Anglia és a rabszolgakereskedelem

 Az ananász Dél-Amerikából származik, a gyarmatosítók által indiánnak nevezett őslakosok többféle gyógyító hatást is tulajdonítottak neki. A XVI. században került Európába. Miután megfigyelték, hogy megvédi a tengerészeket a skorbuttól, ananászültetvények létesültek a háromszögű atlanti kereskedelem egyik kulcsfontosságú helyén: a Nyugat-Indiának nevezett Karib-térségben, vagyis Közép-Amerikában, és hatalmas haszonnal folyt az import Európába – olvasom a washingtoni Smithsonian múzeum honlapján.

Az atlanti háromszög-kereskedelem a XIX. század közepéig tartott: az angol kereskedelmi hajók brit árukat vittek Nyugat-Afrikába, az árukért ott fekete rabszolgákat vásároltak. Őket kezdetben a közép-amerikai ültetvényekre hurcolták, ahol az európai gyarmatosítás következtében rohamosan fogyott a bennszülött munkaerő, később – ugyanezért – Észak-Amerikába is.

„1518 és 1850 között mintegy 11 millió afrikait hurcoltak el rabszolgaként a tengerentúlra és (kisebb mértékben) Európába. Britannia volt az egyik “legsikeresebb” rabszolgakereskedő: 1640 és 1807 között (ekkor törölték el a rabszolgaságot) becslések szerint 3,1 millió afrikait szállított (akik közül 2,7 millió ért csak célba) karib-tengeri, észak- és dél-amerikai gyarmataira” – írja az afrikaiblog.hu.

A hajók hazafelé Angliába cukrot, rumot, dohányt, gyapotot – és persze ananászt – szállítottak. A délnyugat-angliai kikötővárosok kereskedői mesés vagyonokra tettek szert a rabszolga-kereskedelemből, így lett az ananász a jólét és a gazdagság szimbóluma, és így emlékeztetik az ananász-ábrázolások a mai látogatót a gazdagság szégyenteljes forrására. 

Kőananász a kerítésoszlopon Bourton-on-the-Water faluban

Bristolban az óvárosi Queen Square gyönyörű palotáit mind rabszolgamunkán gazdagodott kereskedők építtették az 1600-as években. Elegáns dolog lehetett egy-egy fiút kiemelni és a háztartásban tartani: a 29-es számú házban lakott a gazdag áru- és rabszolgakereskedő, egy időben városi polgármester Henry Bright, Bristol nevű fekete szolgájával.

A bristoli Hotel du Vin épülete eredetileg cukorfinomító és –raktár volt az 1700-as években.

Hotel du Vin 

A fekete Pero Jones rabszolgaságba született 1753-ban: anyja is rabszolga volt a karibi Nevis szigetén, az angol John Pinney cukornád-ültetvényén. Pero a gazdája háziszolgájaként került Angliába 1783-ban. 45 éves koráig, haláláig szolgált, Bristolban van eltemetve. John Pinney bristoli háza ma a Georgian House múzeum, Pero hídja pedig egy 1999-ben készült felnyíló gyaloghíd Bristol új belvárosában, a nevét a rabszolgasorsban tartott emberek emlékére kapta.

A  Pero híd 

A közeli Wells ékszerdoboz-városkában a mindössze 140m hosszú Vicars Close XIV. századi épületeivel Európa legrégebbi, korabeli formáját megőrző utcájának számít. Itt kezdte működését 1840-ben a rabszolgamunkából származó tőkéből alapított Wells Teológiai Főiskola, élén John Hothersall Pinderrel, aki korábban maga is rabszolgatartó volt, nyilvánosan védte a rabszolgaság intézményét és a rabszolgatartók érdekeit. Ma fríz emlékeztet rá a főiskola középkori kápolnájában – olvasható a wells-i katedrális brosúrájában.

A Vicars Close Chapel

A nyitóképen barbadosi egypennys érme látható 1788-ból a Smithsonian múzeum szabad felhasználású fotóján. A  Hotel du Vin fotója a Wikimedia Commons-ról való, a többi saját felvétel.

Lujza

Szerzői jogvédelem

Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!