JTom • 8 nap
A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán szervezett diplomáciatörténeti konferencia főcíme, Békék és szerződések, súlyos kérdéseket vet fel napjainkban, bár a szakmai objektivitás jegyében az előadók kerülték a kérdés aktualizálását. Papp Sándor, a HUN-REN–SZTE Oszmán Kori Kutatócsoport vezetője, megnyitó előadásában kiemelte, hogy a konferencia vizsgált korszakában a háborús kérdések ideológiai jellegűekkel is súlyosbítva voltak, konkrétan a keresztény-muszlim viszonnyal. Ez napjainkban is jelentőségteljes kérdés, így nem csak a történeti kutatások szempontjából fontos, hogy a 14–18. századi békeszerződések, fegyverszünetek és szövetségek példáján megismerjük, hogyan húzzuk meg a határainkat és milyen érdekeinkből, milyen feltételekkel engedhetünk.
Részlet a Békék és szerződések című diplomáciatörténeti konferencia grafikus anyagaiból
A konferencia 2024. október 16–17-én zajlott párhuzamos, késő középkor–kora újkori és újkori témájú szekciókban. Az ország számos tudományos műhelyéből összegyűlt előadók sokoldalú módszertani és tematikai megközelítéssel nyúltak a témához. Ennek ellenére a második nap végére kirajzolódott az a fejlődési ív, ahogy a döntően dinasztikus szempontok alapján szerveződő 14. századi diplomáciától a professzionális, mai nemzetközi szerződéseknek mintát adó tárgyalási, szerződési praktikákig átalakult ez a terület. A fejlődés érzete ugyanakkor nem akadályozhatja meg, hogy a régiségben felfedezzük a korukat megelőző elemeket, sem azt, hogy a modernitásban rácsodálkozzunk a hagyományokra.
Báthory Zsigmond nyakában az Aranygyapjas rend láncával. Metszet. Jelzet: App. M. 38 – Régi Nyomtatványok Tára. A kép forrása: Régi Ritka tartalomszolgáltatás
Kruppa Tamás (SZTE) például rámutatott Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem reprezentációjában a középkori magyarságkép fontos elemeinek tovább élésére a 17. század elején: grazi esküvőjén átadott gazdag ajándékával Erdély – pars pro toto a magyar föld, Pannónia – bőségét, az Aranygyapjas rend magának kieszközlése révén pedig saját – és általában a magyarok – vitézségét mutatta fel. (A magyarságképről bővebben Európa ege alatt című kiállításunkon is tájékozódhat.)
A karlócai békekötés eseményei. Rézkarc. Jelzet: App. M. 99 – Régi Nyomtatványok Tára. A kép forrása: Régi Ritka tartalomszolgáltatás
Könyves szempontból különösen figyelemre méltó volt a Diplomáciai nyelvezet és nyomtatott reprezentáció című szekció, amelyben a Régi Nyomtatványok Tárának több visszatérő kutatója is előadott. Horváth Réka (ELTE) az európai híráramlás angol nyelvű végpontjait és az ezekhez vezető utakat vizsgálta angol, ír, skót és amerikai hírlapokban a szatmári béke példáján. Emellett a hírekben megjelenő személyek, események ábrázolását is összehasonlította és az eltérések okait elemezte. G. Etényi Nóra (ELTE) pedig a karlócai békekötéshez kapcsolódó, gyakran illusztrált röplapokon mutatta be, hogy a megbékélés témája szerényebb visszhangot váltott ki a képes sajtótermékekben, amelyet tovább gyengítettek az egy időben induló pfalzi örökösödési háborúról érkező hírek.
Sebastiano Giustinian velencei követ II. Ulászló magyar királyhoz intézett beszédének Lipcsében és Velencében nyomtatott változatai. A lipcsei kiadvány másolata: RNYT Inc. 1368 (cop.)
Az Országos Széchényi Könyvtárat e sorok írója, egyben a Debreceni Egyetem „Magyarország helye és képe a középkori Európában” Kutatócsoport tagja képviselte, aki a 16. század elején a Magyar Királyságba érkező velencei követek életpályáját vizsgálta.
Az előadó, a közönség és József Attila. Fotó: Novák Ádám
Az összehasonlító elemzésből kiderült, magasan képzett, humanista műveltségű diplomaták látogatták a magyar udvart, akik az itt szerzett tapasztalatokat későbbi pályájuk során is kamatoztathatták. Az ország déli határán előrenyomuló oszmánokról gyűjtött információk több követ és titkár későbbi konstantinápolyi kiküldetéséhez jelentettek szellemi tőkét.
Szovák Márton (Régi Nyomtatványok Tára)
