Joe Snake a chicagói Vörös Kakas bár és egy tekepálya tulajdonosa, valamint a helyi afroamerikai alvilág oszlopos tagja: ő bújtatja Tony Redet, akinek volt képe 1 millió dollárt elcsenni az olasz maffia pénzéből. Joe természetesen nem emberbaráti szeretetből ad menedéket Tonynak – arra kíváncsi, hová rejtette a vendége a zsákmányt, az viszont nem hajlandó elárulni, ugyanis tudja, hogy ezt követően rögtön alulról szagolná az ibolyát. Tony szerencsés időszaka nem tart sokáig: valakik Gene Lombardo biztosítási nyomozóval együtt agyonlövik a találkozójukon. Az ismeretlen gonosztevők pechjére Lombardo az itáliai emigráns Charlie atya gyülekezetének tagja volt, a papi hivatást enyhén szólva sajátos módon űző tisztelendő pedig nagyon nem szereti, ha a rendszeresen templomba járó katolikusokat csak úgy lepuffantják.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Charlie atya legalább akkora gettóhuszár, mint Joe Snake: vaskézzel kormányozza híveit, akiknek az emlegetett vaskéz olykor le is kever egy hatalmasat: a drogdílerkedő fekete suhanc ugyanakkora pofonban részesül, mint az a fehér papkolléga, aki laposüveggel a csuhája alatt misézik és a piálásával rossz példát mutat a túlságosan fegyverkező itteni fiataloknak. Charlie atya kőkeményen elkobozza a rendetlenkedő serdülők puskáit és pisztolyait, amelyeket aztán mindig a templom egyik Jézus-szobra alá helyez. A látogatóba érkező püspök meg is feddi érte, valamint közli vele, hogy a bíboros helyteleníti a módszereit, mire Charlie atya kifakad: „A bíboros úr békés báránykákat terelget a puccos negyedben, nekem viszont éhes farkasokba kell emberséget vernem.”
„Ne legyen lelkiismeret-furdalásod, Lee… Nem önös érdekből, hanem az Úr parancsára lőjük szét a rosszfiúk seggét.” Lee Stevens felügyelő és Charlie atya, azaz Isaac Hayes és Lino Ventura
„Azt a fickót is kinyírjuk, meg azt is, és azt is, meg persze azt is…”
Charlie atya Chicago fertőjében: a papot leszólítja egy prosti, majd miután magát nem tudja rátukmálni, az öccsét ajánlja szexpartnernek
Miután a püspök félig-meddig áldását adja arra, hogy Charlie atya a saját szakállára nyomozni kezdjen Lombardo gyilkosai után, a börtönviselt és katonamúltú pap felpattan biciklijére, elkerekezik a régóta gyanús Vörös Kakashoz, és addig fojtogatja a pultost egy telefonkábellel, amíg az fel nem böfög némi használható információt. A bár bejáratánál keményfiúk várják, de Charlie nem ijedős fajta, ráadásul simán pépesre veri őket. A bronsonkodó pap ezután Tony Red barátnőjének lakásához teker – a hölgy állítólag tudna mondani neki ezt-azt a gyilkosságról −, itt azonban még azelőtt fejbe kólintják, mielőtt lezavarná a tervezett bájcsevejt. A leütői épp eltüzelnék szegényt egy gyár kazánjában, amikor felbukkan Lee Stevens, a nagydarab fekete exzsaru, és elbánik a fűtési technika forradalmasítóival. Stevens is a saját szakállára nyomoz, ugyanis kitették a szűrét a rendőrségtől a Tony Red-ügy miatt: ő tartotta megfigyelés alatt a fickót, de elhagyta az őrhelyét, amikor hírét vette, hogy valaki épp be akar törni a barátnőjéhez, Fayhez. Pont a távollétében történt a gyilkosság, úgyhogy szimpla felfüggesztéssel nem úszhatta meg. Stevenst nem csak az őrs ejtette, de idővel Fay is, ezért aztán igencsak zabos, és szívesen elbeszélgetne a karrierje tönkretevőivel. A pap és a bukott zsaru szövetkezik az ügy felderítése érdekében, a szálak pedig természetesen Joe Snake-hez vezetnek…
Lino Ventura, akiből nem lett Charles Bronson, „csak” egy legendás Lino Ventura
Duccio Tessari rendező és a felesége, Lorella De Luca, aki a Three Tough Guys-ban a meggyilkolt Gene Lombardo özvegyét játszotta
Fay (Paula Kelly), a fekete exrendőr barátnője, akinek talán köze van pár piszkos ügyhöz
Charles Bronson 46 évesen, Apiszkos tizenkettő című 1967-es klasszikusnak köszönhetően vált a világ egyik legnépszerűbb akciófilmes sztárjává. 1973-ban forgatták amerikai, olasz és francia koprodukcióban a Három kemény fickó (Three Tough Guys) című blaxploitation akciófilmet, amelynek szponzorai úgy vélték, hogy az ekkoriban már Európa kedvencei közé tartozó, ám a tengerentúlon szinte ismeretlen, 55 éves Lino Venturának (Kalandorok +A szicíliaiak klánja +Árnyékhadsereg) is összejöhet ugyanaz, mint korábban Bronsonnak. A birkózó múltú és olasz származása ellenére francia filmekkel befutott színésznek végül nem sikerült Charlie atyaként meghódítania az USA moziközönségének szívét – egyrészt mivel nagyon erős akcentussal törte az angolt, másrészt „menthetetlenül” európai volt a kisugárzása −, eme tény viszont semmit sem von le a Három kemény fickó értékéből, amely tisztességes iparosmunka és mind a 91 perce élvezhető.
Isaac Hayest elsősorban a fizikuma tette alkalmassá a pofozógép zsaru szerepére
Ventura – a fekete-fehér testvériesség érzésének jegyében – a soul műfaj úttörőjét és legendás énekes-dalszerzőjét, a Lee Stevenst alakító Isaac Hayest kapta partnerül, aki 1972-ben Oscar-díjat nyert a Shaft című fekete zsarufilm kísérőmuzsikájával. Hayesnek ez volt az első filmszerepe, de ez egyáltalán nem látszik a teljesítményén, amely kellemesen profinak minősíthető. A rendezői feladatokat az olasz Duccio Tessari (Pisztolyt Ringónak + Ringo visszatér) látta el, akit elsősorban spagettiwesternek (például a Sergio Leone-féle Egy maréknyi dollárért) forgatókönyvírójaként tartanak nagyra, de direktorként sem vallott szégyent. Az operatőri munkát pedig Aldo Tonti végezte, akinek olyan remekművek fűződnek a nevéhez, mint a Luchino Visconti-féle Megszállottság és a Federico Fellini által „vezényelt” Cabiria éjszakái.
A Joe Snake-et játszó Fred Williamson a Három kemény fickó forgatása közben vált USA-szerte népszerűvé
Fred Williamson a nőknek szánt aktfotós magazin, a Playgirl álomférfijaként 1973-ban
Az 1973 szeptemberében és októberében, római belső és chicagói külső helyszíneken forgatott Három kemény fickó eredeti munkacíme Two Tough Guys, azaz Két kemény fickó volt. Már a film utómunkálatai zajlottak, amikor a finanszírozók rájöttek, hogy az amerikai foci Joe Snake-et alakító egykori sztárja, a Hammer, azaz Kalapács becenevű Fred Williamson (Dolcsiváros: Bűnös élvezetek Missouriban) 1973-ra az egyik legtöbb bevételt termelő fekete férfi színésszé lépett elő olyan, fél vagy egy évvel korábban készített akciófilmjei révén, mint a Black Caesar, a Hell Up In Harlem és a That Man Bolt. Williamsonnak nem csak a hírneve nőtt meg időközben, hanem a hiúsága is, így aztán, noha leginkább csak Tessari művének elején és végén szerepel, követelni kezdte, hogy Ventura és Hayes mellé kerüljön a plakátokra és a címbe harmadik keményfiúként. Mivel a gyártó Paramount Pictures fejesei tisztában voltak vele, hogy Williamson épp sokkal népszerűbb Hayesnél és pláne Venturánál, örömmel teljesítették a kérését. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy Hayes eddigre már felvette a film teljes zeneanyagát soul- és jazzmuzsikusok, valamint a Memphisi Szimfonikusok segédletével, és felénekelte a főcímdalt, amely két kemény fickóról szólt, nem pedig háromról. A probléma végül megszűnt problémának lenni, ugyanis míg a film mérsékelt sikert aratott, a soundtrack album a Hayes-rajongók egyik favoritjává vált, akik napjainkban is számos példányt vásárolnak az újrakiadásaiból. A Három kemény fickó nyitó tételét Quentin Tarantino felhasználta a Kill Bill második részében.
„Kegyetlen jó zenét írtam a Three Tough Guys-hoz, hallgassátok gyakran és hangosan!”
Ráadás:
A Fayt alakító Paula Kelly 1972-ben állt modellt a Playboy fotósának.
A Magyar Természettudományi Múzeum díjazottjai 2024-ben
Immár hagyománnyá vált, hogy az évünket összegző előadásokat követő karácsonyi ünnepségünkön ismerjük el azon kollégák, valamint a kiemelkedően hasznos tevékenységet végző magánszemélyek vagy testületek munkáját, akik az elmúlt évben segítették az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeumot. Idén négy…
Karácsonyi díszítés
Fokozatosan díszítem fel a házat, az idén még kintre is kitettem pár díszt, de alapvetően nem sok koncepció van benne. Valójában azon gondolkodtam, hogy nem csináltam semmi olyan helyet a kertben, ami karácsonyra szépen díszíthető lenne... na majd, amikor lefedetem a teraszt. Egyelőre kitettem egy…
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
„Ne legyen lelkiismeret-furdalásod, Lee… Nem önös érdekből, hanem az Úr parancsára lőjük szét a rosszfiúk seggét.” Lee Stevens felügyelő és Charlie atya, azaz Isaac Hayes és Lino Ventura
„Azt a fickót is kinyírjuk, meg azt is, és azt is, meg persze azt is…”
Charlie atya Chicago fertőjében: a papot leszólítja egy prosti, majd miután magát nem tudja rátukmálni, az öccsét ajánlja szexpartnernek 
Lino Ventura, akiből nem lett Charles Bronson, „csak” egy legendás Lino Ventura
Duccio Tessari rendező és a felesége, Lorella De Luca, aki a Three Tough Guys-ban a meggyilkolt Gene Lombardo özvegyét játszotta
Fay (Paula Kelly), a fekete exrendőr barátnője, akinek talán köze van pár piszkos ügyhöz 
Isaac Hayest elsősorban a fizikuma tette alkalmassá a pofozógép zsaru szerepére 
A Joe Snake-et játszó Fred Williamson a Három kemény fickó forgatása közben vált USA-szerte népszerűvé
Fred Williamson a nőknek szánt aktfotós magazin, a Playgirl álomférfijaként 1973-ban 
„Kegyetlen jó zenét írtam a Three Tough Guys-hoz, hallgassátok gyakran és hangosan!”
