Adatok
juditvagyok
195 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A tegnap délutánt sírással zártam. Amíg Tamás fürdette a kicsit, csak ültem a fürdőszobában a lehajtott vécéülőkén és potyogtak a könnyeim. Fáradt is voltam nagyon, de leginkább túlérzékeny – a terhesség hormontúltengéssel jár.
Voltunk játszóterezni. Most felkészültem, vittünk ennivalót,…..
Azt a mindenit, csak párat kell aludni, és kétéves az én kisbabám! Aki még rajtam fekve alszik el délben, már ilyen nagyfiú. Nehezen fogom ezt fel, ebben mondjuk sokat segít, hogy nem beszél, persze vannak szavai és kifejezései sok dologra, egyet nem tudok csak, hogy mit jelent, és amúgy meg mindent…..
Május utolsó hétvégéjén elutaztunk egy napra, és ott is aludtunk egy aranyos vendégházban Velencén. Ha emlékeztek még rá, május legelején is elutaztunk, akkor két napra, Tihanyba, nekünk most ez a kettő amolyan nyaralásféle volt, és így a hónap végére úgy döntöttünk, soha többet nem megyünk sehova…..
Ez biztos egy megosztó poszt lesz, de ez is hozzátartozik a mindennapjainkhoz, így itt a helye. Mesenézés, meseajánló azoknak a szülőknek, akik szintén nem tartják az ördögtől valónak ezt a tevékenységet.
Pár napja jelent meg a médiában a hír, hogy mennyi időt lehet a képernyő előtt töltenie egy 5…..
Mára azt terveztem, hogy fél 7 körül felkelünk, kávé, reggeli, felöltözünk, levisszük a szelektív szemetet, kihúzzuk a kukákat, megfőzök, aztán besétálunk az Ofotértbe, mert megérkezett bevizsgálásról a napszemüvegem, lehet cseregaranciáztatni, aztán hazajövünk dolgozni, alukálni, délután mese,…..
A terhességem alatt még inkább kívánom szénhidrátot, azon belül is a tésztaféléket, mint egyébként. Nagy kedvencem a sajtos péksütik sajttal, vajjal, vajkrémmel – hát ez nem is túl egészséges és bizony a kilók is gyorsabban gyarapodnak, mint kéne.
Ugyanakkor nagyon sok kaját nem bírok, nem…..
3 éve május elsején döntöttük el, hogy összeházasodunk. Már előtte is volt róla szó, nézegettem a gyűrűket, találtam is egyet, ami nagyon megtetszett, nem győztem mutogatni Tamásnak, hogy nézd nézd, nekem ez a kedvencem, ez az apró feketegyémántos gyűrűcske, nem is drága, érted-e a célzást. Aztán…..
Sok hetes gondolkodás után úgy döntöttem tegnap este, hogy Tádét megpróbálom a saját ágyában elaltatni. Nem volt könnyű döntés, akármennyire is lényegtelen dolognak tűnik, vagy praktikus döntésnek. Ugyanis mióta Tádé nyugisan alszik el, nem kaparászva, ellenkezve, rúgkapálva, azóta nagyon szeretek…..
Az utóbbi napok nagy projektje volt nálam, hogy átválogattam 2,5-3 év fényképeit, és kiválogattam belőlük közel 300-at, amit szeretnénk előhívatni és albumba rendezni. Nagy projekt volt, nemcsak azért, mert sok időt vett igénybe, hanem mert érzelmileg is egy hullámvasút volt.
Jó volt felidézni az…..
Azt álmodtam, hogy megszületett a kislányunk, és pont úgy nézett ki mint Tádé, csak volt fülbevalója és már járni is tudott nem sokkal születés után. Teljesen az álmom hatása alá kerültem, és egészen furán nézek Tádéra, mintha egyszerre ő lenne mindkét gyerekem, gondolkozom rajta, milyen lenne…..
Én sosem tartottam csúnya, durva kifejezésnek azt, hogy terhesnek lenni, elvégre az ember több terhet cipel ilyenkor fizikailag is és lelkileg is, nincs ezen mit szépíteni. A várandósság kifejezetten szép kifejezés, elvégre ez a 9 hónap mással se telik, csak hétről hétre várakozással. Az áldott…..
Nagyon régóta ma kettesben leszünk Tádéval. Vagyis vagyunk, merthogy a férjem már elment dolgozni, mentünk az ablakba is integetni, kicsit összetapicskolni.
Tudom, el vagyok kényeztetve azzal, hogy heti két napot itthonról dolgozik Tamás, és ráadásul az utóbbi hónapokban sokszor vett ki heti…..
Mi hatkor kelünk vagy még korábban. Úgy kezdődik, hogy Tádé szeme kipattan és elkezd engem kaparászni. Jó 20 percen keresztül megy ez a kaparászás és kellemetlenkedés, ahelyett, hogy szépen csak hozzám bújna, aztán kirohan a hálószobából (ugye együtt alszunk), megkeresi a kismotrot, és kezdődik a…..
Már túl vagyok a betöltött 20. héten, ez a 21., holnap kezdődik az újabb hét. Hogy őszinte legyek, nagyon kettős visszagondolnom erre az első félre. Egyfelől nagyon gyorsan elteltek ezek a hónapok, másfelől pedig mégis lassan vánszorog az idő. Nagyon régi és hosszan tartó élménynek tűnik így…..
Két helyről szerzem be a kaktuszaimat és pozsgásaimat, az egyik az az apukám kertje, a másik pedig a helyi, minden tavasszal megrendezésre kerülő kaktuszkiállítás és –vásár. A kis családunkban immár hagyomány, hogy ellátogatunk, ez volt a harmadik vásárunk: első évben terhesen, Tamással szereztünk…..
Merthogy így jár az, aki elnézi a nyitási időpontokat.
Ahogy tegnap realizálódott bennem, hogy a hétvégén lesz a Könyvfesztivál, egyből elkezdtem vágyódni. Mióta dolgozom, a könyvek világában vagyok, dolgoztam is régebben kint, amikor kis kiakóknál voltam (imádtam), mióta meg itt dolgozok,…..
Egyre erősebben érlelődik bennem, hogy valami tartalmasabb énidőre lenne szükségem. Hogy pontosan mire, az még csak érlelődik bennem, de mindenképp valami olyanra van szükségem, ami feltölt, mert így csak vegetálok szellemileg. Pedig nagyon nagy szükség lenne rá, mert fél év sincs a baba érkezéséig,…..
Minőségi változás történt Tádé viselkedésében: tök sokszor szót fogad! Persze ma is kellett már az ablakpárkányból lekapni, hogy ne essen le, ne törje össze az ott tartott vázákat és lámpát, de alapvetően egyre többször szót fogad, amitől el vagyok ragadtatva. No azért még mindig zsiványkodik,…..
Néha már úgy érzem, mintha mozogna a kisbaba, de aztán elbizonytalanodom teljesen. Tamás már a kiszemelt néven hívja a kicsit, én még nem merem, mert nem akarom magam beleélni, hogy kislány, hisz csak két gyenge utalást kaptunk rá, hogy MINTHA. És tegnap elkezdett bennem beindulni a fészekrakó…..
Április 15-én van két éve, hogy itthon vagyok. Akkor még úgy terveztem, hogy másfél éves korában beadjuk Tádét bölcsibe vagy Tamás itthon marad vele egy fél évet és én visszamegyek dolgozni és ilyenkor már újra irodábajárós életet élek.
Ehhez képest jóval hamarabb kezdtem el dolgozni, júliusban…..
Az eltelt hetünk elég nehéz volt, leginkább a napközbeni alvások miatt. Nagyon unalmas poszt következik!
Szóval még az óraátállítás napján voltunk ugye Esztergomban, ahol Tádé napi kettőt aludt, egyet az ódaúton, egyet délutáni séta alatta a babakocsiban. Aztán jött az óraátállítás, bár Tádé már…..
Tegnap több mint két órát voltunk a játszótéren, Tádé nagyon élvezte, és még sírt is, amikor elhoztuk – de én már teljesen kifáradtam, és ő is kezdett igazából nyűgös lenni. Nagyon szép idő volt, meg az egyik kispajtásáék is kint voltak az anyukájával, így mentünk mi is. Na meg szerettem volna neki…..
Még pár hete kitaláltuk, hogy el kéne menni egy kicsit messzebbi kirándulásra is, mint a környező települések. A választás nagyon hamar Esztergomra esett, és kicsit bővítettük a családot: a testvérem is elhívtuk a kirándulásra.
Kicsit izgultam, mert ilyenkor borul a napirend, nehéz a tisztába…..
Mikor arról panaszkodtam, hogy elfogyott a Murakami Haruki-életmű, nem kaptam rá új szerzőre, egy kedves követőm Paul Austert ajánlotta, hogy tudniillik nagyon magával ragadó a hangulata.
Egyből be is szereztem pár könyvet tőle, a 4 3 2 1-nek kicsit elriasztott a vastagsága, így a New York…..
Az utóbbi időkben, leginkább a közös alvás kapcsán tudatosult bennem valami: szinte(!) szerelmes vagyok a gyerekembe. Ez egy nagyon fura érzés, mert leginkább tényleg a friss szerelemhez hasonlít: szeretsz hozzábújni, puszilgatni, nézni, gyönyörködni benne, ölelgetni és így tovább – mégsem az, tudom…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz