Apuleius • 7 nap
A Fülöp-szigetek nyugati részén fekvő Puerto Princesa nevű város alatt, Palawan szigetén kiterjedt földalatti folyórendszer húzódik. Mivel a cuyono nyelvet beszélő szigetlakók féltek a rossz szellemektől, nem is merészkedtek belépni oda. A batak őslakosok Natuturingan-barlangnak nevezték, mivel lehetetlen volt megközelíteni. A batak népről azt tartják sokan, hogy a Fülöp-szigetek talán legelső lakosai lehetnek. Napjainkban ez a legkisebb törzs Palawanban, mindössze ötven család maradt belőlük. Az első európai, aki a helyszínen járt, egy Bates nevű angol felfedező volt. A ma ismert Cabayugan-folyót Szent Pálnak nevezte el, mert a barlang bejárata nagyon hasonlított a londoni Szent Pál-székesegyház kupolájához.
2010-ben geológusok egy csoportja felfedezte, hogy a földalatti folyónak van egy második emelete is, így vízeséseknek is lenniük kell. Kiderült, hogy a korábban ismert járatok csupán kis részét képezték a barlangrendszernek. A legmélyebben fekvő területeket még mindig nem sikerült feltárni. A folyó egyik megkülönböztető jellemzője, hogy közvetlenül a tengerbe torkollik, alsó része pedig árapály hatásoknak van kitéve. Rengeteg szélesebb, szűkebb járat teszi változatossá a hosszú földalatti folyosókat, amelyek néhol 120 méter szélesek és 60 méter magasak is lehetnek. Rögtön a bejárat után tárul a szemünk elé a Napfény-terem, amely az egyik legnagyobb mind közül. A Katedrális és a Szent Család érdekes sziklaképződmények, utóbbi nagyban hasonlít Máriához és Józsefhez, amikor a kis Jézust születésének napján védelmezik. További híresebb képződmények a Pegasus-sztalagmit a görög mitológia szárnyas lováról elnevezve, az Óriásgyertya nevű álló cseppkő és a Medúza. 2008-ban olasz barlangkutatók itt fedezték fel a világ egyik legnagyobb barlangkamráját, amelyet Olasz Kamrának neveztek el. Ez a csarnok 360 méter hosszú, 140 méter széles és 80 méter magas. Ugyancsak ezek az olasz barlangkutatók fedezték fel később az addig ismeretlen új Huntsman pókfajt a tudomány számára. Ezeknek az állatoknak a teste sárgásbarna, szemük pedig vörös színű. Rengeteg denevér, valamint barlangi madár, például fecskék találtak otthonra a sötét járatokban. Fokozottan védett fajnak számít a palawani repülő róka. A denevérekről sokan úgy gondolják, hogy az itteni vámpír, a Mangalok megtestesülései. Mélyen a föld alatt, a barlang lezárt és nem látogatható részein állítólag élnek ilyen vérszívók. A földalatti folyó külső részeibe néha betéved a dugong, vagyis a tengeri tehén is.
A néphit szerint Puerto Princesa egy hercegnőről kapta a nevét, aki talán II. Izabella spanyol királynő halott leánya, Asuncion lehetett. Palawan szigetének mondavilága nagyon változatos. Az istenek kezdetben köveket alkottak, de nem tetszett nekik az eredmény, mert azok nem tudtak beszélni úgy, mint ők. Következő művük, a föld már tudott beszélni és később emberré lett, amely a Tagbanuwa nevet kapta. Palawan legendáiban tehát az emberek a földből keletkeztek és haláluk után azzá is váltak ismét. Az istenek tűzzel, vassal, rizzsel és rizsborral ajándékozták meg első teremtményüket. Utóbbit megbánták, mert a rizsbor csak a földön található meg, az élők között, és nagyon kívánják az isteneken kívül a holtak szellemei is. A salakep-ek a járványokért felelős gonosz szellemek, akik az északkeletről fújó szeles napokon fákat ültetnek a földbe, hogy megbetegítsék velük az embereket. Akik a virágzó fák illatát megérzik, előbb megbetegszenek,majd meghalnak. A gonosz szellemek ezután befestik a fák törzseit a halottak vérével. A régi korokban a tagbanuwakhoz hasonlóan ők is emberek voltak, sőt a két törzs tagjai barátkoztak egymással. Az egyik halászat alkalmával megegyeztek abban, hogy amelyikük előbb ér az útelágazáshoz, hagyni fog a másiknak kevés rizslisztet, levelekbe csomagolva. Ennek a levélnek az éle fogja mutatni az irányt, hogy merre haladjon a később érkező csoport. A tagbanuwa-k lettek az elsők, de rizsliszt helyett ürüléket tettek a levelekbe, amelyet a salakep-ek meg is ettek. Mivel jóízűnek találták az ürüléket, arra gondoltak, hogy embertársaik húsa még jobb lehet. Amint megérkeztek a tenger partjára, egy férfi és egy nő kivételével megették a tagbanuwa halászokat, majd a faluban tartózkodókat is. A túlélőknek hála nem haltak ki az emberek, idővel megsokasodtak és benépesítették a földeket. A salakep szellemekkel kapcsolatos másik legenda úgy kezdődik, hogy Palawan egyik eldugott kis falvában meghalt a törzs örökletes vezetője, a ginuu.Két rabszolgát bíztak meg az holttest őrzésével, amelyet kis házban, a kumbu-ban helyeztek el. A harmadik napon a holttest testnedve nagyon gyorsan elkezdett átfolyni a kis ház padlóján, amit megittak a szomjas rabszolgák. A hatodik napon bementek a házba és megették a holttestet is. Salakap lett belőlük, testüket ettől a naptól kezdve fehér pontok borították be tetől talpig. Megállapodtak abban, hogy egyikük kelet felé, másikuk pedig nyugatra megy, de minden évben visszatérnek arra a földre, ahol most voltak. Az embereknek néha álmaikon keresztül jelennek meg, és arra kérik őket, hogy szertartásaikon ajánljanak fel nekik rizsbort, tojást és gyömbért. Ha nem így cselekednének, őket is megennék. A Biangonan-ok kicsi, fekete bőrű, hátrafelé mutató lábakkal rendelkező lények. Disznóvá és emberré tudnak változni, így észrevétlenül garázdálkodhatnak a falvakban. Ha már bejutottak, csillapítják éhségüket is, legyen az ember vagy állat. Hosszú, éles karmaikkal feltépik zsákmányaik torkát. A falusiak rohadó szaguk alapján tudják felismerni őket. Ha a biangoan felfal egy embert, minden részét megeszi, de az állatok csontjait a fák ágain hagyja.
A balayong, vagyis a palawani cseresznye Puerto Princesa-ban és Palawanban vadon nő. A februártól kezdődő nyári hónapokban kezdődik a fák virágzása, amely nagyon sokáig tart. A néhai kormányzó, Higinio Mendoza tette rendelete el, hogy cseresznyefákat ültessenek a város minden utcájában. Manapság az ipil vagy fülöp-szigeteki szigetfa helyettesítőjeként használják, mivel keményfa. A város önkormányzata 2005-ben elindította az első Balayong-fesztivált, melynek keretein belül nagyjából ezer fát ültettek el a nemzeti parkban és a Puerto Princesa különböző részein. A jeles és egyben munkaszüneti napon mindenki megfogalmazhatja javaslatait és kérvényeit a közösség érdekében.
