Hol születik az önbizalom?

Rengeteg helyről, mintha dézsából öntenék, úgy árad ránk az önbizalom kifejezés. Hogyan legyen, mit kell tenni hozzá, és persze, ott vannak azok az emberek, akik majd' kicsattannak tőle - látszólag.

De tényleg ennyi lenne? Az van tele önbizalommal, aki gond nélkül megmutatja magát fehérneműben, vagy élete minden szegletébe beavat szinte vadidegeneket? Vagy van tele önbizalommal, aki addig alakíttatta magát, hogy ez így legyen?

Anélkül, hogy megítélném mindezt, szeretném kijelenteni: nem itt és nem így születik az önbizalom. Természetesen, jóleső csinosnak lenni, kellemes, ha az ember szépnek érzi magát a fényképeken, és jó érzéseket ad, ha látszik az edzés eredménye. De az önbizalom valójában nem ez!

Mi az önbizalom?

Az önbizalom, - számos definíció vegyítésével - az, hogy az ember hisz a saját képességeiben, kompetensnek érzi magát az életében, ebből fakadóan képes döntéseket hozni, van önmagába vetett bizalma. Ez vonatkozhat a képességekre-tulajdonságokra, a belső erőre, a tehetségre és az ítélőképességre egyaránt.

Hogy az önbizalom hol születik ez alapján?

Nos, egészséges emberi kapcsolatokban. De kinek vannak ilyenjei? A legtöbb ember sok olyan kapcsolódást él meg, ahol az önbizalma inkább leépül, mint fel. Ezek közül a legdurvább az ítélőképesség, a józanság megkérdőjelezése, ugyanis a permanens önbizalomromboló játszmáknak, (bántalmazó kommunikációnak) ez a legkarakteresebb végeredménye.

Erre a fajta diszkomfortra az emberek sokszor aztán mindenféle külső megoldásokat keresnek. Társas kapcsolatokban, ahol ha MAJD szeretik őket, akkor MAJD úgy érzik, lesz önbizalmuk. Külsejükre vonatkozó beavatkozásokkal, hiszen úgy érzik, ha helyrejön egy rossz érzéseket keltő "hiba" rajtuk, netán jobban megfelelnek majd a trendeknek, akkor minden megváltozik... És a közösségi média által nyújtott nagy lehetőségről, amelynek köszönhetően napi szinten rengeteg visszaigazolást zsebelhet be az ember, már nem is beszélve!

Az önbizalom napi rombolása

A közösségi média felületek kapcsán nyilván tele van a padlás azzal, hogy valójában miképpen rombolják le az ember önértékelését. Mindenki tökéletes élete, szépsége, gazdagsága, sikeressége... De van egy ennél durvább hatása is.

Ez pedig az állandó, megemésztetlen, feldolgozatlan impulzus, ami árad belőle.

Többórányi közösségi média-pörgetés ideje alatt a rövid videókkal akár több száz vagy több ezer különféle tartalommal is találkozik az ember, és mind-mind kivált valamilyen reakciót. De mivel nincs idő a feldolgozásra, ezek a hatások csak rakódnak és rakódnak egymásra, ami végül szorongáshoz, befeszüléshez vezet... Kifelé figyelésből, impulzusvadászatból, önmagunk másokhoz való hasonlításából és a szorongásból pedig biztosan nem születik önbizalom.

Az önbizalom az önismeretben születik meg.

Az önbizalom BELSŐ stabilitást jelent, belső stabilistást viszont kívülről nem lehet begyűjteni. Tehát elsődlegesen fókuszt érdemes váltani: a külvilágról befelé, önmagad felé, a gyors hatásokból a lassú megélések felé, a zajból a csend felé.

A stabilitást pedig belsőleg szükséges felépíteni, és ebben bármely olyan folyamat segítséget nyújt, amely az önismeretet mélyíti. Ez természetesen nem a motivációs trénerek idézeteinek nézegetését jelenti, hanem olyan folyamatokat, ahol az embernek tényleg lehetősége van jobban magába nézni, felgöngyölíteni a mintáit, a jelenlegi érzései és viselkedései, a hiányos önbizalma mögött húzódó okokat. Beszélni, beszélgetni, mélyen és lassan gondolni át kérdéseket, megfigyelni az érzéseit.

Ha kipróbálnád, hogyan működik az önismereti beszélgetés, (akár azelőtt, hogy belefognál egy hosszabb távú folyamatba), jelentkezz be konzultációra itt! :)