minden területén, kiemelkedően a társadalmi szerepekben, a politikában, és még ha ez nem is tűnik automatikusan nyilvánvalónak, a kultúrában is. Igazolható ez azzal, hogy a legjelentősebb kulturális intézmények, mint például a múzeumok, a színházak, a…..
Tavaly nyáron a feminizmus újra a mainstream média középpontjába került azzal, hogy kirobbant a gamergate botrány, illetve elindult maga a gamergate "mozgalom".* Miközben az utóbbi időszakban a vita - legalábbis a felszínen - csillapodni látszik, az eset olyan problémákra hívta fel…..
Virenzuola
2016.05.24 23:08:56
... Nem. Nem jó neki. A képen egy szexuális erőszak bűncselekmény "alanya" látható. Tanárnő. Erős, csinos, önálló nő a hazájában megbecsült értelmiségi pályán. Lauren Cox-nak hívják. A sajtóban most leginkább a sikolyairól olvasni. Sajnálod? Én nem. Az alany itt ugyanis elkövetőt jelent. A passzív…..
Virenzuola
2016.05.22 13:01:02
@Spiritmonger: olyannal szexelni, aki a kora miatt beleegyezésre képtelen = nemi erőszak
Felmerült, hogy a férfiak is rosszul járnak-e a nemi szerepekkel. Hát hogy a picsába’ ne? Erről már írtam itt (Hogyan basznak ki veled is a nemi szerepek?) és itt (Milyen lenne a szex, ha nem lenne tabu és nem a fél-legális, primitív pornó diktálná, mit csinálunk az ágyban). Meg hogy miért gyakoribb…..
Ha gyerekedet egyedül nevelő anyaként családi jegyet akarsz váltani – sok helyen azzal szembesülsz, hogy nincs erre lehetőséged, ha nem tudsz felmutatni egy apát. Bár azt gondolod, hogy igenis van családod, a társadalom sokszor csak „csonka családként” tekint rád és gyerekeidre, és aligha kíváncsi…..
Virenzuola
2016.03.23 14:40:53
@fizetekmegegysort: Ne haragudj, de én meg azt látom, hogy szélsőségesen individualista módon gondolkodsz és nem veszed figyelembe azt, hogy az ember döntései, viselkedései mögött milyen okok állnak. Pedig ez társadalmi probléma, aminek az okait nem az egyének döntésében, hanem strukturális, társadalmi folyamatokban kell keresni.
Nyilvánvaló, hogy az ember döntéseit és viselkedései mögött többnyire bizonyos pszichikai és társadalmi kényszerek állnak. Azért hibáztatni az apákat, mert a többségük alkalmazkodnak ahhoz a szemléletmódhoz, amely általánosan jellemző a magyar társadalomra, olyan mint a cigányokat hibáztatni azért, mert nem tudnak kikerülni abból a helyzetből, amibe beleszülettek.
Az apák többsége saját magát is alulértékeli és az gondolja, hogy a gyereknek jobb helye van az anyánál, de nem azért van, mert valóban tisztában lenne a saját képességeivel, hanem azért, mert belenevelték ezt az emberekbe. Emiatt nagyon sokan meg sem próbálják. Erre egyáltalán nem érv az, hogy az apák többsége nem akarja bevállalni a gyest, hiszen épp ugyanezen okok miatt nem érzik magukat kompetensnek arra sem.
De ez még csak az egyik fele a dolognak. Ha csak erről lenne szó, nyilván sokkal nagyobb lenne azoknak az apáknak az aránya, akik a gyerekeiket egyedül nevelik. Ettől még van egy másik probléma is, ami rátesz erre egy lapáttal: a bíróság diszkriminatív eljárása, ami egyébként köztudott is, úgyhogy ez ráadásul nem is csak közvetlenül befolyásolja azt, hogy a gyerek többször kerül az anyjához, de a közvetett hatása még jelentősebb, hiszen sokan emiatt meg se próbálják, mivel tudják, hogy nincs esélyük. És ez utóbbi szempontjából még csak nincs is jelentősége annak, hogy az most hiedelem vagy a ténylegesen valóság, hogy a bíróság az anyának ítéli a gyereket, hiszen a sztereotípiák, akkor is kifejtik a hatásukat, ha egyébként tévesek is.
"Szerintem nem biztos, hogy az apák harcolnak ezekben az esetekben, egyszerűen ezek azok az esetek, ahol a két fél nem tud megegyezni."
A 2 nem mond ellent egymásnak, hiszen épp az ilyen, problémás családokban a leggyakoribb az, hogy a 2 fél nem tud megegyezni. Pl. egy alkoholista anya nem csak a bíróságon növeli az apa esélyeit, de nyilván sokkal erősebb indok arra is, hogy ne tudjanak megegyezni, hiszen az apa ilyen esetben nyilván sokkal kritikusabban áll hozzá ahhoz a szemléletmódhoz, hogy az anyánál van a gyerek helye és innét kezdve könnyebben alakul ki olyan helyzet is, hogy a 2 fél nem tudjon megegyezni.
Egy dokumentum film a témában (azoknak az apáknak a helyzetét mutatják be, akik harcolnak a jogaikért):
www.youtube.com/watch?v=r95jX2bPaNI
Nyilvánvaló, hogy az ember döntéseit és viselkedései mögött többnyire bizonyos pszichikai és társadalmi kényszerek állnak. Azért hibáztatni az apákat, mert a többségük alkalmazkodnak ahhoz a szemléletmódhoz, amely általánosan jellemző a magyar társadalomra, olyan mint a cigányokat hibáztatni azért, mert nem tudnak kikerülni abból a helyzetből, amibe beleszülettek.
Az apák többsége saját magát is alulértékeli és az gondolja, hogy a gyereknek jobb helye van az anyánál, de nem azért van, mert valóban tisztában lenne a saját képességeivel, hanem azért, mert belenevelték ezt az emberekbe. Emiatt nagyon sokan meg sem próbálják. Erre egyáltalán nem érv az, hogy az apák többsége nem akarja bevállalni a gyest, hiszen épp ugyanezen okok miatt nem érzik magukat kompetensnek arra sem.
De ez még csak az egyik fele a dolognak. Ha csak erről lenne szó, nyilván sokkal nagyobb lenne azoknak az apáknak az aránya, akik a gyerekeiket egyedül nevelik. Ettől még van egy másik probléma is, ami rátesz erre egy lapáttal: a bíróság diszkriminatív eljárása, ami egyébként köztudott is, úgyhogy ez ráadásul nem is csak közvetlenül befolyásolja azt, hogy a gyerek többször kerül az anyjához, de a közvetett hatása még jelentősebb, hiszen sokan emiatt meg se próbálják, mivel tudják, hogy nincs esélyük. És ez utóbbi szempontjából még csak nincs is jelentősége annak, hogy az most hiedelem vagy a ténylegesen valóság, hogy a bíróság az anyának ítéli a gyereket, hiszen a sztereotípiák, akkor is kifejtik a hatásukat, ha egyébként tévesek is.
"Szerintem nem biztos, hogy az apák harcolnak ezekben az esetekben, egyszerűen ezek azok az esetek, ahol a két fél nem tud megegyezni."
A 2 nem mond ellent egymásnak, hiszen épp az ilyen, problémás családokban a leggyakoribb az, hogy a 2 fél nem tud megegyezni. Pl. egy alkoholista anya nem csak a bíróságon növeli az apa esélyeit, de nyilván sokkal erősebb indok arra is, hogy ne tudjanak megegyezni, hiszen az apa ilyen esetben nyilván sokkal kritikusabban áll hozzá ahhoz a szemléletmódhoz, hogy az anyánál van a gyerek helye és innét kezdve könnyebben alakul ki olyan helyzet is, hogy a 2 fél nem tudjon megegyezni.
Egy dokumentum film a témában (azoknak az apáknak a helyzetét mutatják be, akik harcolnak a jogaikért):
www.youtube.com/watch?v=r95jX2bPaNI
Virenzuola
2016.03.23 17:00:49
@fizetekmegegysort:
Bár igaz az, hogy a szocializációs befolyás egyre csökken, ahogy idősebbé válik az ember, azonban ez nem jelenti azt, hogy ez valaha is megszűnne. Különösen nincs egy olyan egzakt határ, mint a 18 éves kor. Oly annyira, hogy a szociálpszichológia mai álláspontja egyértelműen az, hogy többnyire ez határozza meg a döntéseinket egész életünk során.
Ez a gondolat nem népszerű manapság, mivel sokan szeretnek úgy tenni, mintha ez nem létezne, kényelmetlen számukra annak a gondolata, hogy nem csak én vagyok, mint másoktól független, minden helyzetben önállóan dönteni képes ember. Ez különösen a férfiakra igaz, mivel a mai individualista szemléleten túl rájuk még az is hatással van, hogy az elvárt férfikép is ellentétben áll azzal, hogy egy férfi nem ura a saját helyzetének, döntéseinek. Így azért nem egyszerű fellázadni ellene.
Én nem látok ilyen életkori különbséget a deprivált rétegek (Magyarországon főleg a cigányok), illetve a férfi/női szocializáció között. Hiszen a férfiak és a nők szocializációja is alapvetően gyerekkorban dől el. A gyerek családjában mintákat lát az apáról, anyáról, illetve a családon kívüli nőkről, férfiakról (rokonok, iskola, média stb.), illetve már gyerekként is nemi alapú elvárásokkal szembesül, amik már igen szorosan összefüggnek a felnőttkori elvárásokkal.
Ez alapján kialakul bennük egy kép arról, hogy férfiként, nőként hogyan kell viselkedniük. Ez a későbbiek folyamán persze bővül, kifinomul, de az alap már akkor kialakul. És az alapon változtatni már nagyon nehéz, hiszen ezek már belsővé tett értékek, attitűdök.
Az hogy a férfiak jelentős része úgy gondolja, hogy a gyereknevelés alapvetően női feladat (megjegyzem: ez egyre kevésbé igaz), abból még nem lehet következtetést levonni azokkal az apákkal kapcsolatban, akik úgy gondolják, hogy igazságtalanul elvette a bíróság tőlük a gyereket, vagy szeretnének a válás után egyenrangú szülők maradni, hiszen ezek nem biztos, hogy átfedésben vannak egymással. Vagyis pl. teljesen elképzelhető (sőt, ez lenne a logikus), hogy azok között az apák között, akik felügyeleti jogot szeretnének pl. felülreprezentáltak azok akik felkeltek 5-ször is éjszaka amikor a gyereknek szüksége volt rájuk. Szóval a bíróság diszkriminatív gyakorlatára semmiképp nem lehet azt mondani, hogy majd akkor foglalkozzunk azzal, ha már egyenlően oszlik meg a válás előtt a feladatmegosztás az egész társadalom szintjén.
Tovább azért fontos az is, hogy a kisgyerekes családokban különösen jellemző, hogy az apára még jobban a gazdasági szükségletek kielégítésének terhe hárul. Pl. amikor az anya otthon van gyesen a gyerekkel az apa gyakran még túlórákat is vállal és nem azért, mert annyira jó, hogy még többet van a munkahelyén, távol a családtól, hanem azért, mert szükséges és ilyen helyzetben ezt főleg a férfitől várják el. Ezek az apák ezt a gyermek érdekében teszik, mert azt gondolják, hogy ez a legjobb és arra sokszor csak később jönnek rá, hogy jobb lett volna, ha inkább több időt töltöttek volna velük.
Szerintem épp a politikának volna a feladata, hogy megtámogassa azokat a változásokat, amik nyomán az egyenlőtlenségek csökkennek és a társadalom is pozitív irányba változik. Ezzel szemben épphogy a társadalmi változások előrehaladottabbak Magyarországon (egyre több apa vesz részt aktívan a gyermeknevelésben), és a politika, intézményrendszer hozzáállása pedig éppolyan maradt ma is, mint 50 évvel ezelőtt.
Bár igaz az, hogy a szocializációs befolyás egyre csökken, ahogy idősebbé válik az ember, azonban ez nem jelenti azt, hogy ez valaha is megszűnne. Különösen nincs egy olyan egzakt határ, mint a 18 éves kor. Oly annyira, hogy a szociálpszichológia mai álláspontja egyértelműen az, hogy többnyire ez határozza meg a döntéseinket egész életünk során.
Ez a gondolat nem népszerű manapság, mivel sokan szeretnek úgy tenni, mintha ez nem létezne, kényelmetlen számukra annak a gondolata, hogy nem csak én vagyok, mint másoktól független, minden helyzetben önállóan dönteni képes ember. Ez különösen a férfiakra igaz, mivel a mai individualista szemléleten túl rájuk még az is hatással van, hogy az elvárt férfikép is ellentétben áll azzal, hogy egy férfi nem ura a saját helyzetének, döntéseinek. Így azért nem egyszerű fellázadni ellene.
Én nem látok ilyen életkori különbséget a deprivált rétegek (Magyarországon főleg a cigányok), illetve a férfi/női szocializáció között. Hiszen a férfiak és a nők szocializációja is alapvetően gyerekkorban dől el. A gyerek családjában mintákat lát az apáról, anyáról, illetve a családon kívüli nőkről, férfiakról (rokonok, iskola, média stb.), illetve már gyerekként is nemi alapú elvárásokkal szembesül, amik már igen szorosan összefüggnek a felnőttkori elvárásokkal.
Ez alapján kialakul bennük egy kép arról, hogy férfiként, nőként hogyan kell viselkedniük. Ez a későbbiek folyamán persze bővül, kifinomul, de az alap már akkor kialakul. És az alapon változtatni már nagyon nehéz, hiszen ezek már belsővé tett értékek, attitűdök.
Az hogy a férfiak jelentős része úgy gondolja, hogy a gyereknevelés alapvetően női feladat (megjegyzem: ez egyre kevésbé igaz), abból még nem lehet következtetést levonni azokkal az apákkal kapcsolatban, akik úgy gondolják, hogy igazságtalanul elvette a bíróság tőlük a gyereket, vagy szeretnének a válás után egyenrangú szülők maradni, hiszen ezek nem biztos, hogy átfedésben vannak egymással. Vagyis pl. teljesen elképzelhető (sőt, ez lenne a logikus), hogy azok között az apák között, akik felügyeleti jogot szeretnének pl. felülreprezentáltak azok akik felkeltek 5-ször is éjszaka amikor a gyereknek szüksége volt rájuk. Szóval a bíróság diszkriminatív gyakorlatára semmiképp nem lehet azt mondani, hogy majd akkor foglalkozzunk azzal, ha már egyenlően oszlik meg a válás előtt a feladatmegosztás az egész társadalom szintjén.
Tovább azért fontos az is, hogy a kisgyerekes családokban különösen jellemző, hogy az apára még jobban a gazdasági szükségletek kielégítésének terhe hárul. Pl. amikor az anya otthon van gyesen a gyerekkel az apa gyakran még túlórákat is vállal és nem azért, mert annyira jó, hogy még többet van a munkahelyén, távol a családtól, hanem azért, mert szükséges és ilyen helyzetben ezt főleg a férfitől várják el. Ezek az apák ezt a gyermek érdekében teszik, mert azt gondolják, hogy ez a legjobb és arra sokszor csak később jönnek rá, hogy jobb lett volna, ha inkább több időt töltöttek volna velük.
Szerintem épp a politikának volna a feladata, hogy megtámogassa azokat a változásokat, amik nyomán az egyenlőtlenségek csökkennek és a társadalom is pozitív irányba változik. Ezzel szemben épphogy a társadalmi változások előrehaladottabbak Magyarországon (egyre több apa vesz részt aktívan a gyermeknevelésben), és a politika, intézményrendszer hozzáállása pedig éppolyan maradt ma is, mint 50 évvel ezelőtt.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A családon belüli erőszak pedig közel sem annyira csak nőket érint, mint ahogy ti azt láttatni szeretnének, a férfiak és a gyerekek és nagy számban áldozatok és a nők is gyakran agresszorok.