Linda Morvai • 11 nap
VI. Jakab skót király kiskorúsága idején négy régens látta el a kormányzói feladatokat, mivel a király anyját, Stuart Máriát, száműzték. Ezen régensek egyik volt James Douglas, Morton 4. grófja.
James Douglas második fiúként született 1516 körül, de 1553-ban átvette apósa címét és birtokait, így lett Morton 4. grófja. Ekkor már fontos szerepet játszott, hiszen 1544-ben ő és bátyja tárgyaltak VIII. Henrik angol királlyal a Tantallon-kastély birtokolásáról. 1560-ban szerepet játszott Guise Mária elűzésében, majd egy sikertelen házassági kísérletben (I. Erzsébet és James Hamilton között) volt szerepe.
1563-ban Skócia lordkancellárja lett, majd részt vett abban a csoportban, amely 1566 márciusában meggyilkoltatta David Rizzio-t, sőt a vezetőjük volt.
Később egyike lett a négy régensnek, akik az országot irányították a csecsemőkirály mellett. Egy évtized múlva kénytelen volt a kormányzói címéről lemondani, de hatalma részben megmaradt, legalábbis egy ideig, hiszen ahogyan Jakab nőtt, egyre kevésbé vették figyelembe. Ezt azonban I. Erzsébet sem nézte jó szemmel.
1579. szeptemberében a királyt Edinburgh-ben nagykorúsították, ezzel a régensek korszaka lejárt, de még több mint egy év telt el, amíg James Stuart, Arran grófja 1580. december 31-én megvádolta Henry Stuart-nak, vagyis Lord Darnley-nak, Stuart Mária második férjének a meggyilkolásával. Néhány hónappal később el is ítélték a Darnley-gyilkosság miatt.
1581. május 30-án Edinburghbe vitték, s Robert Gourlay házában szállásolták el, alig száz méterre a kivégzése helyétől.
Egy Wiliam Stewart nevű szolga segítette az utolsó napját és utolsó éjszakáját, s az elítélt a kivégzése előtt beismerő vallomást tett John Durie és Walter Balcanquhall lelkészek előtt.
Morton grófot 1581. június 2-án végezték ki és kivégzésének a módja a Maiden volt, a guillotine egy korai formája, amelyet az angliai Halifax Gibbet mintájára hoztak létre. A hagyomány szerint az első Maident maga Morton gróf hozta Angliából, mivel "lenyűgözte a tiszta munkája", aztán ezzel került ő maga is kivégzésre, sőt ő lett volna az első áldozata.
A valóságban azonban Edinburgh városi tanácsa rendelte 1564-ben, s legendát csak David Hume skót történész kreálta 1644-ben.
Az viszont igaz, hogy Morton holtteste egy napig a kivégző-állványon maradt, s csak aztán temették el egy jelöletlen sírba a Greyfriars Kirkyard temetőben.
De csak a testét, mert a feje tizennyolc hónapig kitűzve maradt az Old Tolbooth északi oromzatán.
Ezt az állapotot végül 1582 decemberében szüntették meg, amikor a fejét is a holttest mellé rakták. A végső nyughelyén egy kis homokkőoszlop jelzi, amelyben a "JEM" betűk vannak vésve, mint James Earl of Morton, de lehetséges, hogy ez csak viktoriánus emlék a haláláról. Ezt erősíti, hogy kivégzett bűnözőknek nem engedélyeztek jelzőoszlopot, s ha engedték volna, akkor "JD" vagyis James Douglas lett volna rajta, ráadásul 1595-ben az összes addigi jelzőkövet eltávolították.
Kapcsolódó posztok
