KoaX • 5 nap
Luang Prabangból Nong Khiaw-ba
A 4,5 órásra sikeredett út után kihajtogattuk magunkat a kisbuszból, és elfoglaltuk a szállást. Két vietnámi fickónál szálltunk meg.
Az utak állapota nem is (lenne) rossz, hacsak nem lenne 500 méterenként egy 30 méteres szakasz, ahol gyakorlatilag nincsen út, sokszor leért a kis Toyota alja. Nem értettük, hogy ezek a részeket az eső mossa ki, és nem javítják meg, vagy már eleve így csinálták?
Nong Khiaw, a kardió edzések fellegvára
Ez, a hegyek közt, egy felduzzasztott folyó partján fekvő romantikus kis falucska igazi paradicsom azoknak, akik egy-egy fényképért képesek órákig izzadva és fújtatva felmenni kilátópontokhoz. Mi pont ilyenek vagyunk. És, mivel a többiek (nyilván itt is vannak, bár nem olyan sokan) előszeretettel másznak fel a hegyre naplemente -és felkelte idején, mi ezért inkább délben megyünk. A 35 fokos hőségben ugyanis senki nem megy fel rajtunk kívül, ezért nem kell sötétben, hangzavarban tülekedni az egyébiránt szűk és még szárazon is csúszós lépcsőkön, ösvényeken.
"Út" a kilátóponthoz
A következő képek a pulzusunk normalizálódása után készültek. Az izzadtság minden cseppjét megérte felmenni ezekre a helyekre, a káprázatos kilátás miatt.
Ilyen, 2-500m magas sziklákra kellett felmászni a pazar kilátáshoz.
Barlangok a háború nyomaival
A szállásunktól két km-re van két, nagyon érdekes barlang is. Az egyiket a vietek katonai főhadiszállásnak használták, a külön "helyiségek" nyomai ma is jól láthatók. A másikban pedig egy akkori pénzintézet kvártélyozta be magát.
Elhagyott edények, és egyéb tárgyak vannak a barlangokban.
Az egyik kéretlen idegenvezetőnk, egy becsapódott bombával.A végén még le akartak lejmolni pénzre, pedig ordítozáson és hülyéskedésen kívül semmit sem nyújtottak.
Még a közelben lévő, másik barlangból is elfelejtettek szólni, pedig ott is volt látnivaló bőven.
Mingkhuan bungalók
Egyik este a szállás tulajdonosa, a vietnámi Hijo, meghívott minket vacsorára. Mi meg vettünk sört, hogy ne ingyenélősködjünk. Sajnos elég korlátozott volt az angoltudása, de a humora hasonló a miénkhez: rengeteget nevettünk, a komolyabb témákat pedig fordító segítségével vitattuk meg. Eléggé összebarátkoztunk. Hijo egy nagyon meleg szívű, vendégszerető ember, mindig odafigyel mindenkire, megjegyzi, ki mit kért előző nap. Kijött értünk a buszpályaudvarra és vissza is vitt a végén, teljesen ingyen. Ráadásul az ő szállása a legolcsóbb, a legjobb értékeléssel. Motort is nála béreltünk a legolcsóbban, 1900ft/nap.
Azon az estén még hozzánk csatlakozott egy sváb páros Stuttgartból, na ők úgy hadartak, hogy sokszor lövésem nem volt, mit mondanak. Egy Vorarlberg-i fiú is ott volt, aki viszont olyan szépen beszélt németül, hogy el se hittük, pedig ott olyan dialektus van, amit még a többi osztrák sem ért. A buli legkésőbb csatlakozott résztvevője egy francia -kambodzsai fiú volt, aki Párizsban, majd Londonban nőtt fel, és éppen Szingapúrban cserediák. Nagyon jó kis este volt. De hogyhogy már megint egy vietnámival barátkozunk ennyire össze? Két vietnámi van, akivel több, mint öt éve tartjuk a kapcsolatot. Lehet, Hijo lesz a harmadik? :-)))
Ezekben az utazó fiatalokban (senki nem idősebb 22-nél) az az érdekes, hogy a szüleik szponzorálják az útjukat és gyakorlatilag mindegyik körbejárja a világot egy, másfél év alatt. Ma már ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy 18 évesen világkörüli útra megy a gyerek, akár egyedül is, semmi extra nincs benne. Ennek köszönhetően szép lassan elveszik az egzotikum fogalma, már semmi sem lesz különleges. De ilyen a mai világ, ezzel meg kell tanulni együttélni.
Jó szívvel, szép élményekben gazdagon hagytuk ott a falut, kárpótolt a Luang Prabangban tapasztaltakért. Utolsó délután, hogy a hegyeket és a folyót alulról is megnézzük, kajakoztunk egyet.
Az út Vang Viengbe
Az utat Nong Khiaw-ból Luang Prabangba ismét egy 30 éves Toyota busszal tettük meg, és sajnos Viki ezúttal tényleg alaposan kilépett a komfortzónájából, mert a -még három embernek se sok sorba - beültettek két ülés közé egy bácsit, így egész végig összenyomva ültek. 
Négyen egy sorban szenvedték végig az utat szegények, balra a harmadik már nem is látszik, pedig ott van (nekidőlve az előtte ülő háttámlájának)
Én eléggé zabos voltam, elsősorban attól, hogy sehogy nem tudtam segíteni, az sem volt megoldás, hogy én odaülök, hiszen szélesebb a vállam. A buszállomásról egy taxival mentünk el a nagyon puccos, Kína-Laosz vasútállomásig, ahova a repülőterekkel megegyező biztonsági ellenőrzés során lehet csak bejutni.
Úristen! Very big!
Míg az USA aknamezőt, Kína sajtot csinált Laoszból
2021-ben adták át a Kínát Laosszal összekötő vasutat. Luang Prabangból Vang Viengbe volt szerencsénk utazni is vele.A kínai állam döntött úgy , hogy elsősorban a kereskedelmi kapcsolatok felgyorsítása érdekében, egyfajta új selyemutat épít. Ezért átfúrt temérdek hegyet, és épített egy gyorsvonatot kiszolgáló sínt Laoszban. Ugyanannyiba került, mint egy 30 éves Toyotával, csak a 120km-t egy óra alatt tette meg, és Viki mellé semmiféle bácsit nem ültettek be. Ezen kívül szerpentin sem volt, mert csak ezen a szakaszon legalább húsz alagút van (kövezzen meg, aki jobban tudja, hogy pontosan mennyi). A menetkomfortról csak annyit, hogy olyan érzés, amikor Hegyeshalomnál kilép a vonat Ausztriába.
Vang Vieng
A következő három napos kiruccanásunk egy újabb érdekes, turisták által szintén nagyon kedvelt helyen, Vang Viengben volt. A városka csodálatos környezetben helyezkedik el, a mészkősziklák, barlangok és folyók közt. Ott is nagy a nyüzsgés, de màr kezdjük megszokni. Úgy tűnik, Laosz régi, igazi sármjáról már lemaradtunk. Nem bánjuk, enélkül is remekül érezzük magunkat.
Lagúnák, barlangok
Számos, mélyről feltörő, hideg vízű forrás van a közelben, melyek körül tavacskák alakultak ki (akár mesterséges módon). Ezeknél kötélpályákat, majomhintákat és egyéb platformokat építettek. Két napot is ilyen helyeken töltöttünk, a bérelt kis Honda robogónkkal, melyben 270km van csak, ezért idáig ez a legújabb motorka, amit valaha béreltünk (napi 3000ft)
Több barlanghoz is elmentünk, némelyiknek döbbenetes méretei, és méretű cseppkövei voltak. Több, különböző terembe lehetett szűk réseken átmenni, sokszor azt sem tudtuk, hogy jutunk ki. 
Világítás és vezető, valamint mindenféle regisztráció nélkül lehet látogatni ezeket. Volt olyan cseppkő, amely a legalább húsz méteres barlangban plafonig ért. Ki lehet számolni, egy cm-t nő száz év alatt. Ezek után már a kis, tíz centis "vargányát" is tiszteletben tartottuk, hiszen az is legalább ezer éves volt.
Nehéz jó képet csinálni barlangban. Ez egész jó lett.
Nem adja vissza, de hatalmas.
Emlékezetes túrák sziklaormokra
Több, párszáz méter magas mészkőszikla is van a közelben, melyek tetejére különböző érdekes tárgyakat helyeztek el, a fotó kedvéért. Itt van ezekből egy kis válogatás:
Tavasbarlangok - kicsit másképp
A sok mészkőnek köszönhetően végtelen mennyiségű barlang is van a közelben, ezek közül számtalanban föld alatti források vize van. Ezekben, vaksötétben, fejlámpával , traktorbelsőben, kötélpályán kapaszkodva utazva lehet közlekedni. Mi ki is próbáltuk az egyiket. Egyedül mi voltunk, így még pompásabb volt az élmény. Háromszáznyolcvan méterre mentünk be a hegy gyomrába.
A jobb oldali, 40 cm magas résen kellett beevickélni.
Utolsó, laoszi állomásunk az egymilló lakosú főváros, Vientiane lesz. Nem tudtuk még, mi vár ránk, mert eddig semmi sem úgy volt, ahogy ígérték, vagy olvastuk Laosszal kapcsolatban.
