A Habsburg-magyar viszony fejezetei:
1.) A török kiűzés után, az 1699-es karlócai békét követően egészen a Rákóczi szabadságharcig hazánkat gyarmatként kezelte Ausztria, elnyomva a magyarság jogait. I. Lipót (1657-1705) abszolutizmussal uralkodott felettük.
2.) A Rákóczi-szabadságharc változtatott az osztrák-magyar viszonyon: bár veszítettünk a harcban, Ausztriának szüksége lett a későbbiekben támogatásunkra (európai háborúi miatt). Jogokat nyertünk.
3.) Az 1722/23-as diéta rögzítette az együttélés szabályait egészen 1848-ig. I. József (1705-1711), majd III. Károly (1711-1740) a harcok után lefektette egy új osztrák - magyar együttélés szabályait. Már nem gyarmatként kezeltek bennünket, biztosították alkotmányos jogainkat. Minderről az 1722/23-as országgyűlés határozott. Az új berendezkedés neve: rendi dualizmus.
A magyar nemesség kivívott jogai 1722/23 után:
Ausztria irányító szerepe: A Birodalmi Államtanács vezette az egész birodalmat (Mária Terézia korától) és benne Magyarországot is. Erdély és a Határőrvidék maradt közvetlen Bécs irányítása alatt. (A magyar országgyűlés nem irányíthatta ezeket.)
A korszak három legfontosabb uralkodója: