Adatok
chaserr
0 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Egyik nap azon kaptam magam, hogy nem tudom, mit kezdjek az idővel...
Vegyünk egy bűnt. Nem, nem is bűnt, mert annak túl sok a katolikus konnotációja. A katolikusoknál meg nem az a bűn, ami bárkinek is árt (reciprocitás), hanem hoznak egy szabályt és annak a megszegése A Bűn. (Megjegyzem, a 10 fő szabályuk közül négy azon rugózik, hogy nem…..
FELNŐNI: Amikor már nem azt mondod, amit gondolsz, hanem azt, amit (szerinted) a másiknak hallania kell (tőled) ahhoz, hogy azt gondolja, amit (szerinted) gondolnia kell ahhoz, hogy azt tegye, ami (szerinted) az érdekedben áll. ..
chaserr
2016.06.21 22:46:52
@Pasztel: akkor is jöhetek, ha nagy az arcom?
A szorongás a félelemnek az a fajtája, ami teljesen hazsontalan - és egyenesen kontraproduktív. A szorongás egy mentális szokás, amiről magadat kell leszoktatni - mert csak neked áll érdekedben. Semmi köze az aktuális veszélyekhez és az azokra való felkészüléshez...
chaserr
2016.06.05 01:26:33
@Quadrille Lobster: Ja nem. Arra gondoltam, hogy azért kérdezed-e a preferált szorongás-témát, mert ötleteket gyűjtesz (e.g. mik az én "preferáltjaim"). Kezdünk belebonyolódni :)
Amúgy az eredeti kérdésről is érdekel a véleményed, ha van megosztani való.
Amúgy az eredeti kérdésről is érdekel a véleményed, ha van megosztani való.
Feltűnt már, hogy csak az erősebb fejezheti ki káromkodással a frusztrációját?
Ha valami fáj, nem sikerült, ha valaki bántott, csak az erősebb káromkodhat. Ha gyengébb teszi, azt kioktatjuk.
Hogy „nő szájából ilyet”… Meg hogy gyerek ne mondjon csúnyát. Meg ha ott van a felettesed, akkor monitorozd…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
(És ez végtelenszer nagyobb csapás neki, mint amit az élt át, aki a másfélnél is beleszakadt.)
Itt kezd hasonlítani a dolog arra (ahogy @similar is írta), amikor a tízes születésnapok előtt krízisbe esnek az emberek. Csak ez egyszer jön el, és azt se tudjuk, mikor, de az tuti, hogy ott vége. És ez baromira megfélemlítő és lehangoló. És egy fenti helyzet komolyan elveheti az ember életkedvét, tökmindegy hogy közben/utána változik-e valami, mert az ilyen ember eddig teljesen bízhatott abban, hogy valami folyamatosan előre fogja vinni. Most lehet hogy annyira fog félni, hogy a hátralévő időben is azon fog gondolkodni, hogy mit rontott el, mi lehetett volna másképp.
Csak ezeket lehetetlen reálisan felmérni (hogy van-e jobb cél, lehetséges-e X probléma megoldása Y időn belül, stb.) – hát még azt megmondani, hogy a jövőben mi hogy fog változni. Vagy hogy mennyiben változna meg a gondolkodása erről, ha nem döntené el már most, hogy innen csak lefelé vezethet az út. Ez valamennyire ugyan úgy a kutya tévedése, aki kezd beletörődni, hogy mindig mindkét oldalon ráz az áram. Amibe aztán rohadtul nehéz nem beleesni. És persze, onnantól magával ránt a sok külső hang is, hogy úgy sem sikerülhet, mit ficánkolsz, és egyébként is menjél vissza a konyhába.
Lehet hogy félreértelmeztem hogy az utolsó bekezdésben a narrátor milyen hangnemben beszél, de ha nem szarkasztikusan vagy reported speechben, akkor nekem többé-kevésbé megválaszolta a kiinduló kérdést. Hogy ilyenkor az a félelem tartja az hatása alatt az embert, hogy nem lesz elég ideje az életében megtalálni azt, amit tenni tud, vagy ha tudja mit, akkor azt elérni. Ha az első, akkor attól fél, hogy lehet hogy feleslegesen öl annyi energiát a keresésbe. Ha már megtalálta, akkor attól fél, hogy hibásan tippel, ha arra fogad, hogy sikerülni fog. (Bukás, sunken cost.) Pedig megérné neki a saját oldalára állni, még akkor is, ha most kétes hogy sikerül-e. Sőt, még akkor is megéri, ha teljesen biztos benne, hogy nem sikerülhet. Mert a személyes megítélése mindenkor totál téves lehet. És ezektől függetlenül is, talán úgy teheti magának a legjobbat, ha annak a célnak az elérésével foglalkozik, amit eddig a legjobbnak lát. Legyen az bármilyen távoli.