Apuleius • 2 nap
A Kádár-rendszer ellenzékének egyik legnagyobb hatású akciója volt az a politikai nyilatkozat, amely az 1956-os forradalom 30. évfordulójára időzítve egyszerre jelent meg vezető európai újságokban a Der Spiegeltől a The Timesig. De vajon ki írta eredetileg a szöveget? Hogyan alakult ki a végleges változat? A Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában található, részben még kiadatlan Petri György-kéziratok feldolgozása közben került elő nemrég egy kis alakú, piros vonalas füzet, borítóján ezzel a címmel: 56-os beszéd (86-ban). Az alábbiakban ennek a kéziratnak a vártnál is szövevényesebb történetét próbálja meg felgöngyölíteni Péterfy Sarolt, a Digitális Irodalmi Akadémia munkatársa. Előre le kell szögeznünk, a kézirat történetének bizonyos aspektusait illetően csak feltételezéseink lehetnek.
Petri György 1985-ben (Lugosi Lugo László felvétele, PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
Arra kérünk, hogy szakítsatok egy pillanatot a büszkeségre és a reményre. Gyűljetek össze a tűzhely körül, mondjátok el a régi történeteket, legyen kezetekben pohár bor, és felejtsétek el a diktátorokat. Végül is unalmasak ők. A szabadság pedig mulatságos.
Petri György: A magyar forradalom évfordulójára. Szabadság és tisztesség (kézirat, Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattár)
Petri szövege ebben a formában tudomásunk szerint nem jelent meg, de több okból is arra következtethetünk, hogy ez a kézirat lehet az eredeti változata annak a nagy jelentőségű, a Beszélő című szamizdat folyóirat 18. számában (1986/3.) megjelent nyilatkozatnak és felhívásnak, amelyet száznál is több magyar, kelet-német, cseh, szlovák és lengyel ellenzéki írt alá az 1956-os forradalom és szabadságharc harmincadik évfordulója alkalmából.
A 4 oldalas autográf kézirat két részből áll, első fele egy, az ’56-os forradalom 30. évfordulója alkalmából írt megemlékezés vagy emlékbeszéd, amelyet a közép-kelet-európai népek közös felhívása követ:
A magyar forradalom évfordulójára: Szabadság és tisztesség
Harminc évvel ezelőtt diákok és munkások, katonák és háziasszonyok, semmirekellők és altruista hősök megostromolták Budapesten a Magyar Rádió épületét, mert torkig voltak a hivatalos hazudozással, az igazságot akarták hallani és saját követeléseik hangját, és szentül remélték, hogy a kettő egybevág. Az 1956-os felkelés egyesek szerint nemzeti, sokak szerint tiszta szocialista, megint mások szerint szindikalista, vagy radikális demokrata forradalom volt. 1956 tömegei sok olyasmit gondoltak, ami manapság képtelenségnek tűnhet. De lerombolták a Sztálin-szobrot és a szavahihetőségét annak a rendszernek, amely azidőn proletárdiktatúrának nevezte magát. Világos volt, hogy amit ezek [az] emberek valóban akarnak, az parlamentáris demokrácia, pluralizmus, szabad szakszervezetek, nemzeti függetlenség, semlegesség, és mindenek fölött: tisztesség. Ma már fölösleges ismételgetni, hogy a Népköztársaság nem köztársaság és semmi köze a néphez, hiszen ez már vezetőinknek is a könyökén jön ki.
1956 forradalmárai névtelen sírjaikban békésen elkeverednek a magyar földdel. Egyetlen álmuk sem vált valóra. Van némi haladás, néhányan beszélnek, anélkül, hogy börtönbe vetnék őket, de máig sincs nálunk parlamentáris demokrácia, pluralizmus, szabad szakszervezetek, nemzeti függetlenség, és mindenekfelett: tisztesség nincs.
Belefáradva a distortiókba, a haszontalan veszekedésekbe és illúziókba, nem hívjuk föl végső küzdelemre a világ népeit. Csak újra le óhajtjuk szögezni egyszerű meggyőződésünket és megmondani mindannyiótoknak, hogy a kommunista rezsimek longevity-je ellenére, az 1956-os magyar forradalom céljai még mindig értékes és szép célok, és reméljük, hogy még életünkben meg fognak valósulni. Arra kérünk, hogy emlékezz. Arra kérünk, hogy szakítsatok egy pillanatot a büszkeségre és a reményre. Gyűljetek össze a tűzhely körül, mondjátok el a régi történeteket, legyen kezetekben pohár bor, és felejtsétek el a diktátorokat. Végülis unalmasak ők. A szabadság pedig mulatságos. Töltsünk egy nyugodt estét tisztességes emberek között.
Akkor talán tudni fogjátok: miért volt a forradalom.
Felhívás
Mi alulírottak felhívjuk barátainkat mindenütt a világon, emlékezzenek meg velünk együtt az 1956-os magyar forradalom 30. évfordulójáról. Megismételjük az összes kelet- és közép-európai demokratikus mozgalom alapvető céljait: Szabadságot a katonai tömböktől, demokráciát, az önigazgatás és a társadalmi felelősség princípiumain nyugvó parlamentáris pluralizmust, nemzeti függetlenség[et], minden kisebbség jogainak tiszteletbentartás[át]. Hangsúlyozzuk, hogy támogatjuk egymást a jobb és tisztességesebb életért folytatott harcunkban. A magyar forradalmárok céljaiban közös örökségünket és inspirációnkat tiszteljük.
Budapest, Berlin (Kelet), Prága, Varsó
1986 október 22.
Miért és hogyan írt Petri György emlékbeszédet az ’56-os forradalomról? Az ekkor a hivatalos nyilvánosságból már kivonult költő az 1986-os évet Nyugat-Berlinben töltötte DAAD-ösztöndíjjal, így biztosan tudható, hogy a most közölt kézirat ott íródott, bizonyára lényegesen korábban, mint az alatta olvasható október 22-i keltezés. Október 22-én Budapesten a Demokratikus Ellenzék Eörsi István lakásában tartott volna megemlékezést. Ezt az összejövetelt azonban Eörsi az utolsó pillanatban lemondta, és azok, akik későn értesültek róla, végül Lados Balázs egyetemista lakásán gyűltek össze. Először arra következtettünk a kézirat keltezése alapján, hogy eredetileg erre az alkalomra készülhetett a szöveg, amelyet a Németországban tartózkodó Petri nevében valaki felolvasott volna – ezért hasonlít egyszerre a szöveg ünnepi beszédre és nyomtatott felhívásra. December elején került aztán sor Eörsi Istvánnál a nagy jelentőségű, ’56-ról szóló kétnapos lakáskonferenciára, amelyen Petri – hiszen továbbra is Berlinben tartózkodott – nem vett részt, és annak sincs nyoma, hogy a szövege elhangzott volna a konferencián.
Összevetve a kéziratot a Beszélő 18. számában megjelent nyilatkozattal világossá vált, hogy a kézirat eredetét e sokak által aláírt nyílt levél körül kell keresni. A magyar, kelet-német, cseh, szlovák és lengyel ellenzékiek által aláírt nyilatkozat a harmincadik évforduló egyik kiemelkedő eseménye volt, amely egyrészt nemzetközi színtérre emelte a megemlékezést, másrészt kifejezte, hogy ’56 „közös örökség és közös buzdító erő valamennyiünk számára”. A szöveg a Beszélőn kívül a Demokrata 1986. októberi számában is megjelent, és Európa-szerte több lapban a Spiegeltől a londoni Timeson keresztül a Tygodnik Mazowsze című lengyel szamizdat folyóiratig. Aláírói között volt magyar részről számos ’56-os (többek közt Krassó György, Mécs Imre, Pákh Tibor, Vásárhelyi Miklós), a demokratikus ellenzék meghatározó képviselői (Demszky Gábor, Eörsi István, Kenedi János, Kis János, Konrád György, ifj. Rajk László, Solt Ottilia, Tamás Gáspár Miklós és természetesen maga Petri György), de a nemzetiek is (Csoóri Sándor, Csurka István, Lezsák Sándor). A többi ország demokratikus ellenzékeinek vezéregyéniségei is aláírták a felhívást, cseh részről többek közt Václav Havel, az NDK-ból Peter Uhl, a lengyel ellenállás tagjai közül pedig Jacek Kuroń és Adam Michnik.
A „Beszélő" Szerkesztőbizottsága 1986 körül. Álló sor balról: Kőszeg Ferenc, Szilágyi Sándor, Kis János, ülő sor balról: Solt Ottilia, Petri György, Haraszti Miklós (Lugosi Lugo László felvétele, PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
Kőszeg Ferenc visszaemlékezési szerint maga a nyilatkozat eredeti ötlete Szilágyi Sándortól származott, szövegét pedig Tamás Gáspár Miklós vetette papírra, mégpedig angolul.
1986 tavaszán a Beszélő két szerkesztője, Saci, azaz Szilágyi Sándor meg K. [Kőszeg Ferenc] New Yorkban kezdett arról tanakodni, miképpen lehetne emlékeztetni a várost és a világot, hogy harminc éve Budapest utcáin forradalom volt. Magyarok, szlovákok, csehek, lengyelek emlékezzünk meg együtt az évfordulóról – javasolta Saci. Mondjuk ki, hogy a magyar forradalom közös hagyománya Kelet-Európa demokratikus mozgalmainak. Tamás Gáspár Miklós, aki ugyancsak New Yorkban tartózkodott, nyomban megfogalmazta a felhívás angol szövegét, Jan Kavan pedig, a Londonban élő cseh emigráns (később a Cseh Köztársaság külügyminisztere) vállalta, hogy összegyűjti a csehszlovákiai és a lengyel aláírásokat, országonként húsz-huszonöt nevet
– írja Kőszeg Ferenc K. történetei című kötetének Prága, Varsó című írásában. A szöveggel kapcsolatban pedig kiemeli, hogy
az eredeti felhívást Tamás Gáspár Miklós fogalmazta, de a különböző javítások, egyeztetések során igazi nyilatkozatszöveggé vált.
Eddig érthető is lenne a történet: Tamás Gáspár Miklós megfogalmazta, majd többek közös munkája nyomán elkészült a felhívás végleges szövege, és a közép-európai ellenállás tagjai közti titkos csatornákon zajlott az aláírásgyűjtés – a közreadás előtt már hónapokkal, hiszen a nemzetközi megjelentetés előkészítéséhez és az aláírások összegyűjtéséhez hosszú időre volt szükség – ahogy erről Kőszeg Ferenc beszámol a visszaemlékezéséből idézett szöveg folytatásában.
A most előkerült Petri-kézirat azonban kérdéseket vet fel. Összehasonlítva a Beszélőben megjelent nyilatkozat szövegével szinte bizonyossággal kijelenthető nemcsak az, hogy a két szöveg szorosan összefügg, hanem az is, hogy a sokak által aláírt, nagy jelentőségű felhívás Petri György szövegének rövidített, egyszerűsített változata. Ezen a ponton azonban eltér a megkérdezettek véleménye azzal kapcsolatosan, hogyan is viszonyul a kézirat a nyilatkozat szövegéhez. Lássuk először a fő különbségeket.
Petri kézirata nagyjából 150 szóval hosszabb a publikált változatnál, összetettebb, részletezőbb, szóhasználatában és gondolatmenetében esszéisztikusabb, mit ahogy az egy rövid állásfoglalástól elvárható lenne. A Beszélő nyilatkozata letisztultabb, közérthetőbb, hiányoznak belőle az idegen szavak (distortio, longevity), és rövidebb mondatokban fogalmaz. Ugyanakkor bizonyos részek szóról szóra egyeznek, megegyezik a szövegek tartalma és felépítése, a különbségek pedig sokszor csak szinonimák (megostromolták / rohamozták meg, torkig voltak / elegük volt, szavahihetőségét / hitelét, mindenütt a világon / szerte a világon). Kimarad a Beszélőből Petri hosszú kezdőmondatának második fele, a második bekezdés kissé patetikus első mondata („1956 forradalmárai névtelen sírjaikban békésen elkeverednek a magyar földdel.”). A „Belefáradva a distortiókba” kezdetű harmadik bekezdés pedig, amelyből ennek az írásnak a mottója származik, teljes egészében hiányzik a megjelent nyilatkozatból. További különbség, hogy a Petrinél többször is kiemelt, hangsúlyosan megjelenő „tisztesség” kifejezés teljesen kimarad a közreadott szövegből, ahogy a „Szabadság és tisztesség” alcím is, noha Petrinél az alcímmel együtt összesen 5 alkalommal szerepel ez a szó.
Felhívás, Beszélő, 18. sz. (1986/3.)
Tamás Ábel, Tamás Gáspár Miklós fia, és Sipos Balázs, a filozófus életművének kutatója azonban a Petri-kézirat alapján úgy vélik, hogy az a Tamás Gáspár Miklós által angol nyelven írt (sajnos továbbra is ismeretlen) szöveg szabad fordítása lehet. Feltételezésüket többek közt a szövegben maradt angol kifejezésekkel (distortion és longevity) támasztják alá, valamint a sajátos szóhasználattal és patetikus formulákkal („semmirekellők és altruista hősök” , „elkeverednek a magyar földdel”, „arra kérünk, hogy emlékezz”, „Gyűljetek össze a tűzhely körül, mondjátok el a régi történeteket, legyen kezetekben pohár bor”), amelyek Tamás Gáspár Miklósnak ebben az időszakában azonban kimondottan jellemzőek. Kiemelik továbbá a „szindikalizmus” és a „radikális demokrata forradalom” emlegetését is mint a filozófus politikai hagyományának jellegzetességeit, valamint a szöveg elegáns humorát mint jellegzetes TGM-i gesztust. Felhívják a figyelmet azokra a szövegben levő esetlenségekre (pl. „Arra kérünk, hogy emlékezz”), amelyek ugyancsak az angol fordításból eredhetnek. Kiemelik továbbá azt is, hogy a Demokratikus Ellenzék működésében szükségszerű volt, hogy autonóm, akár öntörvényű emberek is megtanuljanak együttműködni.
Így egyáltalán nem tartjuk elképzelhetetlennek – sőt, ezt érezzük a legvalószínűbbnek –, hogy TGM angol szövegét Petri szabadon lefordította, és ez vált a közös nyilatkozat alapjává
– írja Tamás Ábel.
Felvetésüket megismerve újra megvizsgáltuk a kéziratot, amelyben valóban a fordításra utaló árulkodó jel nem csak az idegen szavak aláhúzása, hanem a mellettük a lap szélére tett kérdőjelek is. A harmadik bekezdés átsatírozott kezdőszavának a kézirat megismerésekor nem tulajdonítottunk jelentőséget, ám közelebbi vizsgálat során felfigyeltünk arra, hogy a satírozás alatt a „Weary of” kifejezés szerepelt, ezt írta át Petri a magyar megfelelőjére: „Belefáradva”.
Azonban ez a verzió is számos kérdést hagy megválaszolatlanul. Kőszeg Ferenc, akinek köszönhetően tudomásunk van a Tamás Gáspár Miklós által írt szövegről, a PIM megkeresésére azt írta, nem tudja, hogyan keveredhetett a két szöveg, de a kézirat első részének bizonyos kifejezései (például a „háziasszonyok, semmirekellők”) szerinte aligha származhatnak TGM-től, Petrire vall véleménye szerint a „töltsünk egy estét tisztességes emberek között” kezdetű mondat is, és úgy véli, ezek nem szerepeltek az általa ismert eredeti fogalmazványban. Tehát részben azokat a szófordulatokat nevezi meg jellegzetesen petris fordulatoknak, amelyek Tamás Ábel véleménye szerint éppen TGM-i jellegzetességek a szövegben.
Petri György (fotó: DIA)
Felmerül az a kérdés is, miért éppen a Berlinben élő Petri György fordította volna le Tamás Gáspár Miklós New Yorkban írt angol szövegét abban a korszakban, amikor az ilyen jellegű dokumentumok szállítása vagy postázása nem csak körülményes, de kockázatos is volt? Miért nem maga TGM fordította le a saját szövegét magyarra? Petri Lukács Ádám, a költő fia, és Várady Szabolcs, Petri egykori barátja egybehangzóan úgy véli, kicsi a valószínűsége annak, hogy a Berlinben tartózkodó Petri tűnt a legalkalmasabbnak a szöveg fordítására, nem pedig a Beszélő budapesti szerkesztői vagy a köreikben tevékenykedő műfordítók. A költő fia szerint meglepő lenne, ha „a forradalmi hevület egészen Berlinig repíti az angolul megírt szöveget, hogy ott a költő egy kreuzbergi kocsma mélyén lefordítsa majd eljuttassa Budapestre”, ahogyan az is, ha Tamás Gáspár Miklós éppen Petrire bízta volna ezt a munkát, hiszen ő angolból kizárólag mások segítségével fordított. TGM-mel, aki bizonyos esetekben tolmácsolt is az édesapjának, „kölcsönösen szerették egymást és kölcsönösen ismerték egymás határait” – írta megkeresésünkre. Úgy véli, hogy miként Petri számos versében is találunk angol nyelvű sorokat, kifejezéseket, itt is ez lehet az oka az angol szavak előfordulásának.
Az ez idáig megkérdezett „szemtanúk” közül sajnos senki nem emlékszik a nyilatkozat keletkezésének pontos körülményeire, a fellelt források alapján pedig egyedül Kőszeg Ferenc kötötte konkrét személyhez (Tamás Gáspár Miklóshoz) a nyilatkozat megszövegezését.
A német Spiegelben és a lengyel szamizdatban megjelent szöveg a Beszélő nyilatkozatának viszonylag pontos fordításai, az angol nyelvű változatot egyelőre nem ismerjük. Így továbbra is feltételezések maradnak: az egyik esetben mindketten, Tamás Gáspár Miklós és Petri is írtak egy-egy fogalmazványt, majd az egyeztetések, átdolgozások során végül nagyobbrészt Petrié lett a közreadott nyilatkozat alapja – ez esetben nem megállapítható, hogy Tamás Gáspár Miklós szövegéből mennyi került át a szerkesztett változatba. Mindössze annyit jelenthetünk ki biztosan, hogy csupán két teljes mondat és egy félmondat van a nyilatkozatban, amely nem szerepel Petri kéziratában (az első szakasz zárómondata, a második szakasz első mondata, valamint a felhívásban „a megosztott Európa békés egyesítéséért, demokratikus integrációjáért” félmondat).
A másik lehetőség az, hogy Petri szövege valóban fordítása egy máig ismeretlen eredetinek, és ez a fordítás képezte az alapját a Beszélő nyilatkozatának, valamint ezt fordították tovább németre és lengyelre. Ebben az esetben viszont kérdéses, kitől került a végleges nyilatkozatszövegbe az előző bekezdésben említett két mondat és egy félmondat, amely Petri szövegében nem szerepelt. Az pedig mindkét esetben rejtélyes, hogyan jutott el a Berlinben élő Petrihez a felkérés a nyilatkozat megírására vagy lefordítására, és végül kik rövidítették le és alakították át az ismert, sokak által aláírt kész nyilatkozattá.
Bizonyosnak tűnik a sok kérdés ellenére is, hogy a Beszélő nyilatkozatának szövegét elsősorban Petri most megismert kézirata (fordítása?) alapján, azt lerövidítve szerkesztették, hiszen mondatai, kifejezései egyértelműen visszaköszönnek a nyilatkozatban. Kis János, a Beszélő akkori szerkesztője, akinek ugyancsak elküldtük a kéziratot, szintén ezt a feltételezést erősíti meg. Az ő véleménye szerint is ez lehet nyilatkozat egyik ősfogalmazványa, ő is felteszi ugyanakkor a kérdést, vajon a szövegeire kényes és gyorsan fogalmazó TGM miért nem maga fordította magyarra a nyilatkozatot.
Tamás Gáspár Miklós (fotó: DIA)
Kőszeg Ferenc már idézett írásában hivatkozik a 30. évfordulóra megjelent nyilatkozat kapcsán a londoni Times jóslatára, mely szerint
„a rövid szöveget egykor majd Kelet-Európa Függetlenségi Nyilatkozataként fogják emlegetni.”
A nyilatkozat szerepét és jelentőségét tekintve a fennmaradt bizonytalanságokkal együtt is fontos a kézirat előkerülése, amely további kutatások kiindulópontjául szolgálhat. A kéziratot az 1956-os forradalom és szabadságharc 68. évfordulója alkalmából teszi most közzé a Petőfi Irodalmi Múzeum, remélve, hogy a közeljövőben válaszokat kapunk a kézirattal és a Beszélő nyilatkozatával kapcsolatos, még tisztázatlan kérdésekre.
A kézirattal és a Beszélő nyilatkozatával kapcsolatos információkért köszönettel tartozunk Dalos Györgynek, Danyi Gábornak, Kis Jánosnak, Kőszeg Ferencnek, Petri Lukács Ádámnak, Petri-Lukács Simonnak, Radnóti Sándornak, Sipos Balázsnak, Szilágyi Sándornak, Tamás Ábelnek és Várady Szabolcsnak.
Források:
Beszélő 18. (1986/3.)
Ferenc Kőszeg, „A megvalósult Éden?”, in Elárvult szabadság: A diktatúrát követő két évtized, hatvan magyar kiválóság szemével, szerk. Géza Szőcs és László Mészáros (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft, 2008), 201-213.
Péterfy Sarolt
