Először is, egyszerűen muszáj beszámolnom valamiről. A hétvégén megnéztük A szer című filmet Demi Moore főszereplésével és meg kell mondjam, kevés ilyen jó filmélmény ért eddig az életemben. Nem akarok semmilyen poént lelőni, hisz tudod, az a véleményem, hogy nem érdemes spoilermentesen beszélgetni egy moziról, ezért várok addig, amíg kijön majd digitálisan is elérhető formában, de aztán muszáj lesz kivételt tennem és írnom róla, hiába új film, és nem illeszkedik a blog alaptematikájába, mert egyszerűen ZSENIÁLIS alkotás! Annyira sokrétű, annyi mindenben igyekszik görbe tükröt tartani a társadalom elé, és mindenzt olyan stílusban és formában teszi, hogy csak kapkodtam a levegőt és képtelen voltam felállni a székből a film végén. És mindenki félremegy, aki csak a testhorrort, meg az urdorító jelenteket látja meg benne. Ez a film sokkal, de sokkal több ennél és egy dolog tuti; ez már a most egy kultfilm, és soha többé nem lesz a horror műfaja az, ami ezelőtt volt, mert alapjaiban változik, itt most, a szemünk előtt. Szóval, ha bírja a gyomrod és szereted az ilyen típusú filmeket, akkor menj moziba azonnal! :) Mert imádni fogod!
És akkor a rövidke élménybeszámolóm után rá is térünk az eheti Trashmozinkra, ami tudod, a horrorhónap utolsó darabja itt a blogon. Bár igaz, hogy az október még átcsúszik a következő hétre is, és útravalóként jövő hónapban is kapsz majd horrorokat, de ott már más tematikát követünk majd.
Ez itt Peter Jackson véres trashhorrorja, a Hullajó.
Lionell nem is érti, hogy vehetett ekkora fordulatot az élete.
Az írás szokás szerint SPOILERes és a tartalom, valamint a kép világ miatt a bejegyzést csak 18 éven felülieknek ajánlom. Ráadásul az arra érzékenyeknek felkavaró lehet, szóval, csak csínján az olvasással. A véres jelenetek miatt nem rakok a posztba túl sok képet, szóval amiatt nem kell aggódnod.
Peter Jackson nevét a legtöbben A Gyűrűk Ura trilógiájával azonosítják, amely lenyűgöző tájakon, mély karakterábrázolással és epikus történetvezetéssel operál. Ám kevesebben tudják, hogy mielőtt Jackson hollywoodi nagyágyúvá vált volna, szörnyen groteszk, mégis zseniális horror-vígjátékokkal teli út vezetett számára a világhírhez. Ebben a sötét humorú világban született meg a Hullajó (Braindead vagy Dead Alive, majd a címekről később ejtünk szót), amely talán minden idők egyik legbrutálisabb, legvéresebb filmje, és egyben a hozzám hasonló horror-rajongók kultikus kedvence.
A Hullajó világának őrült atmoszférája
A Hullajó egy olyan film, amely nem fél szembemenni a józan ész és a társadalmi normák szabályaival. Valójában inkább az a célja, hogy mindent a feje tetejére állítson; sokkoljon, undorítson és megnevettetsen. Jackson megmutatja, hogy a horror lehet egy elképesztően szórakoztató, abszurd műfaj is, ha az ember megfelelő mértékben tolja el a zsáner határait.
Rövid összefoglaló a filmről:
A történet központjában Lionel, egy átlagos, félénk fiatal férfi áll, aki elnyomó anyja árnyékában él. Az események azután indulnak be, hogy egy szumátrai patkánymajom megharapja Lionel anyját, aki ettől zombivá változik. Az anyai kontrollnak ezzel új, még groteszkebb formája születik és Lionelnek nem csak az élőhalott anyjával kell megküzdenie, hanem az egyre több, zombivá váló emberrel is.
A cselekmény alapja tehát egy klasszikus horror-klisére épül, vagyis a zombikra, ám Jackson azt olyan extrém szintre emeli, hogy az szinte már az első pillanattól kezdve paródiaszerűvé válik. Ez a fajta túlzás adja a film egyediségét. A horror elemek abszurditása miatt a film tulajdonképpen nem is igazán rémisztő, hanem sokkal inkább komikus. Ahogy a zombi-invázió terjed, úgy válnak a jelenetek egyre inkább szürreálissá és Lionel minden tőle telhetőt megtesz, hogy kordában tartsa a káoszt.
Vér- és gore-orgia: túl minden addigi határokon
A Hullajó talán leghíresebb vonása a brutális gore és a vér kiapadhatatlannak tűnő mennyisége. A filmet gyakran minden idők egyik legvéresebbjeként tartják számon, és nem is ok nélkül. A Jackson által alkotott világban a vér nem csak eszköz a horror megjelenítésére, hanem egyfajta vizuális humorforrás is. Ahogy a zombik támadásba lendülnek, a képernyő szó szerint vörösbe borul, és patakokban folynak a testnedvek.
Az egyik legikonikusabb rész, a film tetőpontja, amikor Lionel találkozik a fűnyíróval. Miután a zombik teljesen elszabadulnak, Lionel kénytelen radikális megoldásokhoz folyamodni, és itt jön képbe a fűnyíró, mint egy végső fegyver. A jelenet elképesztően véres, undorító és annyira eltúlzott, hogy már-már nevetséges. Jackson itt arra játszik rá, hogy minél nagyobb a túlzás, annál komikusabb lesz az eredmény.
Ez a jelenet remek példa arra, hogy a Hullajó miért állja meg a helyét a trash filmek kategóriájában, miközben műfaji bravúrt is jelent. A fűnyíróval széttrancsírozott zombik nemcsak a nézők gyomrát viselik meg, hanem groteszk humorral is operálnak. Az ilyen megoldásokban Jackson briliánsan egyensúlyoz a horror és a vígjáték határán, a vér pedig, mint már említettem, a rémület helyett inkább a humor forrása lesz.
Groteszk karakterek és abszurd helyzetek
A film egyik legerősebb eleme a szereplők és azok eltúlzott ábrázolása. Lionel anyja, Vera, az egyik legemlékezetesebb karakter, aki a szigorú, elnyomó anya tipikus példája és akinek zombivá változása egy bizarr metamorfózis. Ahogy a fertőzés elhatalmasodik rajta, Vera egyre különösebben vislekedik, mígnem egy félelmetesebb lény lesz belőle, aki a mozi végére egy hatalmas, szörnyeteg anyává alakul át.
Ez az átváltozás szimbolikusan is értelmezhető: a Hullajó nem csupán egy vérbeli (és igen, ezt értheted szó szerint) horrorfilm, hanem egy sötét családi dráma is, amely az anya-fia kapcsolatokat és az elfojtott érzéseket feszegeti. Vera szörnnyé változása Lionel belső küzdelmeinek kivetülése, a fiú végső elszakadását szimbolizálja anyjától.
De nem csak Vera az egyetlen groteszk karakter. A film tele van furcsa mellékszereplőkkel, például a kung-fu pappal, aki Bruce Lee-t is megszégyenítő harcmodorral küzd a zombik ellen. Ez a karakter tökéletes példája annak, hogy Jackson hogyan keveri össze a teljes abszurditást a horrorral.
A film stílusa és technikai bravúrjai
A Hullajó nemcsak a tartalmával, hanem a formájával is meglepi a nézőt. Jackson már a korai filmjeiben is megmutatta, hogy milyen ügyesen képes használni a kamera mozgását, a speciális effekteket és a stop-motion technikát. A Hullajóban ezeket a tökélyre fejlesztette, és egy olyan világot hozott létre, amely egyszerre rémálom-, és rajzfilmszerű.
A zombik ábrázolása különösen érdekes, hiszen a film korszakhoz képest rendkívül látványos speciális effektekkel dolgozik. A maszkok és a protézisek tökéletesen illenek a film groteszk világába. Az effektek leglátványosabb példája Vera szörnnyé alakulása,amikor is Jackson egészen szürreális mélységekbe viszi el a történetet. Ez a finálé egy abszurd opera, ahol a vér és a horror összefonódik a családi dráma eltorzult változatával.
Ezen kívül érdemes megemlíteni a film tempóját is. Jackson ügyesen váltogat a lassabb, feszült pillanatok és a hirtelen robbanásszerű akciójelenetek között. A lassan felépített feszültség a vérfürdős csúcspontokban éri el a tetőpontját, ami miatt a film folyamatosan fenntartja a nézők érdeklődését.
A humor és a horror tökéletes egyensúlya
A Hullajó legnagyobb bravúrja talán az, ahogyan egyensúlyoz a horror és a vígjáték között. Az ilyen típusú horrorvígjátékok gyakran egyik vagy másikba hajlanak el, és nehezen tudnak kiegyensúlyozttak lenni. Ezzel szemben Jackson filmjének sikerül ez a bravúr.
A humor forrása sokszor a váratlan helyzetekből adódik. Ahogy Lionel próbálja elrejteni az anyját, majd a zombikat, a helyzet egyre abszurdabbá válik. Ezek a jelenetek emlékeztetnek a slapstick komédiákra (egyfajta bohózat, helyzetkomikum) ahol a fizikai humor dominál. Ugyanakkor a film sosem válik teljesen vígjátékká, mert mindig ott van a háttérben a horror groteszk jelenléte.
A Hullajó humora emellett sötét és morbid, tele olyan jelenetekkel, amelyek talán sok néző gyomrát próbára teszik. Jackson mégis eléri, hogy ezek a pillanatok ne legyenek annyira undorítóak, igyekszik annyira szórakoztatóvá tenni őket, amennyire csak lehet. Ez az a pont, ahol a film a trash és a művészet határvonalán egyensúlyozik.
A Hullajó hatása és helye a filmtörténetben
A Hullajó ma már kultfilmnek számít, és a gore-horror műfaj rajongói körében hatalmas népszerűségnek örvend. Peter Jackson ezzel a filmmel megmutatta, hogy a horror lehet egyszerre brutális és nevetséges, és egy olyan irányba terelte a stíluselemeket, amely a horror műfaj újfajta megközelítését jelentette.
A film hatása későbbi horrorvígjátékokra is nagy, hiszen rávilágított, hogy a túlzás eszköze a kulcs; így lehet igazi horror-komédiát alkotni. Az olyan filmek, mint a Haláli hullák hajnala is hasonlóan groteszk humorral operálnak, és a Hullajó nélkül talán sosem jöttek volna létre ebben a formában.
Összességében a Hullajó egy olyan film, amely képes egyszerre megrémíteni és megnevettetni, miközben Jackson technikai bravúrjait és a horrorhoz való egyedi hozzáállását is megcsodálhatjuk.
Forgatási pillanatok; Peter Jackson és a stábja a film szettjeiben.
Ezen pozitív tulajdonságaitól függetlenül, a Hullajó kritikai fogadtatása vegyes volt a megjelenésekor, de talán ez nem túlzottan meglepő, tekinteve, hyg nem egy hétköznapi témát feldolgozó hétköznapi moziról van szó. A film szokatlan stílusa és brutális gore-jelenetei mind a közönséget, mind a kritikusokat megosztották. Nézzük meg részletesen, hogyan reagáltak rá a különböző csoportok: