Regisztráció Blogot indítok
Adatok
T.Ildikó

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
dA ReAl Gyurcsány Fercsi bLog 2006.03.09 12:07:00
mint a köztársaság elsőszámú bloggere, kötelességemnek érzem, hogy folyamatosan odafigyeljek a kollégákra. az utóbbi napok egyik leginkább szívet melengető postja Merkoffóé, aki a nőnap munkásmozgalmi gyökereiről ír. csak a baloldal szereti igazán a nőket (a szerelem…..
T.Ildikó 2006.05.09 19:13:03
Gyurcsány Ferenc
Miniszterelnök úr részére


Tisztelt Miniszterelnök Úr!


Mindenek előtt engedje meg, hogy a választási győzelméhez szívből gratuláljak. Nagyon várt öröm ez a családom számára. Mindannyian drukkoltunk az Ön és az MSZP programja győzelmének, sőt a miskolci nagy-gyűlésén személyesen is meghallgattuk az Ön lelkesítő interpretációjában. Volt azonban az Ön kampányában egy olyan momentum, ami szintén nagy örömmel és reménnyel töltött el engem. Ez pedig a nyugdíjrendszer igazságtalanságainak kiigazítására tervezett lépéseire utalt.
Van ugyanis az özvegyi nyugdíjak törvényi szabályozásában egy olyan diszkriminatív elem, ami a jogosultak körét igazságtalanul időben „megsávozza”, és ez nagyon fájóan érint engem és mindhiába próbáltam korábban levélben is jelezni ezt. Még Medgyessy miniszterelnök úr hivatalába is elküldtem a levelemet, ahonnan tljesen elutasító válasz jött vissza. Tudom, hogy a kormányalakítás időszakában igen-igen elfoglalt, mégis engedje meg kérem, hogy Ön felé is jelezzem a gondomat, hogy ha lehetősége lesz a nyugdíjrendszert részleteiben áttekinteni, akkor talán az én javaslatom, kérésem is napirendre kerülhet.
Én egy 74 éves özvegyasszony vagyok. Fiatalon, 28 évesen maradtam özvegy. 1959 februárjában leukémiában meghalt a férjem. Egyedül maradtam egy egyéves kislánnyal, a családi házunk építése kellős közepén. A férjem halála után egy héttel már munkába kellet állnom, hiszen tele voltam adóssággal. Ki kellett fizetni az ácsot, a kőművest, stb. és az OTP hitelét. Tehát dolgoztam, munka mellett tanultam, üzemmérnöki oklevelet szereztem és a legnagyobb törődéssel igyekeztem a lányomat felnevelni, aki az érettségiig színtiszta kitűnő volt és 1981-ben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen gépészmérnöki karán kitűnően diplomázott.
Én 1986-ban mentem nyugdíjba. Akkor még választani lehetett a saját jogú és az özvegyi nyugdíj között. Mivel azonban több mint 30 évi munkaviszonyom volt, természetesen a saját jogú nyugdíjat választottam. Amikor megjelent az özvegyi nyugdíj-rendelet, nagyon megörültem, hiszen a rendszerváltás előtt kétkeresős alapon volt meghatározva a családok jövedelme. A fizetések pedig soha nem voltak túl magasak – különösen a nőknél -, ezért beadtam én is az özvegyi nyugdíjkérelmemet, bízva abban, hogy egy kis kiegészítést kapok. Amikor megkaptam az elutasítást, akkor döbbentem rá, hogy az özvegyi nyugdíj idősávozott, diszkriminatív és igazságtalan, hiszen csak a nem túl régen megözvegyülteket preferálja. Ma már az özvegy férjek is kapnak elhunyt feleségeik után özvegyi nyugdíjat. Annyira fájt az elutasítás, hogy hónapokig sírdogáltam, ha rágondoltam. Tessék mondani kinek kellett jobban gürcölnie, aki mellett majdnem egy életen át ott volt a párja, vagy akinek mindent egyedül kellett egy életen keresztül megoldania és helytállnia? Ezzel az elutasítással úgy éreztem, hogy kizártak az özvegyi társadalomból és pusztán „adminisztratív” özvegyet csináltak belőlem. Ráadásul a mi korosztályunk volt az, aki soha semmiféle kedvezményben nem részesült. Nem volt Gyes, Gyed, ha beteg volt a gyerekem inkább szabadságot vettem ki, hogy ne történjen bérlevonás. Szerencsére a fiatalabb kolléganőim már élvezték a gyes-gyed előnyét, de amikor ők elmentek, bizony szétosztották a munkát az ottmaradókra, majd visszatértük után felemelték a bérüket, végül beszámították a gyerekszülést is a nyugdíjba. Nem sorolom tovább.
Amint azt az előbb is említettem, írtam levelet előbb Kökény miniszter úrnak, majd később Medgyessy miniszterelnök úrnak is, de kiderült, hogy rosszkor, mert pont akkor ment el Kínába és az ügyintézők elutasítottak, sőt még megtoldották, hogy fiatal voltam, igazán változtathattam volna a sorsomon. Na, ezzel igazán megbántottak, hiszen én is 3. generációs félárva voltam. Aki nem volt ilyen helyzetben, az ne adjon másoknak tanácsot.
Tisztelt Miniszterelnök Úr, nagyon bízom Önben. Tisztában vagyok azzal, hogy az ország teherbíró képessége véges, de akár az Idősek Tanácsával együtt is kérem, hogy vizsgálják meg, hogy azt az összeget, amit az özvegyi társadalomra szántak, hogyan lehetne - senkit ki nem hagyva - tisztességesen szétosztani. Azt hiszem, hogy már csak a korunk miatt is, nem lehetünk túl sokan, akiket érint ez a dolog. Nekünk semmivel sem kerül kevesebbe a kenyér, a gyógyszer, a rezsi, mint másoknak. Mire a postás jön, már össze vannak készítve a csekkek és bizony nagyon kevés marad vissza a nyugdíjamból.
Kérésemet megismételve, kívánok Önnek igen jó egészséget, sok sikert, erőt és kitartást, hogy a céljait – valamennyiünk üdvére - mihamarabb elérje.


Tisztelettel:


Miskolc, 2006. 05. 09.
özv. Terge Gyuláné
3532 Miskolc, Pál u. 4.