Apuleius • 2 nap
A hűséges olvasók tudják, hogy szűkebb hazám, Békés vármegye rengeteg kincset rejt. Tele van a megye kastélyokkal, van várunk is, templomromjaink, és vannak olyan helyek is, melyek az egykoron virágzó tanyasi életformának állítanak emléket. Ilyen a Kardoskúthoz tartozó egykori Aranyadhalmi Állami Elemi Népiskola épülete is a Tótkomlósi út mellett. Talán el is haladtam volna mellette, ha szüntelen, sosem nyugvó kíváncsiságomat nem akartam volna kielégíteni. Így hát megálltam és megismertem az épület, valamint a valaha itt tanuló gyermekek, valaha itt szolgáló tanítók történetét
Klebelsberg Kuno kultuszminiszter az egész országra kiterjedő iskolaépítési programot hirdetett 1926-ban: 3500 új tanterem és 1750 tanítói lakás építését irányozta elő az iskola nélküli tanyai körzetekben, iskola nélküli falvakban. A mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásáról szóló törvény értelmében 1930-ig a tervbe vett, mintegy 5000 objektum mindegyike elkészült. Mivel a törvény főleg az Alföld elmaradott tanyavilágában tűzte ki azt a célt, hogy ott népiskolák alakuljanak, így a kardoskúti tanyavilágban is ekkor épület meg számos iskola és tanítói lakás, a legmodernebb tervek és anyagok felhasználásával: téglafalakkal, vörösfenyő padlózattal, hatalmas ablakokkal, palatetővel. Ezekhez háromszobás tanítói lakás és téglából épült udvari melléképületek tartoztak.
Az Aranyadhalmi-dűlőben megépített, nemsokára százéves Aranyadhalmi Állami Elemi Népiskola épülete még ma is hirdeti a Tótkomlósi út mellett egy letűnt, egykor virágzó és talán sokkal emberségesebb világ emlékét. Csotó Nagy Istvánné Verasztó Klára – kinek férje 1945-től 1949-ig az iskolában tanított – 2021-ben elmondta a megyei lapnak, hogy akkoriban nagy tiszteletnek örvendtek a tanítók. Az akkor 90 éves hölgy szerint az iskola mellett volt istálló, galambpadlás, ólak, kert, ahol ugyanúgy gazdálkodtak, mint bárki más. A tanító mindig korán kelt, befűtött a teremben, ellátta a jószágot, a táblára felírta a tananyagot a korcsoportoknak. 8-tól tanított, ropogott a tűz, a gyerekek egy részének csendes foglalkozást tartott, másoknak magyarázta a tudnivalókat elsőtől hatodik osztályig. 15 órakor, amikor télen korán esteledett, elkísérte a kisdiákokat és a mezsgyéken elengedte őket a szélrózsa minden irányába.
1926-1968 között folyt itt a gyermekek tanítása, akik a környékbeli tanyákon éltek. Fennállásának 42 éve alatt közel négyszáz kisdiák koptatta az iskola padjait. Mikor 1968-ban bezárták a vízügyé lett, akik szolgálati lakásként használták. Csotó Nagy Istvánné és Hajnalka nevű lányának – aki szintén pedagógus és Hollandiából költözött haza - 2019-ben jutott tudomására, hogy eladó az épület. Látva, hogy az egyik tanyai iskolát istállónak használta valaki, marhákat tartott a tanteremben, a másik iskolából méregraktárt csináltak, gondoltak egyet és megvették az épületet.
2009-ben szerveztek az iskola épületénél az egykori diákok találkozót, és emléktáblát állítottak, mely az Aranyadhalmi Állami Elemi Népiskola tanítóinak a nevét őrzi, akik 1926-tól 1968-ig ebben az épületben éltek, dolgoztak, tanítottak. Kilenc pedagógus neve olvasható a szeptember 20-án felavatott táblán: 1926 és 1968 között sorrendben: Csikesz Lajos, Simándi Béla, Czuczi István, Csotó Nagy István, Moravcsik Ida, Lantos György, Perczel Mária, Bolla Pálné és Polgár Sándor tanított a kezdetben Hódmezővásárhelyhez, majd 1950-től a községgé lett Kardoskúthoz tartozó tanyai iskolában.
A tervek szerint arra törekednek új tulajdonosai, hogy a közel százéves ingatlan őrizze a múltat, szolgálja a köz javát. Azt szeretnék, ha a település méltó funkciót tudna adni a hajdani tanyasi iskolának.
