Apuleius • 8 nap
A legendás Prana megalakulásának harmincadik évfordulójára kihozott új lemez színtiszta időutazás a goa trance aranykorába. Ez a kritika először a Recorder magazin 113. számában jelent meg.
A Prana a goa trance kilencvenes évek közepi aranykorának egyik meghatározó úttörője volt, amit az akkoriban Londonban élő Tsuyoshi Suzuki először Nick Taylorral, majd annak Ausztráliába költözése után Andy Guthrie-val közösen csinált. Kiadtak két albumot (Cyclone, 1996, Geomantik, 1997), amiket mindmáig a korszak legkiválóbb anyagai közt tartanak számon, ezek után azonban a projekt szétesett. Habár az utóbbi bő tíz évben, immár hármasban, néha-néha újra hallattak magukról, de így is meglepetésként ért mindenkit, amikor megalakulásuk harmincadik évfordulójára kihoztak egy új nagylemezt.
Amikor hozzájuk hasonlóan legendás projektek évtizedek után újra összeállnak és friss anyagokat hoznak ki, az eredmény sokszor kimerül a régi klasszikusok megfáradt ismétlésében, vagy pont ellenkezőleg, annyira bizonyítani akarják, hogy tudnak újat mutatni, hogy valami nagyon félrement kísérletezés lesz a dolog vége. A Prana ellenben kihozta a maximumot a reunionból.
A Sense Of Unity nem akar újat mutatni, nem akar új hangzásokkal kísérletezni (azt megteszik a résztvevők a külön-külön), színtiszta időutazás az egész, vissza a goa trance aranykorába. A kemény veretős alapokra ráhúzott utaztatós szintik, a néha-néha beúszó beszédrészletek és bizarr hangeffektek és ahogy az egész összeáll egy magába szippantó, meditatív egésszé... mintha harminc évvel ezelőtt lennénk. Viszont az új számok nem utánérzések, nem a klasszikusok gyenge másolatai, hanem olyan, tökéletesen felépített szerzemények, melyek képesek ugyanolyan frissnek és izgalmasnak hangzani, mint amilyenek a régi Prana-anyagok voltak annak idején.
Előadó: Prana
Cím: Sense Of Unity
Kiadó: Matsuri
Megjelenés: 2024.
Műfaj: goa-trance
Kulcsdal: Sense Of Unity
9/10
Frank Olivér
